Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-03 / 18. szám
Nagybánya, 1914. Május 3. — 18. szám XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HÍVA ,ÖNYE MEGJELENIK 3vTI ISIIDÉI VASÍ Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ====== Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BEVESZ CT-zLuSTOS. P i. bFQlj 5 . • TBÁN. á li. Pénzügyi helyzetünk. A héten, a bizottságokban sok szó esett a város hitelviszonyairól. A pénzügyi bizottság a legapróbb részletekig föltárt mindent s összegezte a város tartozásait, megállapította mire van, mire lesz szükség és igyekezett tervet csinálni a jövőre. Kétségtelenül igaz az, hogy Nagybánya pár év alatt sok adósságot csinált, de igaz az is, hogy ezeket az adósságokat nagyobb szabású építkezésekre, beruházásokra fordította. Az óriási villamos-mű, a vendéglő, színház, hid, iskolák, újabb vasutak, vízvezeték, csatorna stb. sok-sok százezrekbe kerültek, de nem is állíthatja senki, hogy ezek holt befektetések volnának. Az meg egészen természetes, hogy az egyes összegeket a képviselet szavazta meg, aminthogy ahoz másnak nincs is joga, de meg nem is adnak olyan könnyen egy-két milliót máskép a városoknak. Ezért minden rekrimináció, hogy ki felelős, teljesen fölösleges munka. A város az ő lakosainak jóvolláért tette, amit tett s hogy egyelőre egészen más fölfogás alakult a helyzetről, mint aminek kellett volna következnie, az rövid ideig lehet baj, de később meg fog fordulni okvetlenül a közvélemény. Ma pl. hallatlan abszurdum, hogy amiért vizdijat kell fizetni, azért lemegy a házak ára. Ellenkezően, azért mert vízvezeték és csatorna van, föl fog menni az épületek értéke, ez a szigorú logikus következmény. Ha ma az olyan házat keresik, ahol nem kell vizdijat fizetni, nemsokára csak az olyan házat veszik meg, ahol van vízvezeték és csatorna és igy vizdij is. Különös az, hogy azért mert sok háznál telefon van, nem ment le az épületek értéke, pedig a telefonért is csak fizetünk, mint a vízért s ez utóbbi kézzelfoghatóbb, reálisabb valami. Az utóbbi két esztendő nagy baj az egész országra, mindenkire s igy a városra nézve is, az állam maga sem siethet a városok segítségére s e miatt sok a függő kölcsöne Nagybányának. Az lesz a város igazi jóltevője, aki ezeket az ideiglenes kölcsönöket amortizálni tudja és olcsó, nyugodt törlesztési hitelt talál. Mi úgy hisszük, hogy a mai olcsóbb kamat mellett ez sikerülni fog, amikor is 20 - 30 ezer korona kamatkülönbözettel is kedvezőbb lesz a város helyzete s a kamattal a tőke is csak leapad csendesen. Ha talán nem is volna most ideálisán olcsó a pénz, mihelyest ilyen nagy könnyítéssel jár a konvertálás, meg kell azt csinálni mielőbb s ha befolyásos vezető embereink megtalálják a módját, a képviselet bizonyára egy percig sem fog habozni, hogy megszabadítsa a várost az ideiglenes kölcsönöktől és nyugodt állapotokat teremtsen. Az Ínség riadója, E cíftren cikket közöl A Nap tegnapi száma. A cikk Nagybányára vonatkozik s azt a tendenciózus állítást, hogy Nagybányán a munkások között éhínség dúl, azon kérvény közlése támogatja, melyet Nagybányáról vagy másfélszáz munkás intézett a képviselőházhoz azon lakonikus kérelemmel: munkát kérünk, mert éhezünk. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kisiparosság a legutóbbi évek válságos gazdasági viszonyai folytán nehéz helyzetbe került, mert hiszen a pénzszűke miatt igényeit mindenki a minimumra fokozta le, de azért nem tartjuk helyén valónak, hogy ilyen szenzációt hajhászó kérvényekkel akarják a város jóhirnevét meghurcolni, főleg azoknak a lapokban való közlésével is, midőn az ilyen kérvényeknek úgy sincs semmi eredménye, aminthogy nem is volt, hiszen a kérvényt a képviselőház elnöksége folyamodóknak érdemleges intézkedés nélkül visszaküldte. De ha a kérvényt aláírók névsorát böngésszük, még nagyobb csodálkozással kell tapasztalnunk azt, hogy éhínségről panaszkodnak olyanok is, akiknek Nagybányán házuk van, vagy akik rendes kincstári munkában állanak. Vagy pláne, akik már nyugbéresekl! S itt bújik ki a lóláb. Bizony nem más e kérvény, mint bizonyos egyének agitálásának az eredménye! A szenzációt keltő cikkre dr. Makrai] A gagyi cirkusz. Kölönte Mózsiné a szoba sarkában ült, a fölnyitott tulipános láda előtt egy kis, kerek széken és a ládából szedegette elé a különféle régi ruhadarabokat ... A láda szélén már egymáson feküdt egy ósdi, fekete-selyem fejrevaló kendő, egy fekete tafota fersing és ujjas, sirting kötény és a zsebbevaló kendő, szóval az egész fölszerelés, a mit halógunyának szánt s ami rendesen csak akkor kerül elé, a mikor a tulajdonos der- medten, halva fekszik a nyujtópadon és az öltöztető asszonyok keresgélnek a ládában. . . Most mégis elékerült, mert majdnem olyan különös dolog történt, mint a halál. A Keresztúrról hazatért szekeresek Írást hoztak a bírónak s szóval is kihirdették, hogy cirkusz jő a faluba ma délután, cirkusz. Ezt a csodát Gagy körsége, mióta a világ világ, először érte meg s ezért nagyban készülődött az egész falu. Kölönte Mózsi bá az ágyon ülve figyelte a felesége munkálódását s élesztgette fekete, makkfalvi pipájában a tüzet. . . . Szinte taktusra pö- fögtette ki azt a kevés füstöt, a mi az olyan magafajta öreg ember pipájából még telik . . . A pöfögés olyan hangot adott, mint a mikor a borvizforrás körül, a zsombékokból ki-kitör a szénsav, de az ilyen hang mellé néha került egy-egy határozott »hm hm« is, a mit az asz- szony készülődése váltott ki az öregből . . . Egy ideig csöndesen nézdegélt maga elé s nemtörődömséggel lóbálta az ágyról lelógó, fakóra kopott csizmáit, de a mikor a felesége karjára vette a halógunyát és letette az asztalra, már nem tudta szó nélkül hagyni. — Tám meg akarsz halni ? — bökte ki csöndesen a kérdést. — Ugy-e szeretné? Kijedtől kitellik, hogy szeretné! — felelt a vén asszony — de még nem járok a kedvibe . . . Várjon ! . . . — Várok, várok, pedig annyi szönt, hogy lyányt vonnék ! — évődött Mózsi bá — met no, biza megvénültél te asszony! . . . — S kijed tán megéfijodott? . . . — Én nem, met én meg se vénültem . . . Neköm nincs eszömbe a haíógunya . . . Legén vagyok én még 1 — Ejh, legény mosolygott a vén asszony — csak az a baj, hogy a horgas ina nem tudgya . . . Nincs úgy, mint a mikor hezzám járt s a kerítés tetején is vót kapuja . . . Eltőt ... De mán tőgye le a pipáját s-vögyön valamit magára ! — tette hozzá szaporán és a fogasról leakasztva a gazda ünnneplő ruháit, odatette melléje az ágyra. — Nincs ma vasárnap s mies napra a viselő gúnya is jó! — mondotta Mózsi bá. — Értse meg, este mönyünk a czirkuszba, hát csak nem jöhet akárhogy! — Nem akarok én oda mönni! — Ugyan bizon mié’t ne jöne? — Pénzöm sincs 1 — Jó a tojás is, a’ meg van elég ! — Hát ha a tyúkjaid békommendálnak, de hát minek a nekünk? — kárpálódott Mózsi bá. A vén asszony nem felelt, mert hirtelen dobverés, éktelen kacagás, rivalgás hangja szűrődött be az ablakon az utcáról. Az ura szavaival nem törődve, rohant ki a kapu elé. A hév Mózsi DT17C7 A FA rvnPYÉT TD FA í\szatmármegyében. DIJXOZD/YlJ V_J I vJvJ 1 I UKUFJ Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle Inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilén világítás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és ulóévadban az állandó tartózkodóknál a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a für dóig azgalóság.
