Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 14. szám

1914. Április 5. összehordta a messze idegenbe szétszóródott Munkácsy képeket. És ha nem is sikerült a leg­nagyobb képeit mind megszerezni, hisz azok legnagyobb része amerikai milliomosok magán­gyűjteményeiben vannak, — elhozta az Ecce homot és összegyűjtötte Munkácsy minden alko­tási fázisát erősen reprezentáló képeket, — váz­latokat, rajzokat, melyekből igy egymás mellé sorakozottan tiszta *kép tárul elénk Munkácsy életét kitevő festészetről. Az Eccö homo viharosan nagy jelenetét ábrázoló festmény Munkácsy bámulatosan pontos- és minuciosusan finom egyéb képein nagy kom- ponálói tudása nyilatkozik meg. Minden alak hosszú izzáson megy át, mig a végleges formában a nagy vászonra kerül. És a hosszú nehéz tanul­mányok után is frissen, élettől lüktetőn helye­ződnek el és vesznek részt az ábrázolt aktióban. Itt már nyoma sincs a különállóságnak, bele­simulnak a kompozitiókba, mintha alkotójuk egyezerre adott volna alakot és lelket mind a szereplőknek . . . A Munkácsy vázlatok. Ezek nekünk tán még többet, nagyobbat jelentenek, mint a ki­csiszolt kész képek. Ezeken a vázlatokon át, mint egy tiszta nagy ablakon betekinthetünk abba a gazdag műhelybe, melyben Munkácsy tervei grandiózus elképzelései hosszú — hosszú fejlesztés után testet öltöttek. Tanulságos mély bepillantást adnak e vázlatok a Munkácsy mun- kametodusába. Érzik, hogy villanik meg az ötlet magva, hogy indul meg, hogyan válik höm­pölyögve egyre szélesebb folyammá, mint ütközik ki a központ, a hős és mint rajozza körül egyre számosabb, egyre kiforrottabb mellék alak, még végre teljes nagyszerűségében bontakozik ki a mestermü Izgalmas momentumok, nehéz vajú­dások menetét teszik ezek a vázlatok és min­degyike nyomán egy titok pattan ki. — Sok vázlat, sok titok megoldása és végül előttünk áll pőreségében még gigászibb »nagyunk«: Mun­kácsy Mihály. Nagy és méltó munkát fejtett ki az Ernst muzeum e kiállítás körül. Megtalálta és össze­rakta a legkarakterisztikusabb mozaik szemeket, melyek igy felsorakozva imponáló, mondhatni teljes keretben adták Munkácsy Mihály csodá­latos, sokváltozatu festészetét. Levél Amerikából. Lapunk egy barátja Írja a következő so­rokat : Roebling, márc. 23. Ami a munkaviszonyokat illeti, mondani lehet, hogy a legeslegrosszabbak. Százezerszámra érkeznek a bevándorlók havonta és munka se­De a barátom üvöltve dalolta a torreádor in­dulót, a többiek aludtak, vagy a jövöt színezték. Jó magam Dutka-verseket motyogtam, mert ezt szoktam cselekedni, ha el vagyok részvényesedve. . . . Vájjon visszajösztök, jókedvű bohémek ? Akárhogy is lesz. E pillanatban veletek vagyok és színezem a jövöt színek nélkül. * Húsvéti gondolatok. Itt a tavasz, az ujjá- ébredés. Csakhamar itt lesz a feltámadás emlék­napja is ... És én reád gondolok Megváltó, akit tanaid mélységes igazságának, tanaid diadalának tudatában még keresztre is feszítettek, hogy fel­támadjál. A mindenség legboldogabbja vagy, mert nem ismerted, nem ismerhetted a szenvedést. Ki tudja, a legboldogabb, vagy a legboldog­talanabb vagy ? Hiszen a keresztyén közönyösök légiója pil­lanatról-pillanatra örületesen szaporodik. És va­lami úgy súgja nékem, hogy diadalt fognak ülni, ha diadal lesz az. Akkor lesz szenvedés és te leszel a leg­boldogtalanabb. Miért is van az, hogy rólad beszélni, rólad Írni csak a hivatalosan hivatottaknak szabad A közvélemény előtt mindenki más úgy jár, mint az az ember, aki a bronz edényről kezével le akarja dörzsölni a nemes patinát . . . . . . Kedves olvasóim, öntözzétek magato­kat sok töméntelen vízzel. *A gondolatpatakok selymes, húsvéti vizével. Scarrificator. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE hol semmi. Százezerszáma koncentrálódnak a nagy metropolisokba, mint pl. New-York, Chi­cago, Philadelphia stb. A városi hatóság na­ponta egyszer ad ingyen ebédet a munkanél küliek részére. Az ipar pang, nem a pénz hiá­nyában, hanem politikai utón lett a pangás előidézve. Tudniillik jelenleg demokrata kor­mányunk van, demokrata elnök, amely elv igen ellenkezik a nagy kapitalisták elvével, igy akarnak bosszút állani a népmiilión. Az ame­rikai pénzkirályok, acél- és petroleum-mágnások egyszerűen nem kötnek semmi üzletet, hogy a munkásnép millióit megbüntessék azért a nagy bűnért, hogy nem merészelték a kapitalisták szekerét tolni a múlt választások alkalmával. Máma már Amerikát sem az elnök, sem a kormányférfiak nem kormányozzák, hanem a pénzfejedelmek. A törvényhozás teljesen tehe­tetlennek bizonyult velők szemben. Az összes monopóliumok a trösztök kezén vannak, vagyis egyes emberek kezében, akik mindennek úgy szabják az árát, ahogy nekik tetszik. A megélhetési viszonyok is ma már elég rosszak. Minden elég drága, ezelőtt hét évvel, amikor én kivándoroltam, sokkal olcsóbb volt, harmadrésze a mostani árhoz képest. Tehát ebben a 4 évben a munkaviszonyok nem a legjobbak lesznek, mert arról már gondoskod­tak a nagy pénzemberek, hogy máskor repub­likánus embert tegyenek az állam élére, hogy jobban monopolizálhassanak. De mindamellett azért csak dolgozunk, csak nem teljes erővel, pl. én 6 éve dolgozom egy világhírű nagy kábel­gyárban mint géplakatos. Én munka nélkül azóta nem voltam egy napig sem. Ami a munkarendszert illeti, azok kifogás­talanok, az európaihoz nem is lehet hasonlítani. Megjegyzem, hogy igen fejlett a technika, külö­nösen a gépipar, olyan berendezések vannak, amiről Európában még csak fogalmat sem al­kothatnak. Ez a gyáriparvállalat állandóan nyolc­ezer munkást foglalkoztat, a nagy műhelyekben négy-ötezer lóerejü gépek tucatszámra vannak, amik a nagy hengerdéket hajtják. Igen sokat tudnék róla írni, de hát úgy is fölösleges, mert odahaza nincs vállalkozó szellem. A magyar gentlemanok csak a sportnak élnek, nem a vál­lalkozásnak, azért kell nekünk magyaroknak szülőhazánktól távol idegenben keresni kenye­rünket, pedig példát vehetnének e hatalmas köztársaságtól, hogy egy nemzetet nagygyá csakis az ipar és kereskedelem tehet. A mi ha­zánk nemcsak 20 millió lelket volna képes ki­elégíteni, hanem 50-et is, csak más rendszerre volna szükség. Én bennem is fölébred gyakran a haza- szeretet lángja, annak a helynek viszontlátása, ahol születtem, ahol bölcsőm ringott, a szülei és testvéri szeretet és viszontlátás, de mindent legyőz a megélhetési arány. Én hazaszeretetem­nek a közelmúltban is tanujelét adtam azzal, hogy Amerikából fordultam kérvénnyel a ma­gyar államvasutak gépgyárához munkába való felvételért, de sajnos azt a választ kaptam, hogy nincs üresedés, tehát nem alkalmazhatnak. Most már alig hiszem, hogy valaha legyek szülőhazám lakosa, pedig csak Magyarország az én édes anyám, Amerika csak mostohám, de ha mos­tohám, még is jobban gondoskodik mostoha gyermekeiről, mint az édes anya. Heti krónika. Április elseje, a régi világban kedves dá­tum, amikor sok ártatlan tréfát engedett meg magának a közönség. így volt ez a barátságos, egységes társadalmi életben. Milyen érdekes volt pl., mikor egy urinő harminc meghívót irt uzsonnára, persze a mások nevében s össze­cserélve a meghívókat, az egyik delnőt A-hoz, A-t B-hez, B t C-hez, C-t D-hez ... X hez hívta meg. X et pedig A-hoz uzsonnára. Azután kiült az erkélyre és nézte, hogy mozognak a gálába öltözött hölgyek a piacon, az utcákon és senki sem talált senkit, mert mindenki meg volt híva. Ma legnagyobbrészt tudomást sem vettünk az élcek napjáról. Ma már lehet április 1. dá­tummal akármilyen komoly dolgot megindítani, senki még csak nem is teszi föl, hogy az tréfa volna. Farkas Jenő, a testvér város polgármes­tere pl. egyenesen április elsejére hívta össze ide a Kárpát-Egyesület értekezletét s egész ko­14. szám. (3) molyán tárgyaltunk felette. Vajha volna belőle valami! Április elsejére jött meg a hire annak is, hogy Szinérváralját elválasztották tőlünk a követ­választásra nézve. Régi jó társunk búcsúzik tehát, de, azt hiszem, mindkét részről örömmel veszik a változást. Ne tessék félreérteni, nem egyébért, csak azért, hogy a mozgékony, sok szavazóju, városi jellegű Váralja végre köz­pontja lesz egy önálló kerületnek. Nekünk is öröm az. Egyébiránt konstatálom, hogy sok a há­zasság és sok a menyasszony. Ez kétségkívül kedvező időfordulatot jelez. A husvétunk pedig előreláthatóan igen szép lesz, zöld csütörtök valóban meg fogja érdemelni a zöld nevet s virágvasárnapra is van elég virág. A szünidő már ma kezdődik. Gyönyörű­ség látni a sok örvendező gyereket, akik lel­kendezve sietnek haza, hogy tiz napig zárva lesz a múzsák temploma. Hej, ha mi is igy mehetnénk még egyszer haza vakációra, de a világ forgatagában nem pi­henhet többé nem kap szünidőt a krónikás. Esküvő. Dr. Selegián helybeli orvos múlt vasárnap tartotta esküvőjét Nagysomkuton Olsavszky Gyula dr. ügyvéd leányával: Valér- ral. Mán Lajos orsz. képviselő és Berényi Antal törv. biró voltak a násznagyok. Kinevezés. A pénzügyminiszter Odlffy Lajos helybeli mérnököt a selmeczi bányászati fő­iskolához ideigl. tanársegéddé nevezte ki. Himenhir. Rápolti Nagy Jenő dr. magyar- láposi ügyvéd március 31-én tartotta esküvőjét Budapesten Fáy Mártával. Az egyházi szertar­tás a VII. kér. r. kath. plébánia-templomban folyt le. Násznagyok voltak Ilosvay Lajos ál­lamtitkár, orsz. képviselő és Hollós Oszkár vasúti igazgató. Elhalálozás. Rácz Pál felsőbányái gazd. tanítónak, lapunk munkatársának 3 hónapos kis fia, Endre, mint részvéttel értesülünk, meghalt. Március 25 én temették. Áldás és béke poraira. A fogyasztási szövetkezet vasárnapi köz­gyűlése elfogadta a zárószámadásokat. Virágh Lajos emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. A régi igazgatósági tagokat újból megválasz­tották. A villamos szinház holnap, vasárnap dél­után 4 és este 8 órakor a következő műsorral tart előadást: 1. Tűz van, komikus kép. 2. Az elrejtett végrendelet, dráma 2 felvonásban. 3. Pathéjournal, természetes kép. 4. Bob csintalan­kodik, komikus kép. 5. Max meg a szobalánya, vígjáték 2 felv. Előadja Linder Max. E kitűnő műsort ajánljuk a mélyen tisztelt közönség b. figyelmébe. Az István-szálló bérlő r.-t. múlt vasárnap tartotta közgyűlését, a hol az alapszabályokat megváltoztatták, a m. évi zárószámadásokat elfogadták s a szokásos fölmentvényt megad­ták. Ezután az uj alapszabályok szerint meg­tartották a választást. Elnök lett: L. Bay Lajos, igazgató : Almer Károly. Az igazgatóság tagjai: Bay József, Brebán Sándor, Glavitzky Károly, Ajtai N. Gábor, Hanzulovits Kristóf régiek, Steinfeld Béla és Fábián Lajos újak. A társaság részvényenkint 15 koronát oszt. Vasúti gyűlés. A szatmár nagybányai vasút a múlt héten tartotta közgyűlését, a hol 475 ezer korona hozzájárulást szavaztak meg a láposi vasútra. Ugyanitt kimondták a szatmár-nagy- bányai vasútnak az uj vasúttal való egyesítését. A határozatok a pénzügyminiszterhez és a keresk. miniszterhez fölterjesztendők. A vállal­kozó mérnökei már erősen dolgoznak a fel­vételeken, kutató munkálatokon s a kisajátítási egyezkedéseket is megkezdették. Minden jel oda mutat, hogy a felsőbányái alagút terve meg fog maradni. A Számum karavánriasztó szele is csak csillogó harmat ahoz a söpréshez képest, amit tegnap délután elkövettek a főpiacon, hivatalos nyelven a II. Rákóczi Ferenc-téren. Mikor úgy uzsonna táján a legtöbb járókelő élvezte a szép tavaszt, egyszerre csak minden öntözés nélkül a lelkes egiptomiak nekifogtak a forgószél- kavarásnak »és futva-fut, ki merre tud«, sokan befogták az orrukat, mások a kalapjokba dug­ták a fejőket, a mérgesebbek körmönfont ká­romkodásokban törtek ki. Hát uraim, nem a szánalomig nevetséges az, hogy ilyen egy utca •

Next

/
Oldalképek
Tartalom