Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
(2) 7. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1913. Február 16. leendő megvalósítása. Annál inkább van tehát a mi földmivelő országunknak szüksége emez intézményre, melynek megvalósulása után remélhető, hogy ilyen formában helyes irányba terelődött hazai kertészeti és gazdasági kultúránk nagyobb föllendülésnek indul, s válik majd a jövő generáció munkássága révén olyanná, hogy képes lesz lépést tartani a mutatkozó nemzetközi versenyben. Nagybányán szintén folyamatban van a gyermekek kertészeti oktatását célzó intézmény felállítása, hol egyelőre azok a gyermekek részesülnek oktatásban, kik erre önként vállalkoznak, vagy akiknek szülei gyermekeik oktatását kivánják. Az állam olyan területet bérel ki, mely az összes elemi iskolai tanulók által nagyobb idő- veszteség nélkül megközelíthető, s ennek berendezésével a m. kir. gyürnölcsvédeke- zési kísérleti állomást bízta meg. A tanítás vezetésével szintén nevezett állomás vezetősége van megbízva addig, mig erre képzett néptanító idővel a gyermekek kertészeti oktatását átveheti. Midőn a gyermekek kertészeti oktatását célzó intézményt ismertetjük, felhívunk minden szülőt, hogy serkentse gyermekét e nemes foglalkozás gyakorlására, mert ezzel gyermekének tevékenységi vágyát helyes irányba vezeti, a hazának pedig hasznos szolgálatot tesz. Cserei Lajos. fogunk látni, hát biz az egész egyszerű, hol a mozi működik, hol a színészek csinálják a magukét, ennyi az egész. Aztán az a »gyilkos« nevű bohózat egy kicsit embertelen is, hogy annyira megkinozzanak egy jóravaló vidéki kisgazdát, egészen az őrülésig gyötörjék, az leg- kevésbbé sem humánus vállalkozás, sőt nem egyéb, mint ízléstelen és szívtelen merénylet. Aztán meg nem is olyan szamarak ma már a vidéki kisgazdák. Most, amikor mindenki sokszor megfordul Budapesten, nem olyan köny- nyen hagyja magát becsapatni. Elmúltak a régi jó idők, mikor a fővárosban kizsebelték a jámbor vidékieket. De hát bármilyen volt is, mégis csak ez volt az első kinema-szkecs Nagybányán, ezt már senki le nem tagadhatja, sőt a történész is meg fogja egykor örökíteni krónikájában. Mig mi kedélyes mulatozásban töltöttük az időt, azalatt a vármegye komoly tárgyalásokat folytatott s egyhangúlag állást foglalt Nagykároly mellett, hogy ,ott legyen a gör. kath. magyar püspökség. Áldoznak pénzt, földet, mindent, csak megkaphassák ezt az uj hivatalt. A dolog igen szép, de mi úgy hallottuk, hogy Beregszász, Sziget, Ungvár, sőtSzat- már is pályázik erre. Talán legjobb volna decentralizálni a püspökséget s vagy 10 esperes- séget csmálni belőle, pedig az uj püspökséget hajdudoroginak hívják, úgy emlékezik a krónikás. Heti krónika. A házasságkötések száma szörnyen megcsappant. Elmúlt a farsang anélkül, hogy nálunk is egy-egy nevezetesebb frigy köttetett volna, az országban meg felire szállt le a házasodási kedv. Most már meg van engedve, hogy a katonakötelezettség lerovása előtt is lehet házasodni. Az uj szabály ta'án tavaszra meghozza a legszebb, legkedvesebb ismeretségeket, melyektől virul majd a haza, most azonban csak a komor, fekete böjt hangulata az uralkodó planéta. Csupán a mozi tartja még napirenden a jókedvet. A héten Kinema-szkecset produkált. Eleven, ügyes, nevettető előadás volt, de nem lepett meg annyira, mint gondoltuk. Azt hittem, hogy valami egészen uj, világraszóló fölfedezést Eljegyzés Jamnik István kolozsvári kir erdészeti s. mérnök, Jamnik Viktor helybeli kincstári főmérnök fia a napokban jegyezte el Kolozsvárt osikvárdotfalvi Fekete Mariskát, néhai cslkvárdosfalvi Fekete Mihály honvédszázados leányát. Bányaeladás. Pokol Elek bányáját, mint egyik laptársunk jelenti, a magig kincstár örök áron megvette 800.000 koronáért. Amennyiben ez a hir a valóságnak megfelel, ez a borpataki bányászat nagy fellendülését jelenti. A vármegyei közgyűlésen elfogadták egyhangúlag, hogy Nagykárolyban legyen a g. k. püspökség, jóváhagyták azt, hogy Nagykároly városa 200 000 K-val és ingyen telekkel járul hozzá annak fölállításához s elhatározták, hogy Csaba Adorján főispán elnöklése mellett küldöttséget menesztenek a prímáshoz, a miniszterelnökhöz, kultuszminiszterhez és a házelnökhöz. A többi pontokkal gyorsan végezett a különben nem nagyon népes megyegyülés. Zsembery Elvira hangversenye. Husvét másodnapján, vagyis március 24-én kiválóan érdekes koncert -lesz Nagybányán a Lendvay- szinházban. Zsembery Elvira, a budapesti zene- akadémia hetedéves növendéke, akinek tanárai fog a legkártékonyabb emberi korban a siheder, vagyis suhanc korban ut szélére kiültetett oltványt ostornyélnek levágni.« A természet szeretete a gyermek énjébe való bevitele oly fontos tényező, mely a felnőtt korban is hatással lesz annak lelki világába, de szükséges épen a mi földmivelő országunk fejlődése érdekében is a gyermekeket már az elemi iskola keretében oktatni, kik felnőtt korban is majdan vissza fognak emlékezni e kedvteléssel végzett szórakozásra, s hívei lesznek a hazai gyümölcstermelés, kertészkedés, mezőgazdaság fejlődésének, s érvényt fognak szerezni e mivelési ágak útjában álló akadályoknak és nehézségeknek elhárítására is. A gyermek a rendszeres foglalkozás révén megszereti és megszokja a munkál, mert egyrészt célunk is, miszerint a gyermek gondolkozását oda tereljük, hogy a munkában lássa földi boldogulásának biztos útját. Midőn pedig a kifejlődött palántát, vagy nyíló virágot — munkájának gyümölcsét — féltve őrzi, abban gyönyörűségét találja: ime áldozatkészségünk és fáradozásunk részben jutalmazva van, mert rájövünk, hogy egyben léleknemesitő munkát végeztünk, s ha még meggondoljuk, hogy a szabadban való foglalkozás a gyermek egészségére minő befolyással van, örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy gyermekeink e nemes intézménynek állandó munkásai legyenek. A gyermek kertészeti foglalkozás nemcsak annak lelkivilágára, s egészségére lesz messze kiható erővel, hanem ezáltal némi fogalmat alkot magának az élelmiszerek termelésében, s később meg is tanulja azt. Nem az a célunk, hogy kész termelőket neveljünk, hanem célunk oly embereket nevelni, a kiket az iskola helyesen elkészített az élet gyakorlati munkájára. Nemcsak hazánkban, de külföldi államokban is a tömegtermelés és intenzivebb belterjes gazdálkodás, s ezzel kapcsolatban a drágaság enyhítését célzó értekezleteken is támogatásban részesült a kertészeti oktatásnak az elemi iskolák kezelésében Alázatos, jámbor zsidó előtt A nyolc gyerek Jehova adta kincs. De mégis, — mégis, hideg télidőn Nagy sor lehet, — ha még munkája sincs! Niola. A nagyasszony. — Irta: Tömöri Jenő. — Nem is tartották valamirevaló menyecskének Egeresen, akinek a lakodalmát nem a Zarándy udvar tartotta ki. A gyönyörűséges falusi virágszálak, mihelyt kikerekedtek a libapásztorságból s elérkezettnek látták az időt, hogy egyik-másik úri háztartásban nyíljon ki a szemök, boldogok voltak, ha a hires Zarándy-koDyhára szegődhettek el. Leghíresebb volt az egeresi uraság két szép virágos kertje az egész vármegyében. Egyik, a szines, büszke rózsa erdő az ősrégi földszintesház ólomkarikás ablakai alatt virított. A másik, az eleven, üde leánysereg pedig ott sürgött-forgott a konyhán és az ódivatú tágas szobákban. Egyformán szép volt, kívánatos volt és főleg tövises volt mindkét kert. Élőtanu rá a járási orvos, a csendőrhadnagy és sok más hevesvérű vidéki ur, akik egy-egy mámoros estén a házigazda vendéglátó ebédlőjéből kiszökdöstek virágot tépni s istentelenül összekarmolászva, csöndes káromkodások között sunnyogtak vissza. Az uraság, Zarándy Kelemen becéző gonddal óvta virágszálait. A rózsatökét a tél közeledtével eltakarta a puha, meleg földbe. A leányokat pedig sorba férjhez adta, amint eljött az idejük. Vőlegény akadt mindig, mert a menyecskével egy fejőstehén is kijárt az urasági istállóból. Ha pedig a gólya kelepeit a háztetőn, Kelemen ur, a hagyományos keresztapa egy-két hízóval s más hasznos apró jószágokkal lepte meg a fiatal párnak családi örömben úszó házát. Az ősi birtok megbirta ezeket a gavallér passziókat, másokat úgysem űzött Zarándy. Csöndes visszavonultságban élt öreg özvegy anyjával. Hej pedig valamikor de nekiszaladt a nagyvilági életnek! Pesti jogászkodása ragyogó sikerekkel volt tele, melyeket nz előkelő társaság körében aratott. A férfiak irigyelték a jó családból származó daliás, gazdag fiút, aki egyforma biztonsággal mozgott a szalonok parkettjén, a tudományok labirintjában, a vívóteremben, sőt biztonsága nem hagyta el, ha a síkos, művészi tereken csapongóit. Diplomatának készült, de a gyönyörűen indult pálya hirtelen megtört. Búcsú nélkül hagyta el a fővárosi zajos életet s elment haza a finom lakkcipő helyett csizmát huzni, a déli korzó he lyett az ugaras mezőkön barangolni. Egy pár kíváncsiskodó ismerősének megírta, hogy édesapja elhalt s a gazda nélkül maradt birtok kezelését átvenni ment haza, de a tátsaság nyíltan beszélte, hogy valami külföldi vándorprimadonna ! kergette Kelement önkéntes száműzetésbe. Panasz, elégedetlenség nélkül élt az édesanyjával, az egyik utolsó magyar nagyasszonynyal, aki egy percre se felejtette el, hogy született báróleány és hogy az ura mindenható főkirálybiró volt. Szikár magas alakján állandóan az elmúlt idők divatjára emlékeztettő fekete selyemruha zizegett. Sima, redőtlen arcát szelíden övezte körül a sűrű, fehér haj s tiszta, kék szemébél csupa jóság sugárzott. Mosolyogni azonban emlékezet óta nem látta senki, talán azért állott olyan büszke, megközelithetlen hírben. Évek múltával együtt öregedett anyjával a tipikus falusi úrrá átformálódott fiú is. A környékbeli leányos házakat makacsul kerülte. Hol szépen, hol durván átszaggatott minden kivetett hálót s gyönyörűségét az udvarban virágzó rózsákban és az Ízléses szakértelemmel összeválogatott falusi vadvirágokban találta fel. Ez a rusztikusán idilli élet nem tartott úgy, ahogy indult egészen a koporsóig. Egy szép tavaszon a rózsák között nem jelent meg gondos kertészük s a férjhez menő soron levő cselédleányok hasztalanul nézegették az istállóban a ha- gyomásos férjhezadási kommencióként járó tehenet. Kelemennek egészen más gondjai voltak. Már kora tél óta ott lebzselt a falu korcsmájában. Az özvegy zsidóné azt sem tudta, hogy melyik székre ültesse le belső szobájában, mikor egyszer vadászat után szokása ellenére betért valami melegitőfélét inni. Az a szék végkép ott fogta Kelement, mikor mint egy szép tavaszi jelenés belibbent a szobába egy rövidszoknyás gyerekleány. Ragyogó, szép fekete szemével barátságosan nézett az idegen urra s elkezdett csacsogni mindenféle ártatlan semmiséget. A korcsmárosné egyre kérte a bocsánatot kis leányának illetlen viselkedéséért, hisz eddig alig volt még emberek között, most hozta haza a Mezöségről, ahol egy eldugott oláh falucskában a rokonoknál nevelkedett. A Malvinka élettörténetéből semmit sem hallott Kelemen. Minden figyelmét lekötötte a gyerekes bizalommal néző két fekete szem s egyebet sem hallott, mint a csicsergő piros ajkaknak
