Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
Nagybánya, 1914. Január 25. — 4. szám XL. évfi TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE hvceg-ctkilie intik nvmsriDKisr ■\r-A»sA.Kisri\.7* BB-—lek. Kir. 0 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ---Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TÁNOS. italos 'óhivatal : izám alatt. NY A 18: = 1 1 rrprt-'hTst -i m u r -i i ROBELLY THAISZ FANNY. A legnagyobb királyi kegy ROBELLY THAISZ FANNY-t, a nagybányai jótékonycélu nőegyesület örökös tisztetetbeli elnökét a koronás arany érdem- kereszttel tüntette ki. Általános örömet és kedves meglepetést hozott ez a jó hir Nagybányára, az ő szülővárosába, példás jótékonyságának működési terére, ahol tisztelettel és szeretettel, áldva emlegetik nevét nemcsak a szegények, de barátai, ismerősei, rokonai, az egész nagybányai társadalom. Ha valaha igaz érdemekre ragyogott rá a királyi kitüntetés aranyos fénye — miben különben nem kételkedünk egyetlen esetben sem — úgy különösen Thaisz Fannynál történt ez igy, aki szives, nyájas modorával, szeretetteljes érdeklődésével és segitni akaró nemes tetteivel, többnyire titokban, néha nyilvánosan is, minden időben készségesen buzgólkodott, mint a jó orvos, ki bármely pillanatban rendelkezésre áll. 1878. óta állandóan tisztviselője volt a nőegyesületnek. Huszonöt éven át pénztárnoka, 190A óta elnöke, 1909-től örökös tiszteletbeli elnöke. Mennyit áldozott a szegényeknek, azt fölsorolni bajos volna, csak nehány meghitt embere tud róla különben is, mily széles körben igyekezett itt is, ott is enyhíteni a nyomort. Az a nevezetes körülmény azonban még mindnyájunknak élénk emlékezetében él, hogy 1908-ban több holdra terjedő, értékes ligeti telkét, gyümölcsö- sét, egy létesítendő árvaház czéljaira, a helybeli nő- egyesületnek adományozta; valamint az is, hogy ugyanakkor a helybeli evangélikus egyháznak — amelynek boldogult édes atyja: Thaisz Ferenc érdemes lelkésze volt, s amelynek kebelén növekedett föl ömaga is — a felsőbányái utcabeli családi házat, testvérével, Péterrel együtt oda ajándékozták. Ilyen nagy, ilyen bőkezű ingatlan-adományok, bizony ritkán fordulnak elő, a különben jótékonyságáról messze földön ismert Nagybányán is. Sok csapás érte öt az életben, sok gyászeset zavarta meg keserűen, nemes lelkének egyensúlyát, de mint ahogy teher alatt nő a pálma, úgy nőtt az ő lelke a veszteségek súlya alatt mindig nagyobbá, mindig értékesebbé. Jelenleg az év legnagyobb részét Budapesten tölti, de lelke itt van mindig közöttünk, érdeklődik napról-napra a város, a lakosság sorsa iránt, együtt gondolkozik, együtt érez az ő kedves, feledhetetlen, örökké becses Nagybányájával. A kitüntetés is úgy érte, mint „nagybányait“. A hivatalos levél, mely e tárgyban a városhoz érkezett, igy szól: 8. Ein 1914 Polgármester Ur! NAGYBÁNYÁN. Őcsászári és Apostoli Királyi Felsége 1914. év január hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával özvegy Robelly Lajosné, született Thaisz Fanny-nak, a nagybányai jótekonyczélu nőegyesület örökös tiszteletbeli elnöknőjének, a közjótékonyság terén kifejtett buzgó munkássága elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Felkérem, hogy erről nevezetlet megfelelően értesíteni szíveskedjék. Nagykároly, jan. 20 án, 1914 CSABA ADORJÁN főispán. Ezekután mi nem képzelhetjük másképp, minthogy itt Nagybányán, talán egy nőegyesületi díszközgyűlés keretében, ünnepélyesen tűzzék föl az érdemkeresztet slegyenek olt jelen a közművelődési egyesületek, egyházak, a hivatalos város, a nagyközönség. Városunk szülötte a kitüntetett, a mi leányunk, a mi büszkeségünk, hadd ékesítsék a nagybányai szegények hálás könnyei, csillogó gyémántokkal a magas királyi kegy arany jelvényét. A jó Isten pedig, a királyok királya adjon neki hosszú életet, jó egészséget, jó kedvet, hogy sokáig viselhesse a most kapott kitüntetést és sok éven át mutathasson még nekünk példát abban, miként kell az ádáz életküzdelem sokszor kiáltó egyenlőtlenségeit szelíd szeretettel elegyengetni. Révész János.