Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
(2) 21. szám. 1914. Május 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE arra az ideális magaslatra, ahonnan az embertársak szenvedését megláthatta. S ezentúl azt a szeretetet, amelynek melegétől szeretteit elvonta a Gondviselés, szétárasztotta azokra, akik itt körülötte viaskodnak a nehéz megélhetés küzdőterén: az árvákra, özvegyekre, szegényekre, elesettekre. Segített, ahol és amennyit csak segíthetett: az egyesület révén nyilvánosan, odahaza vagy a szerkesztőségek révén titokban, zajtalanul a Krisztusi szent szeretet nevében. Ezeket Írva, egy intim vonás tolul emlékembe. Emlékszem az első karácsoni bazár előkészületeire. Mint elnök meghívta vendégszerető házához a fiatal lányokat, hogy igy alkalmat adjon nekik is a jótékonyság gyakorlására. Varrtak, dolgoztak, előkészültek a karácsoni babavásárra. Mivel pedig fiatal lányokról volt szó, a munka után mulattatásukról is akart és tudott gondoskodni. S látva a fiatalok gondtalan jókedvét, együtt örült velük. De a gondtalan fiatalság zaján túl, a távolban látott jóságos szeme gyertyák fényében pompázó karácson fát, rajta és alatta sok-sok kedves apróságot, amelyet felragyogó szemmel áll körül a kisdedóvók szegény gyermekserege, hogy az ő kezéből vegyék át a nemes szivek karácsoni ajándékát. Az a sok felragyogó gyermekarc, amely évről-évre sugározta feléje a gyermek őszinte néma háláját s az a sok hálaimádság, amely az ő nevével kapcsolatosan emelkedett fel az örök Gondviseléshez, volt jutalma eddigi fáradozásának s jóságos gondoskodásának, Ezt a jutalmat tetézte be most a királyi kegy. Mindazokhoz, akik az ünneplés e szép napján jókivánataikkal keresték fel a kitüntetett diszelnököt, mi is csatlakozunk őszinte üdvözletünkkel. (N. b.) * A mai ünnepségről részletes tudósításunk a következő: Díszes és előkelő közönség gyűlt egybe a városháza tanácstermében, hogy az ünnepségnek tanúja legyen. 12 óra után pár perccel elfoglalta Waigandt Anna alelnök, áll. polg. leányiskolái igazgató az elnöki széket és megnyitotta a díszközgyűlést a következő beszéddel : Tekintetes Diszközgyüiés! Miután egyesületünk elnöke egészségi okokból városunktól távol tartózkodni kénytelen, nekem jutott a szerencse, hogy őt elnöki székében helyettesítsem a mai napon, midőn rendes ügyeinket félretéve, ünneplő hangulatban diszülés tartására gyűltünk össze. Egyesületünknek a legközelebbi múltban lefolyt 50 éves jubileumi ünnepségei alkalmával annak munkásságáról a magas kormány és általa Felséges Királyunk is tudomást vett s legmagasabb megelégedését azzal fejezte ki, hogy egyesületünk Nesztorát, áldozatokat nem kímélő előharcosát s a félszázad munkásainak egyik ieg- kiválóbbját — nagyságos Robelly Lajosnét — legmagasabb kitüntetésében részesítette s neki a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Egyesületünknek tehát jogos, de egyszersmind legfőbb óhajának engedett a vármegyei főispán ur Öméltósága, mint a kormány megbízottja, amikor az érdemrend álnyujtását a mai napon tartandó diszgyülésünk keretébe helyezte. Ennek küszöbén köszöntőm én egyesületünknek ünneplésre egy begy üi t tagjait. De üdvözlöm a város nagyságos polgármesterét, üdvözlöm a városunkban levő sátortábor parancsnokságát s üdvözlöm mindazokat, kik az egyhazak, hatóságok, iskolák és egyesületek képviseletében való megjelenésükkel ünnepélyünk fényének emeléséhez hozzájárulnak. És ezzel díszközgyűlésünket megnyitom. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után a jegyzőkönyv hitelesítésére Lakos Imréné és dr. Kádár Antalné úrnőket kérte fel. Ezután egyhangúlag felkéri a közgyűlés Neubauer Hermin, dr. Makrag Mihályné, özv. Spineiti Sándorné és Jancsovits Jó- zsefné tagokat, hogy Hoffmann Árpádné alelnökkel élükön bizottságilag hivják meg az ünnepeltet és a főispánt a gyűlésre. Mikor az ünnepelt diszelnök a főispán karján belépett, riadó éljenzés fogadta s a rendezőség igen díszes csokorral lepte meg. A tüntető éljenzés csillapultával Waigandt Anna elnök a következő lendületes szavakkal üdvözölte Csaba Adorján főispánt, mint a legmagasabb királyi akarat végrehajtóját : Üdvözlöm a méltóságos Főispán urat és a »Nagybányai Jótékony Nőegyesület« nevében mély tisztelettel köszöntöm, midőn díszközgyűlésünket megtiszteli azzal, hogy a magas kormány megbízásából Felséges Királyunknak kitüntető adományát, a koronás arany érdemkeresztet nagys. Robelly Lajosné úrasszonynak a közjótékonyság terén kifejtett munkásságának elismeréséül átnyújtsa. A legmagasabb kitüntetés dicsősége disz- einökéről átterjed arra az egyesületre is, melynek több évtizedes szolgálatában Robelly Lajosné úrasszony elévülhetetlen érdemeit szerezte s azért a »Nagybányai Jótékony Nőegyesület« Felséges Királyunk kegyeinek diszgyüiésén való megnyilatkozását a legmélyebb hódolattal fogadja. Élénk éljenzés követte az üdvözlő beszédet, amelyre azonnal reflektált is a főispán, pár meleg szóval megköszönve az üdvözlést. Ezután elnök az ünnepelt diszelnök- höz fordult és a következő közvetlen, meleghangú beszéddel üdvözölte a nap hősét: Üdvözöllek Téged is, nagyságos Asszonyom, szeretett diszelnökünk 1 Üdvözöllek annak az j egyesületnek a nevében, melynek bölcsőjét rin- j gattad s melynek fejlődését, izmosodását nemcsak figyelemmel kísérted, hanem belső ösztönödtől hajtva, teljes erődből elő is mozdítottad. De üdvözöllek Nagybánya város rongyos szegényei nevében is, kik nevedet mind ismerik s áldják s magas kitüntetésed fölött érzett örömödben — velünk együtt — részt venni óhajtanak. Köszöntelek és bálám fejezem ki főként azért, hogy kitüntetésed átvételére eljöttél hozzánk s azt a fényáradatot, mely legfelsőbb helyről Reád leragyog és Téged bearanyoz, elhoztad az ősi kis fészekbe, oda, ahonnét az tulajdonképen kiindult; mert hiszen anuak eredetét abban a parányi kis szikrában kell keresnünk, mely itt miközötlüak, szived melegében, a legnemesebb emberszeretet formájában fogamzott. S ha Te elhoztad örömödet, hogy azt velünk megosszad, eljöttünk mi is Tehozzád mind; s ha Te hoztál nekünk fényt garmadával, úgy mi is hoztunk Neked egy maréknyi meleget, szeretetet. Vegyül jön az ünneplésed fényébe s tegye azt minél bensőbbé, minél meghittebbé 1 Lelkes éljenzés adta tudtára az ünnepeknek a közönség együttérzését. Utána Szőke Béla r. k. plébános, a Jót. Nőegyesület titkára mondta el magas szár- nyalásu üdvözlő beszédét, amelyben a Krisztusi szent szeretet fonalán támadt felebaráti intézmények kapcsán színes szavakhetett látni minden mozdulatából. A kis házikó terrászán Csöndes nyári alkonyon mindig turbó- kolva sétáltak a galambház összes lakói. Amint »hófehérke« kilépett ajtaján a rozsdavörös gavallér otthagyta két szép vörös asszonyát s valóban hóditó mozdulatokkal kezdett udvarolni a fehérnek s olyan válogatott, elókelö hangon turbékolt, hogy még »kék mama« is tágra nyílt szemekkel állott meg bámulni ókét s két növendék leányát figyelmeztette a gavalléra. A szép vöröstollu hölgyek irigyelve nézték a szeretett hím hajlongá- sait s bizony nem egyszer forró köny szökött a szemükbe. Tavasz középén történt. A fakadó természet meghozta a maga üde, selymes légáramlatát; a virágba boruló fák s az imént kibújt növények balzsamos illatot leheltek; a kert virágtábláiban kék gyűszűvirág, szarkaláb, kakastaréj, sarkan- tyuvirág pompázott. A virágok szemében gyöngyharmat ragyogott. A közeli erdő friss zöld lombjaival nem zúgott, csak halkan suttogott, mintha alig mert volna lélekzetet venni. Pajkos kakukok szólaltak meg a bükkösben s hosszasan felelgettek egymásnak. A nap édes veröfénnyel sütött alá s nevető mosolylyal aranyozta be a hegyeket. A galambköztársaság jó kedvvel ébredt föl; egymásután lépegettek ki kis házikójukból s mosolyogva kívántak egymásnak »jó reggelt«. Elsőnek jelentkezett vörös ur. Mikor ő kilépett ajtaján, még nem volt künn senki. Hja! ő jókor kelő; már őseitől azt a régi arany közmondást. Neki ugyan aranyra nem volt szüksége, mert rozsdavörös fényes tollai közt sok aranyos is csillogott. Ó egyébre számított. Tegnap este a terrászon hófehérkének olyanforma nyilatkozatokat tett, miszerint reggel korán fog fölkelni s ha »ő nagysága« is véletlenül korábban kelne, mint máskor — egy kellemes negyedórát tölthetnének eggütt a közeli erdő va- lamalyik lombos fáján s mire a köztársaság többi tagjai elvégzik öltözködésüket, ók már egy édes emlékkel gazdagabban térhetnének vissza a közös reggelihez. Ez volt az, mire a vörös gavallér számított I Azért előzte meg társait a fölkelésben. S jól számított ! Ismerte a nők szerelmes, odaadó természetét. Két szép vörös hölgyét ártatlan füllentéssel megnyugtatta, kik még pelyhes ágyaikban nyújtózkodtak, mikor ő gavallérsága már felöltözve, ragyogó tolláit elsimítva, megmosakodva, kilépett a házból. Körülnézett. Sem a terrászon, sem alant az udvaron nem járt még senki. Minden körülmény a kezére játszott. Az ólakban a ludak csendesen suttogtak s várták az ajtónyitás boldogító pillanatát, a kacsák kissé hangosabban zajongtak, különösen egy zöld fejű kacsa asszonyság adott hangosan kifejezést véleményének, hogy a bájos tavaszi reggelt nem élvezheti a patak zsongó hullámai közt. Vörös ur lassú léptekkel, zajtalanul közeledett először a keleti oldalhoz s a nyitott ajtónál hallgatódzott, az acélszürke család már ébredezett. Hangok hallottszottak, mik arra engedtek következni, hogy nemsokára reggelihez vonul a család. Vörös urnák tehát sietnie kellett. Gyorsabb léptekkel osont a déli oldalhoz, hogy a várva-várt fehér kontyost megláthassa. Majdnem összeütődtek. Azon pillanatban DTIZ C V A I V VDTIQ 1AÜÁ szatmármegyében DlrvOZ,/\LJ Lj I ÜJLj 1 rUKUU Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyinlézet, dr. Baíling-féle Inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és utóévadban az állandó tartózkodóknál a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fiirdőigazgatóság.
