Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-07 / 6. szám

1915. Február 7. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Fáradhatatlan érdemei elismerése jeléül : nagysomkuti községi kórház. Kedves doktorunknak: Teleki Sándor gról és családja. Isten veled kedves Viktor: felejthetetlen barátnak. Felejthetlen jó barátnak és őszinte kartárs­nak: dr. Go'dstein. Szeretetünk és tiszteletüuk jeléül: a nagy- somkuti járás jegyzői kara. Szegény jó Viktor bátyámnak: Takács Sándor. Az igazi barátnak és szeretett orvosunknak : dr. Simon család. Dr. Olsavszki Viktornak: íFcseiék. Felejthetetlen igaz jó barátunknak: Brun­ner család. Szerotett orvosunknak. Felejthetetlen jó Sógornak : Feri és csaladja. Dr. Olsavszkyban úgy Nagysomkut vároa, mint a vármegye is kiváló egészségügyi férfiút veszített, de veszített a társadalom is, melynek közkedvelt, szellemes, vezető alakja volt. Mint iró is fölülemelkedett a mindennapi- j ságon ; mikor Nagybányán lakott, lapunk dédel- j getett munkatársa volt, később a sok munka le­vonta az irodalom művelésétől. ügy hisszük, kedves dolgot cselekszünk az ő emlékét kegyelettel őrzőknek, ha egy régi tár­cáját mai számunkban hozzuk. Most már azőleikeis »halad a Walhallának virányai felé « Az igaznak emlékezete áldott! Tábori levél. Kicsi feleségem ! . . . íme az Írásom, írtam sok rejtelmes, ködös éjszakákon. Amikor elpihent az ágyú. a lárma, Amikor fellobbant lelkem fájó vágya, Ezer imádsága! . . . . . . Az éjszaka tikkadt, selymes felhőteste Lenézett a földre, örömet keresve ; S kibuggyant szeméből krisíálykönnyek árja, . . . Tudtam, hogy valaki Írásom úgy várjál írásom úgy várja! . . . ügy szeretnék most egy percre veled lenni . . Megcsókolni lázas, forró pici ajkad . . . Átölelni fejed, glóriás Madonnám 1 Suttogni könyörgő, bus áiomimákat . . . Bus álomimákat! . . . . . . Milyen jó is lenne! Csak egy pillanatra, Mig a hajnal fehér fénye lángra gyú'na, Otthon lenni Nálad. S aztán szürkületre Visszatérni zugó, véres ütközetre; S amikor az égből srapnele^ö támad, Kéküiő ajkammal érezném az ajkad . . . A te édes ajkad! Milyen jó is lenne ! . . . Dermedt, fehér hóban, Vad, ujjongó S2óva! rohanni a tűzbe . . .! És mikor a nap is megrettenve tűz le, Nevedet kiállni imádságos szóban! . . . Felengedne talán a fagy is a földön, S fegyvereink nyomán szent diadal járna . . . Felzokog lelkemben késő, sötét bánat, Lehalkult, álmoknak halk melódiája, Halk melódiája! Megszólal a légben ágyuk izzó torka. . . . Isten veled csodás ködbevesző álom! Messze halk zenével felragyog a reggel. Kicsi feleségem! . . . Levelemet zárom. Törokfalusi Pap Zsigmoud. 6. szám. (3) iwiii—iiiiiiiiwmmiiiiiiiiiiiiui iiiiiiiiiiimiii'n iiinmii in i ... ! .........j Kü ldjünk katonáinknak thermosz-üveget, teát, konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtápparancsnokságokhoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala Budapest, IV, Váczi utca 38. szám. Heti krónika. Talán sohasem beszéltek annyit a kenyér­ről az emberek, mint most. Éspedig nemcsak Nagybányán, de az egész országban. Egyik helyen nincs búza, a másikon árpa hiányzik. Itt nem tudják csak rozszsal, szalonnásan sütni, ott titokban nullás lisztből esznek kenyeret. Beszélik, hogy egyes gazdák dugdosva nagy készleteket tartanak, el nem adják, csak köl­csön,'úgy, hogy 100 kilogrammért az újból 130 at kell visszaadni, vagy egy kis-zsák lisztre három napszám jár ingyen, ráadásul. Bizony, sajnos, de való, hogy legjobb volna monopolizálni minden gabona készletet az államnak. Tegye rá a kezét minden háznak a gabona- és lisztraktárára és rendelkezzék szabadon vele. Hírlik, hogy ez meg is lesz nemsokára, megérdemeljük, mert nem tudjuk magunkat fegyelmezni, csak a megmondhatói, hogy egyszerű, szegény, segélyreszoruló (1) emberek hány kenyeret süttetnek nullás lisztből. j A tánccal, farsanggal már egészen más- I képpen van. E részben a bécsieknek kell tiltó rendelét; nálunk nem is tudja senki, hogy farsang van, pedig már ide s tova vége is lesz | a mulatási időnek. Kinek volna kedve ugrálni, ! duhajkodni, ricsajt rendezni mikor a határon ! olyan nagyon komoly munka folyik éietre- haiálra. Rá se gondolunk a táncvigalmakra, de a gyertyaszentelő mégis akaratlanul eszünkbe juttatta a pompás kálvinista-batyábálokat ame­lyeknek krónikájában lesz már most egy fog­híjas esztendő. Uj kisdedóvók. Bstizon és Remetemezőn a miniszter uj kisdedóvó intézetet létesített. Az elsőbe Éles Arankát, a másodikba Egeli Mar- gitot nevezte ki. Vármegyei közgyűlés lesz febr. 18 án s ezt megelőzően állandó választmány febr. 17-én, d u 3 órakor az alispáni kisteremben. Nagybánya város költségvetése közszemlére van kitéve A főszámvevő 95% os pótadót ter­vez, amit azonban a pénzügyi bizottság kellő értékére fog leszállítani. Az erdőgazdaság 91891 korona jövedelemmel szerepel. A város házi pénztárának bevételei között az István király szálló 36 390 koronával szerepel, a köz­vágóhíd 10138 koronával, a malmok 13839 koronával, a vásárvám 30.540 koronával, a vá­rosi takarék 80 000 koronávai. A város összes jövedelmezősége között a városi takarékpénztár az. ami 16% ot ad a városnak. Miután az alap­tőke 500 000 korona. (Éhből is látszik, hogy a pénz üzlet nem rósz üzlet különösen, ha annak kezelése szakszerű vezetés alatt van) Tisztviselők fizetésére ................... 168.426 ív Kö zművelődésre....................... . 37 000 K Do logi kiadásokra............................ 36 298 K Re ndkívüli kiadásokra................... 56.821 K Ta rtozásokra, kamatok és törlesztésre 405.794 K korona van előirányozva. A város vagvona az 1912- ik év végével . .'........................ 10 891.608 K Terhe vagyis adóssága .... 6 752 480 K Tehát tiszta vagyona................... 4 139.128 K lévén , igy a város adósságainak törlesztésében és kamataiban tiszta vagyonának csaknem 10%-át fordítja Felsőbányán A Szmik Antal által adomá­nyozott tárgyakból kiállítást rendeznek 20 fillér dij mellett a hadsegélyző javára. Vájjon nem volna é helyes és jó dolog nálunk is ugyanezt cselekedni. Jótékonyság. Mórágyi István ur a helyi hadsegélyző javára 10 K. a vöröskereszt hely­beli fiókja részére 10 K, összesen 20 korona segélyt küldött szerkesztőségünkhöz. Az ősz szegeket köszönetünk kifejezése mellett az il­letékes pénztárakhoz juttattuk. Kolozsmegye közgyűlése elhatározta, hogy a műveletlenül maradt fő deket hatóságilag szántatja fel — Miskolci város polgármestere pedig úgy intézkedett, hogy az ősszel bevetet­lenül maradt területekre a város ; d kölcsön vetőmagot részint készpénzért, részint aratás utánig hitelre. Bizony nem igy volt az máskor. A mulatni szerető Nagybánya tudta, hogy mire való a farsang. Most háborús est volt ezen az ünnepen és pedig Felsőbányán; szerettünk volna mi nagybányaiak is ott lenni de a vonatköz­lekedés, bizony nem alkalmas erre, ló pedig mennél kevesebb van fiákeri célokra, igy hát tömeges elmaradásunkkal tündököltünk. De lesz még az máskép is, pénteken pl. már a zsibói vonat a rendes időben indult d. e. 9 óra 45 perckor, majd jön utána a többi, csak türelem és kitartás szokta mondani a krónikás. Katonai előléptetések. Nemetz János és Alföldy Zoltán hadnagyokat főhadnagyokká léptették elő. Katonai kitüntetés. Papp Oy József sza­kaszvezető nagybányai füszerkereskedőt az északi harctéren hősies magatartásáért őrmes­terré léptették elő és a másodoszt. vitézségi ezüst éremmel tüntették ki. Lapunk 1914-ik évi 39-ik száma teljesen elfogyott Néhány példányra szükségünk volna s 20 fillérért megveszi a kiadóhivatal. Dr. Kádár Antal kerületi főorvos emberi erőt meghaladó nagy elfoglaltsága miatt az utóbbi időkben gyengélkedett. A megfeszített munka kimerítette idegeit. A főorvos nemcsak dr. Wagner ügyeit vette át a háboiu alatt, a magáé mellett, de a hadikórházat is. Ez valóban sok egy embernek. A héten, betegsége alatt dr. Tóth Gábor felsőbányái kincstári orvos helyettesítette. Most már dr. Kádár jobban van s nemsokára ismét átveszi hivatalát. Hadi célokra rendelt fuvarok árának ki­fizetése. A katonai parancsnokságok, mint a pénzügyigazgatások és adóhivatalok megkapták a megfelelő utasításokat s a szóban forgó ősz- szegek kifizetése haladéktalanul megkezdhető. Vármegyénk alispánja körrendeletben hívta fel az illetékes hatóságokat arra, hogy felügyeleti hatáskörökben a legnagyobb erélylyel és buz­galommal odahassanak, hogy a gazdakózön- ségnek ez a régi jogos követelése lehetőleg mielőbb tényleges kielégítést találjon (Szat­mári gazda.) Szerencsétlenség. Marosán Gábor veresvizi bányamunkást 2 án éjjel a III számú érczuzó- nál halva találták. A patakba fűlt, az egy mé­teres vízbe. Valószínűen a nagy vizikerék ütötte le s úgy halt meg. A vizsgálat semmi terhelőt nem derített ki. Febr. 3 án temették a boldo- gultat nagy gyászpompával, ki hivatásának lett áldozata. A háborús est Felsőbányán e hó 2-án igen szépen sikerült, az általuuk már leközölt pro­gram szerint. Városunkból Révay Károly költő és Syntinis Ilonka szerepeltek a testvérvárosban. Az egész estély feledhetetlenül szép és kifogás­talan sikerű volt, amelyhez gratulálni lehet kü­lönösen Farkas Jenő polgármesternek. A németek nem viselnek gyászruhát. A német társadalom nem enged külsőségekkel gyászolni. A halott hős előtt vigyázva áll a társadalom, de nem lenget feléje fekete szint. Ma ott nincs gyászruha. A német nő. ki családjából fakadt hőst sirat, kis tollacskát tűz a mellére, ezzel a felírással: Én is áldoztam drága lelket a hazá­nak « Hirdeti az áldozatot, de esetleg kék habos, vagy színes mintás a ruhája. De meg ha szürke is, nem vetít sötét reflexeket a lelkekbe. Ezt olvassuk a német nőkről. Valóban, aki a hazáért halt hősi halált, azt nem gyász, hanem apotheo - zis illeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom