Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-24 / 43. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A nagybányai, gazdasági egyesület hivatalos közlönye lek Ki; ' ^GJÉI F STÜK IMII INI XüJBJNT ‘V^SAlRISr.A.I3 E"ész évre 8 . Negyedévre 2 K. 20 fillér. -:• •• Felelős szerkesztő és Hptulajdonos: EÉVÉSZ Jj aTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Fela&bányai-utoa SO. szám alatt.------ TBLBFOS SZÍU KAGYBÁSYA 18: — Nagybánya, 1915. évfolyam. A nagybán reí. egyházmegye ke yiilése. A mi ref. egyházmegyénk itt tartotta tegnap őszi közgyűlését, mely máskor 40—50 közig, tárgynak hivatalos lemorzsolásában szokott állani, most azonban kiváló jelentőséget adott neki az, hogy ez alkalommal igtatták be Csaba Adorján főispán, egyházmegyei gondnokot a hivatalába, aki 21-én délben érkezett városunkba. % 9 órakor kezdődött a városházán a gyűlés, amely a háborús viszonyokhoz képest igen népes volt. Mintegy 80 képviselő vett benne részt s 30 egyház volt képviselve 42 közül. A gyűlés tárgysorozata következő volt: 1. Közgyűlés megnyitása. 2. Közgyűlés tagjainak számbavétele. 3. Jegyzőkönyvhitelesítők kiküldése. 4. Tárgysorozat megállapítása. 5. Szavazatbontó bizottsági jegyzőkönyv a) egyházmegyei gondnokra; b) világi tanácsbiróra vonatkozóan; szavazatok megsemmisítése. 6. Helmeczy József emlékezete. Irta és felolvassa Soltész Elemér egyházmegyei főjegyző. 7. Részvétíratok néhai Helmeczy József elhunyta alkalmából. 8. Esperesi jelentés. 9. Időközi változásokról szóló jelentés. 10. Az egyházkerület 1915. 64. sz. végzése. 11. Az egyházkerület 1915—314i9. sz. határ0Zata 12. Egyházkerületi skontró 1914—268s. sz. 13. Patóházai egyház jelentése 1913—807. egyházkerületi végzésre. 14. Sepsy Károly-féle alapítvány. 15. Soltész Elemér egyházkerületi képviselő lemondása. 16. Tanítók eskütétele. 17. Nagyhodosi lelkész jelentése az 1914-75. sz. egyházmegyei határozatra. 18. Batizi takarékmagtár alapszabály változtatás. 19. Kakszentmártoni lelkész és tanító személyi pótléka. 20. Kishodosi egyház kérelme fitam'tói állásának tanítónővel betöltése tárgyában. 21. Káplántartó helyül elismertetés tárgyában Avasujváros, Felsőbánya kérelme. 22. Misztótfalui bérszerződés. 23. Anya- és leányegyházak között létesített egyesség (Nagybánya, Szatmárhegy, Aranyos- meggyes, Felsőbánya). 24. JBerendi lelkészi szolgálat tárgyában szerződés. 25. Lelkészegyesületi jegyzőkönyv. 26. Avasujvárosi tűzifa fuvarozás szolgál- mány megváltása. 27. Felsőbányái templomfedés, javítás költségének engedélyezése. 28. Kakszentmártoni rendkívüli adó. 29. Sándorhomoki 25% pótadó. 30. Egyházmegyei nyugdíj intézeti pénzkezelő múlt évi számadása. 31. Egyházmegyei közalapkezelő múlt évi számadása. 32. Krassói legelővétel. 33. Az Egey-féle hagyaték kézhezvételéről jelentés. 34. Tanügyi bizottsági jelentés. 35. Segélykérvények : r) Református Segélyegylethez Batiz, Pettyén, Alsóíernezely, Felsőfalu, Tisztaberek kérvénye; b) E/yházmegyei államsegélyért Egri, Erdőd. 36. Számvevőszék jelentése. 37. Rozsályi lelkész ftáplántartási engedélyt kér. Bírósági ülés (d.'u 5 órakor). 1. Gulya Ferencz fegydtni panasza Asztal- nok Ferencz amaczi presbyt r ellen. 2. Ügyészi jelentés az ^914—102. sz. egyházmegyei határozathoz. É) Széli György esperes nyitotta meg a gyűlést imával, mely előtt a jelenvoltak meghatóan énekelték a „Te benned bíztunk“ kezdetű zsoltárt. Az esperes imája következő volt: Mindenható Isten! Nagy vagy te és dicsőséges a te neved ! Nincs Uram hozzád hasonlatos senki! Tied a nagyság, hatalom, örökkévaló méltóság. Mindeneket, amelyeketfakarsz megcselekedhetsz. A te nagyságodnak nem mehet senki végére. Mi pedig bár kezednek munkái s a te képedre teremtettek, a föld porából valók vagyunk, erötelenek — sok bajckka' „küzdők, kiknek a tulajdon utunk sincsen hatalmunkban. Csak az a mi menedékünk, hogy te nekünk Atyánk vagy és szabaditónk. Nem veted el a te népedet — kegyelmesen betöltőd a mit prófétád által szólottái : Az Ur veled leszen, el nem hagy tégedet sem el nem marad tőled, ne félj és meg ne rettenj. Mégis óh Atyánk e rettenetes világfelfordulásban — az áldozat hozatalok e nagy idején, bátoríts minket, kérünk: Tekints alá az égből és nézz alá szentségednek és dicsőségednek hajlékából mireánk. Egykor a földi nyomorúságos helyekre szent Fiadat bocsátottad alá lelkednek ereje által, mennyi nyomort szüntetett meg, mily sok könyet szárított fel s hány küzködő szívbe teremtett áldott békét. Ma is Uram ! midőn úgy tetszik, hogy megvalósult ama hét angyalokhoz intézett nagy szózat : Menjetek el és töltsétek ki a földre a nagy Isten haragjának hét poharát: éreztesd a te lelkednek erejét mibennünk, hogy általa oszoljon az élet nehézsége, száradjon fel a szemekben a kőny, a veszteség változzék át nyereséggé, a hareztéren kiomlott vér dicsekedéssé széles e hazában! Mélységes hálával áldozunk neked, hogy a mi szorongattatásunk idején, te a Hadak Ura, megsegítetted a mi fegyvereinket, sikerrel koronáztad szövetségeseink nehéz küzdelmeit. Alázattal könyörgünk, tedd teljessé a te kegyelmességedet mi hozzánk ! Védelmezd meg a te erőddel hadba szállt fiainkat, szövetségeseinket. Adj teljes győzelmet fegyvereiknek s nyomán hozd el reánk az áldott dicsőséges békét. Rajtunk is Atyánk, kiket szolgálatodra hívtál el, hogy munkáljuk a te házadnak javait, építgessük a te anyaszentegyházadat, láttasd meg a te kegyelmességedet. Tedd áldottá e mi egybegyülekezésünket, tedd áldottá földi hivatásunk helyeire szétoszlá- sunkat, hogy szolgálatunk legyen építő a te házadra. Amen. Ezután Széli György megemlékezett röviden az év főbb eseményeiről, az egyház nagy halottairól, köztük Baksay püspökről, a haza sorsáról, itt hangsúlyozva, hogy „mindeddig megsegített minket az Ur“ s a gyűlést megnyitotta. A tagok számbavétele, hitelesítők kiküldése után, Soltész Elemér felolvasta a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvét, miszerint Csaba Adorjánt 38 egyház szavazatával 41 közül főgondnokká választották. Bay Lajos, Sátor Dávid, Oláh Sándorból álló küldöttség ment Csaba után, aki megérkezvén, letette az esküt, majd nagyobb beszédet tartott. Csaba egyházmegyei gondnok székfoglaló beszédében kiemelte, hogy sohasem lépett még fájdalmasabb érzések között mások örökébe, mint ma, mikor Helmeczy helyét, foglalja el. Fájdalom mellett aggodalom is tölti el szívét, hogy e nehéz időkben, képes lesz-é gondnoki feladatának úgy megfelelni, amint azt szeretné. Ismeri gyengeségét s ha mégis elfogadja az állást, az bátorítja, hogy erős akarattal es munkakedvvel nagy nehézségeket is lehet leküzdeni s férfiatlan- nak tartaná kényelem szeretetből kitérni a nehézségek elől. A hit ád neki erőt a felelősségteljes állás elfoglalására. A nagy evoluóció most van a súlypontján, a legjogosabb bizalom mellett is nincs senki, aki megmondhatná, hogy milyen irányban dől el a világháború. Jövőre irányelveket állítani, nem tartja az időt most alkalmasnak. Egyet azonban kijelent, hogy legnagyobb feladatának tekinti egyháza érdekeinek minden téren való előmozdítását s mindent elkövet arra nézve, hogy az egyház hivatásos tisztviselőit megszabadítsa a megélhetés küzdelmeitől. Keletkezhetnek s megsemmisülhetnek államok, de az egyháznak élnie kell és fog. Egyedül a vallás mentheti meg a porba omlástól a sors által sulytottakat. Újabb erőt, öntudatos vallásos generációt kell nevelni s ebben akar segítségére lenni a lelkészeknek és tanítóknak. Egyházaknak és közigazgatásnak karöltve kell működnie, ebben akar ő összekötő kapocs lenni. E két tényező öntudatos együttműködése teremthet egészséges társadalmat s csakis egészséges társadalom lehet képes egy nagy magyar nemzeti állam fölépítésére. Midőn végül megköszönte a bizalmat, lelkes, kitörő éljenekkel ünnepelte a közgyűlés világi uj elnökét, akit a tanácsbirák, lelkészek, tanítók nevében is külön szónokok üdvözöltek. Csaba helyére tanácsbiróul Boros Zoltán medgyesi birtokost választották az egyházak, aki az esküt szintén letéve, rövid, talpraesett beszéddel köszönte meg a bizalmat. Mindkét férfiút az esperes is meleg szeretettel üdvözölte. Ezután következett Soltész Elemérnek tartalmas, alapos és szép emlékezése Helmeczy Józsefről, melyet a jelenvoltak nagy figyelme és szeretetteljes érdeklődése mellett olvasott föl. Sajnáljuk, hogy a becses mű lapunk kereteit túlhaladja s azért csak részletet hozhatunk belőle: Helmeczy József emlékezete. Gyászosabb Nagypéntek talán soha nem virradt még a magyarra, mint ebben az évben. A református ember szívét különösen bánatos érzések tartják fogva ezen a napon; hitünk Fejedelme kínos kereszthalálának bús emlékezete mélységes gyász sötét leplét borítja mindenkor a hívő lélekre. Óh, de az idén a keresztyén érzület szent
