Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYB/NYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE vasárnap ■ V.SElüilz. Egész évre 8 K. Félé'... . =i===L” ügyes s^ára 20 filler. A harmadik hadikölc-A második tél felé já> éiüt^náboru újabb áldozatot kíván a nemzettől. Az állam nem a könnyebb papír bankjegy kibocsátás utján óhajt pénzhez jutni, ha* nem polgárainak támogatásában akarja megmutatni hatalmas erejét kifelé. Mi abban a reményben élünk, hogy e felhívás bizonyára ismét kellő visszhangra fog találni, mert az első és második ilynemű mozgalom fölemelő nagy sikere minden kishitű kétséget megdöntő módon bebizonyította, hogy e nemzet fiai megértik e történelmi idők intő szózatát és a reájuk háramló kötelességeket minden irányban nemes igyekezettel teljesitik. Dicső katonáink a harctereken egy egész ellenséges világgal vívnak óriási harcot és mondhatlan szenvedések, rettenetes véráldozatok árán diadalmas, feltartóztathatatlan lendülettel haladnak előre. Győzelmeik a végső kibontakozást tekintve a legszebb reményekre jogosítanak. A siker azonban teljes csak úgy lehet, ha gazdasági téren egyenértékű erőkifejtésről tud az ország tanúságot tenni és pénzügyi kitartása méltó lesz harctéri készségéhez. A magyar nemzet hazafias kötelesség- teljesítésébe és sokszor kipróbált áldozat- készségébe vetett hitünkre építve, ezúttal is bízunk e gazdasági erőpróba sikerében, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az erre illetékes összes tényezők a harFelelős szerkesztő és laptuiajdonos: sévész j^Lssros. | madik hadikölcsön népszerűsítése érdekében kellően megtegyék kötelességüket. Meg kell értetni mindazokkal, kiknek anyagi helyzete kedvező, hogy nemcsak legelemibb hazafias kötelességüket teljesitik, ha a kibocsátandó hadikölcsönbői jegyeznek, hanem teljes biztosság mellett nagy kamatra helyezik el pénzüket. A felvilágosítás e nagy munkájában részt kell venniük mindazoknak, kiknek valamely szélesebb körre befolyásuk van, mindazoknak, kik az ország népének természetes irányítói, vezetői, a viszonyokat, a rendelkezésre álló gazdasági erőket ismerik és igy tevékenységük fokozhatja leginkább az eredményt. Előzetes tájékozásul itt csupán annyit óhajtunk megjegyezni, hogy eddigi értesülésünk szerint a kibocsátandó uj kölcsön feltételei nagyjában ugyanazok lesznek, mint a legutóbbi alkalommal s hogy mind- amaz előnyöket, nyújtani fogják, melyek i a vonatkozó előbbi miniszteri rendelet értelmében engedéiyezhetök voltak. Készüljünk tehát a nagy nemzeti áldozatra, vessünk számot magunkkal és igyekezzünk erőfeszítések árán is összehalmozni a megtakarított összegeket, hogy a három hadiköicsön a Monarchiában elérhesse a tiz milliárdot s vitéz katonáink a honmentés nagy munkáját nélkülözés nélkül tovább folytathazsák. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Felsőhány ai-utca 20. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Harctéren levő fiainknak legkedvesebb ajándék egy hazulról érkező hírlap. Utazási szabályok. Szeptember 20-lói kezdve a belügyminiszter szabályozta az utazást és pedig akár gyalog, akár kocsin, akár vonaton. Az uj szabályzat eltér az eddigitől, noha inkább megkönnyíti, mint nehezíti az utazást, de épp azért, mert eltér, jó iesz, ha azok, akik utazni akarnak, vagy éppen gyakrabban szoktak utazni, tanulmányozzák a rendeletét. Mindnyájunkat közelről érdekel ez s azért közöljük itt főbb vonásaiban. Magyarország feloszlik külső és belső hadműveleti területekre. Az észak- és délkeleti hadszíntéren a külső hadműveleti területhez tartoznak: Háromszék, Csik, Udvarhely, Maros-Torda megyék, Marosvásárhely város, Beszterce-Naszód, Mára- maros, Ugocsa, Bereg, Ung vármegyék, Szabolcs vármegyéből a mándoki járás, Zemplén vármegye a sárospataki, tokaji és szerencsi járások kivételével, Sáros vármegye, Abauj Torna vármegye a gönci, szikszói és tornai járás kivételével, Kassa város, Szepes, Liptó, Árva vármegyék. Turóc vármegye a stubnya-fürdői járás kivételével, végül Trencsén vármegye a puhói, illavai és báni járás kivételével. A déli hadszíntéren a belső hadműveleti területhez tartoznak : Brassó, Fogaras, Nagykü- küllő, Kisküküllő, Alsó Fehér, Szeben, Hunyad vármegyék, Krassó-Szörény, Temes, Torontál és Bács Bodrog vármegyéknek ama járásai, amelyek nem érnek a belső hadműveleti területbe, továbbá Baranya vármegye, végül Temesvár, Zombor, Szabadka és Pécs városok. Horvát-Szlavonorszá- gokban: Pozsega é3 Verőce vármegyék. A déli hadszíntéren a külső hadműveleti területhez tartoznak: Újvidék város, Bács-Bodrog vármegyéből a titeli járás, Torontál vármegyéből az antalfaivi, pancsovai járások és a nagybecs- kereki járásnak Nagybcäkerek város határától és a Nagybec skerek—Antalva vasúti vonaltól délre A Tűri fiú története. Nemes Tűri Pálnak ócska bibliája, Az édesanyjáról maradt még reája. E vén bibliába — örök emlékképen, Túri Pál egyetmást följegyezett szépen. Bizony fejét a dér már belepni kezdé, Mikor a szent könyvbe im ezeket jegyző: »Lányunk volt csak eddig — mert már van egy gyerek, így hát a jövőben bízni inkább merek. Gazdag lettem: fiam az én drága kincsem ! — Áldassék az isten!« . . . Hol lassan, hol gyorsan, az idő csak tellett — Legkeservesebben a betegágy mellett. Nagybeteg a fiú — ott virraszt mellette Szülők nehéz gondja, szülők hű szerelme. Alig hallatszik már szivének verése, Mikor végsőt lobban betegszoba mécse . . . Kialudt a mécses — de ragyog a hajnal! Megküzdött a gyerek nehéz kórral, bajjal . . . Öreg bibliába más bejegyzés nincsen: »— Áldassék az Isten! . . . Mi zaj veri föl az ország minden táját? Hívja az ősz király összes katonáját. Északról és délről tör reánk sok ellen, Védeni kell hazát és trónt azok ellen. . . . Veszi a bibliát öreg Túri, elé, Nem remegő kézzel írja szépen belé: »Egyetlen fiunkat elvitték ma reggel, Háborúba indul honvédő sereggel. Bizom abban, kiben eleitől hittem: »— Áldassék az Isten!« . . . Beköszönt a postás Túriékhoz szépen, Tábori levélke vagyon a kezében. Akitől jön : vígan, nagy boldogan irta — De az anyja itthon mégis tele sirta. öreg Túri is ejt rá egy örömkönnyet, Aztán előveszi az ódon szent könyvet, S irja, büszkén Írja: »Hős fiunk mellére Vitézségi érmet tűzött a vezére. Levágott négy muszkát — neki baja nincsen . . , »— Áldassék az Isten !< . . . Megint jön egy levél — nem a fiú irta — Most már az apja is elfakad ám sírva! De letörli menten szeméből a könnyet, Veszi elő megint azt a kopott könyvet, S irja, lassan irja: »Golyótól találva, Elesett a fiunk nagy, orosz csatába’. Lelke már az égben töltő a szent estét, Karácsony ünnepén földelték el testét . . . A hazáért balt meg — panaszunk hát nincsen . . . — Áldassék az Isteni« _____ Szász Károly. A háború költészete.*) E címen igen érdekes »Szemeivények«-et irt és adott ki dr. Vajda Gyula. A kötet éppen most jelent meg és a tanuló ifjúságnak készült, de azért mindenki drága kincsként odateheti az asztalára. Soha, még egy nemzetnél sem fonódott össze a háború és költészet annyira, mint *) Rózsavölgyi és társa kiadása, ára 2 K. nálunk. Egy év alatt közel tízezer költeményt írtak a dalos, a bátor, a hős magyar katonáról, a sebesültekről, anyák és hitvesek szent fájdalmáról, áldozatkészségéről, a diadalokról és mindnyájunk édes-bús reményéről: katonáink visszatéréséről. Ma csak ezeket a költeményeket olvassák, szavalják igaz lelkesedés és lelkesítés hangján. Egybeolvadnak a dicső napok a tüneményes múlt emlékeivel és megvetik a jövő Magyarországnak rendületlenül szilárd alapját. Ezt célozza a háború költészetéről irt lelkes tanulmány és annak megvilágítására kiszemelt száz költemény a magyar háborús versek java termékeiből, Együtt van a könyvben az egész élő magyar Parnasszus, a hit és a lelkesedés hangja, mely éltető szelleme volt mindig nemzetünknek, Petőfi, Tóth Kálmán, Gyulai Pál egy-két költeménye vezeti be helyes megválasztással a sort, hogy aztán teret engedjenek a mai költészetének. A szerkesztés művészi gondja a háború egész történetére kiterjed. Ő Felségéről, a királyról szóló erőteljes, gyönyörű költemény, Szávay Gyula hatalmas verse a prológus, melyet a hadbaszál- lásról, a magyar katonáról, a hazáról és a magyarságról, a hősökről, a harcterekről, az anyákról és hitvesekről, a németekről, a gyerme kékről a békéről stb. irt költemények követnek. Nemzeti történelmünk mozgalmai közt tán még egyszer sem élveztünk félszázados békét — irja értékes bevezetésében a szerző. Egy félszázad, 1866 —1914-ig, elégséges volt ahhoz, hogy müveit* 1
