Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-07 / 45. szám
a magyar gazda, mint most. Egyrészt azért, mert a hadkötelezettség következtében napról-napra még egyre több férfirnunkaerő vonatik e! a barázda mellől, sőt talán nincs messze az idő, midőn az öregebb korosztályok is zászló alá fognak sorakozni, másrészt, mert a hadiszolgábatá- sük igénybevétele folytán különösen az állati erő h'ánya kezd falvainkban az utóbbi időben nagyon is érezhetővé válni, végül pedig az időjárás a lehető lepkedvezőtíenebb. S miután millióval kevesebb a dolgos kéz és az igá3 erő, mint a múlt ősszel, természetesen sokkal több az árva parcella is, mely gondozatlanul hever, mint a múlt évben. Már ez évi január hó 22 én 2800. szám alatt kelt körrendeietemben jeleztem azokat a módokat és eszközöket, amelyek biztosítani hi- vatvák, hogy egy íaipalattnyi termőföld se maradjon megmiveiés és termés nélkül. Amidőn az ott elmondottakra itt csak egyszerűen utalok, annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy úgy alispán ur, mint a törvény- hatóság és a községek minden egyes tisztviselője és alkalmazottja ma jobban, mint valaha, átérti és átérzi a nagy idők követelményeit. A helyi közigazgatás szociális és közgazdasági feladatai már normális időkben is súlyosak és felelősségteljesek. Annál inkább azoknak kell len- niök ma, amikor nagy nehézségek állanak útjában a földmivelő nép munkájának és különösen az alsóbb rétegek szenvedésükben megnyugvást, a munkára serkentést, a cselekvő hazaszeretetre buzdítást, egyedül csak a vezető értelmiség magatartásából merítenek. Ezeket már azokból is hangsúlyozottan kívánom itt kiemelni, mert az ország nem egy helyéről értesültem arról, hogy különösen a kisgazdatársadalom idehaza maradt egyes tagjai nem tudnak, vagy nem akarnak a kötelességtudásnak ama fokára fölemelkedni, mely a termőföld elvesztés, vagy parlagon heverését egynek tartja a lövészárkok elvesztésével. Remélni szeretném, hogy az ilyen esetek az országban csak szórványosan észlelhetők. A fentebb említett rendeletemmel életre keltett járási és községi gazdasági intéző bizottságra vár e tekintetben elsősorban az a nagy feladat, hogy az ilyen kötelesség-mulasztókat helyes irányba terelje és értelmi és fizikai erejüket megmentse a nemzeti termelés számára. A gyengébbek és korosabbak nem azért maradtak itbonn, hogy sopánkodjanak és nagy részük az állam részéről nem azért részesül segélyezésben, hogy a minden jóval megáldott szántóföldjeik hitvány gyomok melegágyai legyenek. E tekintetben szükségesnek látom, hogy a hatóságok fordítsanak figyelmet arra, miszerint (2) 45. szám. No igen, beszélnem kellene, Ugye, mégis csak kölönös, ha ilyeu feltüDŐ sokáig elmerengek a papír végtelen síkján, keresztül futok a távoli fehér mezőkön és kergeti réveteg szemem a láthatatlan árnyakat. Talán már nem is vagyok itt a zsongó hallban, e nékem annyira idegsa sok emberi szó talán csak a hullámok csobogása amint evezek és átsikiok a könnyű habokon, És megyek és futok, már a Foghagymás völgyében vagyok. Látja ilyen meglepetést, ezt a kedves örömet csak maga találhatta ki. Több mint egy hónap előtt küldött kártyája itt várt rám és én mikor B . . . . uek fordult a a cúgom, hogy is remélhettem volna ezt f És mégis úgy kellett lenni, hogy megtalálhattam olyan rég nélkülözött sorait. Valami nagy, meleg nyugalom szállott meg, rám tévedt egy őszi napsugár ebben a ködös szomorú városban. Istenem, olyan különös az, ha az ember vissza emlékszik.hajdaui derűs, magabiró napokra, csöndes könnyekre és fájdalmakra, vissza eszméi önmagára. Minden olyan, álmos szomorú volt. Szeretnék sorba szedve mindent elmondani, több mint egyévnek annyi szürke napját, beszélni a munka mindent megöriő lázáról, amint egyik óra a másikat kergette hossza hónapok szürke során, apró örömökről, amint felcsillantak szinte egymás elől rejtőzködve, árva lángok hosszú sikátorban, az eltompultságról mikor már minden mindegy volt, és végül amint jött a jótékony beteg - ség, a lappangó agyhártya gyuladás, két hónapos csöndes láz. Közben elkerültem Pestről, s két hónap óta egy Spitals-zugon vagyok szolgálatban. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE nemcsak a saját földjét mivelje meg, hanem a saját gazdasági munkájának befejeztével és a halasztható teendők félretételével a községben elvégezendő más mezőgazdasági munkák elvégzésénél is segédkezzék. Amennyiben pedig adott esetben a jóindulatú figyelmeztetés eredményre nem vezetne, ismételten és a legnagyobb nyomatékka! felhívom alispán urat, hogy minden rendelkezésre é!!ó eszköz igénybevétele mellett az 1914: L. t. ez. rendelkezései értelmében járjon el. Megokolt esetben ugyanis hajlandó leszek alispán ur felterjesztésére a felhatalmazást megadni a személyes szolgálat és szolgáltatás fogatos jármüvek és szállításra alkalmas állatok rendelkezésére is. Ha felmentett mezőgazdákról van szó, a tényleges szolgálat alóli felmentés visszavonása iránt haladéktalanul előterjesztést tegyen. Abban az esetben pedig, ha olyanok köveinek el súlyos kötelesség mulasztást, akik az 1882: XI. t. ez. illetve az 1914: XLV. t. ez aiapján segélyben, részesülnek, a hivatkozott törvények aiapján a segélyjfmegszüntetése vagy annak leszállítása iránt sürgős intézkedés teendő. A mezőgazdasági munkára szabadságolt katonák tevékenysége is szigorú ellenőrzésnek vetendő alá, mert több helyről panaszolják, hogy az ilyen cimen hoszabb-rövidebb időre hazabocsátott katonák nem hogy jó példával előjárnának a munkában, hanem sokszor még meg rontják a község jóravaíó elemét is. Mindezeknél fogva a járási főszolgabirák polgármester esetleg az álaiuk kijelölt bizalmi emberek a legsűrűbben tartsanak minden községben határjárást és legyenek közben segítő kézzel és tanáccsal ott, ahol arra szükség van. A legnagyobb eréllyel kell elsősorban abban a tekintetben fellépni, hogy mig az Őszi vetés ideje tart, egyetlen egy munka képes férfi, nő vagy gyermek és egyetlenegy használható iga se maradjon egyetlenegy napig se tétlenül, illetve kihasználatlanul. Abban a loníos munkában, mely most az egész vármegye közönségére vár, bizonyára nem fogják nélkülözni azok közreműködését, akiknek segítő támogatását az ország méltán elvárhatja. A földmivelésügyi igazgatás szervezetéhez tartozó tisztviselők ép úgy, mint-az. ország nagy és befolyással rendelkező mezőgazdasági érdekképviseletei az őszi gazdasági munkálatok sürgős elvégzéséhez fűződő nagy érdekekre való tekintettel, lelkes és hozzáértő közremüködéssükkel kell hogy biztosítsák a kívánatos eredményt. A hazaszeretet és a polgári kötelességek fenkölt intelmei vezéreljék kölünösen közép- és nogybirtkós osztályunkat, mert ezekben a nehéz időkben a kisgazdáknak és nagybirtokosoknak a cselekvésre készségben és a tettekben erős haza Es jött Tóiméin, Santa Lucia, hosszú hosszú sora a véres, lihegő pályaudvaroknak, a füst, és a rémes sóhajok, a kerekek pedig dalolják soha eem szűnő retteaes dalukat. így lett rám nézve minden-minden egyformán szürke, megszokottan örömtelea és egyhangú a maga rettenetes forgatagában a pergő változatosságnak. Kiestem az életből, gondoltam sokszor, csak egy kereke vagyok a lohanó gépnek; messze, messze, mint a gyermekálom, csengenek és booganak a tiroli lélekharangok. Csak elnézem a ködbe vesző hocsucsokat, a zöldelő völgyeket, a fekete szántást é3 még feketébb varjakat, a sziklákhoz nőtt apró házikókat, rohanó patakok kanyargását ... az erdőből rózsákét e peinek görnyedő anyókák, igaz: a fenyők dús zöldjét fehérre lehelte a közelgő tél és lám a sínek mentén a magános őrszemek miutha topogó táncot lejlenének s itt mintha szomorúbb is lenne a táj, a távoli horizontok mélyén üszkös csonkok merengnek az égbe, va- la ni visszafojtott sirás, nagy árvaság csöndje üli meg a levegőt . . . Fél óra múlva Breszt-Litovszkban leszünk, jelenti az őrmester. Oh igaz! négy napig utaztunk sőt éjszaka. Hogy keresztül mentünk Krakaun és érintettük Lodzot, csak a naplóból tudom. Az ablaknál ülök és nézek, de nem látok, nem érzek semmit A fényes sínek, mint két kinyújtott kar, hordják ölükben továbbra is a rendelkező akaratot. S most ismét B . . . c;rka 10 — 12 napig maradok itt, szeretném, ha addig valamit hallhatnék magáról. Áldja meg az Isten 1 Egon. 1915. November 7. szeretettben egyeknek keli lenniök és egymást segitniök a jövő évi termést biztosító munkánál. Végül a miniszter ezt a kijentés teszi; Abban a meggyőződben ajánlom a fentieket alispán ur figyelmébe, hogy a vármegye közönségével együtt átérti és átérzi, amit ma már senki sem vonhat kétségbe, hogy egy egész nemzet élete, sőt ennél több, egy szent világszövetség, az igazság, diadala függ attól, hogy a magyar mezőgazda ma hogyan teljesíti kötelességét. Báró Ghiílány Imre ?. V. Külföldi esetek. A bájos királyné és az erélyes masamód. Franciaországban régente sajátságos öröklési törvény volt érvényben az úgynevezett »droit d’aubaine.« Ugyanis Franciaország határain beiül elhunyt külföldinek itteni hagyatékát a király örökölte és ezt a törvényt csak a nagy forradalom szüntette meg. XVI. Lajos uralkodása alatt, idősebb korú svájezi honpolgár halt meg ; útleveléből megtudták nevét és lakhelyét. A halálesetről azzal a megjegyzéssel értesítették hivatalosan a svájezi illetékes hatóságot hogy csekély értékű ingóságai nyilvános árverésen eladatnak és hogy az igy befolyt pénzösszeget a 48 iivre készpénzhez csatolva, az egész összegből első sorban a temetés költségei fognak fedeztetni, a megmaradó része pedig, a fönnálló törvény értelmében a király magánpénztárába folyik. Svájczból nemsokára érkezett hivatalos válasz szerint, az elhunyt kissé homályos jellemű házaló kereskedő volt. Folyionosan utazott. Hozzátartozói és jogos örökösei nincsenek. Franczia- orszagban talált ingóságaira vonatkozó intézkedés, valamint a pénznek az ottani törvények értelmében történt elszámolása ellen kifogás nem emelhető s az ügy ennélfogva végleg elintézett- nek tekintendő. A chaloni nyilvános árverések egyikén, sok egyéb ingósággal együtt a svájezi hagyatéka is eladásra került u. m. néhány öltöaydarab, csekély mennyiségű fehérnemű, zsebóra és lánc mindkettő ezüstből, azonkívül más értéktelen apróságok, végre erős bőrrel bevont és szilárd vaspántokkal ellátott láda teljesen jó karban. Női kalapok készítésével foglalkozó fiatal leány vette meg a ládát. Brunet Klaudin otthon közelebbről vizsgálván a ládát észrevette, hogy kettős oldalfalai vannak. A kettős oldalfalak között pedig nagy örömére 160 darab aranyórát talált. Minden egyes óra gyapotba göngyölt csinos tokba volt elhelyezve. A házaló kereskedő azért hozta rejtett helyen az órákat, hogy a magas vám megfizetése nélkül csempészhesse át a határon. Klaudin k. a. mindenekelőtt a női órák leg- szebbikőt magának választotta, mert ily ékszerrel idáig nem rendelkezett. — A többi óra értékesítéséből kikerül a hozomány — gondolta magában és természetes, hogy gondolataiban, a hozomány mellett csinos vőlegény jelent meg. Szerencséjét íegkevésbbó sem titkolta s egy néhány óra múlva az egész városnak tudomása volt az esetről. A hagyaték rendezésével megbízott kir. tisztviselő csakhamar fölkereste az örömben úszó hölgyet és a csempászládát a 160 órával együtt lefoglalta. Klaudin k. a. erélyesen prolestált a foglalás ellen, mert a láda jogos és becsületes szerzeménye s ennélfogva nézete szerint a láda tartalma is az ő lulajdoua. Tiltakozását azonban nem vették figyelembe, de ő sem nyugodott bele az illetékes hatóság elutasító végzésébe. Eredeti módon fogalmazott és az ügyet teljesen földerítő panaszlevelét, meiyben a hozományhoz fűzött reményét is előadta, közvetlenül a királyhoz intézte. A beadvány a többi felségfolyamodványok- kal együtt, 4 udvari jogtanácsosból álló bizottsághoz jutott. Az egyik jogtudós véleménye szerint panaszlónak semmi joga sincs a becsempészett órákra, a másik, precedensekre hivatkozva, a láda ve
