Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
Nagybánya, 1914. Március 8. — 10. szám XL. évfolyam. ■« ElöRzeiési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. —— ---------Egyes szám 20 fillér. .. -----Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS.-*óhivatal : u a: szám alatt. . íÍLBFON SZÁM AtíYBÁNYA 18: — Följ egy zések, ii. Megváltó tanok hirdetésére senki sem vállalkozhatik addig, mig tanait példákkal igazolni nem tudja. így van az a községek szövetkezésének tanaival is. Tapasztaltuk már azt a múltból, hogy nálunk a német példa ragadós. Annái inkább szükségesebb most ez a példa, mivel a német világhalalom fejlődésének, a német közműveltség európai terjedésének titkát rejti. Hogy a példa annál ragadósabb, az ellentét pedig annál kirívóbb legyen, állítsuk szembe a magyar községet a német, vagy akár az angol községgel. A német vagy angol község azt a benyomást teszi a szemlélőre, mintha valamennyi egy-egy gazdasági érdekkörnek központja volna. Élet, elevenség uralkodik valamennyiben. Ipari vállalatok, egészség- ügyi intézmények, iskolák, villamos erő, vízvezeték és gyalogjáró mindenütt otthon található. Nálunk pedig görbe liálu kunyhó, por, piszok, trágyaszag és tuberkulózis uralkodik s változatosság okáért itt-ott egy-egy korcsma . . . Nem állítok valótlanságot, ha azt mondom, hogy a német községek a fejlődés ez arányait az angoloktól ellesett községi szövetkezések mintája alapján érték el. Az angolok 1871-ben kezdték ezt a községi politikát. Egybe vették azokat a községeket, melyeknek kultur-, közegészségi- avagy közgazdasági szükségleteit egyformán lehet fejleszteni. Az igy keletkezett >uniőkba« sokszor 200 község is beletartozott, melyek ledöntötték azt az érvet is, hogy csak szomszéd községek társulhatnak, szövetkezhetnek. Kétszáz községnél, melyek mindegyike ezenkívül útügyi, iskolai, tűzoltó, építkezési, világítási, csatornázási ügyekben más kétszáz községgel szövetkezett — szomszédságról beszélni sem lehet. És mégis lehetséges volt, mégis kivitte az erős akarat. Persze igen könnyű ellenvetésül felhozni a községek konzervativizmusát, a haladás iránt való ellenszenvét és még sok egyebet. De ezek legyőzésére ott a törvényhozás, mely a kényszer szövetkezések törvényeit — szintén külföldi minta alapján — üdvösen dolgozhatja ki. Elég szomorú a rínák a megállapítása, hogy nálunk minden hasznos dolgot törvénnyel kell ráerőszakolni az emberekre, de hisz az előrehaladási egy nemzet életében ilyen kicsi gátak meg nem állíthatják. Igaz, hogy kicsi területen ilyen szövetséget létesíteni nem lehet. Mennél nagyobb területet fog az át, annál kevesebbe kerül egy-egy községnek, annál kevesebbé válik a hozzájárulás aránya és mégis annál tökéletesebb intézményekkel gyarapod- hatik. Nagyon lényeges az ilyen szövetkezésnél a szövetkező községek adófizető lélekszáma. Mert mennél több a résztvevők lélekszáma annál könnyebb a megoldás gazdasági része. A községek ilynemű szövetkezésére legalkalmasabbak azok a közjóllétet előmozdító technikai vívmányok, amik gazda- ; sági hasznuk mellett a közkényelem és közműveltség szolgálatába foghatók. Ilyenek a villamos vezeték (példa rá Nagybánya—Giródtótfalu és Felsőbánya, vagy Munkács-Oroszvég-Klastromalja stb); a vízvezetékek, a gázcsövek vezetéke, a nagyobb hidak a közlekedés gyorsítására; az utak, az autóbusz-járatok, a gőz- és villamos járóművek; a csatornázás, vizsza- bályozás; a kulturszükségletet fedező magasabb fokú iskolák fenntartása, közkórházak létesítése stb. Ha ezeknek létesítésére nemcsak községek, hanem (nálunk) a vármegyék állnak össze, vagy vidékek szövetkeznek, úgy 300—400 községet vonhatnak bele egy ilyen kullurakciőba és a költségek arány- lagos elosztása egy cseppet sem fog na- nagyobb teher gyanánt nehezedni az adózó nép vállaira, mint a mostani adó, melynek hasznát a mai rövid látókörű falusi paraszt sehogy sem tapasztalja. Hogy mindezekre nálunk igen nagy a szükség, azt elvitatni nem- lehet. Biró László verseiből. Szonett egy szép leányhoz A Tarca partján szakadt rám az este, Mint egy óriás, szürke szemfedő. Az ég szinarannyal volt beverve, Akár egy végtelen aranymező. Az alkonyban a fák fázósan álltak, Mint egy kivert, rongyos kolduslegény, Ki zsellérjévé lett a nyomorának, Búsan ődöngve utcák szögletén. S megtelt a szemem drága égi fénynyel, Reád gondoltam hosszan, végtelen, Bús nótákat dúdolt az őszi éjjel. Versek a falumból. I. Felhőkre menő vad sziklák között Vágtat nyargalva, prüsszögve a gép. Apró kis faluk tűnnek elébem, Elmaradoznak a bús jegenyék. A Királyhágót rég elhagytuk már, Guraszáda int . . . Megáll a vonat. Édes kis falum, köszöntlek téged, Itt faragtam én fűzfasipokat. II. Az állomásnál vár már a pópa, Öröm csillan meg szomorú arcán. Hisz unokáját régen nem látta, Hogyne örülne annyi év után. III. Munkába mennek az oláh fáták, (Sohasem láttam ily kedves képet.) De más itt minden, mint más vidéken, Buna gyiminyáce 1 — itt van csak élet! Most emelkedik a nap az égre, Az egész falu most ébred, éled. A Paring ormán oszlik már a köd, Buna gyiminyáce! — itt van csak élet! A keresztutnál jön a vén Juon, Ruhája rongyos, vállán batyuja, Amikor meglát, kereszteket vet És úgy mormolja: Domne ’zsuta I Buna gyiminyáce 1 — itt van csak élet! S olyan árván simogatta fejem, Mint valamikor az édesanyám. — Könnyek peregtek lelkem ablakán. Útnak indulunk a falum felé, A boldogságtól szólni sem tudok. Minden ismerős. Az öreg templom. Avult szentképek. Sápadt Krisztusok. Jeremiád. Uram, én már nem hiszek benned, Én sohasem imádkozom. Kapható villanyszerelési üzletekben, viüanyteíepeken és a < MAGYAR SIEMElíS-SGHüCKERT-MŐYEK-néi. Budapest. V!., Teréz-köraf 36. Gysr-utcza 13, A legjobb és a legtartósabb drótszáias lámpa. Húzott drótszáilai 75% áramrneQtakaritás.
