Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-28 / 52. szám

(2) 52. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1913. December 29.

Febr. 16. Jamnik István eljegyzése Fekete Erzsikével.

Febr. 16. A Kath. Legényegylet közgyűlése.

Febr. 18. f Remenyik Lajos.

Febr. 21. Korcsolyázóegyesület társas estélye.

Febr. 22. Bányászati osztálygyülés.

Febr. 23. Iparteslület közgyűlése.

Febr. 24. Orsz. vásár.

Febr. 26. A képviselőtestület megalakulása.

Febr. 27. Elfogadta a képviselet a szervező szabályrendeletet.

Március 1. G. k. batyubál.

Március 2. Munkások Rokkant és Nyugdíj- egylete közgyűlése.

Március 2. Főgirnn. sególyegyesület közgyűlése.

Március 4. f Balogh Sándor mérnök.

Március 8. Bányászati osztály tisztújító gyűlése.

Március 9. Nagybánya város takarékpénztárának közgyűlése.

Március 9. Izr. segélyzőegyesület társas összejövetele.

Március 15. Nemzeti ünnepélyek.

Március 16 Kereskedelmi Bank közgyűlése.

Március 18 Eltűnt Báthy Imre Felsőbányán.

Március 22. f Szupkay Gyuláné.

Március 24. Zsembery Elvira hangversenye.

Március 24. Burián Sándor, Holley Jenő, Takács Sándor, Burján Sándorné előléptetése.

Március 24. Veres József bányatanácsos áthelyezése.

Március 24 Jamnik István esküvője.

Március 30. Kereskedők egyesületének közgyűlése.

Március 30. István király r. 1. közgyűlése.

Március 31. Városi tisztujitás.

Április 1—2. Erdőégés a Kereszthegyen.

Április 2. f Szentpétery Ferencné.

Április 6. Fogyaszt. Szövetkezet közgyűlése.

Április 12. Éjjeli fagy.

Április 14. f Id. Husovszky József.

Április 15. Ref. egyházmegye közgyűlése.

Április 15. Géressy János nyugdíjba vonult s Szupkay Gyulát Nagybányára helyezték át.

Április 27. Dr. Schück Armand letette az ügyvédi vizsgálatot.

Április 28. Fősorozás Nagybányán.

Április 29. Heves Béla színtársulatának megnyitó előadása,

Május 1. A ligeti térzenék megkezdődtek.

Május 4. Urbán Mihály kir. bányatanácsos lett.

Május 4. Kereszthegyi bányaünnep.

Május 11. Dr. Varga Sándor eljegyzése Bohacsek Hússal.

Május 15. Szatmár—bányai vasút közgyűlése.

Május 18. Géressy János a koronás arany érdemkeresztet kapta.

Május 18. Muzeumegylet közgyűlése.

Május 25. f Szendy Antalné.

Május 26. Országos vásár.

Junius 1. Harcászati céllövészet Nagybányán.

Junius 1. Józsa Jenő és Siposs Dezső mérnökök áthelyezése.

Junius 2. 3. Érettségi vizsgálatok.

Junius 3. f Glavitzky Károlyné.

Junius 4. A város Brebán Sándort lelkésszé választotta.

Junius 14. Főgimn. tornaünnepélye.

Junius 15. Brannich Gyulát Budapestre helyezték.

Junius 15. Török Ferenc kinevezése.

Junius 16. Polgári isk. vizsgálatok kezdete.

Junius 22. Terray Gyula és Fischer Károly áthelyezése.

Junius 22. Főgimn. rajzkiállitás.

Junius 24. dr. Kováts Lajos esküvője Ko- váts Adriennével.

Junius 29. Szeleczky János erdőmérnök áthelyezése.

Junius 30. Zsembery Ilona tanítványainak zongoravizsgálata.

Junius 24. f Marosán Athanázné.

Junius 30. Nagy árvizek.

Iparra nevelés az iskolában.

Észnek és kéznek.

— Irta, Alexy Kornél áll. isk. igazgató. —

Általánosan ismert, de sajnos tény, hogy a mesterség iránti érdeklődés népünkben évről- évre csökken. Különösen szembeszökő e körülmény az ifjaknál, midőn életpálya választásról van szó. A mestereknek gyakran, szinte lehetetlenné válik, hogy értelmes, jó uj tanoncra tegyenek szert műhelyük számára s igy ez állapot miatt hallható panaszuk nagyon is jogosult.

Már pádig a magyar iparnak is lépést kell tartania a többi nemzetek ipari munkáival, ha a világpiacon szerepelni óhajt. Ez pedig csakis úgy érhető el, ha képzett s alkalmas ifjak lépnek az ipari pályákra. Tehát ébreszszük fel ifjainkban a különböző iparágak alkotásai iránt való érdeklődést, értessük meg velük, hogy az ipari munka, a mesterség annak, aki benne mester, csengő jutalommal szokott fizetni. Irtsuk ki azt az elharapódzott tévhitet, hogy az ipari pálya rögös és nyomorúságos, a hivatali pálya pedig fényes jólétet biztosit, mert bizony, akár az egyik, akár a másik pályát választja valaki, csakis úgy lesz belőle »valaki«, ha kiválik a tömegből, ha képzelt, kötelességtudó és jellemes ember.

Tapasztalati tény, hogy a mesterség iránt való érdeklődés és kedv az ifjúságban különösen kézügyesség gyakorlásával ébreszthető.

A kézügyesség fejlesztésével felébreszthető sok tehetség és alkotó erő, mely máskülönben figyelembe se lett volna véve. Ezáltal a mesterség és müipar alkalmas erőket kap, minek következtében iparunk majd felvirágzik, ami ismét kihat arra, hogy iparcikkeink idővel első helyen

fognak állani a világpiacon. De nem csak gazdasági, hanem pedagógiai szempontból is nagy fontosságúak a kézügyesitő gyakorlatok.

Hisz, mint tudjuk, a mai iskolákban sajnos, még mindig dívik az előirt tananyagnak az emlékezetbe való bevésése. De ezzel szemben a fiú kézimunka tanítása hathatós ellensúlyt gyakorol, mert általa fölébred a munkálkodónak az egyéni alkotásai iránti öröme és érdeklődése.

Századunkban tapasztalható gazdasági élet átalakulása, egyszersmind meg is változtatta a pályára való nevelés feltételeit. Igaz ugyan, hogy a kisgazda s földmivelő fia még ma is életpályájának legjavát úgy sajátítja el, hogy már kora ifjúságától kezdve segédkezik a felnőttek munkáiban. S némileg úgy van ez a kis város fiainál is. De máskép áll a viszony a fővárosban.

A fővárosi szűk lakásokban a gyermeknek tervszerű elfoglalása teljesen lehetetlen. Sőt elegendő játszóterekről is csak kivételesen van gondoskodva. így tehát a gyermek játszó kedvével az utcára van utalva, amely ugyan sok látnivalót, szórakozást nyújt, de nem az a hely, ahol rendszeres testi munkálkodás folyhatna. A gazdasági és szociális viszonyok tehát követelik, hogy amennyire lehetséges az iskola vegye át mind azt a testi és szellemi nevelést, amit a család és szülői ház már nem teljesíthet.

Hogy a nagyvárosi és különösen a fővárosi ifjúság nagy részének hiányzik a testi nevelés s hogy ebből kifolyólag a munkaöröm nálunk úgyszólván ismeretlen érzés, ez leginkább az életpálya választásnál mutatkozik. Ugyanis amint tapasztalható napjainkban csökken a hajlandóság nehéz munkák végzésére. Az ipar tehát tanult, kötelességtudó munkások hiányában szenved. Pedig a gyári iparra nézve különösen nagy jelentőségű, hogy lehetségessé váljon az eddigieknél nagyobb számú jó előképzéssel biró, szakmáját behatóan értő munkások kiképzése. Mert csakis igy lehetséges a technikai újításoknak gyors alkalmazása. Pedig épen az újításoknak gyors beilleszkedése a gyári üzembe fokozza Magyarország iparcikkeinekversenyképességét a világpiacon.

Jelenleg még nagy a tanulatlan munkások tömege s nagyon csekély azoknak a száma, akiknek rendszeres kiképzésük van. Pedig nagyhorderejű, hogy a tanulatlan munkások száma sohse legyen nagyobb, mint ahogy az ország gazdasági és szociális viszonyai ezt megengedik. Épp azért mind azon eszközök, amelyek arra szolgálhatnak, hogy a fiatalság az ipari pályákat kedvelje meg, komoly figyelmet igényelnek.

Égető kivánalom, hogy az ifjúságnak a pályaválasztásnál helyes tanácscsal szolgáljon úgy az elemi és továbképző iskola, mint a tanító és az iskolaorvos. tDe különösen a fiukézimunka alkalmas arra, hogy az ifjúságban felébressze és élessze az örömet egy bizonyos mesterség vagy iparág elsajátítására.

A kis fiú sirt-ritt,

Anirisz kiszökött.

Sziget alján Jagali Népével kikötött.

Fák közt áll a sátor Iromba nyírfából.

Nem hall semmit a király Gyermeke jajától.

Csöndes éj megzajlik,

Csöndes Ob morajlik,

Nyirág zörög, hajlik,

Halk suttogás hallik:

— »Várnod legjobb lessz itt... Férjed mikép fekszik?«

— »Sátorunk jobb végén Friss fű-almon fekszik.

»Sátorunk bal végén Hadd a bölcsőt békén!

Fiam az ott . . . Neked abból Hőst nevelek még én.« —

Sürü nyirbozótba Csöndben meghúzódva Anirisz a sziget partján Leült egy tuskóra.

Ül a nyirbokorba,

Kibámul a partra,

Sötét manók, lovas rémek Kaptatnak föl arra.

Kavics elkezd sirni,

Fűzbokor megsínyli,

Felvonul a kőszemü hét, Vasszemü hat vichli . . .

X.

Bősz Lonch-sát-Jagali Üvöltözni kezdett:

— »Gyerek arcú fehér király Én vagyok itt: Veszted!

Haj! szét is faraglak ma Sok ezer darabra,

Hónál fehérebbre,

Vérnél pirosabbra!« —

Mogyoróbél herceg Fektéből felpattan,

Hörcsögnél fürgébben, Macskánál gyorsabban

Páncél-öltözetét Rángatja magára ;

(Bevarrták azt!) felcsavarva Huzza hát karjára.

Sötétben hét-nyolc kard Vágja, üti, véti.

Tőlök magát Mogyoróbél Balkarral igy védi.

Jobbal kardja után Kapkod a sátorban.

Nagyot örül, mikor végre Megtapintja: hol van ? . ..

Kiugrik a térre,

Nagyot csóvál kardján Pengve hullt az a kövekre Távol az Ob partján.

Kezébe nem maradt Csak a csont-markolat. Vissza futott: jobb a sátor Lombernyője alatt I

Fogja, vonja ijját,

A nagy vasas félkört;

Alig vonta, félig vonta,

Ijja is ketté tört.

Hamva'tag parázsok Szűrtek gyér világot.

Sátra mellől felkapott egy Evedző lapátot.

Avval aztán nekik 1 Kit hol elér, tángál!

Ember és ló bukik,

A sok vichli hátrál.

Csapd fejbe! csak fejbe! Azok jobban győzték. Sátorába szegényt Hamar vissza űzték.

Nyil érte ágyékát,

Nyíl a szive táját,

Fekhelyére vissza roskad . . . Ellenei vágják . . .

XI

— »Bátyám, édes bátyám, Nyisd föl szemed, nézz rám!« Nem mozdul a halott,

Csak fekszik a hátán

Mogyoróbél testét Véresők megesték.

Lábai, mozgatva,

Mind reves darab fa.

Karjain vert sebek,

Ujjain vér csepeg,

Mindene mereven,

Csak szeme eleven.

Nyuszt-süvegje alól Csak a szeme bámul Életölő kínnal Vissza a halálbul - . .

XII.

Sirályfogó herceg Sírva néz bátyjára.

Csüllő fiókával Tele a sipkája.

Most szedte az útban,

Mig a hajón jöttek . . .

Zajjal jött a gyors segítség : A vichlik elszöktek.