Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE — Bocsánat Felséges ur, ily vállalkozáshoz előkészületekre van szükség, hiszen a palota helyiségeit sem ismerjük. E pillanatban azt sem tudom, hogy alárendeltjeim közül ki lenne a kényes üggyel megbízható. — J.M van ! — kiállá a cár lábával toppantva — igy nem marad más hátra, mint az egészről lemondani, de vedd tudomásn', hogy mától fogva nem vagy miniszter. — Atyuska én megszerzem az iratokat. — Te, Alexis? Te akarsz erre vállalkozni ? — Igen, akarok és az iratokat megszerzem — válaszolá a cár kedvenc apródja. A svéd követ palotáját homály vette körül, midőn az utcám vezető ajtó kinyílt és a kapus a szemben levő pálinkáboltba sietett. Azt gondolva pedig, hogy rögtön visszatér, nem zárta be az ajtót. Abban a pillanatban, mikor a kapus a bolt ajtaját becsukta, a palota közelében tartózkodó karcsú alak, villámgyorsasággal suhant be az ajtón. Nágy óvatossággal surrant egyik helyiségből a másikba, amig a követség irodahelyiségeibe jutott, melyeken áthaladva nagy terembe nyitott. A terem bútorzatának nagyszerűségéből következtette, hogy a követ dolgozószobája. Eddig minden jól ment. de a kényes fel adat nehezebb része még hátra volt. Miután meggyőződött arról, hogy a redőnyök levannak bocsátva, az Íróasztalon álló lámpát meggyujtotta. Már egy fél óra óta eredmény nélkül kereste az iratokat, midőn nagy rémületére hallotta, hogy az irodába vezető ajtó kinyílt. A rémület azonban csak egy pillanatra bénította meg észjárását. Elrejtőzésre gondolni sem lehetett, mert a belépő észre vette a világosságot. Köpönyegét, meg sapkáját hirtenül az Íróasztal alá dugva a követnek hálóköntösét magára rántotta és hálósapkáját fejére tette. A követség egyik szolgája nyitott az iroda- helyiségbe és megüsközött azon, hogy a követ dolgozószobájában világosság van. A követnek halóköntösét és házisapkáját megpillantva rögtön elsompolygott a szolga, mert tudta, ő Excellenciája nem szereti, ha munka közben háborgatják. Alig, hogy távozott a szolga, a keresett iratok az apród kezébe kerültek. Az öltöny kicserélése és a lámpa eloltása egy pillanat müve volt, azután a kerten át menekült az apród. A cár öröme határtalan volt és kedvenc apródját ezentúl nemcsak nappal, de éjjel is közelében tartotta. A kedvenez akkor érte el a cári kegy legmagasabb fokát, midőn Amilka herceg összeesküvését fölfedezte. Ezután gyorsan emelkedett a legmagasabb méltóságig. Az egykori pástétomárusitó fiú neve Men- csikow volt. 27. szám. (3) A király látva, hogy nem ismerik, elmondta, hogy neki az udvarnál van némi befolyása és addig beszélt és tanácsolt az asszonynak, amig az megígérte, hogy jelentkezni fog a király palotájában. Az elkeseredett asszony minden remény nélkül ment a palotába. Annál nagyobb volt bámulata, midőn a mi pénzünk szerint 200 koronával terhelt levelet adtak kezébe. A borítékon ez volt olvasható: »a fukar királytól.« Heti krónika. Már lesz vaiami, közel a megoldás vége, mert a cár nagyon bizakodik. Szükségét látta annak, hogv bátorító levelet adjon ki, s mint egy jóravaió, vérbeli hírlapíró, mindent lecá- foljon és mindenkit gyávának nyilatkoztasson. Csak hadd gratuláljanak Nikoiajevicsnek »a világ legjobban végrehajtott visszavonulásához,« élvezze csak dicsőségét, a mieinknek nem kérünk ilyen gratulációból, már a mi vérmérsékletünkhöz jobban illik, hogy »előre és mindig csak előre.« Ez volt a hét jelszava a nagy harctéren. De itthonn a kis harctéren is előbbre haladtunk. A közgyűlés megoldotta a gabona-kérdést, most már c-upán felsőbb jóváhagyás kell hozzá, amit csak nem fognak megtagadni. A közgyűlés terjedelmes volt, hosszú beszédek hangzottak el. Végre is döntött a mindent rendbehozó szavazás. A piac már nem volt ilyen szerencsés. Ott sztrájkoltak a termelők. Vagy nem hoznak csirkét, tojást, vagy eldugják és csak magas árakon akarják elővenni, de azért ne riad jón vissza erélyes főkapitányunk, majd beletörődik abba a népuzsora, csak kitartás. Csupán azt kérnők, hogy az árakat, ha szükséges, hetivásáronként állapítsa meg. A vevők sem valami finom eleganciával viselik magukat, nem vásárolnak keztyüs kézzel. Ha jön egy-egy vidéki asszony, tizen rohanják meg, szétszedik a csirkéit, erőszakkal elveszik tőle, úgy, hogy azt sem tudja az a jámbor Fatinicza, hogy kik okkupálták a csirkét Hát ezen is segíteni kellene. Meg kell védeni azt is, aki hoz, mert arra is csak szükség van, amint látszik a helyzetből. Ma a hetivásár egy nagy lárma, tiz ve szekedés, száz birkózás, és tömérdek rendőri beavatkozás. Persze aprópénz most sincs, arai szintén nagyban növeli az állapotok tarthatatlanságát. Nekünk azonban nem kell aprópénz, nekünk a leggyülöltebb papír két koronásokkal is lehet előfizetni, méltóztassék tehát az uj évnegyed alkalmából reánk is gondolni, hogy tovább is teljesíthessük nehéz és áldozattal járó hazafias kötelességünket és huszonöt évi harckészség után végre is szégyen-szemre ne tegye le a tollat a krónikás. piac minél inkább csábítsa az árut. A piac kifosztogatóit, az elő- és összevásárlókat el kell távolitaniok onnan, de ezt az eljárást ne egyes piacokként, hanem egész járásokra, sőt egész vármegyékre egyöntetűen gyakorolják, hogy az áru mindenü't egyenlő elbánásra találjon. A legszükségesebb cikkekből (liszt, hús, zsir, burgonya, bab, lej, tojás, só, kukorica, tűzifa, szén stb.) el kell látniok magukat készletekkel, mert az árakat csak a készletek versenyével szabályozhatják. A tej-ellátásnak mindenütt más törvénye van s azt mindenütt meg kell találni. Ebben a munkában mindig a szakmabeli kereskedők tanácsát vegyék igénybe, mert különben nagyon sok fanulópénzökbe kerül az üzlet. A készletek biztosítására szerezzenek, ha kell, rekvirálási jogot s kiviteli tilalmat. És most van ideje, hogy árképző hatósági versenyüzemeket létesítsenek, amiben csak szükséges. Itt az idő, hogy a városok közgazdasági tartalommal töltsék meg köz- igazgatásuk ódon kereteit, itt az alkalom, hogy a közérdeknek e jogosulatlan magánérdekek fél- reállitásáva! feltétlen érvényt szerezzenek. Éhez a jogok a közjó szolgálatából önhatalmúlag levezethetők most. A falu és járás rendkívül sok árut rejt el babonás túlbuzgósággal és egészen feleslegesen. A város kukoriczakenyeret eszik, a falu buza- kenyeret. A falu népének életigénye alig drágább, mint máskor Terményei, kerti veteményei ugyanazon árban és körülmények között teremnek, mint máskor (állatetetései kerülnek többe), mégis mindent oly drágán hoz forgalomba, mintha a faluban dúlna a háború. A drágaságért mindig a kapitálist szidják, pedig a drágaság előidézéseiben a piíypalattyos, zöld mezős, szelíd kis falu talán hibásabb amannál. Ezt valahogy befolyásolni, enyhe nyomással jó útra téríteni, házias, sz.ükebb rekvirálással, piaczrendészkcdéssel a járási közigazgatázi hatóságok országds hálával fogadott szép feladata volna. Ugyanők ismerhetnék fel rendkívül káros hatását a terménybeval- íások és rekvirálások kijátszásának. A forgalom és az árak ellen nagyobb bűnt elkövetni nem lehet, mintha szabad útjáról az árut oktalanul visszafogják. Az árunak mindig szabad utján kell mozogni, a szükséglet felé hullámzani, ez nivellálja az árakat, meri ez egyenlíti ki az áruhiányokat. A közigazgatás vezetőit ma belátásuk alapján mindenesetre bizonyos független bizalmi jogkör illeti meg: a közszükség és közjó törvénye vagy mondjuk a szükség törvénye, mely minden törvényt pótol és fed. 1915. Julius 4 Külföldi esetek. A cár kegyence. — Ne lopj I Kivétel: »Atyuska« érdeke. Nagy Péter cár fiatal korában egy alkalommal palotájának ablakán kikönyökölve látta, hogy a katonák a pástétomárusitó fiúval ingerkednek. A fiú egy katonának sem maradt adósa és szellemessége annyira tetszett a fiatal cárnak, hogy rögtön magához rendelte. A cár meglepetve tapasztalta, hogy a fiú vele szemben sem vesztette el lélekjelenlétét, azért apródai közé vétette föl. Mint apród annyira kitüntette magát, hogy rövid idő alatt kedvence lett a cárnak és mint ilyen a cár személyes szolgálatára rendeltetett. A rendőrminiszter egyik kihallgatásán mondá a cár: — Ez alkalmmal rendkívül fontös föladattal akarom megbízni. A svédekkel való háború nem lesz elkerülhető. Az ottani követ tegnap iratokat kapott kormányától, melyeknek tartalmát ismernem kell. Azokat tehát meg kell szereznie, de önként értetőleg erőszak nélkül. — Mennyi időt enged Felséged az iratok megszerzésére ? — Mennyi időt? Egy egész napot sem. A francia követnél ma táncestély lesz, melyen a svéd követ is részt vesz és a programm értelmében, mint legkorosabb követ, ö nyitja meg a polonaist. Cselédsége bizonyára fölhasználja az alkalmat és mulatni fog. — Mindazonáltal alighanem gondoskodnak a palota őrzéséről — bátorkodott a miniszter megjegyezni. — Természetes — válaszolta a cár felhá- háborodva — ha egyszerű sétáról lenne szó magam is elvégezném. A bajor király fukarsága. 1. Lajos Bajor király takarékossága annak idejében közbeszéd tárgya volt. Esős időben mindig ócska esernyőt vitt magával és ha ilyenkor véletlenül uj esernyő volt nála, képes volt palotájába visszatérni, hogy esernyőt cserélhessen. Gyakran megtörtént vele, hogy nem vitt pénzt magával. Egy alkalommal a kiválasztott virágcsokorért járó 12 krajcárt az udvari kert mellett ülő elárusító asszonytól vette kölcsön, a palotájába visszaérkezve rögtön elküldte a 12 krajcárt és az elárusitónő megbotránkozott, hogy jutalomban nem részesült. A külváros egyik házába menekült zuhogó esőben. O.t tartózkodása közben keserves zokogást hallott. Fölkereste a szobát, honnan a síró hang jött. Az ágyban fekvő beteg mellett ülő asszony zokogott. A királynak elpanaszólta a siró asszony, hogy férje kömives, hogy az állványról leesve súlyos rázódásokat szenvedett; azért már hosz- szabb idő óta munkaképtelen. Éheznek, fáznak, gyermekeik az utcán kéregetnek, de semmit sem kapnak. Segély nincs. — A királynál is volt már segélyt kérni ? — Ugyan kérem miért menjek a fukarhoz ? Az uj évnegyed alkalmából kérjük az előfizetések eszközlését és a hátralékok beküldését. Helyben az eljárónak tessék fizetni, vidékről pedig az általunk mellékelt utalványlapot méltóztassék fölhasználni. Hogy mindenki teljesen tisztában legyen tartozásának mennyiségével, julius 11 iki számunkban közölni fogjuk a hátralékosok névsorát Személyi hir. Csaba Adorján főispánt a nagybányai ref. egyházmegye majdnem az ösz- szes egyházközségek szavazatával boldog emlékezetű Helmeczy József helyére, főgondnokává választotta. Áthelyezés. Malenszky Károly helybeli bányakapitányt a pénzügyminiszter, szolgálati érdekből, Zalatnára helyezte át s Jakab Dénes beszterczebányai főbányabiztost bízta meg az itteni kir. bányakapitányság vezetésével. Malenszky távozását őszintén sajnáljuk. Hosszú Vazul dr. szamosujvári gór. kath. püspök, mint a napilapokból tudjuk, beteg. Tegnap, illetékes helyről arról értesültünk, hogy a püspök egészségi állapota örvendetesen javul. Uj lelkész. A szatmári püspök Alsóferne- zelyre Váry Lajos beregszászi s. lelkészt nevezte ki r. k. plébánossá.
