Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
I 1915. Szeptember 26. A kárpáti falvakért. A főispán felhvása. Csaba Adorján főispán a következő lelkes felhívást intézte Szalmár vármegye törvényhatósági bizotságának tagjaihoz: Vármegyei bizottsági tag Uraknak! Szatmárvármegyei törvényhatósági bizottsága augusztus 16 án tartott2 rendkívüli közgyűlésében elhatározta, hogy az orosz b8 törések által elpusztított vármegyék valamelyikében egy község felépítését tűzvén ki célul, a vármegye adományán kívül nagyobb szabású gyűjtési akciót indit s ennek eredményes keresztülviteléhez törvényhatósági bizottság tagjainak áldozatkészségét ős közreműködését veszi igénybe. A háború kezdete óta e vármegye közönsége nagyon csekély kivétellel az általános rossz viszonyok dacára igyekezett kivenni a maga részét az áldozatkészségből s hogy az számbelileg nem ütötte meg azt a mértéket, mely más jobb viszonyok között levő vidéke ken mutatkozott, nagyon is könnyen megért- . hető gazdasági mizériáink folytán. A gondviselés különös kegyelme áldó kezeit terjesztette felénk ez évben s ha bőség nincs is, de mindenkinek van annyija, hogy aggodalom nélkül tekinthet a jövőbe s a leg- ; többjének még feleslege is marad arra, hogy az Ínségesnek juttathat belőle. Ezekhez fordulok tehát én s ezeket — ; kiknek feleslegük van — kérem arra, hogy forduljon tekintetük azok felé, akik az orosz betörések folytán életükön kívül mindenüket veszítették. Sáros-, Zemplén-, Ung-, Máramaros- és Beregvármegyék lakosságának egy része áldozatául esett a betörésnek. Lakosai hajlékuktól, összes lábas jószágaiktól és bútoraiktól megfosztva, szántatlan-vetetlen földjeik mellett szabad ég alatt állanak elpusztított hajlékaik helyén: s joggal várják a segítséget azoktól, kiket a Gondviselés hasonló sorstól megkímélt. Nem hiszem, hogy általam tolmácsolt könyörgésük e vármegye területén akadna olyan könyörtelen és rideg lelküietre, ki el tudna zárkózni e kérelem előtt. Egész bizalommal fordulok tehát az igen tisztelt bizottsági tag úrhoz, hogy tehetségéhez képest nyújtson segédkezet arra, miszerint & vármegye vállalt feladatának eleget tehessen s egy község felépítésével emléket állítson áldozatkészsége és fiainak nemcsak szavakban nyilvánuló hazaszeretetének. szebb költeményt irta a magyar katonákról. Mélység, erő, ritka költői érték egyesül költeményeiben a magyar faj szeretetét kifejező gyengéd népies vonással. A csatazaj elmúlik, a lelkekbe a béke csendje költözik, Peterdi versei azonbnn örökké hirdetik a magyar katona vitézi erényeit és odakivánkoznak a legnagyobbak: Petőfi, Gyulai Pál, Kiss József, a kortársak és Gyóni Géza költeményei mellé, * Vájjon felsorolhatók-e mind a költők, kik a nagy napok küzdelmeiből érzést és tárgyat merítve, gazdagították a magyar háborús költészetet ? Ezer és ezer költemény jelent meg a háború kezdete óta a lapok, folyóiratok hasábjain, önálló kötetekben, kéziratban, a nép ajkán . . . Vig indulók, harctéri tudósítások, képek, hangulatok, legendák, balladák, elbeszélések, melyek közé harmónikusan vegyül a várvavárt békének, katonáink visszatérésének édesbus reményekkél kecsegtető hangja, Minden méltatást tetéz maga a költemény. Ezért ez újabb műfajból, leginkább a szavalásra alkalmas költeményekből, összegyűjtöttem néhányat a te részedre, hazám ifjúsága, hogy állandóan éber lelkesedésed a haza szent ügye iránt e gyűjteménnyel, a költők dalaival is fokozódjék I így ir a szerző, Ma a harci dal a legszebb dal. Ezt visszhangozza a Kárpátok bérce, ezt susogja az Alföld rónája, ezt csobogja az Adria taraja, ettől hangos egész Magyarország Az ifjúság ajkán a költő szava uj életre kél, uj érzést fakaszt, uj tettekre készt. Ez tettektől függ a jövő Magyarország sorsa. Tanuljunk vitéz katonáiuktól és igyekezzünk békés, boldog otthont teremteni számukra, ha majd visszatérnek . . . NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Az adományok akár a főszolgabíró utján, akár közvetlenül terjesztendők be a vármegye alispánjához, ki azokat nyilvántartva, hetenként közölni fogja a megyebeli lapokban. Kelt Nagykárolyban, 1915. szept. 11-én, hazafias üdvözlettel: Csaba Adorján, főispán. Dr. Bányai Elemér emléke. A Budapesti Újságírók Egyesülete lapunk ulján a következő előfizetési felhívással fordul közönségünkhöz: A magyar újságírás emléket készül állítani harcztéri első nagy halottjának, dr. Bányai Elemérnek, aki mint katona hősiességével, mint ember, lelkének jóságával, mint iró, gondolatainak és nyelvművészetének sajátosságaival vált ki sorainkból. A kárpáti harczokban elkövetkezett hősi halála, kiragadta őt a Zubolg álnév leple alól, amely alá írói munkáját nagy szerényen rej tette. És egyszerre ráirányította a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket két évtizedes pályafutása alatt rejtett el a napilapokban, folyóiratokban. A magyar újságírás érzi kötelességét, hogy az ilyen értékeket veszni ne hagyja. Az időszaki irodalom mindennapos áradatát igazi tehetségeink évtizedek óta szellemi kincsekkel szórják tele, amelyeknek legnagyobb része pillanatnyi hatás után elvész az áradatban. Pedig mennyi eredeti gondolat, mennyi szép és üdvös eszme, az irás és a magyar nyelv mű vészetének mennyi dokumentuma kallódik el szerteszórva, holott egybegyűjtve uj kincsét jelentené szellemi életünknek. Jó mindnyájunk közül első sorban Bányai- Zuboly volt az, akin megbizonyult ennek az igazsága. Az ő hősi halála érlelte tudatossá azt a mindnyájunkban régóta lappangó gondolatot, hogy a magyar újságírásnak saját magával, va lamint a magyar szellemi élet egyetemével szemben is kötelessége megörökíteni az eleddig feledésre kárhoztatott ilyen értékeket. Az ő emlékezetére teljesítjük tehát először ezt a kötelességünket Emléket állítunk neki a saját szellemének kincseiből: összeg)üjtjük legszebb, legértékesebb irodalmi munkáit. Karddal és tollal szolgálta hazáját és a kultúrát. Kardjának emlékét megbecsüljük azzal, hogy tetemeit hazahozatjuk. Tollát, melyet a háború örök mozdulatlanságra kárhoztatott, hosszú emlékűvé akarjuk avatni Írásműveinek gyűjteményével Végül az embert, a jó és igaz embert örökítjük meg azzal, hogy összegyűjtött írásainak jövedelméből az újságírók árvái számára teremtünk alapot. Ehhez kérjük a művelt magyar társadalom érdeklődő támogatását. A könyv, melynek megszerkesztésével dr. Mikes Lajost bíztuk meg, karácsony táján jelenik meg, dr. Kun fi Zsigmondnak Zubolyról szóló bevezető tanulmányával, Ady Endre, Krúdy Gyula, dr. Lukács Hugó, Révész Béla, Schöpflin Aladár, Szász Zoltán és Szép Ernő Zubolyról irt megemlékezésével, díszes kiadásban Pólya Tibor eredeti arczképvázlatával, számos illusztráczióval. Előfizetési ára 5 korona. Jövedelmét elhunyt hésünk síremlékére s a magyar újságírók Zuboly-alapjai a fordítjuk, amely czélra minden felülfizetcst is köszönettel nyugtázunk a nyilvánosság előtt. Előfizetéseket elfogad a Budapesti Újságírók Egyesülete (Budapest, VI., Nagymező-utcza 36 sz.), valamint a Nagybánya és Vidéke szerkesztősége. 39. szám. (3) Csalán virágok. í. De boldog lennék Istenem, Ha sorsjegyen nyernék sokat; Léghajót vennék a pénzen S beültetném anyósomat. Szálljon rajta fel az égig Fel oda a szent mennyekbe, Mert egy ily drága angyalnak Csak ott lehet méltó helye. 2. A főtéren, az aszfalton Egy érdekes pár korzózik; Hórihorgas férfi karján Kicsi asszony kapaszkodik. »Oh! mily nevetséges egy pár!« Mond ki látja s nevet legott; Pedig nem is nevetséges, Hisz otthon az asszony nagyobb. 3. Ilyenek a mai lányok, Betyárnak mond, ha csókolod, Hogy, ha pedig meg nem teszed, Tüstént szamár lesz a neved. Két rósz közül, hát pajtások, Nem nehéz a választástok; Azt tanácslom fiuk nektek, Csak szamarak ne legyetek. Salamon Mór. Heti krónika. Közeledünk a békéhez. A balkáni diplomácia fényes diadalt aratott s ha igy északon é9 délen egyaránt jól mennek a dolgok, akkor azt is képesek vagyunk megérteni, hogy a héten Szerbiát megint kipiszkálták egy kicsit hadaink a lethargiából. Persze az ilyen nagy hadműveletekre Monte* cuculi hires mondása szerint pénz, pénz ős pénz (háromszor is pénz) kell s azért érkezett el a hire a napokban hozzánk a 3-dik hadikölcsén- nek. Fél év alatt megint gyűjtöttek sokan a háborúból egy kis tőkepénzt (persze nem a szerkesztők es kiadók) s azok egész bátran megereszthetik a százezreket, milliókat, de azért mi szegény emberek is ott leszünk megint a filléreinkkel. [Cseppekből gyűl a liter, jól tudják ezt bortermelő vidéken, ahol sokszor csakis a cseppekre utaznak s azért nem szégyellünk a mi 50—100 koronácskáinkkal is berukkolni a mélyen tisztelt Hitelbankhoz és én hiszem, hogy most a nagy győzelmek mellett, amikor minden papír értéke rohamosan, szinte szédületesen emelkedik, hamarosan túlhaladják az első és a második jegyzés összegét a mi jegyzéseink. Növelni fogja a jegyzési kedvet az a remek szép nyári idő, mely a holdtöltére nálunk kerekedett most. Hiába, ez a kedélyt befolyásolja. Az én paraszt eszemmel igazán nem tudom megérteni, mit befolyásol minket annyira, az a kiszáradt, kihűlt, elfonnyadt golyóbis, a hold; mi köze bpzzánk 40 ezer mértföldről, de tény az, hogy az öregeknek megint igazuk van, mert a holdválíozások össze szoktak függni feltétlenül az időváltozásokkal. A hold megköveteli azt magának, hogy mikor ő megtelik, akkor ragyoghasson s kék tenger vegye őt körül, ragyogni és fürödni kíván az ég tengerében! Tartsa meg az Isten a jó szokását. A mi szőlőtermésünkre pompásan hat ez; a betakarításra, őszi szántásra stb. is kitűnő, szóval ez is kell a győzelemhez, a békéhez, mely után összes olvasóival együtt oly buzgón epedez a krónikás.
