Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-17 / 42. szám

Nagybánya, 1915. Október 17. 42, szám XLI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE füstid bist -v.a.s Aujnt-axp MlSOxatési ára.lt: Egész é\: K. Félévre 4 K. Negyedévre 3 K. I * Er -3s szán; 20 fillér. I wrn www> -tr jraepr ^wri «»«ríT pAi ■ A lapok helyzete. Hogy a., lapok helyzete mennyire nem rózsás, sőt inkább tövises és sanyarú, ezt a vidéki kiadók országos szövetségének legutóbbi budapesti értekezlete legjobban bizonyltja, ahol a szakosztály egyhangú óhajtással annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az előfizetés diját és a példányok árát is föl kell emelni, mert az abnormis gazdasági viszonyok közt más­képp megélni nem lehet. Ezt kívánják a nyomdai árak, a horribilis papirdrágulás, az egyre emelkedő összes munkabérek és általában az egész lapelőállitás költségeinek sokszorosan való megnövekedése. A lapok egyik legfőbb jövedelmi forrása, a hirde­tés, a háborús viszonyok miatt a legtöbb helyütt csaknem teljesen elapadt. Hozzá­járul még mindehhez a közönség mai fel­fokozott hírszolgálati igénye, amely min­denütt nagy és külön terheket ró a vidéki lapok vállaira. Ilyen körülmények között a vidéki lapok kiadói a legveszedelmesebb anyagi áldozatok árán tudják csak lapjaikat fen- tartani és áldozatkészségüknek legmesszebb­menő bizonyítéka, hogy mind a mai napig várlak a lapok árának fölemelésével, ami­kor pedig nincs ma már egyetlen olyan kis pont sem háborús életünkben, amely­nek terén az általános drágaság nagy és lényeges áremeléseket ne idézett volna elő. A budapesti napilapok még a hábo­rút megelőzően fölemelték előfizetési dijai­■eleíüs szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ or-ÁdÉTOS. Szerkesztésig s ki adóhivatal : J^elsóbányai-utca 80. szám alatt. = TELEFOS SZÁM NAGYBÁNYA IS: = kát és eladási árukat. A bécsi lapok a háború alatt cselekedték ugyanezt. Csak a magyar vidéki lapkiadók vára- i koztak legelemibb létérdekük megvalósitá- í sával^gjostanig, amikor azonban tovább ! várni már csakugyan nem lehet. Legjobb bizonyítéka ennek az, hogy amikor a Ma- ! gyár Újságkiadók Országos Szövetségének Vidéki Szakosztálya levélben a vidéki kar­társak véleményét, illetve hozzájárulását kérte az előfizetési dijak fölemeléséhez, nemcsak hogy kizáróan hozzájárulásokat kapott válaszul tömegesen, hanem igen sok olyan kartárs volt, aki egyszerűen be­jelentette: Meg se várom a többiek elha­tározását, hanem azonnal fölemelem a la­pom árát! íme általában ez a vidéki sajtó veze­tőinek véleménye. Mivel azonban városon­ként a helyzet másképp Ítélendő meg, azért városok szerint fog a sajtó egyönte­tűen eljárni. Nálunk eddig még nem fenyeget az árfölemelés ténye, Nagybánya egy kis szi­get, ahol mindennek az ára magasra szök­kent, csak a lapok állják a régi díjszabást. Ezzel szemben, valóban megérdemelné a háborúban fokozott áldozatokat hozó helyi sajtó a pártolást legalább a közintézmények részéről. Bizonyos az, hogy elmegyünk a kitar­tásban a legszélsőbb határokig, de kérnünk kell a közönséget, hogy az anyagi és szellemi támogatást ne kisebbíteni, hanem fokozni igyekezzék. A harmadik magyar hadi kölcsön. A hosszan elhúzódó háború szükségessé teszi, hogy a hadi szükségletek zavartalan ellá­tása czéijából uj hadi kölcsön bocsáiassék ki. E szükségletek fedezésére a pénzügyminister ez- uMai kizárólag az első hadi kölcsön czimletei- nek megfelelő, 6%-kal kamatozó adómentes já- radékkölcsön-kötvénycket bocsát nyilvános alá­írásra. A pénzügymiuister tehát a harmadik hadi kölcsön kibocsátásánál is közvetlenül fordul a közönséghez, a mint ez legutóbb a Német Bi­rodalomban is történt. A kibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog meg­állapítást nyerni. Az aláírás a jövő héten veszi kez­detét és 1915. október 18-tól november 17-ig bezárólag fog megtartatni. Aláírási helyekül fog­nak szerepelni az összes állami pénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és közve­títő helyei, valamint az összes számottevő hazai pénzintézetek. A kibocsátásra kerülő és 6%-kal kama­tozó köicsönkötvény aláírási ára minden 100 korona névértékért: 1. ha az aláíráskor az aláirt összeg egész ellenértéke befizettetik: a) 1915 évi október 30 ig bezárólag tör­ténő aláírás esetén: 97 tv 10 fillér. b) 1915. évi október 30-át követő időben 1915. évi november 17 ig bezárólag történő alá­írás cselén: 97 K 40 fillér. 2 ha pedig az alább ismertetendő kedvez­ményes (részletekben történő) fizetési módozat vétetik igénybe, úgy az 1915. évi október hó A sajtószabadságért. Kolozsvár szabad királyi város szeptember 23-án tartott közgyűlésén dr. Pósta Béla azt in­dítványozta, hogy a közgyűlés a cenzúra "jelen­legi gyakorlata ellen intézzen feliratot a képvi­selőházhoz. Az indítvány szerint Kolozsvár sza­bad királyi város törvényhatósága mély aggoda­lommal látja, hogy az 1914 évi XVI. í. c mos­tani alkalmazása nem felel meg a törvény szel­lemének. A megokolás a következőkép hangzik : Teljes megnyugvással látja minden jóravaló honpolgár, hogy a napisajtóban minden olyan közlemény, ameiy a hadjárat eseményeire vo­natkozik, közlés előtt a legszigorúbb ellenőrzés­nek a tárgya, mert hiszen azt mindenki belátja, hogy csak a had vezetőség illetékes annak meg­állapítására, hogy m9ly közlemények nem érintik hátrányosan a hadjáratnak a sikerét, azonban mig a nemzet fölfegyverkezett ereje azokat a fel­adatokat oldja meg, amelyeket a harctéren és a fegyverrel kell megoldani, addig a hadjárat si­keres szempontjából fontos, hogy az itthonn ma­radt polgári társadalom helyesen oldja meg azo­kat a feladatokat, amelyek a polgári munkával és annak helyes szervezésével oidandók meg. Ezeket a feladatokat nem lehet egyetlen akarat­nak mindenhatóságával megoldani, mert maguk a feladatok természetüknél fogva sok akaratnak, számos megfigyelésnek közös munkára való egye­sítését igénylik. Ezeknek a megoldásánál senki se hivatkoz­hatik a maga csalbatatlanságára, de mindenki csak óhajtja, hogy minden észrevevés hasznosan feihasználődjík és már ebbő! a szempontból is nagyon fontos, hogy a sajtónak szabadsága bel­ügyi kérdések tekintetében ne korlátoztassék. És mégis számtalan esetben láttuk, hogy olyan tel­jesen tárgyilagos és tudományos alapossággal megszerkesztett vélemények, amelyek pl. a köz­élelmezés kérdésére vonatkoztak, tehát a pol­gári lakosságnak szolgáltató képességét és ellen­álló erejét voltak hivatva szolgálni s ilyenfor­mán egyenesen a kormányközegek munkájának tökéletessé tételét szolgálták, az előző vizsgálat folyamán, amelyről pedig az 1848. évi XVIII. törvénycikk azt mondja, hogy örökre eltörölte­tett, egyáltalán nem jelenhettek meg a sajtó egyes orgánumaiban, holott az azokban foglal­tak semmi közérdeket nem sértettek, sőt a köz­érdeket egyenesen szolgálták, amint azt a kö­vetkezményekből láttuk, ameiyek az ilyen tanul­mányoknak teljes igazságát világossá tették. Még fájdalmasabban kellett látnunk, hogy addig, amíg a külföldön az összes hadviselő államokban, te­hát a velünk szemben ellenséges és a velünk szövetségben lévőknél is, sőt velünk legszorosabb állami szövetségben élő másik államban, t. i. Ausztriában a napisajtó akadálytalanul foglal­kozhatott olyan kérdésekkel, amelyek a háború után beálló viszonyoknak jövő alakulását kíván­ták irányítani és ebben a tekintetben odáig men­tek, hogy egyenesen a mi hazánknak, a magyar államnak a jövendő politikai és gazdasági hely­zetére vonatkozó irányitó cikkeket is közöltek ; addig minálunk ilyen irányú hírlapi közlések­nek megjelenését több Ízben megakadályozták teljesen, vagy pedig az ilyen irányú dolgozato­kat kihagyásokkal, tendenciózusan hatástalani- totlák. Szívesen és teljes lélekkel adtuk és adjuk mindazt az áldozatot, amit tőlünk ez a reánk kényszeritett hadjárat követel, de ezt is csak ha­zánk jövendőjének boldogabbá tétele reményé­ben és azzal a törhetetlen akarattal adjuk, hogy ezt a jövőt szebbé mentül virágzóbbá tegyük. Ha tehát minden nemzetnek joga van a maga jövőjével foglalkozó kérdéseket a nagy nyilvá­nosság előtt irányadó tanulmányokban tárgyalni, sőt ha van joga más nemzeteknek a mi jö­vőnkkel ilyen módon foglalkozni; ha ezeket, ős itt különösen Ausztriát és Németországot, mint velünk szövetséges hatalmakat emeljük ki, nem gátolja a hadviselésnek érdeke az ilyen hírlapi munkálkodásban, akkor már qaod uni iustum al­ter! aequum elvénél fogva is megillet bennünket is az ilyen irányú munkálkodás joga. 1)9 megil­let ez a jog minket az 1914. évi XIV. t.-c. alapján is“ A közgyűlés az indítványt egyhangú­lag elfogadta. Nem pro domo a panasz, — irta Kolozs­vár város rendkívüli jelentőségű állásfoglalása al­kalmából a Pesti Napló — amit a nemzet pa­naszkönyvébe írunk; igazában nem is mi irtuk, de Magyarország egyik legmagyarabb, legintelligen­sebb törvényhatósága, Kolozsvár szabad királyi város. A nevezetes irás fölirat a kéviselőházhoz szól és komoly tiltakozás a cenzúra ellen. Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom