Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
1514. Február 22. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 8, szám. 5) nagy akarást, vágyat, felcsillanó reményeket adott, de a kivitelhez az első és fundamentális elemet megtagadta: a testi erőt, egészséget. Súlyos tragikuma a hercegnek (nem egészen az esztétikai sablont födő értelemben), hogy ereiben nagynevű apja vérén kívül anyja révén Ferenc császár régi, de korhadt famíliájának vére is foly, talán többségben, amint azt Metternich is megjegyzi, aki a degenerált és enervált hercegben az amúgy is gyönge akaraterőnek felvillanását rideg, szívtelen módon letöri. S ez a szerep, mely a maga méreteivel túlnő a mi színpadunkon, mégis tudott kellő illúziót kelteni művésznőnk alakításában s ez a legnagyobb elismerés 1 Mellette a drámai együttes szolgálatában állott méltó keretül Bogoz Metterniche, Bónai Flambeau-ja, Stoll Béla kettős szerepében, Hornokat Gabriella stb. A közönség — s ezt örömmel jegyezzük meg — táblás házban töltötte meg a nézőteret, dacára annak, hogy 2 évvel ezelőtt láttuk szintén jó előadásban. Csütörtökön Buchbinder könnyüvérü énekes bohózata került felújításra, a Postás fiú és a húga, mérsékelt számú közönség előtt, amin egyéb ként nem nagyon csodálkozunk. A magyar színre alkalmazott tákolmány szinte talán a levélhordó többé-kevésbbé olcsó, karzatnak szánt, vaskos természetű tréfáinak a kedvéért, ezeknek a »beadása« kedvéért Íródott. Buchbinder is csak a Práter színházainak szánhatta, vagy holmi kültelki színháznak. A postás fiú szerepe alkalmat adott Stoll Bélának, hogy bemutatkozhassék mint burleszk komikus, mindenesetre talpraesett módon s megtréfálhassa — rögtönzésekkel is megtoldva a szerep cirkuszi bohóckodásait — derült hangulatban tartott közönségét. Mellette Ladányi Mariska jeleskedett a húga szerepében, énekével s ügyes táncával sok tapsot aratva, Lajthay, Fekete, Bónai, Homokai is osztoztak az est sikerében. Pénteken Flers és Caillavet A zöld frakk c. vigjátéka gyűjtött táblás házat. A közönség azonban vegyes érzelmekkel távozott s ezt, utóvégre, meg tudjuk érteni. Francia vígjáték lévén, valami csiklandó tárgyú dolgot várt s kapott olyant, amelynek tárgya az érdeklődésén uagyon kívül áll. Hisz az egész a francia akadémia ellen irányuló, tendenciózus, ironikus megjegyzésekkel, sőt maró szarkazmussal telitett szatíra. Azt az akadémiát gúnyolja, amelynek a begyepesedett fejű tagjai közé való felvételhez első kellék az, hogy a jelölt egy senki legyen, egy névtelen, semmit se tudjon, semmit se irt légyen, mert csak Így lehet hálás tagja annak az intézménynek, amely az ismeretlen szürkeségből kiemelte és zöld frakkal díszítve emelte tagjai sorába; azoknak a sorába, akik a tradíciókat annyira becsülik, hogy a házasságtörést is csak úgy tartják megbocsát- hatónak, ha csütörtökön, az akadémia ülése napján történt, mert az akadémikust hagyományosan ezen a napon szarvazták föl generációkon át. Egyszersmind iróniája ez a semmittevő, lágyfejü arisztokratáknak, akik a tradíciókon kívül semmit sem ismernek, még a köztársaságot sem, annyira az életen kívül, vagy ahogy ők képzelik, fölül állanak. Ez a tárgy már eleve kívül esik a tág értelemben vett nagyközönség érdekkörén specifikus irodalmi vonatkozásánál fogva is. Mindennek dacára elég jól mulatott a közönség, amit a felfelhangzó tetszészajból állapítunk meg. Természetesen a mondottak nem vonnak le a szereplők játékának a jóságából. Sőt néhány igen jó alakítást láttunk, igy pl. Lajtay a Latour-Latour gróf szerepében, B inai a herceg szerepében excellált, mint a degenerált arisztokraták megszemélyesítője. Zöldi Vilma nem neki való szerephez jutott az exaltált hercegnőnek, ennek az előkelő hiszterikának a szerepében, de igy sem tagadta meg önmagában az intelligens, elmélyedő művésznőt. Bájos volt a kis Deák Flóra Brignitte [szerepében, de kár, hogy nem minden szavát értettük; sietett is, másrészről a színpad mélysége és magassága is elnyelte a hangját. Ez azonban nem csak az ő hibája, hanem mással is megtörtént ebben a hüléses időben, mikor — sajnos — a fel-felhangzó köhögéstől néha semmi egyebet nem lehetett hallani, mint köhögést a színpadon, a zenekarban, a nézőtéren végig. De ez ellen óvatosságnál egyebet igazán nem tehetünk. Különben Lenkei, Stoll, Bogoz, Oalgóozy, Fekete szintén igyekeztek erejük javával kiegészíteni az en- semblet, amelynek játéka azonban lehetett volna kissé gyorsabban gördülő. Ma szombaton Szirmai Mozikirály-át mutatja be társulatunk. Uj ÖTVÖS. A budapesti kir. magy. tudomány egyetemen Radó Vilmost, Radó Dezső kereskedő fiát, f. hó 14 én avatták az orvostudományok doktorává, az uj orvos működését a debreczeni kir. bábaképezdében kezdte meg. Előléptetés. Mois János técsői kir. aljbirót, Mois János ny. áll. tanító fiát, soron kívül ugyanoda járásbirónak léptették eló. Királyi kitüntetés. Őfelsége Mike Imre fő- erdőmérnöknek az erdőtanácsosi cimet és jelleget adományozta. Áthelyezés. Szeőts Béla s. erdőmérnököt a miniszter innen Tőkésre helyezte át. Heti krónika. A r. k. egyház batyubálja valóságos nagy vásár volt, de elegáns, úri vásár, ahol szívesen vegyült bele az ember a sokadalomba. Önkéntelenül is a ref. bállal hasonlította össze mindenki s amennyiben az egyike volt a legszebb és legsikerültebb nagybányai báloknak, örömmel konstatálta, hogy ez is van olyan, sőt népesség dolgában felül is haladja amazt. Két szép, kitünően sikerült népes bál egymásután. igazán nagybányai specialitás. Ezt csinálja utánunk a német 1 Megint csak reggelig voltunk, sőt egy lelkes töredék ott maradt még a Márffyék próbáján is vasárnap reggel s beleénekelt Zerkovitz akkordjaiba bánatosan, mert hát bajos azt eldönteni, hogy bál után való nap kié a terem? Azé-e, aki mulat, vagy azé, aki estére dolgozik? A színészek tehát megjöttek s játszanak napról-napra nagy közönség előtt csinosan, j sürü tapsok között. Ellenük nincs is semmi panaszunk, de annál több a színpad ellen. Ha | a nézőtéren egy szék recseg ropog, vagy va- i laki aszinlapját kibontja, az viharzugásként hall- j szik és megzavarja az előadást, ha azonban I | odafent valaki fortissimo kiabál, az mint nyá- j jas gyenge piano érkezik el pl. a harmadik sorba Ilyen a mi akusztikánk, a színpad süket, a nézőtér hangos, holott fordítva kellene lenni, j A nézőtér meleg, a színpad kutyaorditó, holott mi bundában is nézhetnénk, meg botosban az előadást, de a mai divat szerint a színésznek kell jól vetkezni. Ezért állandó bronchytis ka- tharalis acutusban szenved az egész gárda. A humanizmus szent nevében igazán kellene valamit tenni a szegény színészek megmentésére, mert ma oly nagy a hőfok-különbség a nézőtér és színpad között, mint Fiume és Botfalu közt. Ezért kapunk kevés operettet s talán ezért utaznak kedden Felsőbányára művészeink. S mig odabent az énekesnek látszik a le hellete, addig kint a nagy természetben meleg tavaszi szerelemtől olvadozik, áradozik minden, bontja a kikelet aranyos szárnyait s mire eljő a március, sarjadzni fog a fű és bűbájos nótákat trilláznak a passát szelek. Talán jobb is volna legközelebb a ligetben játszani el a színházi jelenéseket, ott az akusztika is jobb. Ellenpróbát ajánl ellenben a krónikás. Eljegyzés. Kiss Károly Debreczenből eljegyezte Teller Ferenc fürdőigazgató leányát: Ilonkát, Bikszádon. Schmid Sándor dorogi bányafelügyelőt a dorogi kőszénbánya r.-t. bányaigazgatóvá nevezte ki. Az ev. templomra N. N. 10 koronát volt szives adományozni. A múlt szám e rovatába sajtóhiba csúszott be, amennyiben Terray Gyula és neje nem 10, hanem húsz koronát adományozott ugyan erre a célra. Fogadják az egyház köszönetét. Hamvazó szerdán nagy heringlakoma a Központi Szállóban. Világos és barna kőbányai sörök friss csapolása. A zenét Ádám Józsi ujonan szervezett zenekara szolgáltatja. Kezdete délután 4 órakor. Szives látogatást kér kiváló tisztelettel Bumpold Gyula. Villámos zavarok. E hó 19-én délután 1ja 5 órakor a ref. lelkészlak déli szögletén a lecsúszó hó összekapcsolta a hatalmas villámvezető sodronyokat, ennek következtében óriási, méteres, kékes szikrák vágódtak ki. E miatt a biztositó kiégett s egy fél óráig nem volt világítás Nagybányán, amit azonban nem éreztünk meg, mert különben is világos volt. Az éjjel pedig a nagy nedves hóesés miatt a telefon- vezeték annyira összezavarodott, hogy a beszélgetés lehetetlen, s igy ma, sajnálatunkra, budapesti telefonhireket nem hozhatunk. Helyreigazítás. Lapunk múlt számában dr. Bernhardt Istvánról hozott hírünket odahelyes- bitjük, hogy nevezettnek 1913 dec. 23 án volt a doktorrá avatása s igy a törvény értelmében nem is lehet még segédorvos, hanem gyakorló orvos az uj Szent János kórháznál Budapesten. Beküldetett. Márffy dr. színtársulata a tereméit fizet 20 koronát, világításért 20 koronát, központi fűtésért 20 koronát, hajdúnak 2 koronát, rendőrnek 3 koronát, a tűzoltónak 4 koronát, a vasfüggöny leeresztőnek 2 koronát (és szabadjegyet.) A katonazene helységéért 8 korona 70 fillért és még nem jő számításba takarítás és az öltözködő termek fűtése. így is naponta cirka 79 korona 70 fillér a minimum. Havonta 2400 koronára tehető ez átlagos összeg. Másfél hónap alatt 3600 korona. Tehát az egész r;tka szépnek hirdetett bérlet majd reámegy ez apró-cseprő terhelő költségre. Ha már a város pénzbelileg nem segélyezi a társulatot, nem tudna legalább ezeken a terheken könnyíteni? A társulat megérdemelné. Spektátor. Az utolsó 48-as honvéd közvitéz javára a héten Petky Samu Tiszaroffról 2 K-át, Huszthy Mátyásné 2 K-át küldött s Incze Erzsiké 35 K 40 filjért adott át szerkesztőségünknek. Tekintettel arra, hogy a múlt héten a Részvénytakarékpénztár is adott 10 K segélyt az öreg honvédnek s igy rövidesen 84 K készpénzt kapott: Szerkesztőségünk az ujjabban bejött 39 K 40 fillért Nagy Sándor javára takarékpénztárba helyezte, hogy időközönként a szükséghez képest segélyezhető legyen. Incze Erzsiké a kath, bálon rendezett gyűjtést a beteg hadastyánnak, az általa gyűjtött összeghez hozzájárultak : Jan- csovits József, Incze József, Iring Pál, Langer A Szatmár—nagybányai vasút részvénytársaság igazgatósága szomorú, fájdalmas szívvel jelenti, hogy szeretett elnöke Dr. ROSENBERG GYULA országgyűlési képviselő, a Szent István-rend kiskeresztese folyó évi február hó 12-én hosszas szenvedés után elhunyt. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni!
