Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVC HUNT DE INT VASÁRNAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉ3Z CT-ÁUSTOS. Szerkesztőség a kiadóhivatal : Felsőhány ai-utca 20. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA IS: = Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. — .....- ■ .= . Az a bizonyos kártérítés. Az uj sajtótörvény-javaslat legnehezebb pontja a kártérítés. Az, hogy a szerkesztő, kiadó, sőt a nyomda is kártérítéssel tartó- zik egyeseknek, anélkül, hogy előbb a bűnügyet lejáratnák, nagyon meg fogja nehezíteni a sajtó helyzetét. X. úrról kiírjuk valami történetből kifolyóan, hogy haszontalan ember — minthogy az is — e miatt menyasszonya visz- szaküldi a jegygyűrűjét. X. ur beperel minket 30 ezer K hozományért, mert a házasság nem jött létre. Tessék már most híreket irni. Révay barátom kiad egy kötet verset, mi kapjuk magunkat és megkrilizáljuk. A könyv nem kél elég jól, mire Révay beperel minket, hogy a kritikánk mind elűzte a vevőket s követeli az egész kötet vers költségeinek és az elmaradt haszonnak kifizetését. Tessék már most könyveket bírálni. Színészek jönnek. Színi bírálónk sötét szemüvegen keresztül nézi Thália papjainak és papnőinek működését. Az igazgató nem boldogul, a színház estéről-estére üres. Nosza kapja magát és beperel minket vagy 10000 koronáig, hogy a mi szinibirálónk elvette a kenyerét. Tessék máskor sziniro- vatot vezetni. Leírunk egy választást, a beállítás pontos, hűséges akar lenni, elmondjuk azt is, hogy Y. ur azért bukott meg, mert nem is volt kellő képesítése. Y. ur nemsokára kártérítést követel, mert a cikkünk miátt másik álláshoz sem tudott jutni. Tessék máskor választásokról pontosan tudósítani. Lehetne ezt folytatni egész holnap reggelig, hogy hány és hányféle esetben akaszthatnak kártérítési port a nyakunkba. Sőt nem is kell hozzá uj törvény, a nagyváradi törvényszék a napokban a „Szabadság“ cimü lapot egy kereskedővel szemben mintegy 7000 K kártérítésre kötelezte a régi törvény alapján. Igaz, a lap csakugyan irt annyit, hogy a „Friedl és Gőrös céget megtámadták a hitelezők.“ Dehát azt még meg lehetett volna reparálni is. És sokan úgy gondolkoznak, hogy mindegy az, ha jót vagy rosszat hoznak a lapok róluk, csak reklám az nekik, mert a nevük forog. De a bíróság hibásnak találta a lapot és keményen elitélte. Anélkül, hogy a bíróság ítéletét kritizálni akarnók, mi nem hisszük, hogy hírlapi cikkekre adjanak valamit a nagy hitelezők, bizonyosan e.y,-cb titkos tudakozódások is közrejátszottak ottan a részükről. Mert valakinek a hitelét sohasem hírlapi közlemények alapján szokták megállapítani. Ám hiába okoskodunk, a kártérítési felfogás már meggyökeresedett a közvéleményben. Ez onnan van, hogy a sajlóban sok ember csak ellenséget lát, pedig a lap ma már életszükséglet, mely nélkül el nem lehetünk. Képzelhető volna-e az, hogy mi pl. szatmári lapokban beszéljük meg városi dolgainkat s ott adja föl a nagybányai ember, az iparos, kereskedő a maga hir'd. kT v gvbányán, ilthonn A kés némelyek k szí gyilkos eszköz, azért képtelenség volna a kés használatát teljesen betiltani. A tűz sokszor megfizethetetlen károkat okoz, tessék azért a tüzet kitiltani a házakból s nem lesz hol melegedni, nem lesz mit enni, ugyebár. A sajtó is elfajulhat néha, rosszlelküek, revolverezők kezében, de általában a magyar sajtó az ország előrehaladásának a leghat- hatósabb emeltyűje volt mindig és az ma is. Ha március 15-én nem kiáltják ki a sajtószabadságot, az uj Magyarország nem született volna meg. Több rokonszenvre, támogatásra, jóakaratra van szükségünk, inkább barátokra, mint ellenségekre. Ne csak a sajtó kinövéseit tartsuk szemünk előtt, de gondoljunk annak áldásaira is. Azok, akik sokat panaszkodnak a sajtó ellen, többnyire maguk is hibásak, mert nem vesznek részt a kulturális küzdelemben, holott arra hivatottságuk volna s be vihetnék eszméiket, tudásukat, egész lel? erejüket a fórumon való küzdésbe. Nem védjük a sajtó parazitáit a világért sem, de aggódva nézünk a jövőbe, mely a túlságosan hangsúlyozott kártérítéssel esetleg olyanok kezébe juttathatja a lapokat, akiknek nincs veszteni valójuk. A nagyváradi eset alkalmából talán ma még megengedhettük magunknak ezt a kis elmefuttatást. Kárt bizonyosan nem okoztunk vele senkinek. Chopin. Chopin, szerelmem, vizitedet várom, Érted való sóvárgás szállt ma rám. Oltárrá ű eszi'em fel zongorám, Hadd áldozzam meg lelked szent borán. Oh, jer le hozzám egy csillagsugáron! Eledbe hull egy mimosa-ág, Gyöngéd és érző — hódolatomul Szent az az óra, melyen átvonul A lelked . , s halkan lelkemre borul A te bűbájos rnelancholiád . . . S mig itt zokog szived a húrokon Nagy álmodó, te telkemmel rokon : E bus kis élet tőlem is beh távol l S érzem, az csak egy hamis, tört akkord, Amit egy röpke percre elrabolt A sors szele a nagy Szimfóniából . . . Jörgné Draskóczy Ilma. Az első hajtóvadászaton. — Irta: Török Teofil. — Nem régen történt, hogy Ágost erdőmester kiment a kerületébe vizsgálatot tartani. Kánikula volt, mikor megkezdte munkáját, az erdészek nagyon örültek neki, mert a rekkenő nagy melegben szinte jól esett az árnyék. Ágostnak nagy kiterjedésű erdőbirtok volt a felügyelete alatt, a zalai leghatalmasabb erdők, ős vadonok. Hatalmas szál ember volt, úgy hogy mikor először találkoztunk vele, keresnem kellett a feje tetejét. Emellett magasságához mérten meglehetős terjedelmű, aki diszkosztümében úgy nézett ki, mint valami indián főnök. Amilyen magas, amilyen vastag, nehéz testű volt fizikailag, lelkileg oly jó, szelíd és nyájas. Nagyon szerették. Ünnepnap volt ott, ahova megérkezett. Mint végzett gimnazista, bent tartózkodtam a hegyek között. Nagyon szép vidék az, nem lát mást az ember, csak hegyeket, amelyek sötét zöldre vannak bemázolva. Ez a terület keletnyugatnak fekszik s — ha az idő engedi — örökké napsugaras Messziről egész tisztán előttünk kéklik a Balaton hatalmas víztükre. Itt találkoztam Ágosttal, Csicsóban. Emlékszem rá, hajtó-vadászatot reodeztünk. mert azon a vidéken sok a nemes vad. Engem is beválasztottak a gárdába, noha szabadkoztam, hogy nem tudok lőni, mert puska még sohasem volt a kezemben. Nem használt semmit. Nyakamba akasztották a tarisznyát töltényekkel, a váltamra nyomták a puskát és velük kellett mennem. A felső erdőt, melyet az úgynevezett Dabostól (ez erdőszállás) egy nagy völgy választ el, ezt a völgyet állította Wielde erdész körül, ki mint helybeli, ismerte a vadállományt és hogy a vadak hol tartózkodnak. Természetesen a legnehezebb pozíciókra a legügyesebb lövőket szemlélték ki. Engem két jó lövő mellé Wielde és Kőrösmezei közé állítottak. A hajtók Dabos felöl hajtották a vadat. Délig semmi se történt, pedig volt vad elég, de a vadaknak kitűnő szaglásuk van és neki nem mennek a puskának, ha Kapható viltenyszerötési fizietekben, viltanytelepeken és a MAGYAR SlEAENS-SCHUCXERT-MÖVEK-nél. Budapest. VL, Tsréz-kflrat 36. fiyár-utcza t3, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa, Húzott drótszálial 75% árammegtakaritáa.
