Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 4. szám

Nagybánya, 1914. Január 25. — 4. szám XL. évfi TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE hvceg-ctkilie intik nvmsriDKisr ■\r-A»sA.Kisri\.7* BB-—lek. Kir. 0 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ---­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TÁNOS. italos 'óhivatal : izám alatt. NY A 18: = 1 1 rrprt-'hTst -i m u r -i i ROBELLY THAISZ FANNY. A legnagyobb királyi kegy ROBELLY THAISZ FANNY-t, a nagybányai jótékonycélu nőegyesület örökös tisztetetbeli elnökét a koronás arany érdem- kereszttel tüntette ki. Általános örömet és kedves meglepetést hozott ez a jó hir Nagybányára, az ő szülővárosába, pél­dás jótékonyságának működési terére, ahol tisztelet­tel és szeretettel, áldva emlegetik nevét nemcsak a szegények, de barátai, ismerősei, rokonai, az egész nagybányai társadalom. Ha valaha igaz érdemekre ragyogott rá a királyi kitüntetés aranyos fénye — miben különben nem kételkedünk egyetlen esetben sem — úgy különösen Thaisz Fannynál történt ez igy, aki szives, nyájas modorával, szeretetteljes érdeklődésével és segitni akaró nemes tetteivel, többnyire titokban, néha nyilvá­nosan is, minden időben készségesen buzgólkodott, mint a jó orvos, ki bármely pillanatban rendelkezésre áll. 1878. óta állandóan tisztviselője volt a nőegye­sületnek. Huszonöt éven át pénztárnoka, 190A óta elnöke, 1909-től örökös tiszteletbeli elnöke. Mennyit áldozott a szegényeknek, azt fölsorolni bajos volna, csak nehány meghitt embere tud róla különben is, mily széles körben igyekezett itt is, ott is enyhíteni a nyomort. Az a nevezetes körülmény azonban még mind­nyájunknak élénk emlékezetében él, hogy 1908-ban több holdra terjedő, értékes ligeti telkét, gyümölcsö- sét, egy létesítendő árvaház czéljaira, a helybeli nő- egyesületnek adományozta; valamint az is, hogy ugyanakkor a helybeli evangélikus egyháznak — amelynek boldogult édes atyja: Thaisz Ferenc érde­mes lelkésze volt, s amelynek kebelén növekedett föl ömaga is — a felsőbányái utcabeli családi házat, testvérével, Péterrel együtt oda ajándékozták. Ilyen nagy, ilyen bőkezű ingatlan-adományok, bizony ritkán fordulnak elő, a különben jótékony­ságáról messze földön ismert Nagybányán is. Sok csapás érte öt az életben, sok gyászeset za­varta meg keserűen, nemes lelkének egyensúlyát, de mint ahogy teher alatt nő a pálma, úgy nőtt az ő lelke a veszteségek súlya alatt mindig nagyobbá, mindig értékesebbé. Jelenleg az év legnagyobb részét Budapesten tölti, de lelke itt van mindig közöttünk, érdeklődik napról-napra a város, a lakosság sorsa iránt, együtt gondolkozik, együtt érez az ő kedves, feledhetetlen, örökké becses Nagybányájával. A kitüntetés is úgy érte, mint „nagybányait“. A hivatalos levél, mely e tárgyban a városhoz ér­kezett, igy szól: 8. Ein 1914 Polgármester Ur! NAGYBÁNYÁN. Őcsászári és Apostoli Királyi Felsége 1914. év január hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával özvegy Robelly Lajosné, született Thaisz Fanny-nak, a nagybányai jótekonyczélu nőegye­sület örökös tiszteletbeli elnöknőjé­nek, a közjótékonyság terén kifejtett buzgó mun­kássága elismeréséül a koronás arany érdemkeresz­tet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Felkérem, hogy erről nevezetlet megfelelően értesíteni szíveskedjék. Nagykároly, jan. 20 án, 1914 CSABA ADORJÁN főispán. Ezekután mi nem képzelhetjük másképp, mint­hogy itt Nagybányán, talán egy nőegyesületi dísz­közgyűlés keretében, ünnepélyesen tűzzék föl az ér­demkeresztet slegyenek olt jelen a közművelődési egye­sületek, egyházak, a hivatalos város, a nagyközönség. Városunk szülötte a kitüntetett, a mi leányunk, a mi büszkeségünk, hadd ékesítsék a nagybányai szegények hálás könnyei, csillogó gyémántokkal a magas királyi kegy arany jelvényét. A jó Isten pedig, a királyok királya adjon neki hosszú életet, jó egészséget, jó kedvet, hogy sokáig viselhesse a most kapott kitüntetést és sok éven át mutathasson még nekünk példát abban, miként kell az ádáz életküzdelem sokszor kiáltó egyenlőtlenségeit szelíd szeretettel elegyengetni. Révész János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom