Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-04 / 40. szám
Nagybánya, 1914. Október 4. — 40. szám. XL. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3DSJXI' "V\A.SA^3NTA.:P Elóílzatési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 IC. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szára 20 fillér, ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ssÉ'xrÉsz; crAnsros. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbánya» ton r i alatt. zzz=zr LEGÚJABB. (Ä miniszterelnöki sajtóiroda hivatalos táviratai.) Érkezeit október 3 án d. e. 10 óra 55 perekor. Budapest, október 2. (Hivatalosan kiadatott október 2 án délután). Szerbiában levő csapataink két nap óta támadó harczban vannak, offenzivánk eddig mindenütt erősen elsánczolt és drótsővényekkel védett állásban elhelyezkedeit ellenséggel szemben lassan, de eredményesen halad előre. Bosznia egyes, a szerb és montenegrói katonaság, valamint irreguláris csapatok által nyugtalanított részeinek megtisztítását erélyesen megkezdtük, ezenközben tegnap egy teljes szerb zászlóaljat bekerítettünk, lefegyvereztünk és hadifogságba szállítottunk. A negyvenedik honvédezred megsemmisítéséről terjesztett szerb állítás a szerbek élénk fantáziájának utólagos bizonyítéka Ez a hadosztály, amint arról a szerbeknek a legutóbbi napokban ismételten alkalmuk volt meggyőződni, a legjobb állapotban a '.arcvonalban van és éppúgy, mint Visegrádnál a legutolsó hét harczban is dicsőségesen vett részt. — Potiorek, táborszernagy. A »Budapesti Tudósítódban illetékes helyről elismerésre méltó nyíltsággal nyilatkoznak arról, hogy a kolerában szenvedő' orosz sereggel küzdelemben álló katonáink soraiban fellépett a kolera és orosz hadifoglyok és saját sebesültjeink szállítása révén felütötte a fejét több helyütt az országban, azonban konstatálják illetékes helyről azt is, hogy a betegség lefolyása a legtöbb esetben kedvező, a járvány enyhének mondható és hadseregünk általános egészségügyi visronyai aggodalomra nem adnak okot. Az ország egyes helyein, eddig csak Pest, Nógrád, Heves, Zemplén, Bereg, Szabolcs, Békés, Trencsén és Szeben megyékben, valamint Budapesten, Nagyváradon, Komáromban és Újvidéken konstatáltatok egy-egy megbetegedés. Budapesten össze-vissza tizenöt amiből Iá!haló, hogy csak szórványos esetekkel állunk szemben, amelyek sehol járványszeiü jtósget nem öltöttek és az orvosi karnak, hatóságoknak és nagyközönségnek öntudatos közreműködése mellett nem is öllhetnek. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya) Érkezett old. 3 án d. u. 4 óra 25 perckor. Berlin október 2. Másodikén este 10 órakor hadseregünk nyugati szárnya a franciáknak ismételt átkarolási kísérletét elhárította Royetól délre. A franciák állásaikból ki vannak űzve. A harcvonal közepén a helyzet változatlan maradt. Az Ar- gonnesekhen előrenyomuló csapataink délfelé való előnyomulásunkban lényeges előnyöket vívtak ki. A Maastól keletre a franciák Toulból erélyes északi támadásokat intéztek ellenünk, amelyeket, súlyos veszteségeket okozva nekik, visszavetettünk Antwerpen előtt a Maure St. Catherine erődöt ó* a Borowezdt redoutot a térközmüvekkel együtt tegnap délután öt órakor rohammal bevettük. A Waldhen erőd körül van zárva. A Termonde nyugatra kitolt fontos erőd birtokunkban van. A keleti hadiszintéren ugylátszik, orosz erőknek a Njemenen át Suvalki kormányzóság ellen való vonulása küszöbön áll. — (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) •z óh erényben. '^k van egy jelmon- uaia, amely hu ivt.Fu az uralkodó egyéniségének és kifejezője lelki és gonuulatvilá- gának. ' *■' Ezek a jelmondatok rendszerint irányítói tulajdonosának mindama tettei és cselekedeteiben, melyeket a történelem itélőszéke boncolgat, fontolgat és Clió az uralkodó tetteit, cselekedeteit, mint az időknek hamisítatlan szent igazságait följegyzi, biztosítván ezzel annak örök időkre való megőrzését. A mi felséges urunk és királyunk, Ferencz József, ki maga az élő és már- már csaknem százéves történelem, egy jelmondatot választott magának és ezt a jelmondatot, mint uralkodásának már is fényes tanujelét századok, sőt ezredévekre biztosítani óhajtván, azt a mondatot, jelmondását uralkodásának ragyogó ékességét a magyar arany és ezüst pénzek peremére bevésetté és az, ha az ércpénzt élére állítjuk, olvasható is az arany és ezüst pénzen egyaránt A bankó, vagyis a papiros pénzen a felírás, a jelmondat nincsen meg. Hiszen a bankó nem száz és ezer esztendőkre szóló érték, nehány évre szól az csupán és azután változik mint a nyomtatványok általában változni szoktak. Az arany, az ezüst pénz örök életű és királyunk jelmondata „Bizalmam az ősi erényben“ hogy szintén örök életű legyen, A Benkő leányok. — Irta: Incze Lajos. — (Harmadik közlemény.) Berki Dénes már nem a régi, Nem úgy szereti mint hivé, Ölelését hidegnek érzi A csókja sem mind az övé. Nem rég történt . . . Nincs benne semmi Edit is a csókjára lelt . . . Hej! egy csókkal szegényehb lenni Nem, nem lehet sohsem feledni . . . Egykor csókkal csak ő felelt. Berki Dénes, ö modern férfi, S az emlék hej! körébe von. Hol, merre jár, ugyan ki kérdi ? Szereti a mamát nagyon, A kis várost s anyósát látni Gyakran a vágy szivébe szállt Ott a parkban egyet sétálni, A vig sógornővel cieázni, Mind ebben örömre talált. Sági Balázs a rabja épen Editnek most, jó ez nagyon. 0 y jó fiú ! A holdas éjen Szeret merengni s csillagon. A játszi szél vidám danája, Szerelmes madár éneke Érző szivét óh ! hogy átjárja Vágya Edit, ő lesz a párja De még nem, nem beszélt vele. Mig szép lelke Sági Balázsnak Megnyílik Berkiné előtt Berki s Edit, hogy hahotázaak! Jázminbokor mindent beföd . . . Szép Berkiné sóhaja hailszik, Ki tudja merre, hova száll! Hová akar, eljut-e addig? Szép asszony! hiába vársz dalt itt: Virág hervadt, mező kopár. Midőn az öiyv magasra szállva Kering, amig prédára les, A kis madár hü párját várja: Fészkük nélküle oly üres, Hazatérőn az ölyv rá csapva Halált hozó sebeket ejt, Párja dalol, felszáll magasra Nézi várja, de mind hiába, S aztán dalolni elfelejt. A szép Flórát az est közelgve Egyszer ily kép rémitgeté Százszor kinéz, nem jön e férje, Nyugtát sehol fel nem leié. Egyszer nyerit a ló, de nyerge Üres. — Közéig történetem Vége felé. — Fel sohse lelte Úgy, mint férjét. — Bajsejtő lelke Vigaszt nem leit a könyeken. Hetekig kint, gyötrelmet tűrve Két levél jött a sok között. Az egyiket jó anyja küldte írja, hogy Edit megszökött. Hová, merre, nem sejti lelke, Melyet dúl bánat, gyötrelem. Örömét ő csak bennök lelte S mint virágszált gonddal nevelte. Könycsepp is volt a levelen . . . Oh! a másik levél szivére Villámcsapásaként hatott. Férje irá : nincs, nincsen élte Edit nélkül. Azt a napot Azt a csókot sohsem feledte, E! sohasem feledheti Idegen volt Flórához lelke. Most az igaz párjára lelve Más, jobb férjet óhajt neki. Flóra anyja házába térvén Magos palánktól védve jól Magányt kedvel, a zajtól félvén Bolyong a parkban valahol . . . S bár, mint gyermek udvarba zárva Künn támadt zajra lesni vágy, Erőlködve, lábujjra állva S ha nem éri, palánkra mászva Fürkészetlenül mit se hágy: Mondom, bár mint kiváncsi gyermek Ránk les az orgonabokor, S jázminágak tiitón emelnek Kezet, ha járók ajka szól: Ne rettegjünk szép Berkinétől, Nem minket vádol bus szeme. í
