Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
(2) 48. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1915. November 28. Wientől huszonkét kilometer távolságban fekvő Melk községben pihenőt tartottak. A foglyok közül ötszázat a melki apátság kétemeletes tornyában szállásoltak el. A foglyokat őrző franciák a torony földszintjén nagy tüzet raktak és folytonosan élesztették, mintha szabadban lettek volna. Az oroszok iszonyúan fáztak, de a hidegen kivül, az alattok égő tűz füstje is kínozta őket. A következő nap reggeléig az ötszáz orosz fogoly közül háromszáz vagy megfagyott, vagy pedig a füst következtében megfult. A háromszáz hullát közös sirba temették, a többi orosz foglyot pedig Franciaországba vitték. Melk község a közös sírra fakeresztet emeltetett és ha a fája elkorhadt, újat tett helyébe. 1891. óv julius havában Zujew ezredes, a wieni orosz követség tagja a cár parancsa folytán megvette a közös sirt, valamint a sirt körülvevő földrészletet és a sirdomb homlokzatára, kőből készült fehér alapzatra fekete keresztet emeltetett, melynek egyik oldalán orosz, a másikon pedig német-nyelvű következő felirat olvasható: 1805. ÉVBEN ITT ELHUNYT ÉS ELTEMETETT HÁROMSZÁZ OROSZ KATONA ÖRÖK EMLÉKÉÜL Ev. sz. János XV. fej. 13. vers: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« Az emlékkeresztet 1891. október 4-én leplezték le és ugyanakkor felszentelték. Bizalom a franciák ősi erényében. Svaiénak Unterwalden kantonját 1798. évben Franciák foglalták el. A svaiciak hősiesen védelmezték hazájukat, de a francia haderő tízszer akkora volt, mint a svaiéi s ennélfogva a svaiéi haderő, hősies küzdelme dacára legyőzetett és 1798. szeptember kilencediké, borzasztó nyomort hozott az elfoglalt terület lakóira. A hosszú ellenállásért és jelentékeny veszteségekén felbőszülve rohantak a győztes franciák a védtelen falvakba, az épületeket felgyújtották, az el nem menekült aggastyánokat, gyermekeket, nőket kivétel nélkül legyilkolták. Würsch Menyhért hires festő agg korában megvakult és szülőhelyén Buoehs faluban Würsch Ferenc jómódú földbirtokosnál, aki fivére volt, élte világtalan napjait. rint — a háború terhei aló! kibújni akarva, addig szimulált betegséget, tűig aztán egész wirkli- hül megdöglött, én meg mit tehettem egyebet, ehuztam a patkóját s be abféroltam a szegekkel együtt. Kaptam hát uj lovat, egy sovány, remunda csikót, melyen ember még sos8 ült. Három nap múlva Kolozsvár, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmár, Sziget és Kőrösmezőn át robogott vonatunk Galiczia felé. Stanislaun szálltunk ki a vonatból, ez volt első kiszállásunk a hosszú útban és első pihenőnk. Pár napig táboroztunk itt, kitűnő dolgunk, volt, sorra hízott a legénység, de a kapott dupla pórczióktól meghízott lovam is és oly szép ló lett belőle s oly nagyszerűen nyereg alá szokott, hogy mindenki irigyelt érle, gallopirozásban pedig éppen nem akadt párja a világon, oly sebesen futott. Hejh ! de be sokszor is megcsókoltam érte. A dolognak folytatása is lesz, de az majd csak ezután következik. Buoehs falu Unterwalden kantonhoz tartozott. Würsch Ferenc családját, a francia támadás kezdetén biztonságba helyezte más kantonban lakó rokonainál, de ő maga, két cseléddel otthonában várta a fejleményeket, mert fivére gondolni sem akart, menekülésre. Midőn már előrelátható volt a franciák győzelme, Ferenc is elhatározta, hogy a helybeli lelkésszel és cselédjeivel menekülni fog és hogy fivérét is reáveszi a veszélyeztetett otthon elhagyására, a művész azonban következetesen ellenkezett. Buoehs faluba, a végzetes szeptember kilencedikén, délután 2 órakor érkezeit a franciák bevonulásának hire. A lakosság nyakra-főre menekült. A lelkész is sürgette az indulást. Würsch Menyhért erre möndta : — Miért bántanának engem, a vak és védtelen aggastyánt? Ismerem a franciákat, évek hosszú során éltem Párizsban. Humánus, barátságos művelt emberek. Franciául úgy beszélek, mintha anyanyslvem lenne. Gondoskodjatok arról, hogy jól fogadhassuk. — A biztató szavakra a háziúr cselédjeivel maradt, de a lelkész sietve távozott. Rövid idő múlva francia csapat közeledett. A szobában tartózkodó két fivér alig hallotta a külső ajtó nyílását már is a két cseléd vérre! borítva rohant a szobába, de velők együtt rohantak a franciák is és szó nélkül kaszabolták le a ház minden lakóját, azuíán fölgyujtot- ták a házat, mely mindenestül porrá égett. A hulláknak nyoma sem maradt, mert a nagy tűzben az áldozatok csontjai is hamuvá lettek. Würsch Menyhért festőművésznek életébe került, hogy a művelt franciák ősi erényében bízott. A király szerénysége. Dupin bizalmas tanácsadója volt Lajos Fü- löp francia királynak. Gyakran nem egy véleményen voltak ugyan, hanem Dupin Őszintesége és igénytelensége, amely több mint szerény öltözetében is nyilvánult, a király egyszerű gondolkozásával annyira megegyező volt, hogy ez a körülmény a vélemény- különbségek kellemetlenségét mindig elsimította. Az egyik politikai ügy megbeszélése alkalmával Dupin kifakadt. — Már látom Felséges ur, hogy sohasem értjük meg egymást. — Azt már én is gyakran gondoilam kedves Dupin ur — válaszolta a szelíd lelkületű király — de nem mertem önnek megmondani. Edison első csekkje. Edison a dúsgazdag feltaláló sohasem felejtette életének azt a korszakát, mikor vagyontalan távirász volt. Első találmánya volt az üvegbura alá helyezett táviró készülék, melynek vacogó szájából folytonosan ömlött a tőzsdei tudósítás — a lóversenyeredmény — stb.-vel telenyomott végtelen papírszalag. — Akkor még szegény ördög voltam — beszélte ő maga — hanem mindig ábrándoztam ötezer dollárnyi óriási vagyonról, melyet fárad- hatlan szorgalom és szigorú takarékosság mellett válaha képes leszek összekuporgatni. Első találmányomat New Yorkban akartam értékesíteni. Azt gondoltam, hogy kétezer dollár tulmagas ár lenne, hanem ábrándjaim netovábbja az ötezer folytonosan motoszkált agyamban, végre is elhatároztam, hogy vakmerő leszek és ötezer dollárt kérek szabadalmazott találmányomért, ugyiä fognak alkudozni és ily módon engedhetek a kívánt összegből. Ily megállapodással mentem a gyároshoz, akinek figyelmébe ajánlották találmányomat. A készülék bemutatása és a szükséges föl- világositások után az ár nehéz kérdése következett. Midőn a gyáros kérdezte, hogy mit kívánok a szabadalom átengedéséért, majdnem önkívületbe estem. Teljes sötétségben képzeltem magam, csak az ötezeres szám villogott szemem előtt, de attól tartottam, hogy a nagy összeg kimondása határozott elutasítást von maga után. Minden erőmet összeszedve kérdeztem a gyárost, nem mondaná-e meg, mily összeget hajlandó adni ? — Jöjjön hozzám holnap reggei — válaszolta. Egész éjjel öt és keltőezrea chekkekről álmodtam. Másnap reggel aggódva sompolyogtam a gyároshoz. Útközben már egyezer dollár Í3 óriási összegnek látszott. A gyáros nyugodtan nézett reám és a legridegebb üzleti hangon mondta: — Negyvenezer dollárt állapítottunk meg, többet egy centtel sem fizetünk. Ha ennyivel nincs megelégedve, elviheti készülékét. Mámoros fővel írtam alá a szerződést. A negyvenezer dolláros chekket kezemben tartva, siettem a pénzintézet felé. Valami rósz szellem azt súgta, hogy becsaptak, hogy a chekk értéktelen. Csak akkor bíztam szerencsémben, midőn a pénzintézetben hiány nélkül fizették meg a negyvenezer dollárt. A hlrlaptudósitó élelmessége. Németalföld uralkodónéja meglátogatta az amsterdami népkonyhákat. A jótékony egyesület elnöknője valamennyi helyiségbe vezette a fejedelemnőt. Végre a konyha megtekintésére került a sor. A fejedelemnő megizlelte az ételeket és elismerőleg nyilatkozott azok minőségéről ; a szakácsnő, arca ragyogott az örömtől. — És hol tartja az élelmiszerek készletét? — Itt Felséges Asszony — válaszolta az e’nöknő, miközben a tágas konyhaszekrény ajtaját kinyitotta, de ugyanabban a pillanatban rémült kiáltás hangzott el mind a három asszony ajkáról. A konyhaszekrényben férfiú állott. Az uralkodónő és elnökuő megütköztek azon, hogy a szakácsnő előrehaladott, kora dacára szerelmeskedik; a gyanustott asszony azonban határozottan állította, hogy az illetőt sohasem látta. A bűnös készségesen adta elő, hogy az amsterdami legnagyobb hírlap tudósítója és azért lopódzott a konyhai szekrénybe, hogy alapos tudósítást írhasson a Felséges Asszony itteni látogatásáról. Tűnődések. — Kigondolta: Anonymus Nro 5. — ígéretemhez képest a megkezdett naplómból fogok leírni egy-egy pastellkópet, remélve, hogy érdekelni fogja. És ezzel azt fogom elérni, hogy egyrészt életjelt adok magamról, másrészt meggyőzöm róla, hogy régi rossz szokásomról, a levélírásról még mindig nem szoktam le. Ha érdekli, még a naplóm címét is megírhatom : Képek a háborúból . . . Előre is jelzem, hogy amiket leírok, azokban nagyobbrészt nem történik semmi. Ü8 nem is célom ezt megörökíteni. Engem a háKizárólagos egyedáruaitás Nagybánja, Felsó'bánya és vidéke részére: fűszer- és vegyeskereskedése NAGYBÁNYA, Rákó czi-tér t~na = ásványvíz = 7 gyomorra ■ zsigerekre « légzőszervekre kitünően hat :: Borral vegyítve pompás ■ ................. üdítő ital .............. ■ Er dély gyöngye!!.
