Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 4. szám

1914. Január 25. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 4. szám. (3) 64—66. §§.). S ide tartoznak a szülőknek, gyá­moknak, gondnokoknak és felügyelőknek a gon­dozásuk vagy felügyeletük alatt álló gyermekek és fiatalkorúak személye ellen elkövetett vétségei és egyéb kihágásai, a vétségek azonban csak annyiban, amennyiben nem haladják meg a kir. járásbíróság hatáskörét. A fiatalkorúak bírái teszik meg rendszerint az oly gyermekek (Bn. 15. §.) érdekében szüksé­ges intézkedéseket is, akik életük tizenkettedik évének betöltése előtt büntető jogszabályokba ütköző cselekményt követtek el; a fiatalkorúak bírái továbbá sürgős esetekben védő és óvóintéz­kedéseket tehetnek egyéb kiskorúak érdekében is, ha környezetükben az erkölcsi romlás veszé­lyének vannak kitéve vagy züllésnek indultak és életük 18 ik évét még be nem töltötték. Minden fiatalkorút tehát, aki e kir. tör­vényszék területén (Szatmár, Ugocsamegye) a fent elsorolt bűncselekmények valamelyikét el­követi. vagy ha nem itt követte is el, de ő maga vagy törvényes képviselője, illetve a gazdája itt tartózkodik a Fiatalkorúak birótágánál kell f eljelenteni (szatmári törvényszék), s itt kell je­lentést tenni arról is, ha valamely gyermek (12 éven alóli egyén) követ el bűncselekményt, vagy ha valamely gyermek vagy bűncselekmény elkö vetésével nem gyanúsított oly kiskorú egyén, aki élete tizennyolcadik évét még be nem töltötte, környezetében az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve, vagy züllésnek indult. A feljelentés írásban, vagy szóval tehető meg. De megtehető sürgősség esetén vagy ha a feljelentőre ez könnyebbséggel jár, a kir. ügyész­ségnél bármely járásbíróságnál, csendőrörsnél, vagy községi elöljáróságnál is, amely e feljelen­tést haladéktalanul a fiatalkorúak bíróságához teszi át. Az uj törvénynek célja, hogy a fiatalkorú bűnösöket s a züllésnek indult gyermekeket és fiatalkoruakét megmentsük a további bűntől, korcsmázástól, kártyázástól, csavargó és naplopó élettől s őket becsületes életre szoktassuk. A törvénynek számos intézkedése van e cél eléré­sére dorgálás, próbárabocsátás, házi vagy iskolai fenyíték, javitónevelés. vagy végső esetben a fogház, amely azonban külön a fiatalkorúak j részére s akként van berendezve, hogy ott a fiatalkorú nem romolhatik el, hanem erkölcsös nevelésben, tanításban részesül, munkára szokik, mesterséget, vagy földmivelést tanul s mire ki­kerül becsületes munkásember lesz. E célt azonban csak úgy érheti el az igaz­ság-szolgáltatás, ha abban a nagyközönség is segítésére lesz. Ha miudenki, aki azt látja, hogy valamely gyermek, vagy fiatalkorú környezetében erkölcsi romlás veszélyének van kitéve, vagy i züllésnek indult; ha csavargó, részeges, kár- l tyás, erkölcstelen életet él: azonnal a bir- *ág tudomására hozza Ezzel javára mzo'uüí utiv «z illetőnek, akit megment a további /üt esiö*, min1 a társadalomnak, amelyet megszabadít egy ellen­ségétől. Különösen a jótékonysággal foglalkozó egyesületekre hárul az a kötelesség, hogy a gyermekek és fiatalkorúak felett gynkorlandó eme felügyeletet is vonják működésűk körébe. Ezenkívül a lelkészek, tanítók, tanárok, iparosok, kereskedők, kiknek alkalmuk van több gyermek és fiatalkorú egyén életét és környe­zetét ismerni; de a társadalom minden tagja segítségére lehet és kell, hogy legyen e munkában az igazságságszolgáltatásnak. De nemcsak ezzel az általános felügyelettel, hanem az által is segítségére kell lenniök a bíróságnak, hogy azokkal az egyénekkel szemben, akikkel szemben már megindult a bírósági el­járás, vállalkozzanak ez u. n. pártfogói teendőkre. Jelentkezzenek e célból (szóval, vagy a fiatalkorúak bírójához címzett levelezőlapon) s vállalják el ama teendők ellátását, amit reájok bíznak. Nem több ez, minthogy valamelyik köze­lükben lákó fiatalkorúról és környezetéről infor­málják a bíróságot, kitöltsék a részükre kiadott »Környezet tanulmányt« s az egyes reájuk bízott gyermek életét kísérjék figyelemmel s ha romlás veszélyét látják, jelentsék be. Vállalkozzanak a házi felügyelet alá helye­zett s próbára bocsátott gyermekek és fiatal­korúak felügyeletére és segédkezzenek a veszélyes környezetükből eltávoütandó gyermekek és fiatal­korúak elhelyezésében és gondozásában. Mindez költséget nem igényel, mert minden beadvány, amit a bírósághoz intéznek, bélyeg­mentes, minden levél, ha kívülről ráírják, hógy ^hivatalos felszólításra, fiatalkorú ügyében portómentes« költség nélkül küldhető be. Ha pedig mégis valamely kiadásuk merülne fel a tárgyalásra való bejövetellel, vagy másként, azt a kir. kincstár megtéríti. Teendői felől különben, ami egyes then reájuk hárul, a bíróság esetenként tájékoztatja a jelentkező pártfogót. ■' ' LIT r-!'T-..T ~-r-y--. : i .. —. ■:----------------------­Ta lány. Három szótagból áll, Mindig sikert talál. Az első szótagja Az Alföld faluja. A második szótag Egy osztrák főváros. A harmadik pedig Egy halmaz papiros. (Megfejtése az 5-ik oldalon ) Cinkék a gyümölcsösökben. Ki vtvümö c-ösébe cinkéket szoktatott, az bi/onvara'tapasztalta mar, hogy azóta -okkal ke­vesebb dolga akad fainak permetezésével és a hernyóirtás«al Miért vájjon ? Mert a cinke nagyon fálánk Naponta körülbelül annyi táplálókra van szüksége, mint amennyi testének súlya. Ez ugyan kevésnek látszik, mert a czinke csak 12 — 15 grammot nyom. De e súlyra 12—15 ezer rovar­tojás megy. Mennél hidegebb az idő, annál éhe- sebb, annál több tápanyagra van szüksége a cin­kének mert hideg időben az anyagcsere élénkebb. Fönnebbi példából látható minő nagy hasz­not hoz a cinkék munkája gyümölcsöseinkben. Épp azért e hasznos madarak ápolása, védése s gyümölcsöseinkbe való betelepítése, meghonosí­tása, minden jó gazdának első kötelessége. Kinek gyümölcsöse közel fekszik valamely erdőhöz, könnyen átcsalhatja télen kertjébe a cinkéket. Ugyanis annak a fának a koronájára, amely az erdőhöz legközelebb esik, függesszünk két etetőágat. Az etetőág 3—6 cm. vastag legyen, melyet fúróval vagy vésővel eszközölt több 2 cm. átmérőjű és 2 cm. mélységű lyukkal látunk el. E lyukakat fagygyuva! összekevert kender­maggal töltjük meg, az etetőágat pedig úgy ak gátjuk a fára, hogy az szabadon ide-oda lebegje Az ilyen merőlegesen felakgatott etetőágat vig száll ja meg a cinkék serege, ám a verebek nem mernek hozzéjok közeledni, mert idegenkednek a mozgó ágtól. Egy idő múlva, mikor megállapítottuk, hogy a kiváncsi cinkék, amelyek minden nekik uj dol­got, ami környezetükben feltűnik, megvizsgálnak, az etetöágak körül sürü szemlét tartanak és azo­kat gyakran fölkeresik, ismét két etetőfácskát akgatunk fel, egyet a második fára s egyet a 3-ik fára, de az első fáról éltávolitjuk az etető­ágakat. így folytatva következetesen mutassuk meg a cinkéknek az utat az erdőből a gyümölcsö­seinkbe. A kertben azután már rendszeresen etes­sünk s ne felejtsük el felakgatni a fészekodu- kat sem. Hogy azonban télen a kitett magtáplálékot fölkeressék az éhes madarak, szükséges, hogy már ősszel megkezdjük az etetést. Mert csakis igy szoknak majd a cinkék az etetőhelyre, melyet azután a kemény hideg időben is szívesen föl­keresnek seregestől. Ha azonban csak december­ben vagy talán januárban kezdjük meg az etetést, akkor bizony már késő, mert a cinkék nem ba­rátkozhattak meg az etetőhelyekkel, tehát elszáll­tak más tájak felé. Aki tehát komolyan veszi a cinkékről való gondoskodást, az kertjében már korán, lehetőleg novemberben kezdje meg az ete­tést. Hogy oly sokan, akik kertjükben a cinke­Sirva szól a kuruc tárogató : »Fordulj kedves lovam Lengyelország felé . . .« Nem harci riadó, nem szomorú hontalanság, a testvéri szeretet hozta el most a magyarok kisded csapatát Lengyelföldre. Ezért a szeretetért olyan szeretettel adózott a lengyel nemzet, me­lyet az, ki részese volt, soha el nem feledhet. »Éljen matyar! Éljen!« — zeng mindenütt. Ünnepi díszben az egész város. Ujjongás, öröm kél mindenütt, merre a magyarokat vívó kocsi­sor halad. A Kilinski parkbeli 1863-as, ereklyekiállitás megtekintése a mai programm első pontja. Len­gyel szabadsághösök keserű és kínzó kálváriájá­nak emléke itt minden darab. A történelmi ké­pek festőit saját szenvedésük ihlette meg. Hány szibériai kép havát festette meg a valóságban is alkotójának kiomló piro3 vére ? I S hányán van­nak, kik elestek a harci sikokon, hányán, kik hónukból kiűzve idegen földben porianak?! Az épület hatalmas terraszán dr. Ádám be­széde méltatja az ünnepet. Utána előlép egykét kezére csonka lengyel harcos: Benedictovics. Ked­ves öreg bácsi, ki élő tanúja szájával festett ké­peinek. Lengyel nyelveu köszönti magyar testvé­reit. Bámulattal halljuk a tüzes szónoklatot, mely­ből szeretet és dicséret árad a magyarság minden egyedére. Komlóssy Ferenc dr. pozsonyi prépost a lengyel anyákhoz szól: »Lengyel anyák, ne­veljétek fiaitokat igaz lengyelekké! Ti teremtitek a harcos nemzetet. Lengyelek! Kössünk szövet­séget ! A mai ünnep ne tűnjön el nyomtalanul! Először vagyok ma köztetek, de fogadom, eljö­vök mindig, ha szükség lesz reám!« A szép be­szédet Divéky Adorján dr gimn. tanár tolmá­csolta. Taps és végnélküli »Éljen« hangzik a be­szédek után. Alig ül el a tapsokozta zaj s alig áll néma csend helyébe, magyar ima kél a sokol zenészek ajkán: »Isten áldd meg a magyart...« A nap­sütésben ragyogó lengyel ég alatt megszületett az újabb magyar-lengyel barátság, mely talán szebb jövőt hoz a sokat szenvedett két nemzetre. A lengyel hymnus eléneklése után három ifjú lengyel leány babérkoszorút hozva köszönti az egyetlen még élő 1863-as lengyel vezért. Har­cos kezében nincs már a kard. Teste acélját el­vette az idő terhe. Fáradtan ül székén az agg hős s szivét nem égeti már a harcok tüze. Rcm- bájló néven ismeri a lengyel nemzet. Ez volt neve a nagy francia-porosz háborúban. Valódi nevét nem ismeri senki. Nem hírnévért, nemzetéért küz­dött. Nem dicsőségre, szabadságra vágyott. A temetőbe indulunk a szabadságharcosok emlékéhez. Fejedelmeknek, királyoknak járó meg­tiszteltetést élvezett most a magyar küldöttség: diszfölvonulásban haladt el előtte a lengyel nem­zet : a lovas sokol-bandérium, a lengyel városok küldöttségei, az ipartestületek saját zászlóik alatt, a hivatalnokok kara, a munkás szakszervezetek, a fiú- és leányiskolák, a nemzeti ruhás egyetemi ifjúság, a kemény léptű lengyel katonák: sokolok és az 1863 as veteránok. »Éljen matyar!« — hangzik folyton s a cserkészek vonta kordonon kívül tombol, ujjong ezernyi-ezer ember. Mig menetünk lassan halad a magyar zászlókkal diszitett utcákon, virágeső hull mindenfelől Virágszónyegen, virágesőben já­runk. »Matyar eljen!« — harsogja s mámoros —---------------— KO LOZSVÁRI glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és * 'ír tt szállítás KRISTÁLY férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. gfözmosógfyár b, ----------------------,-a! Ka puik bányán képviselve Pusztai Gyula ur által. díjtalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom