Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-01 / 44. szám
I NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE tvti.n ide isr vasárQ J f n ck. Kir. Ug Előfizetési áruk : Egész évre 8 K. Félévre -f K. Negyedévre 2 K. —... =r— Egyes szám 20 fillér. — ■ •= Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ tAüSTOS. jLtal : m alatt. r\ 18: = = LEGÚJABB = cim alatt hivatalos sürgönyeit!k a ■■ negyedik oldalon olvashatók. ■■ Halottak napján. Sárguló lombok utolsó levélfoszlányai hullanak a hidegülő földre. Emlékezzünk meg az elmúlásról, emlékezzünk a halálról. A temetők nem lesznek ugyan most olyan pompásak mint máskor, a háborús mozgalom helyesebb mederbe terelte a kegyeletes lelkek áldozatkészségét, ám azért a sirokat föl fogják keresni, azért csak jut egy-egy virágszál itthon nyugvó haldiáinknak. De hát az idegenben elhalt derék ifjú katonáknak jut-é egy köny, egy röpke gondolat, fájó sóhaj, a szívnek egy őszinte fohásza ? Mennyi hálával, mennyi köszönettel tartozunk mi azoknak, akik a harctér kimondhatatlan sanyaruságai, nélkülözései, ' szenvedései között fegyverrel kezekben útját állják az ellenségnek, megvédik a hazát és benne minket. Örök hálával azoknak, akik ott estek el a harc mezején, ott folyt ki az ifjúi vér a szivükből, akik ezeren és ezeren ott nyugosznak idegen országnak földjében. A nagy halmok és kis keresztek alatt magyar fiuk pihennek Oroszország, Lengyelhon, Franciaország, Belgium, Szerbia, Bosznia rögeitől fedve. Ó, jusson eszébe ma mindenkinek, hogy nekünk nemcsak itthonn vannak halottaink, de vannak, talán még többen, ott messze északon, délen, nyugaton és keleten. Jusson eszünkbe s foglaljuk hő imánkba az élő, a meghalt vitézeket és nemcsak a temetőket, de az egész édes hazát. A nemzet egységes buzgó fohásza föl- száll az égbe, az igazság, a békesség Urához, Istenéhez, aki a halálban is megvigasztal minket s aki teremt a halálból is életet, a harcból békét, aki az igazakat diadalra vezérli. Önála van az örök élet, térjünk őhozzá e gyászos napokban! A kereskedelmi és iparkamara a háborw hatása alatt. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara októberi közgyűlésének egyik szép és megható mozzanata volt, mikor Szentkirályi Tivadar elnök a gyűlést megnyitva a következő beszédet tartotta: A po’itikai fanatizmus gonosztetfe, mely a trónörökösnek, néhai fenséges Ferenc/. Ferdinánd főherczegnek és hozzásimuló hitvesének életét Sarajevóban kioltotta, robbantó szikrájával lángba borította a nemzeti gyülölségekke! telitett Európát, sőt az egész világot s most az emberiség történelmében példa nélkül álló, mérhetetlen nagyságú világháború folyik, melynek, mint kettős ha énünkkel hatása alatt Je szuronyok hegyén, nemzeti inak minden életrevaló hajtása a harcok mezején ; kultúránk, gazdaságunk, ezeréves múltúnk mind a viiágzivatar forgószelében, a hadiszerencse szekerének küllőjéhez akasztva. S mi a rettenetes küzdelem végét azzal a nyugalommal és bizó hittel várjuk, ami megpróbáltatások idején az igazaknak és erőseknek adatik. Nekünk győznünk ke!!, mert igazunk van s mert élnünk kell és győzni fogunk és élni fogunk, mert összevetve bajtársi vállunkat a testvér-érdekű germán-óriással, akkora életerőt képviselünk, amekkorának kioltására, vállra fektetésére a világ másik részének gyülölséglől és irigységtől összetolongott babiloni sokasága gyenge. Mi egy uj élet, egy uj fejlődés feltámadási harcát vívjuk, a második honfoglalást, mely eggyé teszi a magyar határok félköre alatt ezer év óta együttélő népeket s mely a szabadság, gazdagság és békesség áldásaiban pihenteti meg azok utódait, kik a nagy harezot most vívják s azo- kéf, akik lélekben és szívben amazokkal vannak. Mi, akiknek sorsunk rendeléséből azon szerep jutott, hogy a munkás, csendes otthon tűzhelyeit melengessük, a távollevők földjeit mivel- gessük, fúró-faragó eszközeit törölgessük, kalmárhelyeik áruit rakosgassuk, mig majd szelíd tűzhelyeik melegéhez ők is visszatérnek, mi, akik egy darab országterületről, melyet a háború tüze perzsel, vasa horzsol, itt összegyülekeztünk kötelességparancsolta békés munkálkodásra, kell, hogy e pillanatban s ezen a helyen bevezetőleg elmondjuk, kell, hogy megállapítsuk és megörökítsük, hogy e rendkívüli időben tartott rendes gyűlésünkön hazafias együttérzésünk első gondolatunk hozzájuk szállt el, kik most északon és délen a világ legigazságosabb s legfenségesebb A lengyelek nemzeti hadserege. Dr. Nyáry Albert báró. Ha előbb nem is, a mostani orosz invázió alkalmával minden újságolvasó magyar megismerkedett a lengyel lövészitjak hősi seregével. Mára- marosban ók voltak halálmegvetó társaink a be- töró orosz elleni harcainkban s nekik köszönhetjük az elkápráztatóan gyors sikert. Sajátságos véletlene a sorsnak, hogy 1849-ben szintén lengyel önkéntesek fogták fel a határainkon áttört muszkák első rohamait, tábornokuk vezérlete alatt. Nem lesz érdektelen közelebbről megismerkednünk a lengyelek nemzeti hadseregével. 1908-ban az első balkáni krízis alkalmával nehány Galíciában élő orosz-lengyel emigránsnak eszébe jutott, hogy jó volna lengyelekből minden eshetőségre egy olyan sereget szervezni, amely egy orosz elleni háborúban, mint azonnal műkő désbe lépő felkelő-sereg, hadba vonulhasson. Az eszme jó volt, de nehezen volt kivihető. A sereget csak Galíciában lehetett toborozni, mert sem Németország, sem Oroszország részéről nem lehetett arra gondolni, kogy a verbuválásra engedélyt adjon. Galíciában pedig a katonának való lengyel elem amúgy is a közös hadseregben szolgált. Nem volt hát más megoldás, mint az, hogy a sereg magvát azokból a lengyel katona- szökevényekből alakítsák meg, akik Oroszországból deserdáltak a sorozások alkalmával. így alakult meg a »Polnisches Freischütz Korps.« A kezdet nehézségei után gyors léptekkel haladt előre az intézmény. A hatóságok jóindulatú hallgatással nézték a hazafiak agitációit, mert az volt az elterjedt vélemény, hogy az eszme különösen kedves Ferenc Ferdinándnak, Lehet, hogy a boldogult trónörökös csakugyan jóindulattal viselkedett a lengyel szabadlövészek iránt, de közelebbi összeköttetés közte és a hazafias lengyel mozgalom között tulajdonképpen sohasem volt. Természetes azonban, hogy a szabadlövészek nem igyekeztek ezt a legendát szétfoszlatni, amely különös legendát és nimbuszt kölcsönzött nekik. Rövidesen a kedvező körülmények között annyira megerősödött az intézmény, hogy működési terét Orosz-Lengyelország területére is megkísérelhette áttenni, természetesen csak titokban, mert hisz szabadságával és életével játszott minden lengyel Oroszországban, akit ilyen konspiráción rajta kaptak volna. Az agitálás szépen folyt a Kongressusi Lengyelországban s bízni lehetett benne, hogy egy orosz háború egy szervezett forradalmi lengyel sereget fog találni mindjárt az első nap, ami stratégiailag rendkívüli fontos lehet. Ekkorra már a »Freishiitz Korps« serege egészen átalakult. Azoknak az ifjaknak tartozására fektette a fösulyt, akik katonakötelezettségük ellőtt állanak s a lengyel ifjúság olyan lelkesedéssel állott a zászlók alá, hogy a Jung- schützök tzredei bármely percben készek voltak a hadba vonulásra Pilsudski József volt a főkoman- dánsuk és szervezőjük s az ő érdeme, hogy a polgári intézmény később a hadvezetőség részéről is feltétlen elismerésben részesült. Közadakozásból gyűlt pénzen ellátták magukat lassanként mindennel, ami egy harcba készülő seregnek szükséges. Szereztek lovakat a járőrök részére, bicikliket a hírszolgálatra, sőt néhány automobilt is. Fegyvereik azonban, sajnos, csak a kimustrált Werndlekból kerültek ki. A lövész szervezettel egyidöben Galíciában más katonailag alakított ifjúsági intézmények is voltak, ezek között mint a legfontosabb a »Sokol« nevű tornaegyesület. Mikor a trónörökös tragédiája után a krízis kitörőben volt, a lengyel hazafiak sok tanácskozás után a pártok között levő ellentéteket eloszlatván, kimondották azt is, hogy a válságos időre való tekintettel most minden ifjúsági egyesületnek tömörülni és közös vezetés alá kerülni kell. A »SokoL alapon létrejött csapatokat most már csak búr kalapjuk különböztetik meg a légióban Bár a háború gyors kitörése megakasztotta a szervezés munkáját, néhány hét alatt milliókat adtak össze a lengyelek, hogy a lengyel nemzeti hadsereg első ezredei megalakulhassanak. A lengyel lövész-ifjak első hírét akkor kapta szárnyra a hir, mikor Mieshow mellett az éj leple alatt megtámadtak ezren egy kozák regimentet s azt nagyrészben megsemmisítették. Aztán mintha misem történt volna, mentek tovább Jedrzejov alá s egy uj dicsőség után a kielci csatába Ki tudja, hol áll meg a derék ezer fiú, ha ekkorra teljesen ki nem fogy az összes hadi készletük. " Fortes fortuna adjuvat s a legfelsőb Hadúrnak parancsa páratlan kedves módon nyilvánult meg a lengyel ifjak seregével szemben, Tanúsított T
