Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
Fl t Nagybánya, 1915. November 21. — 47. szám. I 2íLI. évfolyam. NAGYBA TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MXJSTIDJSJNT VASÁKISTAP EJíSzatási árak ; Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. A háború befejezése. A lapok még nem írnak ugyan kife- l jezelten róla, hivatalos értesítést még nem j adtak ugyan ki arról, hogy a háború a befejezés stádiumában van, de mindenki ; érzi, benne van már a közludatban és a ; közhangulatban, hogy ez a háború, mely- j dél méreteiben nagyobb és intenzivitásá- ban borzalmasabb a világ fennállása óta ! még nem tombolt, már közel van a befejezéséhez. Azok, akiknek módjukban volt meghízható értesülések alapján a háború befejezésének kérdésében tájékozódást szerezni, egyértelműig annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy sokkal közelebb állunk a békekötéshez, mint gondolnánk. Hálát adhatunk a Gondviselésnek, hogy bámulatot gerjesztő enerzsiát, többszörös túlerőt leküzdő hősiességet és minden akadályt letipró kitartást adott a magyar nemzetnek és szövetségeseinek. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy ebből a hatalmas küzdelemből győzedelmesen fogunk szövetségeseinkkel együtt mielőbb kikerülni. Körülbelül ott tartunk már, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a békekötés után követendő magatartásunkról gondolkozzunk. Nagyon sok tanulságot 'vonhatunk le a háború borzalmasságaiból, a háború által előidézett kivételes állapotokból és IV.' r-wcr. . szám alatt. TELEFON SZÁM NAGY HÁNY A 1« r "C= minden vonalon megnyilvánuló hatásából. A legelső és a legközelebb álló tanulság, amelyet a háborúból levonhatunk, az, hogy az igények redukálása által kényszer folytán követett életmódunkban mindenki meggyőződhetett arról a kétségbevonhatatlan igazságról, hogy az igények egyszerű sitésc állal sokkal jobban megközelítjük azt az életmódot, amelyet higiénikusnak mondhatunk. A magyar ember mindig hires volt. arról, hogy szereti a jó konyhát, nem ellensége a barátságos lakomának, gyakran megragadja az alkalmat arra, hogy »magnum. áldomást« rendezzen és vendégszerető házánál a szives látás legelső sorban abban nyilvánult, hogy mikor vendég jött a házhoz, akkor mindig jobban füstölt a konyha kéménye, ahol a sütésből és főzésből ugyancsak kijutott, a háziasszonynak. Általánosságban tapasztalhatjuk, hogy akkor, mikor a mérhetetlen drágaság folytán a zsírnak és husnernüeknek fogyasz- j lása csaknem minden háznál jelentékenyen korlátolva lett és ennek folytán a táplálkozásnál a növényételeknek, különösen a főzelékeknek jut a főszerep, akkor ilyen : táplálkozás mellett a szervezetnek ellen- ; álló képessége sokkal fokozottabb, mint a húsféléknek és a zsíros ételeknek jelentékenyebb mérvű fogyasztása mellett. Ebből pedig azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy majd akkor is, ha a háborús állapotok megszűnése után könnyebben juthatunk a zsíros és húsos táplálékokhoz, akkor is igyekezzünk arra, hogy táplálkozásunknál a növényételeknek, különösen a főzelékféléknek juttassuk a főszerepet. Egy másik tanulsága a háborús állapotnak az a tapasztalat, hogy derék katonáink közül azok a legegészségesebbek, akik több hónapot, sőt egy évet is meghaladó idő óta sok nélkülözés é3 szenvedés dacára kint küzdenek a harctéren és ha mostanában a több hónap óta a lüzvonal- ban küzdő katonáink felváltva egy-két heti szabadságra hazajönnek, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a szabadlevegőn való élet, amely a legtávolabbról sem mondható elpuhultnak, hatalmasan megedzette őket és mindegyik maga az életnek, a megtestesült egészségnek a mintaképe. Sokkal többet kibír az emberi szervezet, mint amennyire becsültük a békés időkben az ellenálló képességét, csakhogy az ember szervezete az ellenálló képességei csak akkor szerezheti meg foko zottabb mértékben, ha a szabadlevegőn való tartózkodásra nagyon nagy súlyt fektetünk és tartózkodunk attól, hogy túlságos óvakodás állal testünket elpu- liilsnk és elkényeztessük. Az edzésnek, az ellenállóképesség fokozásának kell a háború bejezése utáni időben jelentékenyebb szerepel juttatnunk. Lapunk kerete nem engedi meg, hogy a háború tanulságait már ezúttal részletesebben fejtegethessük. Egyébként is sokkal közvetlenebb hatása alatt állunk az eseményeknek, semhogy áttekinthető perspekAz én honvédezredern. — hta: Révai KároSy. — Halucinálok! Kürtök harsogását, Dobpergést hallok. Remeg a szivem. Most vonul éppen lelkem kapuján át A huszonnégyes, az éti ezredem! Lábak dobognak, vezényszó cikázik, A fiuk ajkán induló cicázik. Jó Istenem! Mi tesz hát most velem? Csatába indul az én ezredem! Az asztal mellett, térképre hajóban Járom idegen ország útjait. Erdőn, mezőn, hol még sohase’ voltam Nyomozok folyton — folyvást valamit. Vasút mentén, folyók, patakok partján, Hegyek lejtőjén, szakadékok martján Keresi láztól kigyuladt szemem: Hol jársz én édes honvédezredern! O merre vagytok hűséges pajtások? Székely testvérim s jó román fiuk! A »hadnagy ur* könnyezve gondol rátok, Mert az ő napja már lealkonyult. El-e csak egy is, kikkel együtt voltam? 5 Te, akivel olyan sokat hajoltam, öreg Dabóczi, vén őrmesterem? Hol jársz én édes honvédezredern 1 Hej tisztitársak s ezredes ur Hőnig! Emlékeztek Kőrispatakra még? Ahol a »grófné« nagy ebédjén végig Úgy tüntetett az ifjú nemzedék. A tisztikarnak szónoka én voltam, S az »ezred apja« szivemre borúban Testvéri csókot váltott ott velem. Hol jársz én édes honvédezredern! Ujjam remeg a térkép egy-egy pontján S izgalmas lázzal megdobban szivem; Ott állnak ők a csatatérnek frontján S acél kezük a töltött fegyveren. Agyuk dörögnek, gránát bug a szélben, De meg nem torpan egy sem a veszélyben. »Hurrá* és »Rajta* tör ki lelkesen: Itt, itt vau az én honvédezredern! Egy köny gurul a térképre szememből S a festett hegy-völgy vérré változik; Zöld hegyek orma úgy piroslik ettől, Mintha pipacsból tenger volna itt Villogni látom ezredes ur kardját, A frontot székely s román fiuk tartják, Aztán előre egy ugrást teszen S utána lendül az én ezredem! »Fiuk előre!* S áttörik a gáíot A felduzzasztott tenger habjai; Elöntik végig az egész világot, Mert nem tud senki ellent állani. Bajtársak! Látlak rohanni a tűzbe, Az ellenséget szakadatlan űzve. Te vagy, te vagy! Tiéd a győzelem 0 huszonnégyes, édes ezredem! Megálljatok! Hadd kössem föl a kardom, Hadd menjek én is veletek fiuk! Hiszen nem élet pihenni a parton, A mialatt a tenger árja zug. . . . De lábam roskad, megtörték az évek, Nincs egyebem, csak egy-egy gyöiíge ének. A térképen mereng fáradt szemem, S kereslek, hol jársz édes ezredem ! . . . A női inzurgens. A törvényszék elrendelte a helyszíni szemlét. A vádlott konokul tagadott és hogy az elkövetett gyilkosságot rábizonyítsák, a helyszíni szemle elkerülhetetlen volt. Euthym Risov, tizennyolc éves, erőteljes, kifejező szemű parasztim azzal volt vádolva, hogy 1897. szeptember 12-én Donico Zlatkof vojvoda vezetése alatt tizenötiagu bandával Krusevonál betört török területre azon ürügy alatt, hogy leigázott testvéreiket fölszabadítsák, a banda azonban gyilkolt és rabolt és amikor Kúra-Derénél a török őrség üldözőbe vette őket, valamennyien Bisztrica felé menekültek, ahol állítólag Euthym Risov az egyik társát Athanázt, az erdőben orozva meggyilkolta és fegyverét, valamint a Mahmudié-cimert is elrabolta tőle. A vádlott ugyan nem tagadta, hogy Atha- naz az ő fegyverének lövésétől halt meg, de mentségére azt mondta, hogy a fegyver tiszFelelős szerkesztő és laptulajdonos: ÍRÉ crXlsrOS.
