Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-10 / 41. szám

Nagybánya, 193 5. Október 10. — 41. szám. XLI. évfolyam. uNYE MEGJELENIK Xs/LT.ISTIDEJÉT VAS Előfizetési Árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. r--_ -----Egyes szám 20 fillér. ----------------­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: IRIÉJ-STjBíS:^ JÁ3STOS. A nagybányai hölgyekhez! — Gyüjtsünk selymet hadi cóiokra. — A tavalyi téli háborúnak sok tapasz­talata volt. Ezek közé tartozik az is, hogy a legjobb melegítő a katonáknak odakint a harctéren, téli hideg időben a selyem. Most ezt a tapasztalatot értékesítenünk kell, ha tovább fog tartani a háború. Ebben a tárgyban Neubauer Hermin polgári iskolai tanítónőtől, aki az elhagyott gyermekekért oly sokat tesz s aki a vörös- kereszt kórháznak is egyik leglelkesebb, legtevékenyebb támogatója, közlés végett a következő követésre méltó felhívást kaptuk: Kérünk selyemdarabokat a katonák számára ! Pompás meleg és könnyű ujjasok készülnek belőlük, ha kétrét nagyobb selyemdarab közé sok réteggel rakunk kisebb-nagyobb, előbb gondosan fertőtlenített bármilyen szinü és alakú selyem- foliot. Azokat kockákban átvarrjuk s úgy szabunk belőle ujjast. De sok, nagyon sok selyemfolt szükéges hozzá. Az meg akad majdnem minden háznál: régi selyemblúz, alsószoknya, paplanboritás, fodor síb. Sőt egy-egy régi ruhái’ó! is szívesen mon­dunk le, ha meggondoljuk, hogy evvel talán egy emberéletet mentünk meg. Igaz, hogy esetleg magunk is fölhasznál­hatnék valamikor, de az is igaz, hogy a kegyet­len télen a harcos mindenesetre nagyon jő hasz­nát veszi és talán hosszú, fagyos éjszakákon ma- .gános előőrsön hálásan gondol azokra, akik le­Nagybányán a feljebb közölt felhívás bizonyára nem lesz a pusztában el­hangzott szó! A tengeri termés lefoglalása. A kormány 3611. sz. rendeletével a tengeti termést zár alá vette. Mivel vidékünk is foglal­kozik elég kiterjedt mértékben kukorica terme­léssel, gazdasági egyesületünk szükségesnek látja a rendeletet kellően megismertetni. Evégből kö­zöljük a következőket:- at .„o$ mondtak valami fölösleges fényüzési darabról az ; ő kedvéért. Ez most megvédi a maró hidegtől és talán súlyos betegségtől óvja meg. Kérem városunk hölgyeit, kutassák át szek­rényeiket és küldjék el nekem, amit nélkü­lözhetnek. Higyjék el, kérelmem elolvasása után soha többé nem telne kedvük olyan ruhadarab­ban, amit sajnáltak odaadni annak az ismeretlen szegény katonának. Majd veszünk újat a béke boldog idején! Neubauer Hermin. A családok figyelmébe melegen ajánl­juk e sorokat, emlékezzünk csak vissza a múlt évi téli háborúra, mikor mi puha párnák közé vonultunk éjjelre pihenni, hányszor bántott és nem hagyott aludni az a gondolat, hogy fiaink a szabad ég alatt dideregnek a fagyos, kemény éjsza­kában ! Minden lehetőt meg kell tennünk katonáinkért és semmit sem szabad ki­csinyelnünk, ami az ő érdekükben szük­koavenciós) ifcßvh., *■•>•»•*!*<> zár aia hkum«.,.., 2 §. .» termelő h: végletre szabadon használhat föl akkora mennyiséget, amennyi az illető vidéken normáÜ3 viszonyok között szük­séges. Gazdasági szükséglet címén a természet­beni járandóságok, a vetőmag és az állatállomány szükséglete vehető számításba. Mezőgazdasági szeszfőzdében való földolgozásra a pénzügyminisz­ter szeptember 7-én kiadott 99.700 számú ren­deleté és egyéb üzemekre a 10 §. irányadó. 3 § A termésnek az előző szakaszban fel­sorolt szükségleteket, meghaladó részét köteles a termelő a közigazgatási hatóság felszólítására köz­szükségleti célokra átengedni Ha az igénybevett tengeri még nincä letörve, vagy morzsolva, erről, valamint eltartásáról és gondozásáról a birtokos köteles gondoskodni, a miért az átvételig méter­mázsánként és havonként 50 fillér, de legfeljebb 3 korona jár. Az emberi élelmezésre alkalmas készletekért a hatóságilag megszabott legmaga­sabb ár fizettetik. Morzsolallan állapotban ennél 20 százalékkal kevesebb. Megromlott készlet át nem vehető, de ha azzal a törvényhatóság első tisztviselője rendelkezik, a minőségnek megfelelő, de legfeljebb a m ximá'is ár 75 százaléka fizet­tetik A készletek a Hadiíermény r -í.-nak szol- gáltatandók át s a kijelölt vasuli vagy hajóállo­másra való szálltásrói a !emelő tartozik gondos­kodni. A térítés a kijelöltt állomásra történt szállításkor fizetendő. Aki termését nem jelenti be, elrejti, vagy e rendelkezéseket megszegi, két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. 4 §. A termelő a közszükságleí céljaira igénybe nem vett mennyiséget csak az erre jo­gosítottaknak (5—10. §) adhatja el. A termelő nem szállíthatja el termését azon törvényhatóság területéről, ahol gazdasága van, kivéve ha a tör- vényhíőeág első tisztviselőiének engedélyével más­KÖLTEMÉNY. Lelkünk szétnéz és hasztalan: Nem látunk mást, csak azt a régi képet: Ahol megven a millió vitéz! Mind bokrétásan, vőfélymódra lépked. Lakodalmas menet a vonatuk, Virág, vidámság, dal szakad le róla, Künn ez a kép, de bent azért sokaknak Volt zokogni valója. Meglendül minden lobogó És szalagot tűz homlokára ékül. Országok színe, nemzetek dala Egymásra borul s ölelkezve bekül. Szuronykék lesz a Kárpát fenyőzöldje, Virágmező fut tüskéin kígyózva: Minden szurony hegyére odaült- Egy »őszi rózs3, fehér őszi rózsa,« Vörös fénnyel huny ott a nap: Köröskörül lángtenger csapkodása, Vérpatakok közt emberhidakon Most szállnak át a sorsdöntő támadásba. Rakéta-tűznél, holdvilágos éjben Hazulról jött Írásokon merengnek S záporozó tüzekkel nem törődve, Álmukban haza szenderednek. Győzelmek hire érkezik, A mulatókban tűz gyűl, zene harsog; Fehér papírba temetik magok A felpirosló mohó emberarcok. Öreganyók térképen tévelyegnek : Mennyi vonal s egy se mutatja tisztán, Hogy ott-e az a jó fiú, avagy már Tán ő is rajt’ a tisztán ? S a lakodalmas vonatok Szállongnak vissza daltalan, szerényen. Tapsos kezek, bokázó fürge lábak Benn sajganak a fehér gyolcs kötésben. Lányok helyt rájuk szülék várakoznak, Megtelt szivük most már sírni se restek S a talpig fehér nemes nők ruhadiszül Rózsa' helyett veres kereszttel. S itthon is ó, annyi a kép ! Az egyik ember örömkönnybe lábad, És azalatt a szomszédos szobában, Más könnyek közt — varrják a gyászruhákat. Földszintre száll a pénz, gőg és hiu-ág, Fala leomlik a sok ranghatárnak S a megszelídült emberek megint A templomokba járnak. Lelkünk a végső képre vár; Ha majd a harc győzelmesen lezárul, — S a cserkoszorus lobogók alatt Hadunk leszáll a Kárpát oldalárul, — Mi lesz a dal ? mert dal születik akkor — Mi lesz a dal, mely őket hazavárja? Én azt hiszem, egy szóból áll a dal majd, És ez a szó — »Imára!« _____ Szávay Gyula. Eg y a sok közül. — Irta: Incze Gábor, — Sürü, sötét felhők kavarognak az égen, a szél a fák lombtalan ágait jobbra-balra hajütgatja, A csillagtalan éjszakában olykor-olykor röppentyű repül föl, mely pár pillanatra csaknem nappali fénnyel világítja meg a harcmezőt. Lövészár­kunktól, mely nem egyéb, mint az országút szélén futó árok egyikének megmélyitése, nem messze egy majorság faházikói fekszenek sűrű kerítéssel körülvéve; udvarán mintegy 10—12 szénaboglya magas halmaza sötétlik Itt rejtőzködik az orosz gyalogság. Szmiatynszki, az öreg lengyel népfölkeíö, kanóccal kezében hasoucsuszva közeledik a tanya felé. Mikor a fényszórók felé vetik csóvájukat, meglapul valami bozót mögött, melyek sűrűn borítják a kis dombokat. Aztán ismét tovább csúszik. Végre célhoz ér. A kerítésen könnyen átveti magát, odasurran a szénarakáshoz, meg­gy ujtj a a kanócot és odahelyezi a széna közé s aztán gyorsan visszaigyekszik. A kanóc lassan

Next

/
Oldalképek
Tartalom