Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
Nagybánya, 1914. Október 18. — 42. szám. U wtJf XL. évfolyam* NAGYBANYA ES VIDÉKÉ AJ Síi TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBANYAI gazdasági egyesület hivatalos közlönye IVtD-ZlO-J'B-LE^Cri.K. MIN ID IBIST VASÁRNAP ÉgéElőfizetési árak : VéUwQ 4. K. *\;gyedé Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. LEGÚJABB. (A miniszterelnöki sajtóiroda hivatalos táviratai.) Érkezett okt. 17, 7 óra 45 Berlin, okt. 16. Wolf ügynökség jelenti, nagyvezérkar közli október 16-án délben: Oroszok október 14-én ismét megkísérelték, hogy elfoglalják Lyckot, támadásukat visszavetettük, nyoloszáz foglyot ejtettünk, egy ágyút és nyolo gépfegyvert zsákmányoltunk. Csapataink e hó 14-én Brügget, 15 én Ostendét szállották meg. Franciáknak Remistől északnyugatra intézett heves támadásait visszautasítottuk. Francia hivatalos tudósításokban azt jelentik, hogy: >a harcvonal különböző helyein, igv például Bevryaubacnál reimstől északnyugatra látható előhala- dást tettek«, ezek a hírek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Érkezett okt. 17. 11 óra 30 Budapest, okt. 16. A főhadiszállásról a harcok egész harcvonalunkon Stary Sambertól a San torkolatáig tegnapig folytak. Má ram árosban az ellenséget üldöző csapataink birtokukba vették Bahót. Fekete Bvstricza völgyében az oroszok, akiket csapataink Rafailovánál megvertek, Villona felé vonultak vissza. (Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese.) Közli: A Miniszterelnökség sajtóosztálya. Királyhimnusz. — Irta : Zempléni Árpád. — Isten, őre a magyarnak, Ura fénynek, diadalnak, Áldd meg Isten a királyt! , . . Földi nagyság, égi erény Ami csak van föld kerekén Azzal, minddel, áild meg, áldd! Legyen ő nagy mint apostol, Jónak áldás, bűnnek ostor, És légyen nagy, mint király. És legyen mint igazságos, Dicsőséges, boldogságos: Legnagyobb mindannyinál. Szent koronánk őrhelyéül Honfi-szivek porszemébül Magasodjék sziklavár. Hintse fényét fellegekbe, Ezredekből ezredekbe Nagy nemzet és nagy király. Egy epizód az északi harctérről. Az északi harcok legkedvesebb s egyben legimpozánsabb epizódjainak egyikéről emlékezünk meg. Fényes pé’da ez egyúttal arra is, hogy mily képtelen sikereket tud elérni az egyéni "■■■■gl:1« __J ffiBW bátorság, a hidegvér, a találékonyság s a helyzetadta előny gyors kihasználása. Amiben a mi derék harcosaink igazán elsőrendű talentumok. Megjegyzem, hogy az eset teljesen hiteles s úgy történt meg, ahogyan leirom. Ső‘, bevallom, szándékosan kerültem a színeket, jelzőket és sallangokat, nehogy szubjektivitásokba tévedjek. Tessék tehát szárazon és tárgyilagosan tudomásul venni a következő tényállást: Egy kombinált gyalogpatroll azzal a feladattal kószált a galíciai határvidéken, hogy lehetőleg derítse fel, merre kalandoznak a kozákcsapatok. A parancs úgy szólott, hogy minden hírnek utána kell járni, minden gyanús jelenséget aprólékosan megvizsgálni, minden nyomot a I torkolatáig követni. És természetesen lehetőleg este és éjszaka dolgozni, ami a feladat megoldását részben megkönnyíti, részben alaposabbá teszi azáltal, hogy a patroll észrevevé3 nélkül egészen megközelítheti a gyanús helyeket és községeket. Egy falucska határában augusztus 24-én este állott meg a patroll. Az a hir járta, hogy valami csekélyebb kozákcsap3t rejtőzködik ott már napok óta. Ezt kellett volna kinyomozni. De hogyan ? Ö:en vannak s a kozákok esetleg százan, a faluval együtt háromszázan. Az arány nem stimmel. Mást kell kitalálni. Valami oko=, ravasz doigot. Hilbert Félix infanterista ekkor a következő propoziciót teszi: — Én bemegyek egyedül a faluba. Ha nem vesznek észre, megtudok mindent s visszaSzerkesztőség s kiadóhivatal : :••••■ r~ Felaőbányai-utca 30. szám alatt. ~—~ .. ...... ..... . TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: ===== Tanulságok. Mennyi tanulságot, mily sok következtetést szűrhet le minden csak kissé is gondolkodni tudó ember a mai háborús világban, ha megfigyeli mindazokat a tüneteket, melyek a mozgősiiás első napjától kezdve megélhetési viszonyainkat befolyásolják, társadalmi életünket a rendes medréből kizökkentették, közgazdasági állapotainkat alaposan felforgatták, sőt felborítottak mindent, ami bárhol is utjokban állott. A nagy és erős megpróbáltatásra, mintha most szükség lett volna, éppen úgy, mint valamikor régen Attilára, az Isten ostorára, ki korában sok száz esztendőnek előtte megostorozta a népek megvadult erkölcseit s félelmetessé tette hadseregét, amelynek hajdan dicsőségéről zengett a lant, énekelt a hegedős. A népek akkor sem voltak különbek, mint ma, akkor sem nagyon férhettek meg egymással az emberek. Hiszen már akkor mindenki többet akart, mint a mennyije volt és nagyobbnak a látszatot, mint aminő a valóság. Ma is úgy vannak nemcsak az egyes emberek, de némely nemzetek is, kik aprók, alig észrevehetők, de azért felforgatják a társadalmat, sőt a világot, mert ők nagyoknak, hatalmasoknak, dicsőknek akarnak látszani. Ugyan ki hitte volna valaha, hogy egy tanitő, egy népnevelő háza legyen a bölcsője a világot megrázkódtató rettenejövök. Ha nem jövök vissza, az annyit jeleni, hogy elfogtak. Azt mondom nekik, hogy elmaradtam a csapattól. Csak nem ölnek meg. Ö.ve- neu egyet! De ti aztán igyekezzetek valahogyan kiszabadítani a veszedelemből. Helyes ? — Helyes — volt az általános vélemény s Hilberth elindult, mig a többiek egy üres mész- gödörben húzódtak meg és várták, hogy mi fog történni. Vagy ötven lépésnyire a falu első házától, pipára gyújtott Hilberth Aztán ment nyugodtan befelé. Körülbelül öt perc múlva két-három lövés hallatszott a faluból, majd ismét csend lett. A mészgödörben maradt négy ember sápadtan kereste egymás szemét s a káplár csöndesen, szomorúan mondotta : — No, ennék vége van. Tanácskozás kezdődött, hogyan lehetne a szerencsétlen bajtárshoz oda férkőzni. Hátha meg sem halt s esetleg meg lehet menteni, vagy ha meghalt is, legalább hadd temessék e! ők s mondjanak el egy Miatyánkot a sírja fölött. El is határozták, hogy éjféltájban kettejük bekúszik a faluba s megkeresi az elesett bajtársat. Szomorú várakozásban telt el vágy háromnegyed óra. Egyszerre azonban, a falu felől, dobogó lábak nesze és hangos orosz kommandó hatolt hozzájuk: — Siupaitjesz! (Haladjatok!) Majd: — Tarapitjite! (Siessetek!) A káplár fülelt: — Fiuk, ez Hilberth, de nem egyedül. I
