Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
1914, Julius 12. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 28. szám. (3) tűnő betűkkel van räfestve az oldalara, az árbocra. az evezőkre, a vitorlára. — Hát ez a szandolin ? — kockáztatom meg a kérdést. — Ezt is magunkkal visszük — magyarázza a tanár ur. Könnyű kis alkotmány, Ennek is van neve : »Á*i« — S vájjon beválik mindakeitő a, vizen? — A nagy csónakot már kipróbáltuk a Plisszán, a szandoiint többször a Bődi-tavon. A próbát sikeresen kiállották. — Hogy fognak étkezni az utón? — kíváncsiskodtam tovább. — Magunk főzünk. Ezt már iühon kitanultam — mondja Áti, az ezermester. Készítettünk konzerveket is. Azután majd útközben bevásárolunk. Konyhafölszerelésünk van bőven. — Hol fognak aludni az ufón ? — Minden este sátort verünk a parti homokon, körüiárkotjuk, bundáinkra lepihenünk. Egyikünk azonban — felváltva — őrzi a csónakot. Ha roszz az idő, a csónakban kifeszitetí hevedereken alszunk. — Szóval egészen cserkészélet. S mivel világítanak este? — folytatom kifogyni nem akaró kérdezősködéseimet. — Acetilén lámpákkal. Van reflektorunk a hajó orrára i3; sőt acetilén gyorsforralónk is van. — Igen! És fényképezőgépet visznek magukkal ? — Hogyne! Majd megörökítjük az érdekesebb dolgokat. Csak lehelne a képeket a csónakon kidolgozni! Persze ilyen berendezést csak nagy hajó engedhet meg magának. Nekem nagyon tetszett a dolog. Örömmel mentem volna velük (mint többen is a városból) s legalább azon óhajomnak adtam kifejezést, hogy szeretnék a vizreboesálás és az indulás mozzanatairól fölvételeket készíteni az Érdekes Újság számára. Csak szép idő lenne I . . . Tehát holnap reggel Szamosmonoslor- nál. Kerékpáron fogok kimenni. A viszontlátásra ! * Nem sokkal azután, hogy a különös karaván a városon áthaladt, magam is elindultam fényképező gépemmel, természetesen kevesebb feltűnést, keltve, mint. az. Egy kellemetlen gummi- defektus leküzdése után (első pech hétfőn reggel) utólériecn a menetet s gva'og haladtam tovább, velük együtt. Közben megtudok még egyetmást az útról. — Három hétre tervezik a kirándulást, hacsak mozgósítás nem lesz. Akkor körülbelül hamarabb hazajönnek. A tanár ur vonaton jön | Kissikárlóig a család nötagjaival — mondja Áli. Ott lesz az ebéd. Te Pista, hát vacsorára mit főzünk? Paprikás csirke jó lesz? . . . Mindenütt bámészkodó falusi alakok néznek bennünket, vagy inkv.bb a csónakot, nem egy kérdés nélkül. Még a madárijesztők is minket bámulnak ... Az idő pedig lassan derűsre változik. Lépésben befordul szekerünk a monostori útra. A »kerékpáros hadosztály« terepszemlére indul a katonai térképpel, az alacsony partokat kipuhatolni. A szekér megáll a kijelölt helyen a viz szélén. A kabátok és cipők lekerülnek s a most már forró napon megkezdődik a leszerelés, i Ezt a jelenetet egy piilanaifölvéteiiel megöröki- j tettem. Áii vezényel; — Kipakkoini mindent, hogy könnyebb legyen; kioldani a köteleket! Megtörténik. Nemsokára a csónak szabadon I áll a két tengelyen. Lassan alárakjuk az evezőket, leemeljük a szekérről a csónak orrár; a j hátulja pedig a forgó evezőrudakon simán be- | gördül a vízre, miként a Szent István dread- naught. Zajos éljenzés. A fényképezőgép pillanat- ! zárja újra csattan. Vezényel Áü (most ő & parancsnok): Sorba állani, mindent visszarakunk! — S adogatjuk egymás kezébe a »rakományt«. Lassanként minden visszakerül a helyére. Az idő délre jár. A vonat már megérkezett. Sietni kell. — Fölállítjuk az árbocot, fölszedjük a láncot. Egy-két tolás után besikük a csónak a mélyebb vizbe. Alig kezdődött meg az evezés, Áti, a kormányos parancsnok figyelmessé lett a tanár ur kiáltásaira, aki a parton Sikárlótól elibünk jött. Érte küldtük a »mentőcsónakot« s felvettük kis hajónkba. Sikárlóig ezután az ő vezényletére ment az evezés, eleinte nehezen; persze ezt is meg kell szokni! — A csónak pedig lassan közeledett a kissikárlói rév felé, ahol a hölgyek már várakoztak. Az árboc szerencsésen átjut a révkötél alatt. Kikötünk, kiszállunk. A kedves háziasszony pedig lekötelező szívességgel osztogatja az ebédöt, nemkülömben az az élénk, kedves kislány, akinek a nevéről keresztelték el a csónakot. Azaz nem is keresztelték ! — A pezsgőről megfeledkeztünk. — Pedig keresztanya lett volna! Ebéd után a hölgyek egy kis próba csónakázásra indultak a lencsém körül. Egy kis küzdelem után, a széllel és a viz sodrával, sikerül a felvétel. A fiuk most már mindent elkészítenek az indulásra. Egy kis magyar lobogót tűznek az árbocra s újabb fotografalás tiszteletére egy pillanatra felhúzzák a vitorlát is. Fölveszik a tengerész-kalapokat. Bucsuzkodnak. Jó utazást, sok szerencsét kivárjunk nekik. Még fölfelé eveznek kissé, majd eldefiiiroznak gépem előtt. Megtörténik az utolsó felvétel. — Zsebkendőlobogtatás, éljenzés. A csónak lassan kisebbedik, majd eltűnik a kanyarulatok magas partjai mögött . . . A fényképezés terén azonban nagy hiba történt: A két utolsó képet a nagy sietségben, ó borzalom egy lemezre vettem föl. (Második pech a nap alatt) Először történik meg velem ilyen szerencsétlenség, pedig már közel háromszáz felvételt készítettem. — De áldozata voltam egyszer ilyen tévedésnek. Tudniillik a lemezen én is rajta voltam, a fényképész pedig — spórolt a lemezzel. Esetemet titokban tartva búcsúztam a kedves társaságtól Kissikárló állomáson. * A fölvételek azóta közkívánatra és közszemlére ki vannak téve a Kovács-féle könyv- kereskedés kirakatába — a kirándulók pedig már tegnap óta a Tiszán járnak . . . B. L. íleti krónika. A nyaralás igen jó találmány, állítólag már a föníciaiak is ismerték, az azonban feltétlenül bizonyos, hogy a gepidák és keleti gótok a népvándorlás idején erősen kultiválták. Az ember kapja magát, elmegy messzire mindennapi tartózkodása helyéről. Tűri a hideget, meleget, esőt, rosszul kosztol, rossz ágyban alszik, minden valamirevaló kényelme hiányzik, ám azért a tárcája ellaposodik. Aztán hazamegy és igy kiált föl: mégis csak legjobb itthonn! íme a nyaralás lélektana. Csak el, csak másfelé, ki az idegenbe, hogy tanuljuk becsülni az édes otthont, ez a haladó kornak jelszava. Legédesebb lehet a tanítók és tanárok, általában a tanerők nyaralása. — Irigylem tőletek azt a remek nyári két hónapot, amikor szabadok vagytok, mint a búbos vöcsök, vagy a mosó talpály! — igy szóltam egy tanító barátomhoz, mire ő azzal tromfolt le: — Barátom, te csak két hónapon át irigyelsz minket, de mi tiz hónapon keresztül téged. És neki is igaza volt. A nyaralás nálunk is megkezdődött az egész vonalon, a szépen kisubickolt veresvizi házacskákban idegen hölgyeket és urakat látunk, az utcákon lépten-nyomon idegenekkel találkozunk. De mintha még sem volnának idegenek, mintha már ismernők őket. Persze, hogy ismerjük, hisz a mi nyaraló vendégeink olyan hűségesek, mint a gólya, amelynek két hazája van ugyan, de hazája mind a kettő. Majd ha nyugdíjba megyünk, akkor mi nagybányaiak is ki fogunk sétálni a hegyek közzé. Eljön az az idő, amikor mi is meglátjuk a szturi völgyet, a nagybányai bódi-tót, sőt még bányát is fogunk látni s lefőzzük a budai svábot, aki rendszerint ezzel a sóhajtással ha! meg: — Istenem, milyen hamar jön el a halál, még Pestet sem láttam. Akkorra az idő is jobb lesz, mert én már negyven esztendeje várom Bányán az esőmentes nyarat, de még nem sikerült eddig eltre- felnem. Minden télen elhatározzuk, hogy ide is, meg oda is kifogunk rándulni okvetlenül és minden nyáron hallgatjuk az ég fönséges zengését délutánonként s látjuk a hatalmas villámokat, amint boszorkány táncot járnak a hegyeken. Bizony efajta volt ez a hét is, legközelebb már a viharok statisztikáját fogja közzétenni a krónikái). Dr. Makray Mihály polgármester városi ügyekben Budapestre utazott. Dr. Moldován Ferenc Felsőbánya városi főjegyzőt a képviselet e hó 7 én helyettes polgármesterré választotta. Jeszenszky Ignácz országos nevű nagy- kikindai lelkész, ki ifjúkora óta hódolt a festé szét múzsájának is, a múlt héten városunkba érkezett s itt beiratkozott a festőiskolába, melynek most egyik szorgalmas és tehetséges tagja. Mai számunkban Jeszenszky tollából egy hangulatos kis tárcával kedveskedünk olvasóinknak. rlfj i r^?-fe—- ^ Karaid Vl8«nys2ersíé3i Gitetekban, vHíaayíSfépgfEsn és a 1 8I8YÍR smtr^mimW-UWtí-nti Batoest. Vl. T«F«z-Mfiít .18. Sfár-utszt ?3. A Fegjobb te a lagiaríósahb őcvtszétm íáiispa- H&äfft árofcszátíaS 759U Ärara/iisgtakaritte.
