Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
Nagybánya, 1913. március 16. — 11. szám TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVEEO-J'El-.ElSriiS: -^r A R Á.TR.TNT A. T3 Előfizetési Arak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkeszt- KÉJ VÉSZ II %*zt8ség „íal : j ft‘ ayai-utca SO. ‘Jatt. = *-..EFGN: NAGYBÁNYA A.VÍ. = Ma ünnepeljük a nagy nemzetigünne- pet, melyhez az uj Magyarország ragyogó hajnala fűződik. Véres volt a hajnal, de méltó egy szabadságért hevülő nemzethez. Maga március 15-ike még barátságos, békés nap, mikor a nép a maga fenségének tudatában kíméletes és előkelő volt, mint egy keztyüs mágnás. , Mit is kívánt akkor a nép? ^ Elsősorban sajtószahadságot. Ez meg is van a legteljesebb mértékben s ha néha túlzásokba is csapong, mégis értékes kincse nemzetünknek. Azután felelős minisztériumot. Teljesedett ez az óhaj is, csak úgy dúskál a magyar a minisztériumokban, minden 2—3 évben megbuktat egy-egy gárdát. Az évenkénti országgyűlés Pesten, a törvény előtti egyenlőség, közös teherviselés (adófizetés), az úrbéri viszonyok megszüntetése, esküdtszék valóra váltak, a status foglyokat is szabadon bocsátották. És létesült az unió Erdélylyel, egygyé lett a két ország, hogy egységében erősödjék. Ezek a kívánalmak óriási változást jelentettek, évekig l __ atott volna felőlük az országgyűlés. Március idusának szent lelkesedése végzett velük egy pár óra alatt. Ez vetette meg alapját az uj Magyar- országnak, ezért nagy és jelentőségteljes dátum március tizenötödike, melyet minden magyar honpolgárnak hazafias hálával kell megünnepelni. A márciusi kívánalmakból azonban három pont még mindig nem valósult meg. Ezek: a nemzeti őrsereg, a nemzeti bank s a katonaság esküdjek meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. Az első a honvédségben félig valósult ugyan, de teljesen nem, a másik kettőtől azonban távol állunk. Nem lehet célunk e három kérdést részletesen tárgyalni, ntpjogi szempontból fejtegetni, előnyeit, haszaait hangsúlyozni, elvégzik ezt helyettünk \ politikusok jobban, annyit azonban d yis meg kell említenünk, hogy a magyar ezekről a kívánalmakról most sem mondott le, azokat továbbra is nyilvántartja. Bármennyire keressük is az eseményekben, nagy jellemekben, háborúkban gazdag magyar történelemben a mai naphoz csak némileg hasonlítható időpontot is, nem találunk. Igazi nemzeti ünnep ez, népfenség, a szabadság, a népjogok ünnepe. Fejezzük ki örömünket a fölött, amit mar elértünk általa, és tartsuk nyilván azt, amit még mindeddig el nem értünk. Mindenek fölött pedig igyekezzünk méltók lenni a 65 év előtt élt magyar néphez érzelemben, bölcseség- ben, tetterőben. Városi közgyűlés. — 1913. márc. 12-én. — Huszonhat tárgyas közgyűlése volt ma a város képviseletének, elég szép érdeklődés és kellő szinvalon állott tárgyalás mellett. Az első nyomósabb tárgy a város takarékpénztárának 1912. évi zárószámadása volt, melyhez dr. Rencz János főgimn. igazgató szólott kimerítően és mindvégig érdekesen, mintegy félóráig tartott beszédében. Elismeréssel fogadta az eredményt, köszönetét mondott az igazgatóságnak és tisztikarnak, csupán annak az óhajának adott kifejezést, hogy jövőre a zárószámadást a képviselőknek is küldjék meg, ne csak a választmányi tagoknak s az uj városi törvényre hivatkozva, a takarékpénztári tisztviselők jutalék-rendszerének revi- deálását sürgette. (Időközben Torday Imre elnökölt, mert a polgármestert Budapestről hívták a telefonhoz) Moldován László, Révész János, Virág Lajos, Ajtai Nagy Gábor szólották hozzá a dologhoz. Ajtai azt is hangsúlyozta, hogy vegye jegyzőkönyvbe a képviselet a takarékpénztár igazgatójának azt az Ígéretét, hogy az 1913. évi nyereményből 14500 koronát fog előlegezni a városnak a II. félévben. Ami Március 15-iki elmélkedés a Balkán háborúról. Micsoda zugás, vad riadalom . . .! Te rád rohantak, ozmán uralom ! Nézd régi földed kis királyait, Sereged’ űzik, vijják váraid. Nem is oly rég volt mind alattvalód, Most ők lesik a prédának valót. Szabadság! a te szent neved’ risoltják, S a védtelen nép életét kioltják, Gyilkolnak asszonyt, gyönge gyermeket, Bemocskolják a keresztyén nevet. S te tűröd ezt, te Állah népe!? . . . Nem ! Rád ismer újra a történelem. Megemberelted újra magadat És visszaverted a gyilkos hadat. Most lankad már a két fél háborúja, Belészólott a felhős ég borúja, Metsző hideg s a sűrű hófúvás S téged kísér a lomha alkuvás. Örül a moszkó most, hogy veszni hagynak, Én téged látlak márciusi nagy nap ! . . . Beh szép remény volt! Boldogok valánk, De aztán jött a moszkó hada ránk. Ez lesz-e sorsod, jó mozlem vitéz! ? Szemed is tán a fényes múltba néz. Egykor nekünk is volt bajunk veled, Nyugat felé hogy kiáradt kelet. Recseg az ország, koronája ing, Le is hullt volna, ha nincs Hunyadink, Aztán — le sem hullt, csak úgy elorozták, Mikor az idegent nyakunkra hozták. Lassan, kajánul húzódott felénk. Majd önhazánkban zsellérek levénk. Föikeltünk gyakran, rávittük hadunkat, Hogy visszavivjuk birtokos jogunkat. Békét kötött, de megszegő a békét, S a küzdelemnek soh’ sem értük végét. Te hoztál, Ozmán nekünk segedelmet, Hadad várták a magyar fejedelmek. Nagy hőse nk hogy bujdosók ievének, Oltalmat, Otthont te nalad nyerőnek. Ellenségből igy lettél jó barát. Hálás szivünkkel gondolunk mi rád. És most, hogy rád zudult a nagy vihar, Segitni néked nem tud a magyar, Óh hisz segitni önmagán se tud Igaz jogához nincs semerre ut. Óh márciusnak fényes Idusa! Egykor utánad kelt a nagy tusa, lm most előtted tombol . . . óh mi haszna? Előre, célhoz minket nem visz az ma. Csak nézzük busán a tragédiát. Jobb sorsot úgy sem hoz tusája rád Pártokra tépett szenvedő hazám! Enyészet üt a romok halmazán, Ahol leomlott drága templomod. Midőn a zsarnok érdek elnyomott. Hát nincs menekvés? — A romok kövébül A régi templom többé fel nem épül? Fölnézek . . , lm egy titkos vágy ragad, S szemem a lámpa ernyőn fennakad. Bús éjszakámban fenn virrasztva még Fölöttem im a lámpa fénye ég . . . Hol a kanócza ? hol az olaja ? S erösb a fény, mint egykoron vala. Amit a mécs, a gyertya lángja áraszt. A villam-áram túlhaladta már azt. Mi hozta létre? Kutatás nyomán Az ismerettel fejlő tudomány. Igába fogta a villámot és Most már a mécs világa, lám, kevés. A példa biztos, népem ifjúsága! Ha te haladsz, az elnyomás hiába Tör ellened s tart fegyveres hadat; Rab földön is a tudomány szabad. Ez a szabadság útja egyedül, A célja biztos s vérbe sem kerül. Ti nagyhatalmak, halvány mécsvilágok. Szánón tekint a nagy jövő reátok ; Féken hiába tart uralmatok, Majd átviharzik a kor rajtatok. Olajtok el fogy, bár pislog ma’még Az ég villáma mindörökre ég! Csengey Gusztáv. Egy öreg honvéd emlékirataiból. — Közli: Csengey Gusztáv. — Rokoni s baráti körben esténként együtt ülve, sokszor hallgattuk boldogult ipám Bartha Mór gacsályi ref. lelkész s negyvennyolcas honvéd érdekes elbeszéléseit. Azokat az eseményeket beszélte el, melyeket ő maga átélt. Az öreg urnák oly kitűnő emlékező tehetsége volt, hogy a legapróbb részletekre is vissza tudott emlékezni. Többször sürgetve kértem, hogy írja le azt, amit úgy kedélyes kvaterkázás közben elbeszél ; oe vesszenek el nyomtalanul szabadságharcunknak ezek az érdekes részletei. Végre engedett, leírta részletesen egész életének lefoyását majdnem az utolsó évig. Kéziratát nekem adta át s én őrzöm azt most, mint családi ereklyét. Egy részletet már közöltem is belőle az »Eperjesi Lapokc-ban a múlt esztendőben, azt a részletet, amelyben a bártfai szorosnál történt megsebesülését Írja le. Márczius 15.
