Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

1914. Szeptember 27. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ____ ____39. szám. (3) la dva fog felfelé szállni, nem reked meg sehol és jól szántja az összes cserényeket. Akinek Meidinger- (köpenyéé) kályhája van (egész kicsiny kályha is jó), az meg e főié állít­hat ilyen szekrényt, de úgy, hogy az alja (vagyis az egyik vége az eredeti ládának) éppen csak úgy íegyen kivágva, amint a kályhaköpenyeg kí­vánja, tehát hogy a kályhaköpenyegen belül fel­felé szálló levegő a szekrényen át húzódjék tovább. Ugyancsak a löpenyeges kályhához hosz- szabb aszaló szekrényt is lehet alkalmazni a Ryder-aszaló mintájára. Ez esetben a deszkákból összeállított hosszú szekrény 2 végét lenyitható ajtókkal látjuk el és a szekrényt úgy állítjuk a káiyhaköpsnyre (levéve arról a rácsos boritót), hogy a fenékdeszkázat, azon végrésze, melyiyel a láda kályha fölé illeszkedik, el legyen fávo- litva és a felszálló levegő itt a ládába menjen be, ha a láda ellenkező végén egy két arasz nyivai magasabbra áliitjuk kellően alátámasztva, aképpen, hogy a kellő hajlásszög alatt álló ládá­ban az áthúzódó levegő lassen felfelé és a felső, részben nyitott végén kifelé áramolhasson. Ha a láda és a kályhaköpeny közt a láda ferde állítása folytán keletkező hézaghoz bádogot haj fiiunk és ezzel a nyílást eltakarjuk, kifogástalan lesz a működés, csak a láda alsó végén (a kály­hánál) levő ajtót tartsuk zárva, a magasabb végén isrő ajtót pedig részben nyissuk, meg, hogy itt az átvonuló levegő eltávoiodhassék és az aszalványból elvont párát magával vikesse. Ilyen berendezésnél a láda hosszában egymás- mén toljuk be az alacsony lábakkal is ellátott és részint egymás főiébe, részint egymás után rakott cserényeket a gyümölcscsel, vagy zöld­séggel együtt. Mondanom sem kell, hogy igen gyengén fűlött takaréktü'helynek a sütödéjébe helyezett cserényeken is lehet aszalni, továbbá gyengén befütött sütőkemencében szintén, de ez esetben különösen hőmérővel kellene ellenőrizni a hő­mérsékletet, mely általában 65 Celsius fokot ne haladjon tuí; sőt szilvánál eleinte csak 50 fok legyen és később, ha már ráncosodni kezd, emel­hető feljebb (kis utánfűtéssel) 60—70 C-fokra. Ajánlatos lesz az aszalni valót az előkészítés után a napon szikkasztani, este azután a kemen­cébe tenni száradni és ha még kei!: ismét a napon szárítani tovább. Esős időben czak a ke­mencében lehet végezni a szárítást, melyet, ha lehü'ne, az aszaiváay kiszedése után egy-egy kicsit uíánafüthetünk. Akinek pedig valamely különálló kisebb kamarája van (ahol a fűtés nem okoz kellemet­lenséget), vagy pajtája, itt is áUiihat fel körös­körül lécpolcokat és ezekre cserényeket, középen pedig felállíthat egy kis vaskályhát, melynek füstjét akár rendes kéményen, akar talán bádog- csőből hevenyészett kürtőn át elvezetheti a sza­badba; ha a kamra ajtaját (vagy ablakát, ha van) kissé nyitva hagyja, csendes fűtéssel át­melegszik a kamara, szárad a gyümölcs vagy a zöid'-'égnenjü és elkészül az aszaivány. A napon való elő- és utószikkasztás természetesen — ha lehetséges — itt is alkalmazható. Nem félek a gáncsoló szótól, mert rend­kívüli eszközök is helyénvalók; csak példát akar­tam mutatni arra, hogy ahol nincs rendes aszaló, ott is segíthet a találékonyság! Ki ki a maga viszonyaihoz szabva módját lelheti az aszalásnak, melynek most a kevésbé célszerű eljárásai szin­tén jogosultak ; nem kétlem, hogy az elmondot­taknál jobb és ügyesebb módokat is fognak egye­sek kieszelni maguk és ismerőseik számára. A fődolog, hogy akár igy, akár másképpen, de aszaljuk meg azt a fölösleges szilvát, almát, leveszöldséget, főzeléknek való konyhakerti ter­ményt, amit eltartani másképpen nem tudnánk. A szilvát az aszalásra nem keli előkészíteni, de minél érettebb legyen az; kezdetben 50, majd később 60 és végül 70 C-fokon aszaljuk. Az alma csak fan-érett legyen, de a nem teljesen érett alma — kivált ha előbb kisé fekszik és ulána érik — szintén felhasználható; ezt már fel keli vékonyra hasogatni, ha férges volna: attól is ki tisztogatni, és azután forró vízbe mártani 1—2 percre és úgy aszalni (forrázás nélkül csúnya barnává lenne, előre kénezve pedig nem egész­séges). A körtét szintén hasogatni kei!, de szo- työs ne legyen az, hanem még köményes husu ; forrázni azonban ezt. is kell, még pedig tovább, mint az almát: 5—6 percig is, mert ez nem málik szék erősebb forrázásnál sem úgy, mint, az alma. Az alma és a körte aszalására mind­végig megfelelő lesz a 65 C fok körüli hőmér­séklet. A zöldségekből a laboda tisztán leszedve, előkészítés nélkül szárítandó; ugyanígy a sóska, a zöldkapor, a petrezselyem zöldje. A káposzta­félék (fejes káposzta, olasz kel, kalaráb) durvára metélendő és megforrázandó, azután 65 C-fokon szárítandó. A gyenge 2Öld. vagy viaszbabot le keli szálkázni, vékonyra felmetéíni, 4 -5 percig forrázni és 65 C-fokon szárítani; a kiszemelt zödiborsó szintén igy forrázandó és aszalandó. A murokrépa, petrezselyem, pasztillák gyökereit meg keli kaparni (Osztogatni), vékonyra felszele­telni, hasogatni, vagy metélni, pár percig meg­forrázni és szintén 65 C fokon aszalni. Amit meg nem említettéin név szerint, az is aszalható a fentiek szerint. Legjobban arra vigyázzunk, hogy nagy meleget ne alkalmazzunk, mert akkor megperzselődik az aszalvány, megkeseredik és hasznavehetetlenné ienne; vigyázzunk továbbá arra is, hogy füst se érhesse azt. Az aszal vány t száraz, szellős helyen (pl. zacskóba kötözve és felakasztva) kell eltartani; ártalmára vau ennek az erős világosság, melytől a színe romlik (a szilva kivátaiéve), mely nem kényes); ha nincs jól bekötözve, úgy eimoiyo- sodhatik, kivált, ha meleg helyen (p*. fűtött, szo­bában), vagy a melegebb időjárás beálltával; nyirkos helyen pedig a penész ronthatná meg. Használat, előtt célszerű lemosni az aszaiványt; azután leforrázni s több órán át áztatni, végül úgy kel! vele bánni, amint az elkészítés módja kívánja, tehát a szükség szerint megfőzni és to­vább készíteni eledellé. Dr. Györy István. Heti krónika. Európa és Vidéke még mindig Marsnak oltárán áldoz. Az uj világrész békeközvetitése meghiúsult. Úgy látszik, megint igaz lett a régi latin közmondás: Si vis pacom para bellum! (Ha békét akarsz, csinálj háborút). Azért har­colunk, mert igazi békét akarunk. A helyzet szignaturáját különben meg­írta az én kis lányom egy rögtönzött 4 soros versben, mely igy hangzik: »Esős az idő, sötét az ég, A katonabácsik harcolnak még? Igen kis lányom még harcolnak, Porozzák a hátát az orosznak.« Látnivaló ebből, hogy apróbb körökben is csak ezzel a tárgygyal foglalkoznak. Népünknél különben nem kis megnyug­vást, mondhatnám, örömet keltett, hogy az államsegély a katonák családtagjai részére végre a héten megérkezett. A bizottság pedig azok­nak, akiknek most már bő államsegélyük van, többet szűkös társadalmi segélyt nem oszt. De lesz dolga elég azonkívül is, hisz az élet mindig újabb és újabb munkateret jelöl ki s a hazafias nagy vállalkozásban lankadni nem szabad. Sőt mintha még erősödnék az akció. Képeket és egyéb értéktárgyakat sorsolnak ki öt helyen egyszerre, perselyeket rendszere­sítenek, bélyeget árulnak, vendéglői filléreket szednek, temetői világítás megváltására buzdí­tanak síb. stb. Egy lelkes hazánkfia hadi adót akar be­hozni. Szép az eszme, ez azonban már nehezen fog menni, mert országgyűlés kellene hozzá. A hósapkákat és ütér mólegitőket meg gondosan szövögetik minden házban, minden iskolában. Odakint a hegyen pedig folyik az alma­szedés. Igen szép és nagy termésünk van, csak a vevők nem nagyon tolonganak tömegesen, de a gondos gazda elraktárolja a gyönyörű gyümölcsöt Majd eljön annak is az ideje. Egy két hónapot várhatunk mi vele, nem vagyunk kénytelenek elprédá ni. Aszalnak is, amennyit csak bírnak. Nagy­bányán bizonyosan többet, mint az ország bár ■ mely más helyén, ahol nem is ismerik úgy az aszalás titkait és meredélyeit, mint mi. Hej ha azokból a szép gyümölcsökből küldhetnénk északra, meg délre, a mi fiainknak Vagy: _ Die Russen und Serben Müssen schon verderben. (Az oroszoknak és szerbeknek el kell pusz­tulniuk). Ein Schuss: Ein Russ’. Ein Stoss: Ein Franzos’. (Egy lövés: egy orosz. Egy döfés: egy fran­cia.) Talán megfordítva jobb volna, de a rím így kívánja. Más : Inhalt Russengift. — Warum haben wir gelbe Schuhe? Weil die Wichse für die Russen brauchen. (Miért sárga a cipónk ? Mert a »suvikszot« az oroszoknak tartjuk fenn). Más.’ »Salonwagen nach Warschau!« Az osztrák katonák határtalan lelkesedését tükröztetik vissza az itt kővetkező felírások: Hoch Österreich! — Hoch Deutschlandl — Hoch die Monarchie! — Hoch Tiro!,! — Heil uns; glück auf! — Heil und Sieg dem Deutschland! — Hoch unserer Offizierkorps ! Mutig, durch das Glaubens Stütze Führen man uns, mit weisser Hand! (Bátran, a hitre támaszkodva vezetnek bennünket, tiszta kézzel!) . . . Sok eső mosta, csapkodta már a világ­látott kocsi igénytelen fekete oldalát. Eimosódot- tak a krétairások, de azért mindegyik könnyen kibetüzhető; hiszen az értelmét nem nehéz ki­találni. . . . Mennyi lelkesedés, mennyi önbizalom, | mennyi hazaszeretet van ezekben a beszédes, kusza fehér vonalakban! Eddig nem volt alkalmam, hogy mindezt magyar kiadásban is megtapasztalhassam, de egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a mi magyar fiaink is ugyanilyen önbizalommal, lelke­sedéssel, hazaszeretettel siettek ellenségeink ellen s hasonló érzelmekkel jönnek vissza közülök sokan sebesülten, abban a reményben, hogy rövid időn belül ismét visszamehetnek a diadalok szín­helyére. ... A nagy időkben nagy utakat megjárt osztrák kocsik pedig békésen közlekednek a mi I csendes vicinális vasutonkon, szokatlan kényeimet J nyújtva a harmadosztályú utasoknak. Mert oldal­folyósós kocsik ezek, külön fülkékkel, minden ülőhely fölött praktikus fogasksmpókkal, úgyszól­ván minden ablaknál vés:fékkel, modern beren­dezéssel. A tiroli tüzérek ilyen kényelmesen utaztak a harctérre. * Pár napig vesztegelt az állomáson egy-két feldiszitett teherkocsi. Megszáradva rajta a zöld- galyalr, a virágok, leszakadva a király és Vilmos császár képe, de a maradványok még sejteni engedik a csinos díszítést, amely nem hiányzott egy katonavonatunkról sem, amelyet a képes la­pokban is láttunk. Ez a kedves emlékek foszlányait hordó vaggon most kukoricát szállított hozzánk. Talán felkerül majd ismét a harctérre, hogy újra virág­díszbe öltözve hozza vissza győzelmesen a magyar katonákat. * A vasút mellett végighúzódó keskeny, puha gyalogösvényen haladok visszafelé, a máskor ilyen időben élénk, mozgalmas, most majdnem kihalt gyümöicséríékesitő raktár mellett. A nagybányai gyümölcs főpiaca: Galícia nem­igen fog ebben az évben almát, aszaltszilvát, vagy lekvárt venni. Inkább onnan menekülnek hozzánk azok, akik talán szintén fogyasztói voltak a mi országos hírű gyümölcseinknek. Egy évvel ezelőtt mozgalmas életet, sürgést- forgást örökítettem meg érzékeny fénykép-leme- zemen, Most csöndes minden. Hetekkel ezelőtt még szortyogott a lekvár néhány üstben; most már az sincs. . . . Bizony megérezzük mi, nagybányaiak is a világháború egyes következményeit; meg­látszik a nyoma városunk külső képén, csak már megszoktuk, nem vesszük észre. Megszoktuk a köztünk járkáló sebesült hő­söket, a behlvási hirdetményeket, a mindennapi hosszú táviratokat s a sok kényelmetlenséget éppen úgy, mint a tábori posta rózsaszínű lapjain meghúzódó kedves sorokat . . . Bálint László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom