Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 13. szám

(2) 13. szám. 1914. Március 29. Budapest, Pozsonyi József főellenőr Bu­dapest, Sugár Zsigmond főellenőr Budapest, Kutschera Mihály főellenőr Budapest, Bán- falvy Ede főellenőr Sátoraljaújhely, Faragó András főellenőr Budapest, Kovács János főellenőr Budapest, Barta Ágost főellenőr Budapest. Szalay Lajos forgalmi főnök, Kulcsár Lajos főellenőr, állomásfőnök, Raab László forgalmi főnökségi hivatalnok, Sajó Lajos raktárfőnök. Mándy Bertalan üzletvezető helyettes, Géhl György főellenőr, Gál Samu ellenőr, Kiár István ellenőr. Az István királyban a város vendé­gelte meg a kitűnő társaságot. A vacsora 8 és V2 órakor kezdődött. Torday Imre h. polgármester mondott köszöntőt a vendégekre, kinek Steingruber Róbert főtanácsos válaszolt s Sintynis Raymund több Ízben lengyel köszöntőt mondott, ami a jelenvolt lengyeleket lát­hatóan meghatotta. A pompásan sikerült estélyen a magyar­lengyel barátságot oly szépen megkötötték a jelenvoltak, hogy reggelig nem is váltak el. Tegnap aztán megtekintették a kereszt­hegyi bányát, mely után Steinfeld Béla ma­lomtulajdonos hívta meg a társaságot vil­lásreggelire. Délben az István-királyban a vasutasok adták vissza a csütörtöki meg­hívást a nagybányáiknak, ők vendégelték meg a helybelieket. Előzőleg azonban külön vonaton Fer- nezelyen is voltak, ahol a kiváló vendé­geknek Hullán János tanácsos magyarul, Fischer Károly főmérnök németül tartott előadást a kohóban s megmagyarázta an­nak működését. A pénteki ebédnél Torday, Brebán, Bálint Imre mondtak szép tósztokats ezekre Hetényi főellenőr felelt valóban talpra­esetten. Meg kell még említenünk, hogy csü­törtökön este a lengyel köszöntők hatása alatt a jelenvoltak állva énekelték a len­gyel himnuszt. A delatini (lengyelországi) főnök pedig azzal lepte meg a társaságot, hogy magyarul mondott csinos beszédet. ségétől. Egy egész városnegyed tető alatt Kü­lönös utcák óriási kupolák alatt, a hagyományos rossz kövezettel. Árulnak itt mindent, a sült és nem éppen kellemes faggyú illatot terjesztő bir­kahústól s patkószegtől kezdve, a legremekebb munkákig, hímzésekig, fegyverekig, ékszerekig és mesés szövésű szőnyegekig mindent. A keres­kedők nyugodtan ülnek áruik előtt, mert, ha Allah úgy akarja, a gyaur csak vesz valamit tőle is. De annál nehezebb a közvetítő alkuszok­tól szabadulni. Kisérik az embert lépten-nyomon, ha szemét vetette valamely tárgyra. A török kereskedő: pipázik, cigarettázik, vagy ha eljön az ideje, imádkozik. Pár szót kell említenünk a pénzről, vagy pénzváltásról is. Úgy látszik a pénzváltás itt a legjobb üzlet, Nehéz már maga a számítás, il­letve az átszámítás. A török pénz ugyanis 40 es rendszerre van alapítva. Mindenféle kisebb- nagyobb pénzek vannak ehhez. Arany, ezüst, nickel, sőt ezüstözött réz is. Bizony egy idei gya­korlat kell ehhez, mig az ember kiismeri köztük magát. De majd kisegít a jó pénzváltó, vagy a becsületes kereskedő. Ott látod öt mindenütt. Minden boltajtóban ül egy. Előtte egy kis éjjeli szekrény forma bútordarab, melyen rajta vannak kis fatálkákban elhelyezve a különböző pénzek. Tehát vásárolsz valamit. Hacsak az árát piasz- terre össze nem rakhatod tárcád tartalmából, akkor vagy a boltos ad vissza, természetesen, mert váltott neked, — nem azt veszi, hogy vá­sároltál nála, hanem hogy pénzt váltott, — le­von még a visszaadódó összegből, aszerint, amily nagy pénzdarabot adtál neki, 10—20—30 párát (12, 24, 36 fillért) vagy a pénzváltóhoz Érdekes mozzanatként hozhatjuk föl, hogy a főtisztviselők közül többen a külön vonat gyönyörűen berendezett, kényelmes két Pullmann-kocsijában aludtak csütörtö­kön éjjel. A többiek az István királyban voltak szállva, a fiatalabbak egyáltalában nem is aludtak. A Kongresszus tagjai sok helyes és praktikus újításban állapodtak meg a gyü­mölcskivitelre nézve s igy valószínűen a mi gyümölcsszállitásunkra nézve is kedvező kihatással lesz ez a kitünően sikerült kirándulás. Az értekezlet tagjai tegnap délután 4 órakor utaztak el a rendes vonattal. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Psyiander Szatmárra jön, igen, Szatmárra. Egy ugrásra lesz Nagybányától az a Psyiander, akit Magyarország vidéki városai közül Kolozsvár látott először. Kolozsváron irom e sorokat s vágom ki az alább következendőket — szerdán este, hogy Nagybányán vasárnap reg­gel aktuális legyen, bogy aki meg akarja a nagy dánt nézni, tájékozva legyen erről az oldalról is. Tehát mire e sorok megjelennek, talán már Szat- máron lesz a lepedőkirály, legalább a Nagybánya és Vidéke legutóbbi számából úgy olvasom. És ez elég arra, hogy lázba hozza a gyengébb nemet Nagybányán is. Hiszen úgy illenék, elmenni, meg­nézni . .. Vájjon lesz-e felvonulás a szatmár— nagybányai vicinálison? Lesz-e nagy fogadtatás (s ennek mozifelvétele, mint Nagyváradon)? Erről nem vagyok értesülve. De az tény, hogy bár sok jót-rosszat összeírtak már a lapok Psylanderrő! — hiszen már egész irodalma van — mégis, vagy talán éppen azért — hódit. Igen, hódit. És amel­lett pénzt keres. Nem közönséges ember, aki ezer korouát kap egy kis rövidke fellépésért. De ad juk át a szót az illető kolózsvári lapnak, hogy ő majd a nagyváradi lap riporterének adja át. Lássuk: (Friss Posta, Kolozsvár, 1914- március 2S.) Itt alább közlünk egy érdekes intervjut, me­lyet a nagyváradi »Szabadság« munkatársa foly­tatott Psilanderrel Kolozsváron. Mert mig a ko­lozsvári újságírók Csak annyira érdemesítették Psylanderf, hogy a szobalányuk számára kértek egy autogrammot, addig a nagyváradi lapok Ko­lozsvárra utaztattak tudósítójukat. A nagyváradi újságíró intervjuja a következő: — Psyiander ur az első emeleten lakik — mondja a kolozsvári Newyork-szálloda portása azzal a tiszteletteljes hanghordozással, ahogy olyan utasít, ki hasonlóan Ugyanennyit fog le a vál­tásért. Fogadást mernék ajánlani, hogy egy Na- poleon-aranyból (20 frank) — igy neveznek itt minden arany pénzt, — anélkül, hogy vásárol­nék valamit, egy délután folytonos váltással, nem maradna semmi, mert a ravasz pénzváltó folyton úgy ad vissza, nagyobb és igen kevés apróbb pénzdarabot, hogy folyton váltanod kell. így van ez az uj hid bemenetéinél is, mely hid az európai városrészeket: Perát és Galatát Stambullal összeköti s amelyen hidvámot kell fizetni. Ott egyenruhás pénzváltók csörgetik feléd pénzeszacskóikat, hogy a 10 párát előteremtsed. Pedig e hídon oly nagy a forgalom, hogy egyes napokon a hidvámból 30000 frank is bejön. Érdekes e hid is. Vas pontonokon nyugszik s éjjelre a középső pontonokat széjjel húzzák, hogy az arany-szarvba (kereskedelmi kikötő) a hajók bejuthassanak. Pár év előtt az úgynevezett ujhid pontonjait az Aranyszarv-öblön feljebb vitték, a régi hidat cserélték ki vele s a régi hid pontonjait az Ejub városrész elé vitték, mert ott is kellene egy hid, lévén ott is nagy a forgalom. Azonban a buz- góság ezzel megszűnt. S a pontonok mindkét part előtt részben úsznak, részben besülyednek a homokba. Igazi török nembánomság. Az Aja Sophiát is meg kellett néznünk. A legszebb török mecset. A remek aranymozaikok átütnek a rámázolt török motívumok alól. Mert ezen régi kereszténytemplom mozaikjait, a kereszt jelvényeit, a szentek képeit török feliratokkal s mondásokkal fedték el. A szentélyben a török főpap imahelye áll, felette még Szűz Mária eső­emberekről beszélünk, akik esténkint négyezer koronát keresnek. Reggel hét órakor Kolozsvár már ébren van, fiatal és öreg oláhasszonyok telerakott kosarak­kal a fejükön befordulnak a Fő-térre. Kapulos embert azonban csak ritkán látni ebben az idő­ben a gyönyörű gót templom körül, Mátyás hires szép szobra előtt. Esik a hó, de mire a földre ér, sár lesz belőle, úgy, hogy az embernek nincs kedve sétálni — Az egész Fő-tér tömve volt emberekkel, mikor Psyiander ur megérkezett. Az automobil nem tudott menni és mikor Psyiander ur ki­szállt, akkor a hóstáti asszonyok, akik ünneplő ruhában, négyes sorokban több mint ezren ál­lottak az automobil előtt, fölemelték Psyiander urat és úgy hozták ide a szállodába a vállukon. De az u'rinők is itt voltak mind, meg az urak is borzasztó módon összegyülekeztek — mondja a portás. Az első este, mikor Psyiander ur előadás után hazajött, olyan nagy volt itt a tolongás, hogy csak a lovasrendőrök tudták visszatartani a népet. Átadtam a szobapincérnek két névjegyet, egy svéd szövegüt és egy magyart, azzal, hogy mihelyt Psyiander felébred, adja át neki és mondja meg, hogy találkozni szeretnék vele. — Jó későn fog fölkelni, mert az éjszaka igen nagy mulatság volt — mondja a portás. — Nem adhatom át a névjegyeket, mert úgysem fogad senkit — mondta a szobapincér. Néhány sort írtam a névjegyre svéd nyel­ven és biztattam a frakkos fiatalembert, hogy ne féljen. Psyiander vásznon se harap, csak adja át a névjegyeket. Már nem esik a hó, érdemes egyet járni kincses Kolozsvár címeres, ódon, hangulatos há­zai között. Ha el is hiszem, hogy a magamfajta emberek száműzetésben élnek itt, de látogatóba jönni Kolozsvárra igaz művészi gyönyörűség. A szobapincér nem vitte be a névjegyeket Következett egy csomó telefonálás jó embereim­hez, a Nemzeti Színház titkárához, eredmény: Psyiander ur bocsánatot kér, azért nem fogad­hatott előbb, mert még ágyban volt. De féltizen- kettőkor örvend, ha találkozhatik. Valamicskével e terminuson túl megjelenik Psyiander Waldemár társulatának tagjaival, Kol­ler János kolozsvári szinészszel, impresszáriójá­val és titkárával. Koller ur, akivel tiz perccel előbb találkoztam, bemutat Psylandernek. Követ­kezik a mozivászonról ismert elegáns keztyü- nélküii kézfogás. Ez hát Psyiander, aki messziről, hire és hódításai meg keresete szerint ítélve, nem volt túlságosan szimpatikus előttem. Petőfi éhezett Debreczenben, Psyiander pedig négyezer koronát kap esténkint. zaik képe, kilátszik az utólag feltett aranyozás alól. Legjobban voltak azzal megakadva, hogy a templom iránya nem felel meg egészen kelet­nek, De a leleményes török segített rajta. A padlózat ugyanis finom gyékénnyel van ta­karva, melynek sorai keletet mutatják s igy arra felé fordulva, az igazhivő ^muzulmán nyugod­tan végezheti imáját. Stambulban, nem messze az Aja Sophiá-tól van Szelim szultán türbéje (sirkápolna), hol Szelim szultánnak, az általa sajátkezüleg legyil­kolt 3 feleségének és 40 asszonynak síremléke van, egy remek terjedelmes kápolnaszerü épület­ben elhelyezve, melynek falai mesés értékű ma­jolika lemezekkel ékesek. Minden sir fölött egy ötszögü, koporsószerü, zöld posztóval bevont deszka alkotmány, leteritve óriási sántái fából faragott olvasóval s igen szép keleti imaszőnye­gekkel. A férfiak síremléke egy turbánnal van jelezve. A Santálfa illata betölti az egész helyi­séget. Vezetőnk nagy titokban szolgál jó bak- sisért, szintén hasonló Santálfa török olvasóval, sőt ráadásul még egy pér művészi kivitelű koránt is megmutat. Egy nap este értesültem egyik magyar úrtól, hogy másnap hajnalban kivégzés lesz. Pár nappal azelőtt gyilkolták meg ugyanis a nagy- vezirt: Mahmud SefiHet pasát s gyilkosait az ó-török párt nehány főbb emberét is, számszerint 12 őt, ki fognak végezni. Reggelinél az újságokat kapva, feltűnt valamennyi újság nagybetűs felirata : 12 kivégzés a Bajazzid- téren. Hallottam, hogy a török ott szokta a kivégzést végrehajtani, ahol a bűntett elkövettetet s hogy a kivégzettek tetemei jó sokáig láthatók, elrettentő például a népnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom