Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
1915 Szeptember 6. 36. szám. (3) Ugyancsak ők örvendeztek először azon, hogy az irodákban ellenség nem járt, s lényeges kárt az invázió alkalmából egyébként sem szenvedtünk. Hálával jegyezzük fel, hogy ebben a főérdem azé a férfiúé, akit a mi Lyceumunk adott a városnak gondviselőül, a Dobay Sándoré, aki mint városi tanácsos, s az invázió idején polgármester-helyettes, nem feledte el, hogy előbb lyceumi igazgatótanár volt. A megszállás első napján az orosz tábornok meghatalmazottjával személyesen járta be a várost, hogy egyenként különös oltalmukba ajánlja az öszes tanintézeteket. Mellesleg szólva, az invázióval kapcsolatos anarchikus fosztogatások folytán közülünk csak egy kartársunk károsodott Épen Rácz Béla dr., akinek személyesen is legtöbb jutott a háborús izgalmakból is, mert, mint katona, részt vett a fiszavölgyi visszavonulási csatározásokban, majd az oroszokat kiverő hadműveletekben, sőt ké sőbb az uzsoki véres csatákban is. Mire október 25-én Tisza István gróf mi niszterelnök az ájulásából lassan ébredező Má- ramarossziget városát meglátogatta, már mi is ott voltunk a tisztelgők között hiszen mi őnagy- méltóságát, mint intézeiünk főgondnokát is üdvözölhettük, amit ő egy a Lvceumban lett látogatással viszonzott. Következő nap már György Endre gondnok ur is meglátogatta városunkat és intézetünket. A beirt hallgatók nagy része bizony még mindig nem költözött Szigetre, hol a drágaság még valóban botrányosan nagy volt és kenyérkereseti alkalom a jogászok számára seholsem kínálkozott. De az itt lakó ifjak csoportja igazán a nagy időkhöz illő szorgalommal, komolysággal teljesiteüe kötelességét. Nem engedtük háboritaui a munkát a hadi helyzet idegesítő fordulataitól, még akkor se, amikor az orosz hadseregnek egy tekintélyes tömege ismét betört Toronyénál vármegyénk területére, s városunk határában a begyekről heteken át lehetett hallani az ágyuk dörgését Ökörmező felől. December elején a kőrösmezői haláron is támadni akart az ellenség. Bizony erre ismét nagyon izgatott lett a város. Újra ezrével menekültek a lakosok. De mi, és velünk az összes tanintézetek, szilárdul végeztük munkánkat, s ezzel visszatartottuk a családok egész seregét. Mindenesetre jellemzi az idők komolyságát, hogy intézetünk gondnoksága rendeletére összes időlegesen nélkülözhető fontos hivatalos iratainkat, könyveinket fel kellett küldenünk őrizetbe a fővárosba. E nehéz időbe, már a karácsonyi szünidőnkbe esik trónunk fenséges várományosának, merkedtem egy szép kislánnyal, akinek nincs ugyan sötét haja és kék szeme, nincs égszínkék ruhája, de van jó szive, amellyel kimondhatatlanul szeret. A másik csak rossz álom volt, nem kívánom a folytatását, — Ezzel fölállt, szalutált és elment. Őszintén megvallva sajnáltam szegény fiút, hogy úgy fölizgattam s fölidéztem rossz emlékeit; de sajnáltam a kis szomszéduömet is, ki egyedül marach, mert a Bandi ficsurja is odébb állt egy szép napon. Látszott rajta, hogy bántja valami s nem csoda, ha napról napra szomorúbb lett Gondoltam, lehet még valamit segitni, azért is hoztam föl Bandinak ezt a témát. * Éjjel egy órakor zeneszóra ébredtem föl. Kinyitottam az ablakot, a cigány szebbnél-szebb nótákat húz. A hold sápadt fényével elégedetten mosolyog a kis csoportra. Gyönyörű nyári éjszaka, igazán szerelmeseknek szánta az Ég. A szomszédnőm ablaka alatt játszik a zene, oldalt Bandit veszem észre. Mint a párját vesztett gerle, amelyik búgó, sziute zokogó hangon hívja vissza hűtlen társát, úgy zokogott, búgott a Bandi hangja is a zenekar panaszos nótái mellett. Egyszer csak fölsir a cigány hegedűje, vele együtt sir Bandi is: »Nem én lettem hűtlen hozzád . . .« és a kis szomszédnőm ablakából világosság árad ki... Végre ismét megértették egymást! NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Ferencz Károly főhercegnek, városunkban tett látogatása. A tisztelgők sorában ott volt abedémiánk képviselője is, — e sorok írója, kitől Őfensége érdeklődve kérdezte meg, részt veszneké a mi jogászaink is a haza védelmében ? Büszkeséggel felelhettem, hogy tanáraink, s ifjaink létszámának egy harmada ál! fegyverben. Külföldi esetek. A művész felodékenysége és az udvarhölgyek megbotránkozása. Lafontaine Ludolf a braunschweigi fejede lem udvari festője tehetséges, szorgalmas, de rendkívül szórakozott ember volt. A nyári időszak egyik meleg napján elhatározta, hogy a városon kívül, a folyóban megfürdik. Műterméből családja lakosztályába sietett, hogy övéitől elbúcsúzzék. Neje azzal fogadta, hogy fiacskájuk a várkastélyba hivatott. A weimari fejedelem neje, a braunschweigi fejedelem leánya Anna Amália, szüleinek látogatása céljából jött és fiacskáját, aki Lafontaineé- vai egykorú magával hozla, az udvari festő kis fiát tehát azért hívták a várkastélyba, hogy a vendég kishercegnek játszótársa legyen. A feleség közlése Lafontainet a fejedelem megbízására emlékeztette. Ugyanis a fejedelem, leányának tiszteletére ünnepélyt kívánt tartani és az ehez szükséges kosztümök tervezésével Lafontainet bizta meg. Fürdés közben a rövid idő alatt bemutatandó tervezetekről gondolkozott. Éppen öltözködni akart, midőn a közelálló füzfabokrok közül rongyos alak emelkedett föl. Lafontaine jótékonysága majdnem gyengeségnek volt tekinthető, gyakran megesett, hogy pénzbeli adományon kivüi a keze ügyében levő bármi tárgyat elajándékozta; lakásáról ily mó- dou kanalak, cipők, harisnyák stb. eliüntek. Most megpillantva a rongyos alakot, kiáltja : — Mit látok, hiszen magának nincsen inge — és ezzel saját ingét nyújtja a koldulónak. — Ezt nekem adja és a Nagyságos ur ing nélkül megy a városba? — Soh’ se törődjék velem, ha felöltőmet nyakig gombolom, senki sem képzelheti, hogy ingem nincs. A koldus hálálkodva távozott. Midőn Lafontaine lakására érkezett, neje következő szavakkal fogadta: — Edelsberg udvarhölgy kéret, hogy mielőbb menj hozzá, azt is megüzente, hogy átöltöznöd sem kell; az ünnepélyen mint török nő akar megjelenni, kosztüm rajzokat ő maga készített ugyan, de azokkal nincs megelégedve, reméli, hogy te majd kijavítod. Mint látom, az uj felöltő van rajiad és keztyüd is rendben van. Lafontaine úgy az ingről, valamint a koldusról megfeledkezve sietett a várkastélyba. Ott a kész rajzokat nem megfelelőnek találta, miért is azonnal hozzáfogott az uj rajzok készítéséhez Az udvarhölgyek nagyon kiváncsiak voltak a török kosztümre és az asztal mellett ülő festőt körülvéve foglaltak helyet. Ugyanabban a teremben időzött a weimari kis herceg Lafontaine fiacskájával. Tűrhetetlen meleg volt a teremben. — E'olvadok — panaszolta az egyik udvar hölgy. — En is úgy epedek hűvösebb levegőőrt, mint a szomjazó szarvas forrásvízért, szabad ablakot nyitni ? — kérdé a festő. — A világért sem. A légvonat ismét fogfájást okozna, mint a múltkor — ellenkezett a másik udvarhölgy. Lafontaine bosszankodott a kényeskedő udvarhölgyre, aki az ablaknyilást megakadályozta és arról megfeledkezve, hogy ingét a koldusnak ajándekozía, fölöltőjét kigombolta. — Nincs inge — kiáltotta a.kis herceg. — Apa nincs iuged — kiáltotta a művész fiacskája. Lafontaine közvetien szomszédságában ü'ő udvarhölgy megbotránkozva mondja: — Nincs inge. Erre az udvarhölgyek szörnyen méltatlankodva menekültek. Lafontaine az ítélet napjához méltó arcot vágott. Szerencsétlen feledékenység és szórakozottság ! Jótékonyságát nem akarta elárulni, mert az öndicsekvés lenne. Felöltőjét begombolta és megkezdett munkájának otthon való folytatásáról valamit hebegve hirtelen meghajolt és távozott. Az udvarhöigyek fünek-fának hirdették az ingetlen művész történetét. Az udvarnál és az egész városban sok tréfára és nevetésre adott okot a művész szórakozottsága és az udvarhöigyek elszörnycdése. A művész balesetének otthon ubójátéka is volt. Ugyanis fiacskája haza érkezve első dolga volt anyjának elmondani, hogy a papa ing nélkül volt a várkastélyban. A jó asszony mindent elejtett, ami kezében volt és miheiyest nagy ijedtéből némileg magához tért, férjéhez rohant a műterembe. Lafontaine kénytelen volt az igazat bevallani. A takarékos feleség kitört: — No ami sok, az sok. Magam is szivemen hordom a szegények sorsát, hanem kanalat, csizmát, cipőt, harisnyát, újdonatúj nadrágot, most pedig a tucat uj ingből egyet elajándékozni, a családra valóságos csapás, anyagilag tönkre kell mennünk. Az asszony rémes jóslata azonban nem valósult meg. Lafontaine, családjával kedvező anyagi helyzelben élt és később családjának tagjai is jóizüt nevettek a művész szórakozottságán és az udvarhöigyek elszörnyűködésén. Angol miniszterelnök elismerése gyanús. Windham Károly színházigazgató juiius hónak egyik meleg napján küiön meghívott társaság előtt Ttinnysonnak »Eiaiaé« cimü művét olvasta fel. A hallgatók között volt Gladstone, az akkori miniszterelnök. A felolvasás befejezése után Wyndham Gladstonehoz közeledett. — Attól tartok, hogy a rendkívüli melegben nehéz feladat volt figyelmesen hallgatni. — Korántsem, mondhatom, nagyon jól mulattam. Igazán élvezetes órákat töltöttem. Köszönöm, hogy szives volt meghívni. Felüdülve sietek a parlamentbe. A felolvasó örömben úszva ment a színpadra, ahol vendégeinek zöme következő szavakkal fogadta: — Mit vétettünk Önnek, hogy annyira nehezen megérthető költői mű végighallgatásának ily melegben való elszenvedésére Ítélt ? — Látszik, hogy klassikus irodalmunkat mily kevésre becsülik, öreg Gladstone miniszterelnök az imént mondta, hogy rendkívül kellemesen töltötte el a felolvasás idejét. — Azt elhiszem — válaszolta a vendégek egyike — mert a felolvasás egész ideje alatt jóízűen aludt. Heti krónika. Mivelhogy nagyon jól áll a háború ügye, Grodno is elesett, meg Brody is a miénk, sőt kisasszoiiynapra visszakerül Tarnopol is, azért a pessimisták már nem tudtak egyebet kitalálni, mint azt, hogy sorozásokkal ijesztgetik a gyengébb szivüeket, 30—40 ig, 40—50-ig, aztán 18-tól 60 ig s végül 60-tól Miskolczig fognak sorozni. Persze ezekből egy szó sem igaz, a legfőbb hadvezetőség nem a kévéházi referensekkel tudatja legelőbb, hogy mi lesz majd ezután. Odalent az olasz harctéren is vitézül viselkednek, a mi 5-ös bakáink. Némi elismerésül ma indították útnak a hat nagy láda szeretetado- mányt a városházáról, mint az Égly Mihály által vezetett társadalmi mozgalom eredményét. Van abban 100 üveg pompás kis üstönfőtt, pár ezer cigaretta, szivar, van 500 csomag cigaretta-dohány és hozzá kellő mennyiségű papiros, aztán mindenféle kések, borotvák, zsebkendők, stb. stb. vegyes dolgok, már ami a legénységnek kellemes meglepetés ott a harctéren. Rövid idő alatt többet összehozni alig lehetett. Egy város ugyan gazdagabb küldeményt bocsáthatna útnak, de egy szükebbkörü társadalmi akciótól bizonyára ez a csekélység is jól fog esni a mi fiainknak. Csak már jönnének haza I Bizony a fecskék is elköltöztek a héten, szerdán Kisasszony napja, küszöbön az ősz »igazán egy évi harctéri szenvedés után, úgy szeretnék egy-két napot béké-
