Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
Nagybánya, 1913. December 7 — 49. szám XXXIX. évfolyam. NAGYBANYA ES VIOEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMI MM IDE INT VA Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ...... = Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: í60 RÉVÉSZ T-Ansros. i ek. Kir. Ügyészs6«Följegyzések. Vannak a társadalomnak olyan tagjai, egyesületei és szervezetei, akik és amelyek a tekintélyrombolás nagy munkájában a befejezéshez közelednek. Kétségtelen, hogy ezek korszakalkotó munkát végeznek, mert megbolygatják a társadalmi egybekapcsolódás ama pilléreit, amik eddig fenntartói voltak az egésznek. A tekintélyek lerombolásának elve nem újszerű. Már régen rájöttek arra a destruk- tivek, hogy a tekintély igen nagy akadálya a szellemi energiák terjeszkedésének. Mert a tekintélyeken megtörik az ádáz férgecs- kéknek minden munkája, minden erőlködése. Ma már a világcsudák a színpadi primadonnákból, a moziszinészekből, vagy esetleg a csoda gyermekekből telnek ki, de azokból a csodagyermekekből, akik hegedülni tudnak. Úgy mondhatnók, hogy a világra szóló tekintélyek sorozata nagy Napóleonnál bezáródott. Amikor őt törték meg Waterloónál, megtörték a világtekintély nymbusát. Innen van aztán, hogy azóta a tömeg erő az ő cinizmusával a született tekintélyek letörésére igyekszik. Azt hiszi a tömegerő, hogy az ő kolosszális működése csupán az erők működése, hogy a cél, az irány is ő belőlük kerül ki és nincs szükség szakavatott tekintélyekre, akik ezt a nagy energia kolosszust célirányosan vezessék. Kétségtelen dolog az, hogy tekintélyekre mindig volt szükségünk. Tekintélyek nélkül nem élt a világ és nem is fog megélhetni. Mert amig a hit, (valakinek, valakiknek a szavában, egyéniségében való hit) élni fo^hvatalos valamig arra szükség lesz a társadat érintkezésben, addig tekintélyek fönnta tása, elismerése nélkül aemekszisztálhatur.k. Mert a tömegerőben bízunk, de csak, akkor, ha munkában van, de nem hiszünk, nem hihetünk benne, ha áll, ha nem működik. Miért? Mert nincs meg előttünk ennek a helyzeti energiának az a tekintélye, ami szükséges ahhoz, hogy higyjünk neki, hogy higyjünk benne. Nincs meg benne az a tekintély, ami garantálja nekünk a helyes vezetést, a megindítását a társadalmi és politikai munkálatoknak és épen úgy a befejezését. A tömeg energia a destruktiv törekvésű nép, az az olcsóbb osztály, amely a maga nagy, nyers tömegében (amiért nemzeteket tudna megmozgatni) oktatásra, célirányos alkotásra érzi magát képesittetnek. Ez a demokratának nevezett tömeg, ez tűzte föl pár évvel ezelőtt zászlajára a tekintélyek lerombolásának jelszavát. És munkájuk Magyarországon már a befejezéshez közeledik. Nálunk a tekintélyeket kikezdte a korrupció. Nálunk nincs többé hódolat, nincs szent, nincs makulátlan semmisem. A szabadjára eresztett tömeg, az ő mindent elsöprő vehemenciájával általgázolt országos nagyságainkon, tekintélyeinken. Pedig az a legnagyobb hibájuk, hogy tudják, hogy tekintélyek nélkül nemzetek nem élhetnek, Kérdés tehát, hogy ha már rombolnak, ha már pusztítanak, ha már söpörnek; bíznak e magukban, hogy helyébe jj fundamen- íguk vaskos ével tudják-e . ,sinálni? Azt hiszem, hogy nem tudják. Azt hiszem, hogy munkájukat igen nagy összeomlás fogja követni és ez az összeomlás romhalmaz lesz, ennek a romhalmaznak az anyagából pedig az újra föltámadt tekintélyek meg fogják építeni azt az óhajtva várt műveltebb, finomabb társadalmat. Rácz Pál. A járványos betegségek megszüntetésének föltételei. — Irta: dr. Melchner Vilmos szatmári gyermekorvos.— Az országos vásár után nálunk is szórványosan fölléptek egyes ragályos betegségek. Ez alkalomból közöljük dr. Melchnernek Szat- máron, a Szamosban megjelent cikkét, melynek szakszerű fejtegetéseiből mi is tanulhatunk valamit. Vajha tanulnánk. A közérdekű cikk tartalma következő: Az Országos Orvos-szövetség szatmári fiókja által a minap rendezett banketten a polgár- mester szives pohárköszöntöjében a szatmári orvosszövetséget, mint olyan testületet üdvözölte, mely hivatva van Szatmár városa közegészség- ügyét hatalmas lépéssel előre vinni. Ugyanekkor az orvosszövetséget mintegy buzditva hivja fel, hogy a város közegészségügyének fejlesztésében tanácsadóul szolgáljon a város vezetőségének. A mostani kanyarójárvány alkalmából, mint az orvosszövetség egyik szerény tagja, megragadom az alkalmat, hogy a polgármester ur adott jogával éljek, s felhívjam az illetékes körök A bölcs kádi. (Mese) — Irta; Papolczyné Bartók Ida. — Egy igazhitű muzulmán, akinek Alah kegyelme sok minden földi jókból bőséges részt juttatott — ennek dacára is igen nagy keserűséget hordozott a lelkén. Ugyanis háremének dísze — e földi paradicsomnak legbájosabb hu- rija, a szépséges Fatime volt az, aki a jámbor töröknek bizonyos dolog által keserítette el olyannyira egész életét. Nem mintha sajnálta volna csókjait, vagy csillag szemének szerelmet Ígérő sugaraival fukarkodott volna, de még alabástrom két karjának ölelgetéseit sem tagadta meg az ő szerelmes urától és parancsolójától, amit az háremének egy hölgyétől sem fogadott oly örömmel, mint az ő szépséges Fatiméjétől. Amint később kiviláglik, sokkal egyéb volt az, mint szerelmi ügy. § Egyszer a jámbor török nagy lelki megnyugvással vette tudomásul, hogy lakik Sztam- bulban egy bölcs kádi, akinek Allah kegyelme nemcsak hosszú szakáit, de hosszú eszet is adott, hogy a tanácsért hozzá folyamodó szerencsétlenek baján, illő honoráriumért segíteni is tudjon. Nosza a mi törökünk hát kapta magát és sok, sok ajándékkal és még több reménységgel, illő kísérettel útra kelt Sztambul felé. — Bölcs kádi! — mondá nagy alázattal járulva az öreg elé — igen hosszú utat tettem meg, hogy bölcs tanácsodat, amire oly igen nagy szükségem van, kikérjem; ne vond azt meg hát tőlem oh okosak okosa és én hálás leszek hozzád és drága kincseket teszek lábaid elé. A kádi nemcsak bölcs, hanem kapzsi is lehetett, mert fükésző tekintettel mustrálta a tarka selyemmel hímzett zacskót, amelyben atörök pénzét és drágaságát rejti s amelynek egyik csücske ez alkalommal is szinte kacérkodva sandított elő a kétségbeesett török drága, aranyos övje alól. Ez észre vette a sokatmondó pillantást s nagy alázattal ürité ki pénzeszacskójának tartalmát a kádi lábai elé. — Ne vonakodjál el e csekély ajándékot tőlem elfogadni. — No fiam, hát ki vele . . . asszony, vagy politika ? — Valóban az, amit előbb említettél, óh bölcsek bölcse, hiszen más minden csekély dolgomat, bajomat el tudnám én magam is igazítani: háború, tűzvész vagy árvíz, oda sem néznék az eféle csekélységeknek, hanem asszonyi állatról van szó, szörnyen nyelves asszonyi állatról. Keserves tekintetét a kádira emelte s látva ennek nyugodt biztató arcát, tovább beszélt. — Oh bölcs férfiú, az én lelkemnek ékessége, hárememnek legdrágább kincse, az én szerelmes Fátimém az oka az én nagy keserűségemnek. Allah kegyelme elhalmozta őt szépséggel, kedvességgel s ha tündér ajkáról szívom a földi üdvösséget és hajának fénylő bársonyát simogatom PÁSKUJ IMRE •• HAZAI IPABCSARNOEABAN •• Szatmáron, Széchenyi (püspök)-utca már megkezdődött a Ezt a régi szolid céget már csak fölkeressük megrendeléseinkkel, bizony diva- tos kelmék, szövetek, divatcikkek tekintetében mindig kedvenc üzletünk volt.
