Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

1915. Szeptember 12.

Igyekezzünk tehát arra, hogy az a kicsi, ami termett, legalább itt maradjon. Ne legyen szilva-, lekvár kivitel, aszaljunk amennyit lehet e hullott almából, körtéből is magunknak, mert mégis csak olcsóbb a gyümölcs, mint a hús, zsir s egyéb drágaság s a mellett egészséges táplálék is. Megeshetik nálunk az, hogy olcsón elviszik a kis gyümölcsünket mind innen s télen ötszörös áron fogunk kutatni utána mi magunk nagybányaiak.

így lehetne ezt tovább folytatni, kiki gondolkozzék rajta. Még csak egyet.

A drágaság jelemzésére a Szatmári Gazda fölhozza a következő érdekes adatokat:

Alapos és általános a panasz a háborús termelési költségek megdrágulása miatt.

Azelőtt négy kocsikereket csinált a bognár 20 K, ma egy kerék 10 K és a vasalása többe jön 4 K ná!. A lópatkolás, ráfhuzás, ekeélesités mind kétszerolyan drága lett, mint azelőtt. Egy pár közönséges csizmárt háború előtt 30 koronát fizettek, ma 70 koronán alul nem lehet csizmát csináltatni, sőt a talpalás is többe kerül 5 koronánál. Még hihetetlenebbü! felszökött a kötéláruk és a zsákok ára. Közönséges zsákot azelőtt 1 koronáért lehetett kapni, ma ugyanolyan zsákért 3 korona 50 fillért is elkérnek. Egy csikókötőfék azelőtt 30—40 fillér volt, ma 1 korona 50 fillér, lókötőfék azelőtt 70—80 fillér, ma 2 korona 40 fillér, vagyis több, mint háromszorosa az előbbi árnak. Ugyanilyen emelkedés van az istrángoknál, a rudallóköteleknél. A bőrszerszámokat pedig nem is lehet megfizetni, olyan hihetetlen magasra rúgott az áruk.

Éppen igy panaszkodnak Ausztriában is. Az osztrák agrár uj ág, a miniszter nyilatkozata kapcsán különösen a tejgazdasághoz és a hizlaláshoz szükséges anyagoknak drágulását számítja ki. összehasonlítván az 1914. évi julius hóban és az 1915. évi julius havában követelt árakat. Eszerint a malátacsira 200 százalékkal, a szárított sörtőlköly 186 százalékkal, a különböző fajtájú olajpogácsák 115—175 százalékkal, a répaszelet 40 százalékkal, a melasz 53 százalékkal emelkedett árban. A szén métermázsája 1 54 koronáról 2 25 koronára, a petroleum 38 koronáról 90 koronára emelkedett. Ugyancsak igen tekintélyesen megnövekedett a mezőgazdasági gépek és a műtrágya ára is.

Szóval nemcsak a fogyasztók, kereskedők, de már a gazdák, a termelők is panaszkodnak a drágaságra s különös, hogy ez csak az élelmezésnél van meg, mintha mindenki félne az éhenhalástól.

Az ingatlannak aránylag nem magas az ára.

Egy aradi ember szép kis házat vett a tehenéért.

Erről azonban majd máskor.

Külföldi esetek.

Vadászmester, aki soha som hazudott.

V. Károly spanyol császár vadászmestere kíséretében fogolyvadászaton volt. Mindketten jó! lőttek és a célba vett szárnyas kivétel nélkül a szolgák vadásztáskájának valamelyikébe került.

A vadásztáskák megteltek, a császár hazamenetelre gondolt, de közvetlenül az indulás előtt fölrepült egy sólyom.

A császár és a vadászmester egy és ugyanazon pillanatban lőtt; a fogoly áldozatául eseti a kettős lövésnek.

— Melyikünk lőtte? — kérdi a császár.

— Én — válaszolta a vadászmester.

— Hazudsz — kiáltá feiháborodva a császár.

— Én sohasem hazudok. — Alig hangzott el a vadászmester utolsó szava, midőn a császár eltántorodott az ütéstől, melyet a vadászmester keze csapott az arcára.

A szolgák lefogták a vakmerőt és a vadász- területről közvetlenül a madridi börtöube szállították.

A császár gondolatokba merülve tért vissza a fővárosba. Gondolatait nem a tanuk előtt történt felségsértés, hanem annak a férfiúnak jelleme foglalkoztatta, aki császárjának sértését sem tűrte el megtorlás nélkül. Madridba érkezve a börtönből elővezetett vadászmestertől kérdezte, fenntartja-e azt az állítását, hogy a foglyot nem a császár, hanem ő lőtte?

— Igen, sőt be is bizonyíthatom, hogy igazam van, mert töltéseim könnyen megkülönböztethetők.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

A megejtett vizsgálat minden kétséget kizáróan kideritette, hogy a vadászmesternek volt igaza.

De ez nem változtatott a vadászmester sorsán, mert az övéhez hasonló tény elkövetője a halálos ítéletet el nem kerülheti.

A császár sajnálta a máskülönben derék embert és a kimondott halálos ítélet végrehajtása előtt még egyszer elővezettette és viselkedésének helytelenségéről kivánta meggyőzni.

A vadászmester nyugodtan válaszolta:

— Felséges uram, ha száz életem lenne és ha százszor kellene meghalnom, azt mégis mindig pofon ütném, aki engem hazugnak nevezne (puuo en el roslro).

— Nem! nem engedem meg, hogy a halálos ítélet végrehajtassák, ellenkezően, azt kívánom, hogy élj, mert országomnak nem sok oly embere van, amilyen te vagy és bűn lenne a kevesek közül csak egyet is feláldozni.

A császár egy nehány év múlva Punon roslro névvel grófi rangot adományozott a becsületét féltékenyen őrző derék embernek, aki sohasem hazudott.

Az életmentő lófark.

A boulogni erdőben naponta sétáló nagy közönség legfeltűnőbb és legkedveltebb alakjai közé tartozott Prebois százados, még pedig nem csak ő maga, hanem telivér fekete lova is, melynek testalkata maga a tökély volt, de különösen impózáns farkát mindenki megbámulta.

A forradalom kitörése alkalmával Prebois százados azzal bízatott meg, hogy a párizsi katonai parancsnokságoknak szóló titkos utasításokat kézbesítse.

Feladatát Vendome-térig minden akadály nélkül teljesítette.

Nevezett téren a föikelők egyik csapatával találkozván, megállították és a kézbesítendő rendelet átadását követelték

A százados ellenmondása felbőszítette a körülállókat és száz meg száz torokból hangzott:

— Lőjjétek le a kutyát! ő is ellensége a népnek.

A százados megsai iantyuzt* lovát; ez felágaskodva rohant előre.

A közelállók félreugrottak, de a szemtelen suhancok egyike a századost lováról lerántani és e célból kabátját megragadni akarta, a kabát helyett azonban az ideális szép lónak impozáns farkát ragadta meg.

Ugyanabban a pillanatban nagy hahota támadt, mert az annyiszor és oly sok ember által megbámult lófark a suhanc kezében maradt.

Ennek az a magyarázata, hogy a telivér paripának fogyatékosságát mesterséges utón pótolta a százados.

Mig a tömeg az impozáns lófark balesetén hahotázott, a százados szerencsésen megmenekült.

így lett életmentő az impozáns lófack.

Heti krónika.

Igazán furcsák lehettek azok a régi jó idők. Minő különös pl. a mi legszebb népdalunk, mikor igy szaval :

Cserebogár, sárga cserebogár,

Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár.

Már hogy lehetett éppen a cserebogártól kérdezni valamit, mikor az hallgat, mint a hal, éppen úgy nem felel semmit, mintha földsüket volna. És hogyan lehetett azt kérdezni az elpusztítani való cserebogártól, hogy mikor lesz nyár, hiszen ezt akármelyik 20 k-ros kalen- dáriombó! megtudhajta mindenki, aki az elemi iskolában meg nem tanulta volna, hogy nyár kezdete mindig jun. 21-én.

Belátom, hogy valóságos színpadi őrültség volt az öregektől kérdésekkel zaklatni a szegény cserebogarat és mégis a hetek óta meg megújuló sok esőzés után magam is kénytelen vagyok felsóhajtani:

— Mikor lesz nyár?

(Vagy talán az idén nem is lesz már.)

Ám ha kérdeni akarnék valamit a jövendőmondóktól akkor inkább azzal ostromolnám őket, mondják meg, hogy mikor lesz már béke?

Legújabban az asztrológusok (csillagjósok) adnak erre nézve elfogadható választ. A »Theo- zofia« cimü lapban olvastam ugyanis, hogy 1914-ben és 1915. első felében uralkodó planéta volt a »Mars« bolygó, tehát a liadisten,

37. szám. (8)

azért ez az időszak nem volt alkalmas a békére, most azonban szeptember második felében Jupiter lesz uralkodó bolygó, a béke istene, aki találkozni fog Vénusszal a szeretet isten- asszonyával októberben. A béke és a szeretet csillagai már alkalmas időt jeleznek a békekö • tésre s ezért »ki van zárva«, hogy téli háború legyen, »az nem létezik«. »Tényleg« nem is lesz.

Fogadjuk el tehát mindezt készpénznek.

Elfogadhatjuk, de egészen más okokból, nem az asztrológiára támaszkodva, hanem azok: a a porozásokra, amiket a muszka kap a köpenyegére, mikor a legény is benne van, meg arra a sok aggódó jajgatásra a miket az angolok, olaszok, franciák elkövetnek az ő tulajdon értesítéseikben

És ha majd a béke visszatér szivünkbe, akkor olyan sok okosat fogunk tudni mi létesíteni, addig vegyüljünk bele az általános drágaságba és törődjünk élénken az. őszi gondokkal, a milyen pl. a gyümölcsszedés, gyümölcsvétel, sertésvásárlás, ez is aktuális lett a zárlat feloldása után mert a sertésnek ugyan nem volt baja, de mikor a tehén beteg, akkor mindig tilalmat kell rendelni a disznóra, igy tanítják ezt az á'latorvosok. mert hogy annak is ketté van hasítva a körme.

Nem jó volna mindjárt a zárlatot az ösz- szes piros melegvérű, tüdővel lélegző, eleven fiakat szülő, csontvázasokra kiterjeszteni.

«Was sicher ist sicher« igy tanulta ezt nagy szövetségesünktől a krónikás.

Erdészeti kinevezések. Burdács János kir.

erdőtanácsost a miniszter Szászsebesre nevezte ki, ahol hivatalfőnök lesz, i!t helyettes főnők volt. Távozását őszintén sajnáljuk. Nagybányán ezután Mike Imre erdőtanácsos lesz a h. főnök.

— Winkler Miklós erdőtanécsost Gödöllőről Nagybányára építésvezetőnek nevezték ki, Soltész Oyula mérnököt pedig Ungvárról ide helyezték.

— Fiilöp András föerdőhivatali számv. ellenőrt a miniszter számvizsgálóvá nevezte ki.

Bírósági kinevezések. Őfelsége a király Dr. Paál István szatmárnémetii kir. törvényszéki bírót, Csios Lajos nagykárolyi kir. járásbirót, Kánig Ede hevesi kir. járábirót a VII fizetési osztályba sorozott birákká, Pászkán Sándor máramaros- szigeti kir. törvényszéki, lovag Berks Lajos debreceni kir, járásbirósági, Dr. Félegyházi Kálmán szatmárnémetii kir. törvényszéki Jégh Károly nagyváradvidéki kir. járásbirósági, Bretán Sándor orosházi kir. járásbirósági aíbirókat járás- birákká, illetve törvényszéki birákká, Dr. Bene Sándor újvidéki kir. járásbirósági jegyzőt a nagy- bikindai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

Katonai kinevezés. Szabó István főgimn. tanárt, tart. főhadnagyot, aki az északi harctéren megsebesült s a golyót testéből mindezideig nem sikerült eltávolítani, a marosvásárhelyi katonai reáliskolához tanárrá nevezték ki.

A sebesültek szept. 8 án 135 adag (270 drb) zsemlyegombócot kaptak a savanyutüdőhöz melléklet gyanánt. A nagymennyiségű és hatalmas méretű gombócokat Kovács Elekné, Kunay Edéné, Mendihovszky Józsefné, Pásztor Istvánná, Révész Jánosné, Soltész Elemérné főzték meg. A hozzávalót a vacsorapénztár födözfe, ami 41 K 78 f be került. A héten újabb adomány Berks Erzsikétől érkezeit, aki első keresményéből 15 K-át ajándékozott erre a célra. A bevétel eddig 705 K 28 fillér, a kiadás 581 K 24 f volt. A közönség további szives jóindulatába ajánljuk a sebesültek megvendégelését.

A vármegyei közgyűlésen szeptemberben főképp a pótadókat fogják kivetni. Erre az alispán a következő értesítést adta ki. Az 1883: XV. t.-c

10. §-a értelmében értesítem a törvényhatósági t. tagjait, hogy a f. évi szeptember hó második felében tartandó rendes közgyűlésen,— amelyen az 1916. évi háztartási költségvetés is tárgyaltatni fog, — az 1916, évre a következő vármegyei pótadók kivetésére fogok előterjesztést tenni; 74% közművelődési célokra; 1 72% vasuihozzá- járulási célokra felvett kölcsön törlesztésére; 1 7ä% különböző célokra felveti kölcsön törlesztésére; 1 74% tiszviselői nyugdij alapra; 3 % rendkívüli hozzájárulás a tisztviselői nyugdíjalaphoz; 135% az 1914. IX. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján h. é. vasutak segélyezésére; 1 % az elhagyott gyermekek segély-alapjára.