Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
Nagybánya, 1914. Junius 28. — 26. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE M JVFIINj DEIST VASÁRNAP El&fízetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 3 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Alakítsunk háziipar-műhelyt. Megnéztem a Szokol Ziza ipartaniíónő kiállítását s bátran mondhatom, hogy ízlésesebb, szebb munkát sásból, raffiából, szalmából sehol sem produkálnak, e mellett még azt is elismerem, hogy a kiállított tárgyak mindegyikének értékesítése nem nehéz, úgy, hogy azok, kikel a fárad- hatlan tanítónő bevezetett a szalmafonás tilkaiba, szükség esetén ez utón tisztességes megélhetést is biztosíthatnának maguknak. Magáról a kiállításról nincs szándékomban hosszasabban Írni, a tanulók elismerésre méltó szorgalmát, a tanítónő páratlan türelmét sem akarom dicsőíteni, eleget tett ennek bátyám, e lap szerkesztője, a múlt számban; most tisztán és kizárólag azzal a kérdéssel szándékozom foglalkozni, mi módon lehetne és kellene azt elérni, hogy ezek a tanítványok, kik ily dicséretre méltó kézügyességet s kik a szalma, raffia, sás oly sok irányú és a gyakorlati életben értékesíthető feldolgozását sajátították el, az iskola porával együtt ne rázhassák le ezt a tudásukat is, jobban mondva ne felejthessék el, hanem valami uton-módon buzdítva legyenek annak családjuk körében leendő tovább terjesztésére és fejlesztésére, mert hogy azoknak a lányoknak, kik ezt a mostani kiállítást ízléses tárgyaikkal oly impozánssá tették, néhány év múlva a sásról és raffiáról alig lesz halvány ideájuk, az holt bizonyos. Az Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TÁ1IOS. élettel, a mindennapi megélhetéssel kell összeköttetésbe hozni a háziipar kultiválását s annak jótékony hatása erkölcsi és anyagi téren szembeszökő lesz. Sok helyen megfordultam, de sehol sem tapasztaltam azt, csak Nagybányán és Felsőbányán, hogy öklömnyi, még iskolaköteles leány- gyermekek szolgálat utján keresik meg kenyerüket; egy másik rész pedig a túlzsúfoltság miatt ma már az igényeket fejlesztő és a tisztességes kenyeret alig nyújtó varrást választja életpályául; hiszen ez az oka annak is, hogy Szokol Ziza rendes tanítványainak száma csak 23 volt, a többi részben szolgák részben varrni tanul. A megélhetés tehát a szülőt arra kényszeríti, hogy 12 éves leánygyermekét kénytelen a szülei védőszárnyak alól kiereszteni. Miért? Mert nem képes élelmezni, sem ruházni, sőt legtöbbször a 13 éves poronty támogatja a szüléket és testvéreit. Ez a mai élet a maga ridegségében és ezen van hivatva segíteni a kormány intenciói szerint a vidéknek, a nép haj! imának megfelelő háziipar tanítása, kultiválása is, mely a még és már erősebb munkára nem képes gyerekeket és aggokat otthonn, a családi tűzh lynél tisztességes kenyérhez juttatja, az esetbet?, na a társadalom s vele együtt az illetékes körök nem állanak meg a háziipar-tanfo'yamot bezáró kiállításnál. Hiszen ha igy kezeljük ezt a kérdést, akkor a kormány azt a rengeteg pénzt, amit e célra évről-évre kiad, jobb helyre is tehetné, mert ennek a fáradságnak. ennek a költségnek igy nincs semmi értelme. Vagy talán csak nem akad olyan naiv ember ma, a XX. században, hogy feltegye azt, hogy az a 23 gyermek, kiket Szokol Ziza ez évben kioktatott, nekifog otthon sás- vagy raffia- munkának készítéséhez. Miből ? De meg az anyag beszerzéséhez, a kész munka értékesítéséhez szülei nem értenek, pénzük sincs arra. Itt kell, ennél a pontnál, a társadalomnak s az illetékes tényezőknek befolyniok. Háziipar-műhelyeket kell felSzerkesztőség s kiadóhivatal : _. „t FeSsőbányai-utca 20. szám alatt. : ===--=^ TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: ^-.•==r.-= állítani, az anyagnak jutányos áron leendő beszerzéséről s a kész cikkek előnyös értékesítéséről gondoskodni. A háziipar műhely szövetkezeti alapon lenne létesíthető', még pedig vagy uj szövetkezet alapításával, vagy a meglévő keretében. Mindkét esetben a kormány a berendezkedéshez megfelelő segélyt nyújt; a műhelynek lenne szakképzett vezetője, kinek utasításai szerint dolgoznának otthon a gyermekek, felnőttek, aggok, helyesebben mondva munka nélkül állók egyaránt. A szövetkezet beváltaná a kész árucikkeket s gondoskodnék az értékesítésről, valamint az anyag beszerzéséről. Ellenvetésül hozhatják fel egyesek, akik a viszonyokat közvetlenebbül ismerik, hogy a méregdrága nyersanyag mellett nem konkurálhatnak a háziiparcikkek a gyárak termékeivel. Ezt igenis elfogadom egy oly tanfolyamnál, hol 500 korona áll egész évre rendelkezésre, hol a tanulás és tanítás a fő s nem egyszersmind egy háziiparágnak oly irányú kipróbálása, vájjon jövedelme- zőleg kultiválható-e s ahol az értékesitéssel egyáltalán nem törődnek, de nem is törődhetnek, mert ez közvetlenül nem cél. Igenis a háziipartermékek — helyes, lelkiismeretes, hozzáértő s kereskedelmi élénkséggel és rutinnal történő vezetés mellett — ha azok szükségleti cikkek, versenyképesek, mert a munka alig számbavehető összeget képez, hiszen ily háziiparral foglalkozók napi 1, legfeljebb 2 koronával megelégesznek, amikor a nagy tőke műhelyei naponta 5 — 10 koronát fizetnek, ez pedig oly előny a háziipar javára, melyet kellő ügyességgel a szegény nép javára igen előnyösen ki lehet aknázni. Az olcsó anyagbeszerzés megoldása első tekintetre kissé nehéznek látszik, különösen oly háziiparcikkék készítésénél, melyekhez a szükséges anyagot helyben nem tudjuk biztosítani. Ezt a kérdést olyformán vélem megoldhatónak, hógy a kormány felkéressék, hogy együttesen rendeljen meg az országban levő hasonló tanfolyamok és műhelyek részére esetleg a »Hangya« És mesél . . . Beminiseenciák őszintén bevallom, hogy türelmetlenül vártam a bányai diákmajálist. Pedig a mi korunkban türelmetlennek lenni kész esz- telenség. A hosszú szenvedések után megszületett majálist már csak este láttam Fázós hidegben, kabáttal a nyakamban, jéghideg sör mellett gyönyörködtem a jókedvben, a táncban, a lányok- fiuk rózsás szirmú arcában és a feltombolt porban. De hát ilyen kicsiségek sohase zavartak engem. Összébb húzom a kabátomat, hörpintek a sörből és a felvidék legrégibb városában vagyok diák emlékeim közepette . . . Milyen más volt néküuk a majális. Hetekig készülődtünk, koszorúfonásokat rendeztünk és a rovnui hegy tetején, az erdők rengetegében levő óriási tánctermet fenyő gályákkal kicico- máztuk, mint egy eladó lányt. Felállítottuk a Baohwnát s nem kis mennyiségű jóizü vihnyei bort raktároztunk ott el. Volt tisztviselő választás ; volt tüntetés s a város görbe utcáit őrült énelreléssel és saját magunk alakította bandával zenéltük be. Aztán a majális napján hajnalban indultunk. Elől mentek az elemózsiás társzekerek. Egyetlenegy hatalmas nemzeti szitái zászló alatt a rendezők élén a föreudezö volt (a jelenlegi ve- resvizi tenaiszelnök). A pénztárosok, a táncren- dezők, a bachusok vállukon keresztbe tett mindenféle szinü szalagjaikkal festői képet alkottak. Utánuk a cigány, a VIII—I. osztályok, végül a professzorok, feleségeik és leányaik következtek, minthogy a legutóbbiak a táncnak leglényegesebb kellékei voltak. így mentünk gyönyörű jegenyefenyők közt a hegyre. ... És látom magamat a nagy gimnazis- taság kezdetén. Játszom, cigarettázom, tízóraizom. Majd nagy merészen bevonulok a bachuriába elömutatva négy darab sédámat és egymásután mind a négy pohár sört megiszom ! . . . Az éneklés, ugrálás, evés, cigarett és a sör beadtak nekem. Az egyik hatalmas termetű fenyőtörzs lett szemtanúja a sörivás epilógusának. Csodálatos gyorsan kihevertem a bajt. Délre már a legnagyobb étvággyal fogyasztottam a közös ebédet. Délután fenn volt az egész város s elkezdődött a tánc ; jómagam azonban gyönyörködni mentem az erdő szélére. És látom a rét felől felém jönni a var- kocsos hajú, fitos orrú, kékszemü tót leányt: Veronkát. A professzor ur jóságosán magához hivott és egy egész életre szóló tanácsokkal látott el. . . . Ahogy hosszan nézem a táncolókat, gondolataim a múltamhoz tapadnak. Vájjon szót fogadtam a tanácsoknak? . . . * Tanulmányút. Utóbbi napokban óriási öröm ért, megjött Brúnó barátom Bátyiból. Előzetesen nagy zavaros levelet Írtam neki, az egekig dicsérve Nagybányát. Gondoltam arra, élvezd a várost legalább addig, amíg nem vagy itt. Rövid körültekintés után volt is szemrehányás. Bizonyára világfájdalom fogta el, amikor meggondolatlanul kijelentette, hogy ilyen helyen még a sör se ízlik. — Tudod mit Brúnó, járjuk körül a piacot vagy négyszer — indítványoztam. Ami meg is történt. Végtére megálltunk teljesen letörve és kétségbe esve a könyvkereskedés kirakata előtt. Brúnó örömében felkiált: — Nagyszerű — és olvas. — »Mindnyájan szerencsésen megérkeztünk és egészségesek vagyunk«. — Kik azok a mindnyájan ? — A lányok. — Látod ! A lányok egészségesek, mi pedig selmeciek lévén . . . Kisegítve őt folytatom — igyunk sört az egészségükre! Majd saját tanulmány útjainkról beszélgettünk. A több heti bel- és külföldi utazást igy Írhatnám le: nagy vasút, kis vasút, sikló, ló, drótkötél, pincér, kocsi, cigány, bál,reggeli, bankett, vacsora, muzeum, toaszt, gyár, sör, képtár, bor, pezsgő, szivarok, erdei piknikek, lányok és egyebek, de potyán. Egyszer aztán Szebenben, vagy az aradi állomáson polgári leányiskolás csapattal találkoztunk ; szintén tanulmányúton lehettek. Megdöbbentünk a tömeges utazástól. Otthagyva papot- csapot az első vonattal haza utaztunk. A nagybányai polgáriskolai növendékek azonban nagyszerűen utaztak, mindent megnéztek, értékes megfigyeléseket tettek és kellemes
