Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-22 / 12. szám

Nagybánya, 1914. Március 22. 12. szám XL. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉK TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK JVEIUNTIDIEJNr VASÁRF 7 -i- ; n* *7 ^ 1 i- /tU '*7? z Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ----­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ I : . itt. — 1 1 í ki Any a is: Munkát a népnek. A tavasz kibontakozott csendesen. A fák rügyeznek, a fü zöldé), nemsokára az ország út is poros lesz, itt a munka ideje. A munkások bőven jelentkeznek a piacon s aránylag olcsó napszám mellett kaphatók. Az építő iparosok is pihennek, kevés építkezés készül az idén. Ezzel szemben a városnak volna sok tenni valója. így pl. hogy csak egyet említsünk, a hegyi patakok megint nagy kárt tettek. Sok helyen gátakra, sarkantyúkra, megron­gált hidak helyreállítására volna szükség. A város helyzete sokat javult az által, hogy a bank kamatláb leszállóit. Minden V8 százalék körülbelül 11 ezer korona ked­vezményt jelent Nagybányára nézve, vagyis a 2% differencia 44 ezer korona előnyt eredményezett. Most volna igazán ideje tavaszi olcsóbb munkával sok sürgető dolog megoldásának, annyival inkább, mert ha a láposi vasút építése megindul, akkor okvetlenül drágulni fog mindenféle napszám. Tudom, föl lehet ezzel szemben hozni sok mindenfélét, többek közt azt is, hogy a kamatláb leszállása mellett azért még mindig pénzhiány van, de az ellenvetések aggályait nem tartjuk leküzdhetetleneknek s azért ismételve hangsúlyozzuk, hogy igye­kezzék a város most munkát adni a népnek, amikor jót tesz maga-magával is. Szávay a debreczeni bombamerényletről. A február hó 23-án lörtént gaztettről, mikor a debreczeni magyar g. k. püspökségnek lelket­len emberek idegen országból bombát küldöttek, melynek annyi derék áldozata volt, a debreczeni iparkamara közgyűlésén Szávay Gyula titkár tett jelentést. A kamara kiadta most ennek a gyű­lésnek jegyzőkönyvét, hosszasabban emlékezik meg a merényletről s hat jól sikerült képpel is illusztrálja a jegyzőkönyvet. Szavay Gyulának, a költő-titkárnak az élete szintén veszedelemben forgott. Ő e gyűlésen a merényletről a következő jelentést terjesztette be: Február hó 23-án reggel a hivatal — mint egyébkor — rendesen végezte tevékenységét, a kamara minden tisztviselője munkaasztalánál ült. Egynegyed 11 táján a püspök ur Öméltósága le- küldte Jaczkovits vikárius urat Szávay titkárhoz, akit magához kéretett. A titkár felment a hivatal felelt az első emeleten elhelyezett püspöki hiva­talba, elintézte Öméltóságával a sürgősebb ter­mészetű megbeszéléseket és engedelmével vissza­sietett hivatalába, épen a_ mai közgyűlés előké­szítő munkáinak sürgősségét hozva fel okul. Ki menetközben a folyosón megegyezett Jaczkovits vikárius úrral a II. em. 1. sz. lakás bérbevétele iránt, aki azzal búcsúzott, hogy pár perc múlva lejön a kamarába a szerződést aláírni, addig ké­szítsék azt el. Alig hogy a titkár Íróasztalához ült, rette­netes dördüles hangzott el, éles, irtózatos, zengő, mintha ezer ágyú egy csőből egyszerre telt volna lövést; utána mély, tompa zuhanások borzalmas döreje s a következő pillanatban a kamara nagy halijának és széles folyosójának egész hosszan pokoli cimbalomjátékkent csörömpöltek a nagy kupolák és felülvilágítók lezuhant üvegtetőzetei. Dr. Radó segédtitkár törmeléktől fehérbe borítva rohant be a szomszédos szobából, a sze­mélyzet több tagjával. Kitekintettünk a folyosóra, az teljes sötétségben állt, nem lehetett tudni, vastag füst-e, vagy por az, ami betölti, áttört mennyezetekből szakadtak a kő- és törmelék­torlaszok, megközelithetetlenné téve mindent s a törmelék-begyek oldalán rémesen csobogott a meg­szakadt vízvezetéki és fűtési hálózat vize. A lépcsőház szürke világosságából pedig letámolygó vérbeborult alakok körvonalai váltak ki. Nem lehetett mást gondolnunk az első pil­lanatban, minthogy az épület összeomlásban van, nem tudni milyen konstruktiv hibából, vagy rob­banástól s kazán-vagy gázrobbanásra gondoltunk. Elzárattunk vizet, gőzt, gázt, villámot. Rendőrökért, mentőkért, tűzoltókért, orvo­sokért telefonoztunk s azok érkeztek gyorsan, de érkezett minden oldalról futva a város népe, mert a detonáció csodálatosan nagy hangja min­denhova elhatott, talpra állított mindenkit s pár perc alatt tudta az egész város, hogy katasztrófa történt a kamara palotájában. Lovas rendőrök és katonák vonultak fel, kordont vontak az irtózat színhelye körül s kez­dett kialakulni a maga igazságában a kép. A palota első emeleti részén egy, az épület egész testét barlangszerüen keresztültörő sötét nyílás tátongott, mely elől és hátul ontotta ma­gából a köves törmeléket. A homlokfalazat kő- és faperemei átcsapódtak a szembenfekvő kir. tör­vényszék falára, bezúzták ablakait s a tárgyaló­terembe csapódó bútordarabok megsebezték az ott tárgyalókat. Az ellenkező oldalon kirepülő csillárok, ablakkeretek keresztülrepülve a háza­kon, a zsidótemplom tetőzetéig elszállingóztak. Megvizsgáltuk a fűtés kazánházát, normális állapotban, baj nélkül állt; megvizsgáltuk a gáz­vezetéket, hibátlan volt. Az épület jobb- és bal­szárnya pedig meg nem mozdulva, mondhatni sértetlenül állt, a lépcsőházak le nem szakadtak, még a falakra szerelt üvegtáblák sem repedtek Néhány nap Konstaninápolyban és a Földközi tengeren. — Irta: Dr. Nagy Géza. — A láthatár keleti részén két egymáshoz közel álló pont tűnt fel. Úgy látszott, mintha hajónk felé tartottak volna. A Bosporus bejárata! Mindnyájan a fedélzetre siettünk, lehetőleg a hajó orra felé, ott hagyva az épen feltálalt villásreg­gelit, mert hiszen nem mindennapi látványban lesz részünk, végig hajózni a Bosporuson. Csakhamar elhaladtunk a két part: ázsiai és európai part nyúlványát képező dombok kö­zött : melyeken már az erődítések kezdete s a vilá­gítótorony volt látható. Bent voltunk a Bospo- rus-ban. Feledhetetlen látvány volt ez az utrészlet. Mindkét oldalon várfalak, tornyok, csinos kis kerti házak, karcsú minarettek Mosché-k, majd a Rouméli Fauer bástyáit láttuk. Felettünk csoda­szép kék ég, mely éles ellentétet képezett a ten­ger haragos zöld színével. Egy jó óráig tartott az ut, elhaladva a Rouméli Kávák, Therapia, Je- nikeül, Rouméli Hissar, Orta Keüi városrészek, majd a Dolma Bagtsché előtt, gyönyörködve an­nak oszlopsoros hosszú homlokzatában s a mesés szép fehér márvány Orta Keüi mecsetben, a le­égett Tsherigán palotának, mely romjaiban is gyönyörű szép látványában, midőn az építészeti nemcsak az ég kékjére rajzolódtak szépen, remekek hanem visszatükröződtek a tenger vizében is. A Leander szigettől nem messze kissé meg­állósunk, hogy elvégezzék a hivatalos vizsgálatot, majd egy óra előtt, nem messze az uj hídtól köz­vetlenül a part mellett, kikötött a hajó, melyet rengeteg néptömeg várt. A tömeg szélén, a vámház árnyékában meg­húzódva pillantottam meg hozzátartozóimat, kik egy hatalmas termetű, egyenruhás fezes férfi tár­saságában voltak s élénken mutogattak reám s magyarázták a töröknek, hogy a fedélzeten levő sok utas közül melyik a várt. Alig hogy a lépcsőt lebocsájtották, tódult fel a hordárok: »hamalok« tömege a legnagyobb zajjal, törtetéssel. Közöttük nyugodtan a hatalmas termetű török, ki nálam jelentkezve elmondta, hogy ő Ali ben Mohamed, a követség kavasza (fegyveres szolgája) s intézkedett, hogy podgyá- szaim a leglármásaob hamálok egyikével a partra szállíttassanak. Itt a rokoni üdvözléseken átesve kocsira ültünk s a vámon e varázslatos igék Am­bassade d’ Autriche-Hongrie bemondása után keresztül jutva, apró mokány lovaink, (a jobb lo­vakat mind elvitték a katonák) neki vágtak a lehető legrosszabb kövezetnek. A Top-Hané vá­rosrész Tschoukour-Bostan utcáján át a Tom-Tom utcában levő nagykövetséghez, melynek egyik épülete fogadott vendégszeretettel konstantiná­polyi tartózkodásunk aiatt. Egy egész kis városrészt képez a nagykö­vetség telepe 5 teraszszerüen berendezett igen szép kerttel s több épületcsoporttal, melyek kö­zül egy nagy két emeletes palota a nagykövet lakása és hivatala, egy másik régi épület, mely a rajta levő tábla szerint még a velencei köz­társaság követeinek székhelye volt, követségi és a konzulátusi hivatalok helyiségeit foglalja magában, mi g a többi épület a követség személyzetének lakásául A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Hűzott drótszállal 75% árammegtakaritáa. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a » MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nál. Budapest. VI., Teréz-körut 35. Gyár-utcza 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom