Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
1915. Január 17. — zsúfolásig megtelt nézőterek előtt peregtek le a részvénytársaság mozifilmjei, azok a filmek, amelyek vasárnap, — a mostani háborúsán gyér vasúti közlekedés miatt — nem érkezvén meg, némi csalódásba ringatták a közönséget. ... És kedden este, a művészi műsor második előadása előtt, sokan ismét, csalódással voltak kénytelenek a Lendvay-szinhaz fényes előcsarnokából távozni: — akiknek jegy már nem jutott. A háború óta talán most történt az először. — Mindkét, estén szokatlan élvezetet nyújtott végigtekinteni a nyüzsgő emberíömeg feketesége fölött: — mintha egy népszerűnek Ígérkező operett premierjének forró izgatottsága ült volna az arcokon . . . * A cárnö négy felvonásának művészetiéi beállított finom jelenetei mindenkit elkápráztattak. Úgy Betty Nansen, a világhírű dán színésznő, mint a Nordisk-gyár többi művésze finom érzékkel uralkodot t arcaiimikajának leghalványabb nüánszain is És a mozgófényképen ez a leglényegesebb. Most, a háború alatt tanultuk megbecsülni az egészséges dán nemzetnek a mozgófénykép révén világhíressé vált színművészeiét, szépter- metii, életerős művészeit és művésznőit, — nem kevésbbé a józan és praktikus amerikai színészeket is. Leginkább ők jutnak most »szóhoz* nálunk; német és olasz fümeket ritkán van alkalmunk, városunkban, látni. Sajnos, nem a magyar filmipar húz hasznot a báborubói . . . ! * A háború kis epizódjai, nagy következményei és eredményei is helyet találnak a mozifilmeken. — Magát a háborút, a maga borzalmasságában és szépségében mozgófényképeken j megörökíteni nemcsak nem szabad, de nein is lehet. A háborút látni kell, amint katonáink Írják a harc'érről. De talán legjobb nem látni (már annak, aki teheti). Mindamellett sok érdekes részletet, mutatnak be a háborúból az egyes mozgófényképvál- lalatok (amint a kolozsvári mozikban tapasztaltam) A felvonulásokon kívül láthatunk lövész- , árkokat, tábori éleiet, hadizsákmányt, ágyutüze- lést, robbantást, lovasrohamokat és így tovább, | de leginkább a háború pusztításait, rombolásait ! úgy, amint, a mozgófénykép-hiradők békében az elemek pusztításait be szokták mutatni. Egyik háborús felvételen látható volt Vilmos Császár is a nagy főhadiszálláson. Az ő személyisége már magábanvéve is érdekes. Abban, amit hétfőn és kedden láttunk, kevesebb volt az érdekes, de talán ide is elkerül- 5 nek majd az érdekesebb háborús aktualitások — A műsorok már általában jobbak, mint a háború kezdetének zavaraiban, úgy, hogy egy-egy jobb műsort szívesen megnézünk kétszer is, — jó cigányzene mellett, keilemes hangulatban, egy boldogabb jövőre gondolva, mikor szépen húzzák, halkan, csendesen: »Ha majd a béke visz- í-zatér szivünkbe , . .« Bálint László. A hadbavonultak bucsu-estélye. A tizenhatodikén bevonuló hadfiak (már el is utaztak) csütörtökön este bográcsos búcsú lakomát rendezlek a Lendvay csárdában. A la- j komán a buc«u-estén tömegesen jelentek meg a í hadba behivottak, kik között legtöbb a nőtien ifjú, de volt ott sok családos búcsúzó is. A bog- j rácsos kitűnő volt, de a túrós csusza is. A borok pedig beváltak s lelkes hangulatba hoztak a le- | endő hősöket, kiknek talán almaik fölött a néma i éj csendje fog borongani idegen földön . . . Föl- ! hangzott a magyarok imája »Isten áldd meg a ! magyart*, melynek u’ána a jelenvoltak közóba- j jára 0 áh László poétikus beszédben búcsúzott : a távozóktól és felkérte őket, hogy énekeljék el a Szózatot is, de tartsák is meg minden körül- j menyek között, hogy »Hazádnak rendületlenül j légy hive óh magyar . . .« A szívből jövő, szívhez szóló beszéd, melyet ; Oláh László mondott, lelkes éljenzés? váltott ki | és utána a lengyel Himnuszt is elénekelték fel- j állva, zenekiséreítel. Ezek után vége hossza nem volt a magyar | katonai és cibil nótáknak, úgy, hogy a társaság j NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 3 szám. (3) a legjobb hangulatban a késői órákban oszladozott szél. E búcsú estélyen a városnak több előkelő polgára is részt vett, de belátogatlak oda az itt időző Irén (szekerész) katonák is, kiket a legszívesebb magyaros vendégszeretettel fogadtak és láttak el minden jóval. Tudósitónk ez alkalommal egy jelenvolt szekerész káplár-, budapesti fiatal ember, olyan bohém féle, — Irén versét szerezte meg a kupié Írójától s ezt mint. a magyar katona humoros lelkét fényesen megvilágító, de különben is sikerült alkalmi verset ime közöljük : TRÉN DAL. Oh, kávéház, hogy tört a láz Benned engemet. Hogy beszéltem és regéltem, A haza majd eltemet. A hazámért én elveszek, A harctéren csodát teszek, Akár huszár, akár tüzér vagy baka leszek ! De majd kővé váltam, A mikor beváltam. Bár vallásom rendeztun, Mégis csak egy trén lettem. Gondoltam sok rosszra, Rámegyünk oroszra. De hogy én lovat pucoljak, nem A trén, a trén [gondoltam azt. Az ma még béres, Holnap zsoké, aztán lord ; Felköti a sarkantyúját, Kardot ránt és zsákot hord. A trén, a trén . . . Ha néha úgy szólítják vitéz ur, Magát katonának érzi; Begyulad, üt, vág és szúr . . . Nagybánya 1915. január 14. Lassú János trén-korporál. is itthon, aki hadbavonult Lám, mégis szép dolog, nem feledkeztek meg arról, aki nincs köztük, sőt talán annál inkább vitték egyhangúan, mert hadbavonult. A választásban ezt igazán tiszteletreméltó, szép jellemvonásnak tartja a krónikás. Vármegye-bizottsági taggá úgy látszik, a háborús időben nagyon egyakarattal választják az embereket. Vállajon Láng Gyu’a plébánost, Hagymásláposon Halmágyi Lajost ugyanis egyhangúan választották meg e hó 11-én. Az ipartestületben holnap, vasárnap d. e. 11 órára értekezletre hívja össze Kupás Mihály elnök az egyes szakosztályok elnökeit, hogy a hadsegélyezés módozatait beszéljék meg. Hadi menetrend. Múlt szerdától kezdve a debreczeni üzletvezetőség területén ismét a hadi menetrend lépett életbe. A munkásbiztositó jótékonysága. A szatmári munkásbiztositó pénztár elhatározta, hogy a hadba vonult katonákat, kiknek jelentékeny része pénztári tag, téli ruhanemüekkel látja el. E czéiból akcziót indított, hogy minden pénztári tag a járulékokon felül heti 10 fülért fizessen. Hisszük, hogy a munkásbiztositó akczióját szívesen veszik a munkaadók, hiszen alig szamba- vehető összegről van szó. mely végeredményében mégis szép summát fog kitenni. Adakozás. A hadsegélyző céljaira újabban adott: Hoffman Árpád, 1 Berks Lajos januárra 10—10 K, Lakos Imre januárra 5 K, Fuksz Benjámin dec.—jan. hóra 10 K, Steinfeld Sámuel jan.-febr. hóra 20 K. Időjárás. A hét elején meleg tavaszi időnk volt, vasárnap nagy eső, aztán 4 szép meleg nap, éjjeli fagyokkal. Pénteken hó esett s ma is esik esővel vegyest, úgy, hogy nem fog megmaradni. A megfigyelő állomás följegyzései igy tüntetik föl az időjárás adatait: Heti krónika. Sose láttam én ilyen oláh ujesztendőt. A piacon sóskát meg pipelábat vettünk, amit a hegyoldalban szedtek, pszt mártást, meg pod- lupkát öttünk belőle. A gyerekek ott lapdáztak a gimnázium udvarán épp úgy, mint tavaszszal. Néhány kikerics is kidugta a fejét kíváncsian, hogy elment-é a muszka? Biza be se jött. E fölött való örömében meg élénk pirosán ki- viritott a pirusz japonika. Sőt virágzik a bor is, meg virágzik némely embernek az orra is, mert hát »a virágnak megtiltani nem lehet.« Legjobban haragusznak az időjárásra a vadászok, akik azt mondják, hogy ilyen időben tétlenségre vannak kárhoztatva. Még úgyszólván bele sem fogtak a nemes sportba s pár nap múlva vége, mivelhogy február már vadásztilalom. A hangulat különben nálunk a héten háborús volt nemcsak azért, mert lovakat osztályoztak errefelé, hanem mert berukkolás is történt annak rendje és módja szerint. A lovakat azonban szívesen adták a gazdák, mert elég nagy árt fizettek vidékünk mokány gebéiért (t‘sztdM a kivételeknek) Azért akadt olyan somkuti pojgáitárs, akinek elutasították kétszer is a lovát s mégis azt mondogatta magában — persze a bizottság háta mögött: »Megmutatom, hogy be fogják sorozni.« — Aztán meg, majd lehet venni elég lovat a magyarlápos! vásáron. Közben igazán jól esett egy kis alkotmá nyos mozzanat a megyében. Itt-ott, egy két helyen ugyanis megyebizottsági tagot választottak. Jó magam is elnököltem nem messze Nagybányától s kihúztam szabályosan: reggel 9 órától, délután 4 ig. Persze most csendes, egyhangú volt a »megyei követválasztás,« nem úgy, mint máskor, mikor jött jelenteni a kisbiró : — Tekintetes ur, az alvégen megint nézet- eltérés van, tessen csinálni valamit. (T. i. pofozkodtak ott az ellenséges pártok és verekedtek). Még a ezédulák sem röpködtek most olyan sürven, mint máskor, amikor igy szólott a gura szatuluj : — Adj már cédulát annak az embernek, Nuczui, nem tudod, hogy titkos szavazás van. Bákességesen választottak egy akarattal egy urat az atyafiak és pedig olyat,, aki nincs cm. csapadék. 10-én -j- P2 141 nagy vihar d. u. tl-én — 1-5 — [2 órakor. 12- én — 2-8 — 13- án — 3-7 — 14- én — 6‘5 — 15 én — 5’4 5 6 hó 3 cm. 16-án — 0'3 hó, eső. Helyreigazítás. A vöröskereszt kórház betegei számára karűcsoni ajándékul Teleki Jánosné 40 K-t, Turmann Olivérné 50 K t, a Harácsek cég 5 üveg cognacot, dohányt és szivarka hüvelyt, Bajnóczy Sándor, Vidder Péter, Vass Lajos 8—8 üveg sósborszeszt ajándékozott. Görög kalh. uj- esztendő napján Teieki János grófné vacsorával vendégelte meg a sebesülteket, Prohászka Antal 4 1. bort, özv. Balogh Gyuláné 5 1. bort, Kocsis Gyula és Nuszb-'cher Salamonná 1—1 doboz dohányt és hozzá szivarka hüvelyt küldött. A hazafias áldozatkászségért hálás köszönetét mond a V. K. E helybeli fiókjának hölgybizottsága. Jelvények, emléktárgyak és levelezőlapok terjesztésű. A háború a hazafias erények erőpróbája. Büszkén elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet ezt az erőpróbát fényesen kiállót ta Északon és délen páratlan vitézséggel küzdenek hős katonáink. Azok pedig, akiknek itthon kellett maradniok, a hadviseléssel kapcsolatos bajok leküzdésében fejtenek ki fáradhatatlan buzgóságot. a közönség nemcsak megragad, de keres minden módot és alkalmat arra, hogy önkéntes adományaival szolgálhassa a haza szent ügyét. Ez a nagylelkűség minden jótékony mozga’om sikerét biztosítja. Ilyen örvendetes közhangulat melleit bizonyosra vehető, hogy a lelkes magyar közönség készséggel fog hozzájárulni annak az alapnak a gyarapításához, amelyet a honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala a hareztéren elesett, illetőleg a kapott sebek, vagy a hadi fáradalmak miatt elhunyt katonák özvegyei és árvái javára gyűjt egybe. A társadalom nem hagyhatja el azokat, akik fenntartójukat, kenyérkeresőjüket vesztették el a háborúban Tartozunk azzai a hazáért elvérzett hősök emlékének, hogy családjaikat a nélkülözéstől megóvjuk. E tartozásunk lerovására nyújt módot a hadsegélyző hivatal az özvegyek és árvák alapjának összegyűjtésével. Ennek az alapnak gyarapítására az említett hivatal jelvényeket, egyéb emléktárgyakat és levelezőlapokat hozott forgalomba. Ezeknek vásárlását s általában e mozgalom fölkarolását melegen ajánljuk városunk lelkes közönségének szives figyelmébe.
