Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-26 / 30. szám
Nagybánya, 1914. Julius 26. — 30. szám. XL. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE JSSLEGKT-fíIL/J3ISTIT;?: XvXIJSTIDjBl^ 1TASÁB,jN-A.P Mlöüzeiési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 ff. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér.-------- . ---Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: BEVESZ JÁZSTOS. A nyaralóépités kérdéséhez. Tíz év elmúltával ismét erősen felvetődött a nyaraló-lakások kérdése s ezzel kapcsolatban ismét fenyegető komolysággal ülötte föl fejét a ligeti akácos irtásának veszedelme. Az akácos irtásának főexponense erős fegyvertársra talált dr. Sz. 1. cikkíróban, kinek a nyaraló-kérdésben megjelent cikke minden más tekintetben vitathatatlanul igen helyes s komoly megszivlelése az illetékes körök részéről —- sokat lendíthetne a nyaralás ügyén. De cikkének ama pontja, melyben a nyaralók épités-kérdésében a ligeti akácost ajánlja nyaraló-telkek kijelölésére, ebben a kérdésben nem vette mérlegelés alá, hogy a liget megkapó természeti és műkeríé- szeli szépségei által nyert összbenyomáshoz épp úgy hozzátartozik a gyertyánfasor mögötti erdőségnek az akácos által nyert sötét, árnyas háttere, mint pl. hogy hasonlattal éljek: Rembrandt örökbecsű művein a háttér mélyen árnyalt tónusa, mely Rembrandt rendkívüli zsenialitása egyik fővonását, a fény és árny összhatásának megkapóan egyéni fölfogását juttatja érvényre. Nekünk az Isten remekművű kincset adott a mi ligetünkben. Annak majdnem páratlanul álló természeti szépségeit a város áldozatkészsége a műkertészet szépségeivel gazdagítva oly szerencsés összhangba hozta, hogy kétségtelenül a liget a fő vonzóerő, mely a nyaraló vendégeket évről-évre nagyobb számban elhozza városunkba. De a liget megkapóan vonzó összbenyomásához szilárdul hozzátartozik a gyertyánfasor mögötti erdőségnek a siirii akácos által nyert árnyas háttere. Ha az akácost kiirtják, a üget nyugati oldalának festői összhangja meg lesz zavarva. Dr. Sz. I. mint nyaraló-vendég, aki egy-két hónapot tölt legföllebb városunkban, nem csügghet a üget szépségeinek nemes harmóniáján azzal a mély ragaszkodással, mint mi, kik itt születtünk, vagy máshonnan rég ide szakadva, itt meghonosodtak s kora tavasztól késő őszig gyönyörködünk ligetünk lebilincselő szépségeiben. Dr. Sz. I. mint nyaraló-vendég, érthető, hogy a lakáskérdés megoldásának szükségét erősen érzi s a ligeti akácos kiutalásával a nyaraló-telkek kérdését elin- tézhetőnek tekinti, de azt igazán fájlaljuk, hogy Égly főjegyző, aíuuek jeles tolla s lelkesen energikus állásfoglalása mentette meg egykor a Klastrom-mezőt a felparcel- lázástóí s háztelkekre szánt eladatásától; aki megmentette nekünk Nagybánya környékének egyik legszebb pontját az el- kietlenitéstőJ, most ő ismét az akácos kiirtása iránt indít mozgalmakat, melylyel a liget egyik pontjának festőies összbenyomását megbontaná, tönkretenné. De eltekintve a szépészeti szemponttól (amely pedig a városi közönség részéSzerkesztőség s kiadóhivatal : Welsóbányai-utca 20. szám alatt. vplNYA IS: ..... De breczt . , kedvező időjuiu.^ bérig főszempont a iigc..~ .. . — de ettől eltekintve is s célszerűség szempontjából tekintve a nyaralók hováépitésének kérdését, az akácos terület talajminőség tekintetében sem alkalmas nyaralo-épitésre. S mint iokalilás is: sivár és barátságtalan. Ennek megokolásául álijon itt ama cikkem, melyben 10 évvel ezelőtt fejtettem ki szintén a »Nagybánya és Vidéke« hasábjain az akácosnak nyaraló-telkekre célszerűtlen voltát. fViég mindig a ügeti nyaralókról. Igen, még mindig arról toly az ének. Si- raíjuk sokan az árnyas fákét, miket nemsokára te fognak tarolni. Köszürüiik a gyilkos fejszéket, mikkel kiirtják egy nagy területen a dús vege- lációt s ha majd belátják, hogy olyan eldugott helyen nem lehet nyaralui, neki mennek idővei a világszép gyertyánsornak is, hogy nyíltabb legyen a kilátás. Egyébiránt az építés helye a közgyűlésen, úgy emlékszem, nem került döntés aia, altala- nosságban az van mondva a határozatban, hogy »a ligetben« így tehát még mindig lehetne a liget alkalmasabb környezetébe helyezni az épületeket. Akadtak egyének, kik a város érdekeiért és a liget védelmére készek voltak az utolsó percben is síkra szállni a nyaralók építése és a liget irtása elien; — miután a küzdelem megindult ebben az ügyben, — hadd mondhassam ei én is szerény nézeteimet azon óhajtással, hogy igénytelen cikkecském vajha ne ienne utóhangja ennek a küzdelemnek, hogy bár még többen is kelnének védelmére kedves ligetünknek s ha a védelem kísérlete eredménytelen A szombatos. — Irta: Tömöri Jenő. — Két kemény cserepesház nézett farkassze- ! met egymással a falu főutcájában a sok apró szalmás-kunyhó között. Akár csak a gazdáik. Mind a két ház sarkán bolt volt, amelyeknek pultja mögül húsz év óta viaskodott egymással Kristóf az örmény és Mózes a szombatos. A pénz, a vagyon volt a csataterük s az elkeseredett tusában hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Az örmény a ravasz számításával győzött. Aztán ismét a szombatos makacs kitartása kötötte le a szerencsét. A nagy tusakodásban a falu népe morzsolódott össze. A földecskék a sovány határon sorba kerültek egyik vagy másik bolt gazdájának a nevére. Az engesztelhetetlen versengést gyermekeikkel is folytatták Mikor a Mózes fia városi iskolába került, Kristóf is zárdába küldte a leányát. Majd a szombatos urfi jogász lett, az örmény kisasszony is pesti nevelő-intézetbe került. Pénzzel bírta mind a kettő s közben nem feledkeztek meg arról sem, hogy nap nap után mérgezzék egymás életét. Gyönyörű szép nyári alkonyat volt. Kristóf ‘ künn állott a boltajtóoan és széles nevetéssel szólott be a boltban ülő leányához: — Feljött a csillag s a farizeus székely már csukja a boltot Meggyujtja a gyertyákat és veri a meilét egyheti bűneiért. Mindjárt meglátjuk, milyen zsinagógát rendez a vén gonosztevő! A jámbor vágyakozás nem teljesült. Máskor nyitva maradt az ablak, láthatta az egész falu népe, hogy mint imádkozik lobogó gyertyalángoknál ez utolsó székely zsidó. Most Mózes gondosan becsukta belső szobájában az ablaktáblákat Azután felgyújtotta az ünnepi lángokat. Felkötötte az imádkozó-szijjat. Elővette az ócska héber bibliát és mormolta vontatott, siralmas hangon a sok ezeréves zsoltárokat. A fehér abroszszal ieteritett asztalnál szemben ült vele a fia, a doktor jurisz. A csinos, elegáns urigyerek szótlanul nézte a rendes péateaesti ájtatosságoí s lopva az asztal alatt türelmetlenül pillantgatott órájára. Könynyebbülten sóhajtott föl, mikor apja elvégezte az imádkozást. Ki akart szólni a vacsora után, de az apja visszatartotta: — Komoly beszédem van veled, fiam, azt hiszem tudod, hogy ma lettél nagykorú ? A fiatalember szótlanul bólintott a fejével. Az öreg pedig szinte ünnepélyes hangon folytatta: — Tudom, hogy nagy szálka a te szemedben az én szombatosságom. Restelkedtél eleget az apád miatt. Már gyermekkorodban sokszor sirtái, mert pajtásaid gúnyolták, szidalmaztak, sőt le is köpdöstek, hogy zsidó vagy s meghúzták a tincset a füled mellett. A fiú összerázkódott a kellemetlen emlékek felidézésére Az apja azonban nem vette észre s elérzékenyülten beszélt tovább : — Édes anyád az áldott jó lélek, kétségbeesve könyörgött, hogy kereszteltesselek meg és ne tegyelek csúffá olyan hittel, amelyet egyedül vallók az egész Székelyföldön. Velem nem lehetett beszélni. Kapható viisflnysjarfif鮫 üzfstekíiftii, viííanyíslöpíkea és s j «I0TA3 SFMfiS-Sfi«oaaT4íSífí-ai« B«í?5í$! YL T«ré?45r438.8flr-rtei313. k IsgSäBb é* e tsgtartéaahb ómtszáias ?áispa. fteaíi dféU/áU^j 75®/» áraíarasatakstriSÉa.
