Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

1914. Augusztus 23, 34 szám. (3) az Ur azzal a hatalommal, amellyel miuket, az igazság és világosság fiait dicsőségesen feltna- gasztal. Atyafiságos szeretettel Dabrcczen, 1914. év augusztus hó 9-én. Dr. Baltazár Dezső, püspök. A Vöröskereszt Egyesület helybeli fiókja azzal óhajija hazánk nehéz körüiményei között kötelességét leróni, hogy a háborúban megsebe­sítik vitéz katonáink részére 100 ágyhellyel kór­házat létesít a polgári leányiskola helyiségeiben. Fiókegyesüleíünk csekély anyagi eszközökkel ren­delkezvén, a kórház berendezéséhez kénytelen volt a közjótékonyságot igénybe venni s felhí­vására megmozdult a város egész közönsége s rövid hét alatt összehozta majdnem egészen a 100 ágy felszerelését. Városunk derék ifjai gyalulnak, farnak, faragnak, 40—50 ágyat ácsol­nak össze szenvedő honfitársaik részére; fiatal asszonyok, serdülő leánykák rendezik a begyült ágyneműt, számokkal jegyzik, leltárba veszik. Dr. Kádár Antal kincstári főorvosunk fáradozása mellett 80 hölgy tanulja az ápolás és sebkezelés nehéz, de magasztos feladatait. A kik az ápo­lásban részt venni nem tudnak, szolgálataikat szívesen ajánlják fel a kórház gazdasági, háztar­tási munkáiban való részvételre. Szegény asszo­nyok ajánlják fel ingyen segítségüket a mosás­ban, vasalásban. S az egyesület kötelékébe szá­mosán lépnek be a rendes (2 K évi tagdíjjal) és rendkívüli tagok sorába (1 K évi tagsági dijjal). Ennyi buzgalomtól meghatva mond a vö­röskereszt egyesület helybeli hölgybizottsága kö­szönetét mindannyioknak s a beszállított ado­mányokat e helyen is nyugtázza, kötelességének tartva a beküldött ágyneműt gondosan kezelni, hogy a szomorú használat után tulajdonosainak vissza szolgáltathassa. Ámde felszerelésünk még mindig hiányos s költséggel beszerzésére nem rendelkezünk. A nőegyesület tagjai a gyüjiöit adományokat a városi segítő akciónak adták át, melyből a hadba vonultak itthon maradt családjait segítik, ebből a sebesültek nem részesülnek, a vöröskereszt egylet központja sem támogat anyagilag ben­nünket — a hadvezef.őség csupán a sebesültek ellátásáról fog gondoskodni. A néhány már elő­jegyzett, de be nem szállított ágyfelszerelésen kívül szükségünk vo'na még vagy 15 szalma­zsákra, lepedőkre, de főként férfi fehérnemüekre (lehet az viseltes is, még össze is foltoztatjuk) vászonrongyokra borogatásokhoz, törülközőkre, törlőruhákra, leveses tányérokra, evőeszközökre, kanalakra, jégtömlőkre, ágytálak-, mosdőtáiakra, gumi lepedőkre, orvosi hőmérőkre. Ki mit nél­külözhet, juttassa azoknak, kik elismerésünkre és áldozatkészségünkre legméltóbbak!! Ágyfelszerelést küldtek: Hanzulovits Kris- tófné, Madán Ferencné, Mikes Jánosné, Zsembery Tivadarnó, Mladeiovszky Lajosné, Síoll Béláné, Taub Bertalan, Balczer Györgyné, Jeremiás Jenőné, Friedmann Márkusné, Kováfs Józsefné, Bernhardt Ado fné, özv. Bilcz Sándorné, özv. Szimon Béláné (ágyfelszerelés és 3 K készpénz) Székely Árpádné, Soltész Elemérné, Kovács Gyulátié, Sipo3 Dezsőné, Glanzer Malvin, özv. Spinetti Sáudorné, Salamon Herman, özv. Gur- nesevi's Lajosné, Bommersbach Péterné, özv. Varga Lipötné, Dr. Kádár Antalné, Dr. Síoll Tiborné, Heiibrun N„ Virág Bálintné. Hoffmann Árpádné 2 ágy, Mike Sándorné. Benedek Vilmosné, Lajos Györgyné, Glück Izidor, Radö Andor, Wiesner Riehárdné, Kandó Katalin, Révész Já­nosné, Langer Sándorné, Lázár Bertalan, Steinfeld Lajosné, Frieder Vilmosné, Huszthy Mátyásáé, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Virág Istvánná, Stein féld Móricné, Selegian dr.-né, Rezső Gyuláné, Berényi Izidorné, Sipos Lajosné, Steinfeld Sámuel, Novák Ferencné, özv. Bartos Zsigmondné, Kováts Elek, Ketney Mihályné, Ö.-jztreicher Tóbiás (50 drb. üvegpohár és lOdrb. vizes üveg), Me-ndihovszky Józsefné, Szabó Irén 5 K készpénz. Dr. Barna Samuné, Szentmiklóssy Józsefné, dr. Lakatos Mihályné, dr. Weisz Ignác, Hirsch Józsefné, Hirsch Ábrahűmné, özv. Fiiesz Henrikné, Majer Kelemenné, Gurszky Jánosné 2 égy, Jamnik Viktor, Wienerberger Károtyné, Neubauer Hennin, Drágos Theofilné 2 ágy, Vér­tes ós Krámer, Fülöp Antalné, Sföli Gáborné, özv. Garlati Kálmánná, Izsák Sámuelné, dr. Wink­ler Jenőné, Benéih Dávidné, Lakos Imréné, özv. Teleki Jánosné 6 ágy, Marsiczky László 3 ágy, Neubauer Ferencné, Turmann OÜvérné 6 ágy, Beregszászy Kálmánná, Csepey N.-né 2 ágy, Magyar Zsigrnond, Waigandt Anna, Bertalan Mikiósné 2 ágy, dr. Lovrich Gyuláné, Mois Jánosné, Gálffy Pálná, Incze József, Kupás Mi- bályné, Fischer Károly, Réti Alajosné, Platthy Géza 2 ágy (10 drb. uj ing és lábravaló), ,Jan- csovifs Józsefné, Schwartz Mártonná. A Vöröskereszt Egyesület helybeli hölgybizottsága. Hova marad tőlünk most a nyár hangu­lata ? . . . Kinek jut eszébe az augusztusi est hulló csillagaiban gyönyörködni ?! Oh most min­dennél szebb ez a lázas, lüktető, izgatott, rohanó élet! S mig a világ négy táján bömbölnek az ágyük s lőpor sürü füstjétől nehéz a levegő. Ah, olyan szép a halálra gondolni! Meghalni eszmékért, álmokért, mint annyian meghalnak délen és északon ... És ezer, millió lüktető, merész szív dobban e szóra: »Szabadság!« A távoli doni tartományokban, ahol hosszú szőrű agárral farkast űznek, farkast, vagy pa­rasztot, a Kaukázus lejtőin, a Fekete tenger nap­sütötte partjain csak úgy, mint az ezer tó or­szágában most megmozdul az emberek szive. »És odúikból elővánszorognak a rászedett, a megcsalt milliók .. « mert elérkezett az idő! A nyár langyos szellője iecsókolja a szép barna lengyel ifjú: az alvó szabadság szeméről az álmot. A lengyel anya azt mesélte gyermekének, hogy a szabadság alszik fent a hegyek közt valahol. A fehér sasos, piros, szent, nemzeti zászlón fekszik, álmaira fehér angyal vigyáz... A táj néma, zajtalan ... S haj! nagyon régen I alszik már! . . . De most a völgyben trombiták harsannak: a krakowiákok, a górálok izzó szemmel mennek széttörni a rabláncokat. A csenstochovói Szűz mosolygó arccal néz a szabadságot hozó fiaira : lengyelekre, magyarokra Vájjon az ifjú a hegyek mélyén fölébred-e, kezébe ragadja-e a szent lobogót ? . . . Mert ha mégegyszer a kezébe ragadja! . . . S a dobogó partu Visztula mellett most bucsucsókot lehel a lengyel anya fia homlokára. Elküldi a legkedvesebbet, a legfiatalabbat is talán ... És a gyermek megy ragyogó arccal, örömtől pihegőn . . . Mert minden csak ezért volt, ennek a gyönyörű időnek elérkezéséért Ezért széles a vála, erős a karja, merész a szive, lelke a lengyel ifjúnak. Az egész szép fiatalsága az erre való készülődésben telt el. S most fel­áldozza mindenét a Hazáért. Mert elérkezett az idő s az ifjú ott a hegyek között már törüli szeméből az álmot. . . Meg- | halni eszmékért, ah, olyan nagyon szép! . . . Heti krónika. Boldogasszony meg István-király olyan helyi búcsú szokott lenni ezen a vidéken, mikor a nagybányaiak, meg a felsőbányaiak kicserélik a vizitteket, most azonban a búcsú legnagyobb­részt elmaradt, vonaton jött ugyan néhány vendég ide és ment Felsőre is, de ez még nem állapította meg a búcsú külső jellegét Ellenben Őfelsége szüíetésenapját ritka, szép ünnepséggel, nagy lelkesedéssel ültük meg hétfőn is, meg kedden is. Máskor csak a templomokra szorítkozott ez az ünnepség, most részt vett benne az utca is, köztérre vonult, a fórumra a lelkesedés, ott hozta lázba a lelkeket, a hazafias sziveket. Kedden is meg csütörtökön is ünnep volt tehát, két napon egy héten, ezért a házak úgyszólván az fgész héten lobogó díszben pompáztak. Noha erősen mégtépázta a lobogókat a hétfői éjjeli vihar, amelyhez foghatót Nagy­bányán még nem igen láttunk. Szakadatlan j zugás, sivitás, recsegés, dörgés, kopogás, villám- | lás rezsketette az egész tájékot. Az ős elem, a levegő mutatta meg szörnyű erejét a földön, gyökerestől tépve ki a fákat. Pénteken meg az égi testek tartottak ünnepet, amennyiben ugyanis egy hatalmas napfogyatkozás volt, amelyre a lapok — egyéb gondjuk lévén — elfeledték fölhívni jó előre a figyelmet. De igy is elegen nézték kormos üvegen a gyorsan váltakozó napot, mely Va 1 órakor még teljesen ép volt, 7* óra múlva már a nyugat felé eső oldalából hiányzott Y4 •ész, a köralaku árnyék mind beljebb vonult, V* 2 órakor csak olyan kis kifli maradt a kelet felé eső részén a napból, amelyet ma 4 fillérért adnak, Va 2 órakor a kifli alul volt, aztán megint jobbra került, két órakor támadt a leg­nagyobb sötétség, lehűlt a levegő, a szél is fújt, hagyományos kutyaugatásban és kakas kukorikolásban is volt bő részünk és meg­jelent az esthajnali csillag délen, amely egészen tisztán látható volt, mivel az árnyék akkor j éppen a nap déli oldalán ült. Két és fél óra tájban nagyjában kibontakozott a nap a hold tolakodó üldözéséből és ismét vígan sütött. Ez tulajdonképp teljes napfogyatkozás volt Grönlandban, Skandinávia közepén, Orosz­ország nyugati részén, Amerikában, Perzsiában, Indiában. Nálunk csak 82%-a fogyott el a nap­nak, de ez is igen érdekes és nagyon szépen megfigyelhető volt. Mondanunk sem kell, hogy háborús idő lévén, sokféle jóslásokat rög­tönözött a felséges nép. Oroszországban bizo­nyosan még többet. Ma már semmi nyoma az égi csodának, készülünk a vásárra, amely hétfőn kezdődik s amelyhez minden nyájas olvasónak jó szeren­csét kíván a krónikás. A róm. kath. egy­háznak gyásza van Már csütörtökön délelőtt elterjedt a híre, hogy a pápa meghalt. »A Szamos« sürgönyözte meg Nagybányára is. Sokan azonban nem adtak hitelt a hírnek, mivel semmi hivatalos értesítés nem jött. A »Szamos« erre kérdést intézett Budapestre, ahonnan azt jelentették, hogy a pápa csütörtök d. e. 2 órakor csakugyan meg­halt. Influenzás bronchitisze volt, láza folyton i növekedett s az aggastyán szive nem birta el a magas fokú lázat. Hogy mikor temetik, azt ma még nem tudják. Megjegyzendő, hogy az itteni r. k. egyházhoz még ma délelőtt sem jött ; hivatalos értesítés. X. Pius pápa meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom