Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-20 / 38. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meoj'ibxxeixxixx iivriisjrxBXsr vas. ■'P'NrAP JSlftflzeteai Arai: : Egész évre 8 K. Félévre i K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. :r^==r= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SE VESZ J-A.3STOS. J?t}lH&ba,i±y8LÍ~'*.*,üA £20, aza,*' = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA . B. u. é. k! Az elemi és polgári iskolák növendékei a héten megkezdték a tanulást. A főgimnáziumban — mint lapunk más helyén olvasható — a jövő héten szintén megkezdik. Máskor is gondolkodóba ejtett a gyermekek uj esztendeje, mennyivel inkább most, mikor olyan körülmények közt nyílt meg az iskola, mint soha. A nemzet fiai kemény csatái vívnak északon és délen, hadba vonult az ország fegyverképes lakossága s nemcsak a családapák mentek el, de a fiatalabb nemzedék közül is ép most vonulnak be itt-ott gim- názisták is, hogy katonai szempontokból kiképezzék őket. És mégis azt kell mondanunk, hogy éppen ilyen háborús viszonyok közt örömünkre szolgál, hogy az iskolák megnyílhattak. Az ország elég nagy és hatalmas ahoz, elég pedáns, pontos a kormányzása, hogy a legerőteljesebb háború esetén is itt a vonatok járnak, a posta működik, az igazságszolgáltatás, közigazgatás nem szünetel, s nem szünetel a kultúra terjesztése, a tanítás sem. A jövő nemzedéket nevelni kell, tehát nevelik, az iskolák szeptemberben szoktak megnyílni, tehát megnyíltak. Valóban jól esik látnunk a tipegő- íutkározó táskás apró emberkéket, a könyvek halmazával ki- és besiető gyermek- sereget, hogy megint beköszöntött az iskolai i uj esztendő s kívánunk is nekik, valamint ; a tanerőknek áldást, szerencsét, békességet, hogy kitűzött feladatukat az idén is szépen megoldhassák. Gyermekeink úgy látjuk, nem fogytak, elemiben, polgáriban a tavalyival megegyezik a szám, a gimnáziumban mutatkozik némi csekély apadás, ami azonban figyelembe se jöhet. A főgimnáziumban ugyan hiányoznak tanerők többen s aztán az is baj, hogy könyv nincs elég, mert augusztusban nem lehetett szállítani. Mindezek akadályok az igaz, de a tanárok, tanítók, tanítónők ügyessége, buzgalma kipótolja a hiányokat s gyermekeink már is megindultak, már is haladnak a mivelődés utján. Nagy megnyugvás ez nekünk, szülőknek. Újabb ciklus, újabb szakasz kezdete ez a hét az iskolai életben. Legyen a jó kezdetnek eredményes, örvendetes folytatása. Adja a magyarok Istene, hogy tanítók és gyermekek jól érezzék magukat az iskolában, békességben teljesíthessék kötelességüket. B. u. é. k! Nagybánya hölgyeihez. Mióta a hadsegélyző-hivatal fölhívása megjelent, sok ezer szorgalmas női kéz fáradozik az országban azoknak a ruhanemüeknek az elkészítésén, amelyekre szükségük van a hadbavo- | nult katonáknak. Most már nagyon is elkelnek j ezek a holmik és ezért elérkezett az ideje az összegyűjtésüknek. Azok, akik ily cikkek elő- ; áliitásával foglalkoztak, küldjék be haladéktalanul a már kész dolgokat, hósipkákat, hasmelegitőkel, térd- és lábszárvédőket, flaneilingeket a hadse- gélyző-hivatalhoz (Budapest, IV., Váci-utca 38. szám.) A csomagokat teljesen díjtalanul szállítja posta. Miután megállapították, hogy hósipka, ér- melegiíő és térdvédő még körülbelül hatszázezer darab szükséges, fölkérik a hölgyeket, jelentsék be sürgősen, hogy milyen mennyiségű pamutot kivannak vásárolni és ezen az alapon aztán a hadsegélyző hivatal megküldi a szükséges meny- nyiséget az illetékes megyei, vagy városi központi bizottságának. A pamutot nagyban való beszerzési áron bocsátják hölgyeink rendelkezésére. Egy hósip kára tizennégy, egy pár érmelegilőre hét és egy pár térdvédőre tizenkét deka pamut kell. Szükség van ezenkívül ötszázezer darab haskötőre és ötszázezer pár kapcára. A magyar nők ajándéka fogja megvédeni derék harcosainkat az időjárás viszontagságai ellen. Jelentkezzék tehát minden magyar nő sürgősen, hogy mielőbb megindulhasson az áldásos munka. A Benkő leányok. — Irta: Incze Lajos. — A Dunántúl, Bakonynak alján A Balaton tóhoz közel, Egy csevegő pataknak partján Egy kis városka terül el, A kis patak úgy átkarolja, Mint hű szerelmesét a lány, Erdős Bakony a széltől óvja, Lombsuttogás az altatója, S ébred ezer madár dalán. Itt a bájos kis városkában Szomorúan szó! a harang . . . Egy ifjú nő van talpig gyászban: Férjét takarja bé a hant. Két lánykáját siratva nézi A nép a gyászos özvegyet: A jövőtől remegve félti A két árvát a nő, a férfi, Akit csak jobb érzés vezet. Nem anyagi, mi gondot támaszt, Ruha, élelem csak akad, Az örökség ad; nyújt majd támaszt, Férjéről szép vagyon marad. Mert Benkő bá', mint szól a János Élére rakta a garast, De az özvegy ! Biz Éva lánya S öreg férjét — már mind hiába — Elfödi sárgult lomb haraszt. Azt is súgják, tán szellő súgja, Avagy a hulló falevél, Högy görbe ám Benkőné útja, Ami olykor tilosba tér . . . De ki róná fel ennek, annak, Ha szép s a férje jó öreg! A tavasznak hő vágyi vannak; Öreg férjek korlátot szabnak S az ifjú nő — nem tartja meg, Pegazusom! Hej iusta vagy ma! Kákás láp a bölcselkedés, Hasznot nem ad, ej! hagyjuk abba ! Ki hajt szavunkra, oly kevés. Az ifjú nő gyászfátyolára Rápergelt a hulló levél, Itt hagytuk el. Nagy bánatára Sebgyógyitó keblét kitárva Giieád lett a bál, a tél. Mert a gyászév alighogy eltelt Hangos lett a lakás nagyon: Táncz verte fel a csöndes éjjelt Iv-lámpa lett a nagy vagyon . . . Es Benkőné tüzes szeménél Nem égett meg a piilehad. Szép asszonynak szemétől félnél ? ! Holdsugárnál, a csiliagfénynól Csókot rabolhatsz, csőkot ad. így az évek csak élteiének S nagygyá lett a két kis leány. Jó anyjuk volt, mert nem ölé meg Lelkűk tivornya, vagy magány. »Kis leánykáknak bent helyük nincsen.« Midőn nehány vendég kerül: Eredj Flórám, Editke kincsem Kis szobádba játszódni szépen, Ne légyen Zsuska egyedül! Szőke Edit, a barna Flóra No meg a Zsuska szobalány Megtárgyalták, mi újság volt ma, S kártyáztak konyhaasztalán. A mama is kinézett néha, Üres kézzel nem jött soha: »Nézd! Marcipán, Ediikém, Flóra, Cukorporral hogy be van sózva 1 Jók legyetek!« S lebbent tova. A kis Flórát nem érdekelte A pletyka, sem a nagy durák. Igaz kedvét a könyvben lelte!
