Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-23 / 47. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HÍVA1----------- jÖNYE IV EEGrJ'E LE ISIIK: ICVIXISTII) jB ist vasá ElSílzatéai árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész crAnsrcs. adóhivatal : . szám alatt. .BÁNYA 18: = Följegyzések. Azok az apró tragikumok, amik a sablon életet tarkitják, elvesztették megrázó hatásukat. Pár évtizeddel előbb is még igen nagy konsternációt keltett egy-egy nagyobb kaliberű esemény; hónapokra, sőt évekre kihúzódó hatása volt a tragikus híreknek, szóval beszéltek róluk, emlegették, tár- gyalgatták. De ahogy a napilapok elterjedésével, a hírszolgálat tökéletesbülésével az ideges olvasó közönség igénye mindjobban kielégül, a tragikus események, az országra szóló hírek elvesztették maradandó hatásukat. Ma beszélünk róluk, megtárgyaljuk, meg-hányjuk-vetjük, pár szócskát, egy csöppnyi gondolatot . pazarolunk rajok s azzal vége, letárgyaltuk, befejeztük őket, mivel a holnap uj izgalmakat hoz, uj szenzációkat rejt. A holnapnak megvan a maga titkos méhe, ahonnan uj események születnek, uj jelmezben s talán zsánerben egészen elütnek a maiaktól méltán izgatóbbak lesznek. A hírlapot olvasó közönség e fölcsi- gázott igényei igen nehéz föladatot rónak a hirlapirókra. Igen nehéz föladattal állnak szemben a hírlapírók akkor, mikor az olvasóközönségnek nem a kiválasztandó híreiről van szó, hanem az idegeinek kielégítéséről s viszont a rohanó események is sarkalják az embert, hogy lépést tartson velük. Mi lehet ezekből a tanulságos? (ezt kellene nézni). Mi lehet ezekből az eseményekből az érdekes ? (erre nem igen ügyelnek). Mi lehet ezekből a legizgatóbb, a legcsiklandósabb, avagy a leghátborzongatóbb? (ezt keresik a legtöbben). Ezt igen nehéz egy tekintetre átfogni. Nos jó! Nem is a hírlapírók pokoli munkájáról van most szó. Most az olvasóközönségről Írott kritika következik. A mai társadalom nem tudja, — mert nem is akarja — mindnyájuk egyetlen egy, általános jelszavát szavakba foglalni. Szavakba foglalom tehát én: »Minden elmúlik«, ez a társadalom jelszava. Aki elolvassa és gondolkodik fölötte, elfogadja, bizonyosan el. Nemde minden botrányos ; cselekedetnek elkövetése előtt ott lappang a tettes lelkében az a jelmondat — eh, hisz minden elmúlik. — Elmúlok én, elmúlik más, s ha ez, vagy az megtörtént, szintúgy elmúlik. A lapok hozzák egy nap, az olvasók beveszik és elmúlt. A másik nap uj tragédiákat, űj: szenzációkat hoz, ami az előbbit elfelejtteti. Innen datálódik az erkölcsi szégyenérzet kipusztulása, amely specialiter nem tűri a hosszú tárgyalgatást, a késői visszaemlékezést, a felszínen való hánykolódást. És hogy ennek a »minden elmúlik« elméletnek milyen káros behatása van az eseményes életre, azt magunkon tapasztaljuk, mert legtöbbször, amikor úgy szeretnénk valami megszívlelendő, tanulságos eseményt a »felszínen« tartani és újból figyelemreméltóvá tenni; mikor úgy szeretnénk egy irgalmatlan sérelmet »Közös« sérelemmé tenni, jóvátétetni: akkor azt vége, meghalt, többé következő nap másat, ujanDat, Komplikáltabbat hozott; a régi az unalmas, az érdektelen lenne. Es ezzel az ideges rohanással hány és hány tragédia erkölcsi tanulság nélkül merül a feledésbe, hány és hány sérelem megtorolatlan marad, mennyi és mennyi méregcsepp szóródik el a lelkekben, amelyeket eszeágában sincs senkinek orvosolni. Tudom, hogy (a közös hibába esve) ez sem lenne itt aktuális téma, ha szemünk előtt nem rohannának el a legkülönfélébb események, mint egyszerű »hírek«; nem rohannának a szó szoros értelmében, akárcsak a fehér vásznán a filmek tarka, rángó, reszkető képei; amik mind, mind valami kis gondolatot támasztanak bennünk, valami kis érzelmecskét keltenek lelkűnkben, amelyek megbc'rán- koztatnak avagy fölemelnek vegyesen; de amikről számot adni nem tudunk sem magunknak, sem másnak. Miért? Azért, fontolgatás né kül rohannunk kell tovább, mivel a kép pereg, a holnap másat hoz, a mi egyéniségünk, a mi karakterünk itt nem számit, itt csak azok tudják, hogy hányadán vannak, akik ezt az óriás film- készletet dirigálják. Csak azok tudják, vagy talán még azok sem . . . Rácz p&i. Városi közgyűlés. — 1913. nov. 22 ón. Ma d. e. 10 órakor kezdődően közgyűlést tartott a képviselőtestület Makray Mihály polgármester elnöklete mellett. A kitűzött 16 tárgy Milyen legyen a fiatal, ügyes, magyar kereskedő? — Úiravalóul. — Kedves öcsém! Midőn ma, szerencsésen kiállott szigorlat után, utoljára tértél vissza az iskolából, őszinte szívvel kívántam neked szerencsét az élethez, amely most a maga teljességében tárul ki előtted. Kereskedő akarsz tehát lenni, kereskedő és nem írnok vagy a papír napszámosa. Ez esetben hálásan fogsz fogadni néhány útmutatást s meg fogsz szívlelni néhány tanácsot, melyet adhatok. Azt az utat akarom neked megmutatni, amelyen én jártam és mindenekelőtt azt, hogyan jártam rajta. Meg fogom kísérelni, hogy a reád szakadó benyomások tömegében előzőleg némi rendet és rendszert teremtsek. Csak igy tanulhatsz sikerrel a legjobb iskolában, a gyakorlat és tapasztalás iskolájában. Hidd el, épp a kereskedelmi alkalmazottak közt ijesztően sokan vannak, kik látva nem látnak ős hallva nem hallanak. így megy veszendőbe rájuk nézve a legbecsesebb: a gyakorlatban szerzett tapasztalás, a gyakorlati tudás és különösen: a gyakorlati képesség, mely távol áll a silány kontárkodástól. Egész életed legfontosabb személye te magad légy. Ahogyan te fogsz fel valamely eseményt, annyiban mérvadó az reád. Amit te jegyzel meg, azt te tudod. Tudásoddal te vagy képes a te kenyeredet megszerezni. S épp igy : egy fogyatkozás, amely tebenned rejlik, minden előmeneteledet megakaszthatja. Egyszeri heveskedéssel jó jövőt Ígérő állásodat játszhatod el. Mindig rajtad múlik minden. S ezért jegyezd meg: Tartsd féken magadat! Ne csak testi személyed álljon az emberek előtt. A te szellemi éned, a te legtisztább éned álljon testi személyed mögött s parancsoljon ennek úgy, hogy egy szem- pillantásra engedelmeskedjék .Ne engedd ki kezedből a gyeplőt 1 A szellem ugyan készséges a jóra, de nagyon sok a kisértés. Talán bosszantanak s felinduláson éred magad. Ne tűrd ezt. Uralkodj magadon, hogy minden körülmények között feltétlenül nyugodt légy s ne indulj fel. Minek is ? Ezzel talán segitsz a helyzeten ? Dehogy, csak magadban, egészségedben, tekintélyedben, Ítélő képességedben teszel kárt. Minden körülmények közö't őrizd meg hidegvéredet. Ideges jelenünkben ez már kezdettől fogva egy lépésnyi előnyt jelent számodra. Aztán ne egyél-igyál sokat. Plenus venter, non studet libeníer. Tele has a munka ellensége. Mily igaz ez! Nem is hinnéd, mily fontos az okszerű, mértékletes életmód, milyen tiszta mellette az ember feje s milyen kitartó munkára képes. Ne tégy úgy, mint sokan, kik mikor az ebéd vagy vacsora órája üt, mindent a faképnél hagynak és rohanva sietnek, hogy ugymondjam »az abrakoláshos;.« Ez emberek munkanapjának csupán e két pillanata az, amikor megelevenednek, mozognak és szorgoskodnak. Ne igy! Aki, ha a szükség úgy hozza magával, nem tud itt-ott egy-egy étkezésről lemondani, az nem ura önmagának, az nem rendelkezik az itt oly nyomatékosan hangozta‘ott erényével az »önuralomnak.« A szívós vasakaratot, mely a legnehezebb viszonyokon is keresztülküzdi magát, leggyorsabban önkéntes lemondással teheted sajátoddá. Vigyázz egészségedre! Menj kí az istenteremtette szabad természetbe, élvezd a szabad ég tiszta, üditő levegőjét s szivd magadba tele tüdővel. Frissülj fel ennél a kimeríthetetlen s legolcsóbb forrásnál, melyhez mindenki hozzáférhet s mégis oly kevesen élvezik alaposan, Acőlozd meg izmaidat, hordd fennen fejedet, légy derék legény. Tiszta, nyílt szemmel nézd az embereket s a dolgokat.. Szemed nyugodt tűzzel nézzen embertársaid szemébe, tekintet nélkül arra, hogy magas vagy alacsony rangu-e, feljebbvalód vagy alantasod-e. De csak akkor teheted ezt, ha jellemed szilárd és tiszta, tehát ha »derék fiú« vagy. Hidd el : szilárd tekintet s magasröptű lélek aranyat ér. Ha valaki nem állja tekintetedet: vigyázz; biztosra veheted, hogy szemfényvesztő vagy gyenge ember áll előtted. Üzleti érintkezésedben mindig is állhatatosan légy udvarias és határozott, de egyébként tartózkodó 1 Feljebbvalóiddal szemben is Ne ijedezz, ha főnököd hivat. Miért is ijedezz ? Tudod, hogy
