Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
Nagybánya, 1915. Augusztus 8. — 32. szám. XLI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MIKIID IBIST VASÁRA ElAflzetósi árait : Egész évre 8 K. Félévre 4 tf. Negyedévre 2 K. = Egyes szára 2C fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉSZ jAisroB. kiadóhivatal: AO. »zám alB.it. -ftrsÁSYA IS: = Augusztus 5-ike piros betűs napja lesz mindig a történelemnek. Sok vért és sok könnyet látott már a lengyelek fővárosa. Nyolcvan- négy év óta ura a fehér cár. Nyolcvannégy év után ismét fölszabadult. Nem egyszer belőle indult ki a forradalom, a szegény lengyelek szabadságharca, de az orosz buta túlerővel nem birt az elnyomott, vitéz nemzet legőszintébb lelkesedése sem. Most együtt örülhetnek velünk. Föl vannak szabadítva a cári ukáz, a muszka kancsuka alól, együtt kiizdhetnek, haladhatnak a többi művelt nemzetekkel. — Varsó a miénk! Csütörtökön 10 óra 40 perckor jött a hire Nagybányára Budapestről, Szatmárról, Szigetről, hogy Varsó elesett, a harangok kon- gása a szokatlan időpontban azonnal összehozta a város lakosságát s a piacon hullámzott a nép, lelkes örömmel éltetve a királyt, a hadsereget, végigzűgott örömmámorban a kiáltás utcáról-utcára: — Varsó a miénk! Estére megérkezett a hivatalos sürgöny is, melynek idevonatkozó része igy hangzik: Berlin, augusztus 5. A nagy főhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg hadserege tegnap éa ma éjjel áttörte éa elfoglalta Varaó külső éa belső erődvonalát, ahol az orosz utóvédek még szívós ellenállást fejtettek ki. A várost csapataink ma délelőtt megszállották. Mindnyájan átérezzük ennek a győzelemnek óriási nagy jelentőségét. Régi álmok valóra válnak. S a lelketlen, rabló hordák gyáván takarodnak tovább és tovább ellenségüldöző vitéz csapataink elől. Itt a vég kezdete. A gőzhenger már nem sokáig bírja. Fújhatja a vészsipot, vagy akár ki is eresztheti a gőzt egész bátran. Befejezte gyalázatos működését. Csak az imént volt, hogy a Kárpátokon beszemtelenkedett a barbár sáskahad s ime nem Eperjes, Kassa, nem Budapest, Bécs esett el, hanem Varsó, az a nagy és szép város, melyre büszkébb volt az orosz, mint Szentpétervárra. Két hét előtt mondtam egy muszkafogolynak, hogy Varsó elesett, kiváncsi lévén a válaszra: — Az nem lehet! Azt nem hiszem akárki mondja, inig egy orosz él, addig Varsó nem eshelik el! Így felelt nekem. És mégis elesett! És mégis a miénk! — Varsó a miénk! »Esztendős harcoknak vérrel áldott bére S nagy szent akarásunk — gazdag győzedelmünk . . . Bibliai hittel boruljunk imára, Zsoltárt énekelve, bízva ünnepeljünk!« Mikor a nehéz idők reánk szakadlak ! s a kenyérkereső apák és férjek a haza védelmére elhivatlak, az itlhonmaradt s nélkülözésre jutó asszonyok, anyák és gyermekek segitése kis városunk társadalmát is cselekvésre szólította. 1914. aug. 3-án a meghívottaknak és a közdolgok iránt érdeklődőknek csoportja összegyűlt, tanácskozott, segélybizottsággá alakult, tisztviselőket választott s nehány irányitó gondolat mellett működését megkezdte úgy, hogy aug. 5-én már a segélyezést is megindi- í tóttá. Arra, hogy segélyt adhasson, már az alakuló gyűlésen 100 korona adományával dr. Kossutány Ignác egyetemi tanár nyitotta meg az adakozást, melyet a következő napokban, aug. 4—5-én lefolyt adományok annyira növeltek, hogy a segítésnek eszközei kis méretben- már megvoltak. S ezek az eszközök, mondhatjuk, agitálás, szelid reáhatás, egyesek részéről fogásos ötlet, slb. utján a kiadásokkal arányban nőttek s a legutóbbi napokig teljesen ki nem apadtak. Testületek, első sorban tisztviselői körök, magánosok, sokan hónapről-hőnapra jöttek adományaikkal, hogy a segítésre szükséges pénz gyűljön, hogy a segélyezésben fennakadás ne legyen, hogy a fájdalomtól kisajtolt könnyűt letörülni segítsenek s az arra szorult és magatartásával érdemeseknek megélhetésére pillanatra, időről-időre támaszt nyújtsanak. A kir. erdőhivatal, a főgimn. tanári kara, a kir. járásbíróság tisztviselői személyzete, a kir. bányaigazgatóság tisztviselői közül némelyek, a kereskedők, mészárosok és hentesek, a tanítók, az egyházak, a lelkészek közül többen s mások hónapről-hőnapra önként adakoztak, hogy a segélyforrás meglegyen. A szegények fillérei, a tehetősebbek összegei időről-időre jöttek a pénztárba s ez tette lehetővé azt, hogy október 3-ig 3861 K 53 fillért ajándékozhatott a helyi hadsegélyző bizottság a hozzáfordulóknak. Külön ki kell emelnem a Nőegylet tagjainak gyűjtését, mely valóban tekintélyes pénzt hozott pénztárunkba. A segélyosztás aug. 5 én kezdődve szept. közepéig minden hétköznap délelőtt, szept. közepétől hetenként kétszer: kedden és pénteken s később hetenként egyszer, szerdán délelőtt volt. A hadsegélyző bizott- j ság tagjai a segélyosztáson meleg érdeklődéssel vettek részt, ami szükséges is ! volt. Az egyes eseteknek elbírálása, összemérése, a segélyezés összege, a körülményeknek latolgatása, megismerése szüksé- i gessé tette ezt. VARSÓ A nnÉNK! Hadsegéd v/c súgunk egy évi működése.
