Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
1913. Március 23. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 12. szám. (8) A fiatal ember itt megy el előtte, tisztelettudón megemeli kalapját. — Jó napot kívánok. — Jó napot Holik ur — feleli a lányka nyájasan, úgy, mint anyukától látja, sőt szól is pár szót, mert ezt is igy tanulta : volt templomban délelőtt? — Igenis kisasszonyka, a főesperes ur prédikált. — Szépen beszélt? — érdeklődik tovább. — Arany volt minden szava. — Sokan voltak? — Bizony sokan, — De már nem tartom fel, Isten áldja Holik ur. — Minden jót, kisasszonyka. Mindketten meg vannak elégedve; a »kisasszonyka« is, ki a mama szerepében sikerrel állta meg helyét és a szomszéd mester is, kinek jól esett a szives beszéd. Szőke kislány kötényében piros tojásokat visz; eltűnik egy házikóban, barátnője lakik ott, majd együtt »cifrázzák« ki holnapra a hi- meseket. . . Mélységes csend, főtt sonka-illat, kalácsot majszoló gyermekek, tisztes, templomba siető öregek, nyugalom, megelégedés a becsületes arcokon. Fölnyitotta szemét. . . Be messze került attól a derűs képtől 1 Ott a béke, szeretet, megértés, itt a fővárosi lárma, tolakodás, élvhajhászás s főleg az ideges sietés mindenben. Sietve esznek, sietve mennek és sietve élnek itt az emberek. Nem érnek rá illedelmesek lenni, még kevésbé benső életet élni. Mindenki elégedetlen s mindenki feljebb adja egy fokkal a rangot. S nem a maguk otthonát igyekeznek nyugalmassá tenni, de a másokét lármájokkal megzavarni. Ott egy részeg ember trágár dalokat énekel, itt egy cseléd vihánczol valami gyári legénnyel, amott egy munkásember ütésre emeli kezét, mert asszonya tartóztatja, hogy ne mehessen a korcsmába, s futnak mind el hazulról kávéházba, mulatók felé, »hja« ma van a feltámadás ünnepe, vigadni kell, berúgni muszáj! ez illik ilyen öröm naphoz. Eltöprengett. Ugyan milyen lehetett az élet akkor, mikor feltámadt a Megváltó? Melyik kép közelíti meg az elsőt? Azok áhitatos szive, becsületes egyszerűsége, vagy ezek duhaj féktelensége ? Amazok a naiv, ártatlan gyermekek-é az ő kisdedei, vagy emezek az apjok oldalán kávéházba siető, orfeumi nótát fütyülő, kiöltöztetett, apró gnómok? Azt hiszem, ha a két képet összeillesztjük, megkapjuk az elsőt; egyik, avagy másik nélkül hiányos volna a fogalom, mit róla alkothatunk, A jók, a szeretetteljesekért ólt és a posványba züllöttek bűnéért szenvedett kinhalált. Vájjon eljön-e az idő, mikor nem a múltat fogják másolni az emberek, de beteljesedik a Megváltó álma, mely közel kétezer éven át puszta álom maradt csupán és a szeretet, békesség lel tanyát e földön mindenütt, elűzve a bűnt, tisztítva a fertőt? Vájjon eljön-é? Messziről harangszó csendül, biztatólag hívogatva, mint világitó torony az élet tengerén, jelzi az utat . . . ike. Heti krónika. Végre egy uj gondolat március 15-ödike , megünneplésében. Megkoszorúzták a Petőfi- i emléktáblát! Helyes, igen helyes, Petőíi ugyan- j csak szoros közösségben van március idusával, ' áldozzunk ezután e napon mindig az ő nagy szellemének. Október 6 án meg föl kell keresni valami nevezetes sirt, pl. a Fésűs polgármesterét, aki a nehéz időkben olyan bámulatos szilárdsággal állotta meg helyét. Meglepetéssel olvastam Budapesten a nagy- j bányai március 15 ödiki programra meggazdagodását, mert — mi tagadás benne — én ott töltöttem ezt a nagy napot s még vasárnap is ünnepeltem a Petőfi-társaságban, ahol Várady oly szépen emlékezett meg az 1848 évi márc. 15 ödiki Nemzeti Színházi előadás eseményeiről, Jászai pedig szavalta a »Vén zászlótartó«, »Ott essem el én a harc mezején«, »Dalaim« stb. gyönyörű Petőfi-verseket óriási lelkesedést keltő módon. Hallottam egy 12 éves gyermeket, amint a Petőfi-szobor talapzatáról szavalta a »Talpra magyar«-t s az összegyűlt fővárosi unott közönséget szebb tettekre hevitette. S hallottam Móricz Zsigmondot is, amint székfoglalójában kifejtette, hogy az a három boldog ember, aki magát annak hitte, tulajdonkép’ nem boldog, vagyis hogy nem boldog a magyar! Mi is ebből indultunk ki, mikor a láposi vasút ügyében kopogtattunk s egy kis boldogulást akartunk keresni ennek a vidéknek. Talán már a közel jövő megmutatja, hogy nem hiába jártunk. Azt az ünnepet, mikor az első magyarláposi vonat berobog, még a legöregebb emberek is megérhetik. Egyébként itthonn csendes a hangulat. A szalonkák húznak, a vadászok nagy izgalommal rándulnak ki minden este a közeli csalitokba, nagy odaadással és kis eredménnyel. Hírlik, hogy az első. szalonkát ki fogják állítani egy piaci kirakatban, mert a közönség már nem hisz ezekben a szalonkákban annyi évi csalódás után. Dula Jancsi hazaérkezett s most már »hegedűjét a kezébe kapja s czakkumpakkját empohár bort, minden nagy kínálás nélkül megittam s felállva, Görgey kezembe adta a már készen- levő nagy sürgönyt; egyszersmind megismertette velem a rám néző kötelességet: »a sürgönynek holnap este nyolcz órakor — törik-szakad — Debreczenben, a hadügyminisztériumnál kell lennie ; ha azon az utón megy vissza, amelyen jött — Miskolcz—Tokaj felé, útja minden kockáztatás nélkül végezhető ; de a távolság miatt, éjjel-nappal menve is, a fogatváltással beáilható késedelmet is számításba véve, alig érhet Debrecenbe, a hadügyminisztériumba az estveli 8 órára, pedig a sürgönynek ekkora ott átadva kell lennie; ellenben Poroszló—Tiszafüred felé ez megtörténhetik; csakhogy ezen az utón a két ellenséges hadvonal közt kell mennie, s a magyar had vonal Bessenyőn túl balra az úttól letérve és eltávolodva a t.-fü - redi elsáncolt hídfőre, az osztrák hadvonal pedig az úttól jobbra kihúzva a poroszlói (tiszanánai) sóháznál a tiszára támaszkodik, melytől csak egy vadászpuska hordtávolban visz az ut, a két had • vonal közt fekvő Poroszlóra s onnan felégetett hidhelyeken fenyószálakból hevenyészett hidakon, most alig járt utón át a t.-füredi hídfőhöz, tehát oly ut áll előtte, amelyen az elfogatás eshetőségének Lsz kitéve: de ezen az utón holnap a sürgöny estveti 8 órára Debreczenben a hadügyminisztériumnál lehet, ahol lennie kell . . . hát melyik utat választja i . . .« »Ea csak a lehető séggel kínálkozó utat választhatom s az élet-halál eshetősége mellett is — a rövidebb : Tiszafüred vezető ut . . . « »Jól van. Ez esetben a szekér tele legyen szalmával s ha az ellenség által elfogatással lesz szemben, a sürgönyt a szalma közé dugva, a szalmát fej gyújtja s aztán ... jöjjön, ami jönni fog... elfogják, talán halállal fog lakolni, de katouahalál- lal! . . . ez az eshetőség a számára bármikor készen áll!.. Van-e gyújtó szere ? »Nincs !« (Folyt, köv ) legeti rajta.« Mint baka a világért sem vette volna elő a vonót, derogált neki, de most már minden meg van bocsátva katonáéknál, még a hegedülés is. Szóval vigabb lesz az ünnepi élet Nagybányán, mert hát itt a prímás. Mit is ér egy banda feje nélkül. Aztán meg kell a tisztujitásra is a cigány, hiszen már csak alig egy hét választ el a viharos naptól, mely iránt azonban valami szerfölött élénk érdeklődést még nem igen tapasztalt a kinek-kinek boldog ünneplést kívánó krónikás. Áthelyezések. Veress József kir. bányatanácsost a miniszter Nagybányára, Angermayer Béla pénztárost a Ganz gyár r.-t. városunkból Nagyenyedre helyezte át. Kinevezések. Burián Sándor, Holley Jenő, Takács Sándor posta és táviró segédtiszteket segédellenőrökké, Burján Sándorné II. o. kezelőnőt I. o. kezelőnővé nevezte ki az igazgatóság. Himenhir. Jamnik István kir. s. erdőmérnök 24-én hétfőn tartja esküvőjét Kolozsvárt Fekete Erzsikével.. Az evang. templomra a nyíregyházi főgimnázium ifjúságának gyámintézete, a múlt ősszel jelzett 15 K helyett 30 K küldött most kegyes adományképpen. Fogadja az egyház hálás köszönetét. E 15 korona többletnek és a múlt számban kimutatott összegnek levonásával fö- dözetlen még 9844 K 81 fillér. A miniszter köszöneté. A vallás- és közokt. miniszter Teleki László Gyula gróf kővárhosszu- falui nagybirtokosnak, aki az ottani áll. elemi iskolának 24 szegénysorsu tanulóját látta el ruhával, őszinte elismerését és köszönetét nyilvánította. Zsembery Ervinke hangversenyére nézve azt a változást jelezhetjük, hogy nem Revere, hanem Mooshammer Bomán kir. operai hárfa- müvész, zeneakadémiai tanár fog eljönni s azon szerepelni ünnep másodnapján. Zsembery Ervinke már városunkba hazaérkezett. A koncertjegyek erősen elfogytak, további előjegyzések Kovács Gyula könyvkereskedésében eszközöl- hetők. Az érdekes hangverseny nagy közönséget fog vonzani. Uj ügyvéd. Dr. Markovics Márton ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgálatot Marosvásárhelyen e hó 13-án letette. Az oklevél átadásakor a táblai elnök meleg dicséretét fejezte ki az uj ügyvéd nagy tudása fölött. Küldöttség a miniszterelnöknél. A lápos- völgyi vasút érdekében e hó 15-én tisztelgett egy nagyobb küldöttség a miniszterelnöknél, a föidmivelési- és pénzügyminiszternél. A miniszterek egyszerre fogadták az országház minisztertanácsi termében a küldöttséget, melynek szónoka Bay Lajos orsz. képviselő volt. A küldöttséget Csaba Adorján főispán mutatta be. Bay utalt beszédében az uj vasút nagy jelentőségére. a vállalatnak az állam szempontjából is életrevalóságára, általában igen szépen és behatóan beszélt A miniszterelnök nagyon szívesen fogadta a küldöttséget s kilátásba helyezte, hogy amit csak tehet, szívesen megtesz a nagyjelentőségű vasutért. Ezután a miniszterek a küldöttség egyes tagjaival beszélgettek, mire a fogadtatás déli 12 órakor véget ért. — Részt vettek a küldöttségben Csaba Adorján főispán, Bay Lajos, Szuhányi Ferencz, Dániel Gábor báró, Ilosvay Lajos, Kubinyi Géza, Szent- iványi Gyula orsz. képviselők, dr. Makray Mihály, Farkas Jenő polgármesterek, Moldován László igazgató, Révész János, Stoll László dr. Hollós Oszkár, Nagy Jenő dr., Szabó Sándor damokosi, Sallay József magyarláposi községi birák, mint küldöttségi tagok. Mi úgy látjuk, hogy ha a pénzügyi helyzet egy kissé enyhülni Kapható mindenhol! A BIKSZÁJ d: természetes ásványvíz gyógyhafcása hurutos bántalmaknál páratlan. A- A legutóbbi termésű saKapható mindenhol! kívánatét.11 kuid a Bíkszádí gyógyfürdő igazgatósága. kHünrÁaHia8 ligáit It!
