Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
m | / £ $ /# Nagybánya, 1914. November 22. — 47. szám. XL. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEaJEl,:ENTK HS/SIISJIDEISr VASÁRNAP 91 íj Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szára 20 fillér. = Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ J^KTOS.-a HADI KÖLCSÖN « aláírását eszközölni lehet Nagybányán: Nagybánya város takarékpénztára, N agy bányai Részvény takarékp .-tár, Nagybányai Kereskedelmi Bank mm Szatmáron: mm Szatmárvármegyei takarékpénztár, Szatmári takarékpénztár egyesület, Szatmári leszámítoló Bank Szatmár, Szatmári Termény- és Hitelbank, Szatmári Gazdasági és Iparbank hm pénzintézetekben. bn M iir Hünvédelml Mnlszteőum Hdsegélyzö Hivatal Karácson a harctéren! Közeledik a karácson, a szeretet és a családi otthon boldog ünnepe. A szegény keservesen megtakarított filléreiből, a gazdog fölöslegéből egyaránt. Szeretetteljes meglepetésben részesíti azokat, akik szivükhöz legközelebb állanak. Van-e közöttünk, akinek ne tolulna könny a szemébe, midőn katonáinkra gondol, akik ez ünnepet otthonuktól távol, barátságtalan vidéken a legnemesebb, de bizonyára legnehezebb kötelesség teljesítése közben töltik. A cs. és kir. minisztérium, valamint a in. kir. honvédelmi minisztérium hsdse- gélyző hivatalai elhatározták, hogy derék katonáinknak szerény karácsom ajándékot küldenek s e célra jelentékeny összeget adományoznak. A rendelkezésükre álló összeg azonban, sajnos, távolról sem eiegeneő arra, hogy abból a harctéren küzdő minden egyes katonánk méltó karácsom ajándékban réssesülhessen. Ehhez mindegyikünk hozzájárulása szükséges s azok a kevesen, akiknek senkijük síi cs a harctéren, e tekintetben bizonyára nemes versenyre fognak kelni azokkal, akiknek fiuk, férjük, fivérük, vagy vőlegényük küzd a hazáért . . . Ezért a hadsegélyző hivatal (Budapest, IV. Váci-u. 38.) azzal a kérelemmel fordul hazafias és a harctéren küzdő katonáink érdekében már eddig isf minden áldozatra késznek mutatkozott közönségünkhöz, hogy az e célra szánt nagylelkű pénzadományaival mielőbb keresse fel. (A Hadsegélyző Hivatalnak címzett pénzküldeményeket a posta a vidékről portómentesen továbbítja.) A hivatal azután gor -V‘kö lni fog róla, hogy csapataink a nekik szánt karácsoni ajándékot az édes otthonból jövő szeretetteljes üdvözletként, valamint a legbensőbb megemlékezés és az örömteljes viszontlátás reményének jele gyanánt századonként idejekorán megkapják. A m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala. (Budapesten, IV. kér. Váci-u. 38). Budapest, 1914. november havában. Kirchner k. cs. és kir. altábornagy. Sxr sorija. Közeledik karácson ünnepe! Más években ez a béke és a szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei karácsonunk ? Ha elárvult családi otthonunkban akarjuk megülni, akkor nagyon bánatos kará- csonunk lesz. Mert hiszen alig van családi asztal az országban, a melynél egy vagy több helyet üresen nem hagytak volna a hadbavonultak. Ezért az idén nem a családi tűzhely mellett, hanem künn a harctéren kell megülnünk a szeretet ünnepét. Olt, ahol most a nemzet legkedvesebb fiai vannak. Karácson estéjén forradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándokoljon szereletével a katonai táborokba. Minden egyes katonánknak jusson karácsoni ajándék. A szeretet géniusza vonuljon végig a táborozó helyeken és látogasson el a legtávolabbi lövészárkokba is. Hadd tudják meg a hős fiuk, akik testvéri egyetértésben, vállvetve küzdenek királyukért és hazájukért, hogy Magyarország az édes szülő szereletével, hálájával és büszkeségével gondol mindegyikükre. Ilerczeg Ferenc. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: „Hadsegélyző Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta »■■■■■ ingyen szállítja. ■■■■■■ / A kis fehér bárány. (Boszniái történet) — Irta : LaLy Imre. — A Mostár és Nevesicje közt fekvő hegyi utón kis kula áll (házikó) a rideg, karsztos rengetegben. A Nevesicje melletti bojiste-i tábor, mely a Hercegovinában állomásozó csapatok nyári tartózkodási helye, e kis kulától alig egy mértföldnyire fekszik. Mostárról a nyári táborba a hadászati ut serpentinjein egy napig tart a kutyagolás. A hegyi ösvényeken 4 — 5 óra alatt megtehető az, ut. E rövidített utón igyekezett K. hadnagy Mostárról a bojistei táborba. Egy különítménnyel maradt vissza Mostaron s türelmetlenül várta a felváltás óráját. A mostári kiimát nyáron át ember legyen az, aki bírj a. A pokol katiauához hasonlítható az itteni kánikulai hőség, mely sebesre pörköli a bőrL Az éj nemhogy nyugodalmat hozna, de még fokozza a hőség okozta pokoli kínokat. A kopár sziklák ekkor kezdik el kisugárzani az egész napon át magokba szitt hősugarakat s ak kor jelennek meg a »papatacsi«-nak nevezett lü- hegyni apró szúnyogok, melyeknek csípéséhez a vereshaugya csípése csiklandozásuak mondható. E milliárdnyi apró állatok áthatolnak a legsűrűbb hálón is, elrabolják az izzadságban fürdő test álmát, pihenését s csípéseik után tele lesz a bőr sebes daganatokkal. Azt mondják e szúnyogok milliárdjai a Mostarsko plateau posványáiból árasztják el a Hercegovinát. E fensik körülbelül ezer méter magasságban fekszik Mostár fölött s kicsiben az ecsedi láphoz hasonlítható. Valószínű, hogy a lápokból áramlanak szét e veszedelmes állatkák mert csak igy magyarázható meg az e tájon honos kutyabetegséguek nevezett betegség eredete. A beteg bőrét kiütések lepik el, testének hősége meghaladja a tífusz tüneteivel járó abnormális láz hőfokát s napokra teljes testi és szellemi elerőtlenedéssel letargiába merül. Mivel ez állapotot aligha egyedül a rendkívüli hőség okozza, valószínű, hogy annak előidézésében a popatazsi-nak ép oly nagy szerepe van, mint a más földrészek szunyogainak a sárgaláz bacilusai- nak terjesztésében. E beteges állapot két-három nap alatt jobbra szokott fordulni. Ha már négy-öt napnál tovább tart, egyetlen orvossága az, hogy felviszik a beteget a magas hegyek közé, hol kép- zelhetetlen rövid idő alatt erőhöz jut, magához tér. Vaunak erős természetek, melyek egészségesen húzzák ki a nyarat a legnagyobb hőség- oen is, de akkor kapják meg váratlan a kellemetlen betegséget, ha klímát változtatnak. Ekkor aztán sokkal veszedelmesebb lefolyású a láz s nem ritkán halállal végződik, K. hadnagy mostári tartózkodásának utolsó napjain már szokatlan bágyadtságot érzett tag- jaibau. Dolgai nem engedték, hogy e különös állapot okával sokat foglalkozzék s csak akkor jött betegségének tudatára, mikor embereivel megindult a fárasztó útra. Azt gondolta, hogy ha utó! is érte a be- tegség, jobban lesz, ha felér a hegyekre. Ép azért nem a hadászati utat, hanem a rövidebb, de gyorsabban a magasba vezető hegyi ösvényt választotta. Nehézkesen lüktető erekkel, verejtéket gyöngyöző testtel ért fel a kis kula fensikjára. Jól ismerte az utat, többször járt erre s úgy várta most a kulát, mint a sivatagban tévelygő karaván az oázist. Agya mind lázasabban működött, s gondolatai a kula körül tévelyegtek, hol szép, de vad hercegóc leány friss tejjel, túróval, máiéval várja az arra tévedt utast. A toprongyos, piszkos bosnyákot, szerbet, öles hercegócot mosollyal, tréfával, az idegent, a nyalka tisztet, a gyűlölt »svábá«-t szótalan, komor, gyülöletteljes pillantással fogadja. Amint a kis csapat a kulához lőtávolba ért, a hadnagy nem bírta tovább. Túlfeszített idegei felmondták a szolgálatot s csak annyi ereje volt még, hogy az utszélre dőlve egy boróka bokor tüskés ágai alá hajtsa lángban égő fejét. Elfátyolozott szemei meredten tekintettek a hegyek fenséges, kékes ködbe burkolt panorámájába, melynek láthatára mind szlikebb és szü- kebb körre szorult, korom sötétségbe veszett el A sötétség, mint a felhő, előnyomult egészen szemeihez s e pillanatban a sötétség mindent elborított, elvesztette eszméletét.
