Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
(2) 11. szám. 1914. Március 15. egyenként megvizsgálható és szükség esetén bármelyikük az egyesítésből kizárható. Nincs többé a viz minőségét hátrányosan befolyásoló szivattyúzás, hanem természetes emelkedési magasságát elérve éjjel-nappal szakadatlanul ömlik ki e forrás kristály tiszta vize és halad a forrásházból a töltőházhoz, hol szénsav veszteség nélkül töltik palackokba, melyek előzőleg gőzmotorral hajtott legújabb szerkezetű mosókószülékben a legalaposabb tisztításnak voltak alávetve. Foglalás, töllögetés és palackmosás olyan egységes berendezést alkotnak, melyről joggal elmondható, hogy a modern tecnika és hygiena legújabb elvein és tapasztalatain épült fel. Kétséget nem szenved, hogy az innen kikerülő kifogástalan sztojkai ásványvíz állandóan meg fog felelni a legszigorúbb követelményeknek és igy meg fogja hazudtolni a hosszú időre nyúló munkálatok révén keletkezett ócsárló mende-mondá- kat, melyek talán nem annyira rosszindulatból mint inkább a félmüveitek ama babonás hitéből eredtek, hogy csak az ős piszok óvja meg az ősi erényt 1 A magunk részéről a legmelegebben ajánljuk ezt a feltűnően olcsó, s a gyomor és a légzőszervekre gyakorolt különös hatásán kívül még számtalan előnnyel biró ásványvizet. Mindenkinek előrelátásától függ, hogy mennyire tudja megőrizni egészségét s mikor annak megőrzése ilyen olcsón tetemesen előmozditható, a legnagyobb könnyelműség volna valakitől az itt mutatkozó előnyöket ki nem használni. Közvetlenül ismerjük Esz- terházy Gyula gróf urnák költséget nem kímélő ambiciózus fáradságát, mellyel a sztojkai ásványvíz források kihasználását a legmodernebb rendszerek szerint a legkiválóbb európai ásványvíz kiaknásási módokhoz tette hasonlóvá s ezáltal a minőségét kiválóan megjavította ama magasabb nemzetgazdasági szempontok által vezetve, hogy hazánk egyik gazdag kincsét a külföldi konkurenciával szemben versenyképessé tegye, s hogy a magyar közönség használatára, olcsón beszerezhető kellemes izü, élvezetes és gyógyhatásánál fogva elsőrangú ásványvizet adjon. Színház. Társulatunk ittműködésének utolsó teljes hetéről számolunk most be. A jövő hét közepén eltávozik a társulat Nyíregyházára. Annyi értékes, szép estét szereztek nekünk művészeink, hogy őszinte sajnálattal gondolhatunk csak arra, hogy az évad némileg megrövidül A közönség ellen nem lehet panaszuk sem a direktornak, sem a művészeknek egyenkint. Olyan érdeklődést mutatott, még pedig állandóan, a közönség, amilyet talán egyik társulattal szemben sem. Másrészről meleg rokonszenvvel kisérte a színészeket velünk ügyvéd uram is ott száguldott közöttük szürke paripáján . . . * Elmúlt a tavasz, el a nyár s az eltemetett fényes álmok, szép remények virágtalan fejfájára hullatta ólmos könnyét az ősz. Majd megfagytak a könnyek, csak az ólom maradt meg s egy megölt ország jajszava kisérte mindea csörrenését . . . Dombayné tekintetes asszony ágyasházában a két kicsi ágy melleit tulipános bölcső ringott s Gyurika, a ház szemefénye gőgicsélve dugdosta már apró öklöcskéjét piczi szájába, de még mindig egyedül csak az anya féltő szeretete borult feléje. Apja? Ki tudja melyik erdélyi havas alatt pihen közös sírban az őrsereg vitézeivel, avagy talán rengetegek mélyét búvja ? s a medve megosztja odvát vele ? vagy még az is tova űzi a menekülő honvédet ? Ki tudná megmondani ? . .. 1850 egyik kora nyári alkonyatán a Palczer kisasszonyok, — a városka első nevelő intézetének tulajdonosai — kint sétáltak házuk előtt, a szomszéd nemes ur egyetlen leánykájával: Izács- kával. Kedvesen oktatgatva beszéltek az épp oly müveit, mint szép úri lányok a gyermekkel s alig vették észre a közelgő est szürkeségében a mellettük elhaladó parasztot. Talán juhász, vagy béresféle lehetett az Istenadta, bő gyolcs ruha volt rajta, sötétkék lajbi ezüst pittykével s apró fürtü guba; pörge kalapja mellett árvalányhaj ékeskedett. Mormogott is valami köszöntés félét .. . A lányok nem sokat törődtek vele, de a NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE együtt egyénenkint s mindazokat, akik közelebb férkőztek szivéhez, már belépésükkor is riadó tapssal fogadja kezdettől fogva. Mi kell tehát még ? Azt hiszem, nem is panaszkodhatik sem a direktor, sem a társulat tagjai. Bérlet, érdeklődés, lelkes taps volt annyi, hogy többet ettől a kis várostól kívánni nem is lehet. S mivel jövő heti számunk már nem igen jut kezébe kedves művészeinknek, most mondunk szives Isten hozzádot abban a reményben, hogy a jövő évadban újra látjuk őket. Ez a hét, mondhatni, az operettek hete volt: 5 operett, köztük három uj; a Nebántsvirágot is felújították M. Mezei Jolánnal a címszerepben amelyet már régen nem látott közönségünk és Endrei Jenő kedvéért aki szerződtetés céljából vendégszerepeit a Leányvásárt hozták színre. Még egy vendég volt pénteken: Várnai László, a szatmári színtársulat táncos komikusa játszott a Buksi bemutatóján. A hét részletes beszámolója egyébként a következő. Szombaton a Népopera műsorából Bysler A nevető férjet mutatták be. Végre olyan uj operettet láttunk, amelyet nem kellett telespékelni malacságokkal vagy obiigát operett- trükkökkel, hogy valámelyes hatást érjen el. Itt maga a szövegkönyv, a mese érdekel, amelyet könnyű, igen melódikus operett-muzsika színez és fest alá. A férj egy olasz ut ürügye alatt eltávozik szeretett nejétől és Leányfaluba megy, hogy egy parlagi régi jó cimborájával vadászgasson akit felesége gyűlöl. Felesége is kirándul ugyanoda nagy vadásztársasággal, s megtudva, hogy férje másodmagával van itt, azt hiszi, hogy hűtlen. Erre azzal válaszol, hogy egyik ostromlójának légyottot ad. A férj belép s amint a szarvasaganccsal díszített fegyvertartó előtt megáll, a spanyolfal mögött, ahol Ámor e légyott első szálait szövögette, riadt suttogást hall: leleplezés, válópör. Ez a leleplezés a legfrappánsabb jelenetek közé tartozik, amilyet csak láttunk. A III. felvonásban a váló ügyvéd irodájában ér jó véget a darab, amely ebben az ötletesen felépített felvonásban eredeti módon mutatja be az ügyvéd békéltető módszerét. Igen hálás szerephez jutott a címszerepben Fekete, akinek Ízléses játéka feledtette hangjának kis indiszpozicióját. Főleg a II. felvonásbeli gyönyörűen színezett bordala keltett nagy hatást. Gyöngyi Jolán ismét elragadóan játszott, énekelt. Kitűnő alakításban játszotta meg Rónai az ügyvéd szerepét. Igen sokoldalú talentumos embernek látjuk. Stoll természetesen megint igen jóizü volt. De a többi is méltánylandó igyekezettel szolgáltatta a keretet a jó előadáshoz. Vasárnap délután a Piros bugyellárist e\e- venitették föl zónában, este pedig a Nevető férjet ismételték meg hasonló sikerrel, de nagyobb közönség előtt. Hétfőn Herczeg Ferenc vigjátéka, Az ezredes gyűjtött telt házat. A detektivi históriák áramkis Izácska éles, gyermek szeme kutatva nézett utána, majd fölkiáltott: — Dombay bácsi 1 Dombay bácsi! — Csitt kis lányom, ne kiabálj! — fordult ijedten a férfi vissza — még meghallja valaki. — Sándor bácsi maga az ? — szóltak álmél- kodva suttogó hangon a Palczer lányok — hogy került haza és ilyen ruhában ? — Bujdosóvá lettem én is, lássátok hugocs- káim, de meghallottam Balázs Ferkótól, akivel most egy parasztgazdánál húzódunk meg a pusztán s aki pár hét előtt haza szökött az édes anyja látogatására, hogy fiam született, öt jöttem megnézni . . . — Az Istenért bácsi, ha megtudják a zsan- dárok? szólt az idősebb hölgy: Tónika. — Akkor felakasztanak húgom, — felelte rekedten az ügyvéd. — Miért tette ezt, nem tudott még egy kicsit várni? — aggódott a fiatal lány: Klotild. — Nem! — szólt határozottan a férfi — látni akarom a fiamat, ha belepusztulok is . .. A túlsó sarkon valami uniformis féle villant meg .. . Az úri ember parasztos alázattal elköszönt s Tónika jó hangosan utána szólt: — Isten kenddel András! A kis Izácska bámulva nézett, vájjon miért »kendezi« az ügyvéd bácsit a kisasszony és miért mondja »Andrásnak,« mikor Sándor? * Süvölt a havas orkán, a borotva éles hideg kegyetlenül vág arcba, szembe s a hófedte országúton dideregve bukdácsol valami meggörnyedt, lata magával sodorta a szerzőt is, aki ebben a hihetetlen, túlzott vonásokkal fölépített darabban igen hatásos jeleneteket produkál, miközben felfelcsillan a regényíró finom, lélektani megfigyelő, boncoló tehetsége. A »Kleopatra gyöngye« nevű családi ékszert lopatja az Amerikába kivándorolt testvér az európaitól a betörők fejével, az ezredessel. Ez előkelő, biztos fellépésével s a milliomos örökös képében egy csapásra beférkőzik a famíliába és a nők szivébe. A végén kisül, hogy az ékszer is, de a bizalmat gerjesztő értékes részvények is hamisak. Az elegáns betörőt Lajthay személyesítette a nála már megszokott biztos, nyugodt játékkal. Segédjének a szemfüles, körmönfont komornyiknak alakjában Stoll Béla ragyoghatta mindig uj oldalát mutató, sokoldalú tehetségét. Zöldi Vilma elragadóan bájos asszonyka volt a szép bolonditó fajtájából. Rónai ismét jól átgondolt alakítást nyújtott. Ladányi, Fekete és Rogoz is kivették a részüket a sikerből. De Deák Flóra a szatirikusán megrajzolt exaltált kis lélekmentő amerikai nő szerepébe nem tudta magát kellőképen beleérezni. A pompás előadást telt ház nézte végig. Kedden Jakobi Leányvásár-jában vendégszerepeit Endrei Jenő, akit közönségünk már eddig is előnyösen ismert. Most is tüntető szeretettel fogadta régi kedvencét s ez ötletes játékával és pompás táncával rá is szolgált a kedvező fogadtatásra. Partnerei, főleg Radó Neíli és Ladányi osztoztak az est sikerében. Szerdán égő veres szinlap jelezte a »csak felnőtteknek« szánt Nincs elvámolni valója? c. bohózatot. És ez nagyszerű reklámnak bizonyult. Meglepődve láttuk, hogy a zsúfolt nézőtéren mennyi »felnőtt« szorongott, olyan is, akit eddig nem láttunk színházban. A pettyhüdt idegzetnek, úgy látszik, egy kis izgató szerre volt szüksége, egy kis frivolitásra. Meg is kapta bőven 1 Igaz, hogy a közönség nem fogyott ki a nevetésből a sok ötletes jelenet, fordulat gyors egymásutánján, de végeredményében a drasztikusig nyíltan, szemérmetlenül folyt le egy és más ; sőt nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ízléstelenül nyíltan. A pompásan gördülő előadás, amelynek rendezése egyébként dr. Márffy direktor érdeme, középpontjában az ügyes Lajthay (De Trivelin gróf) állott, de kitűnő szerephez jutott benne Stoll (Doupont) Rogoz, Endrei, Rónai, a nők közül elsősorban Zöldi (Zeze), Hornokat, továbbá Deák Flóra és Róna Stefi. Csütörtök a néhai Népszínháznak sok sikert ért hires müsordarabját, Hevré Nebántsvirág c. operettjét újították föl, a címszerepben Márffyné Mezei Jolánnal. A zárdában nevelt leánynak hazautazása férjhezmenés végett s kalandos találkozása a vőlegényével a színház kulisszái mögött, beugrása Corina szerepébe, diadala, ártatlan kalandja a kaszárnyában stb. mind az operetteknek abból a korából való mese, mikor még kelerongyolt alak ... Éhes, már két napja nem evett; fázik. De régen volt mikor utoljára melegedett barátságos tűzhelynél s a ványadt ruha alig fedi didergő testét. Álmos zsibbadtság vesz erőt rajta. Be jó lenne aludni, akár itt az országúton, a hóban is ... De mégse: neki nem szabad ide lefeküdni, mert akkor örökre elalszik — ilyesmi dereng agyában — mennie kell mig jó emberekhez ér, pihen és aztán tovább fut. S nem jobb lenne örökre megpihenni ? Nem, nem, ott messze az alföldön felesége, két lánykája, kis fia van . . . Drága, kicsi fia apró kezével hogyan raeg- czibálta bajuszát mikor először és utoljára látta a múlt nyáron, egy éjszaka csak, mert hajnalban menekülnie kellett tovább . . . Nem csügged el, lám ott az ut szélen valami hosszú ház mutatkozik, világosság benne, bekéredzik oda ; talán tanya ? de nem! több ház is jön utána, s nem messze torony sötétlik az éjben, falu, vagy városka lehet . . . Nagy kínnal elvánszorog a házig, bekopogtat, már nyitják az ajtót, s a rá ömlő lámpa fényben szemét hunyorgatva, tántorogva megáll a bujdosó, kinek nemes arcvonása, minden mozdulata elárulja az úri embert. Vagy tiz borvirágos durva pofa röhögve vizsgálja, majd felkiáltanak: — Pfuj Teufel! ein Kossuth — Hund! . . . Dombay Sándor a zsandár-laktanyába tévedt. * Nem jutott már számára bitófa, pedig sok bűne volt.
