Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-02 / 5. szám

1913. Február 2. nagybánya és vidéke 5. szám. (8) február hó 1-től kezdve a kézbesítő közegek a szállítólevelekkel egyidejűleg kocsikon a címzettek lakására (üzlethelyiségébe) fogják vinni s nekik ott kézbesíteni. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltóságának 1892. évi október -hó 14-én kelt 99941—1892. szám szabályrendelete alapján ezért a következő kézbesítési dijak lesznek fize­tendők : 1. Csomagokért — tekintet nélkül a súlyra, értékre, utánvételre stb-re — darabonként 10 f; 2. pénzes levelekért hasonlóképen mint eddig, darabonkint 6 fillér. Express csomagok, pénzes levelek és utal­ványokért e dijak nem járnak. Azon magánfelek, kik a házhoz kézbesítést nem kivánják, hanem küldeményeiket a posta és távirda hivatalnál akarják átvenni, csomagjaik­nak, pénzes leveleiknek és utalványaiknak külön kezeléséért havonkint előre 6 korona raktárdíjat tartoznak fizetni, tőlük azonban sem értesítési sem kézbesítési dijakat nem szednek. Amennyiben ily felek a levelezésüket is a posta és távirda hivatalban akarják átvenni, ezért külön havonkint és előre 2 korona fiókdijat fizetnek. A raktáros feleknek csomagjaik, pénzes­leveleik és utalványaik átvételére, naponta a hivatal főnöke által kijelölt két órai időtartam áll rendelkezésre. Azon raktáros felek, kik postaküldeményei­ket nem személyesen veszik át, az átvétellel megbízottjaik számára az összes postaküldemé­nyekre, vagyis a csomagokra, pénzes levelekre és postautalványokra szóló, szabályszerű meghatal­mazást tartoznak kiállítani és ezt a posta és távirda hivatal főnökének átadni. Ha valamely raktáros fél csomagját a rak­tárból 3 nap alatt nem viteti el, azt neki házhoz kézbesítik, ez esetben tőle darabonként a 10 fillér kézbesítési dijat beszedik. Rendszerint csakis magának a címzettnek; illetőleg törvényes képviselőjének és meghatal­mazottjának adják át a küldeményeket, kivéte­lesen azonban és ha címzett a személyes átvételt a posta és távirda hivatalhoz intézett írásbeli értesítéssel magának fenn nem tartotta, a 40 K értéket meg nem haladó csomagokat, pénzes­leveleket családja valamely felnőtt tagjának, szál­lókban pedig a meghatalmazott kapusnak, sőt a 40 korona értéket meg nem haladó csomagokat, ha aranyat, ezüstöt, ékszert, vagy egyéb drága­ságot nem tartalmaznak, cimzett háznépe bármely felnőtt tagjának is (cseléd, házmester stb.) kellő aláírásra kiadják és ez helyss kézbesítésnek te­kintendő. A szállítólevél szelvényét a cimzett meg­tarthatja. Ha cimzett vagy háznéps nincsen otthon, vagy a kézbesítés bármi más okból első Ízben nem volt lehetséges, a kézbesítő a legközelebbi indítással még egyszer megkísérli a háznál való kézbesítést, de már az első ízben értesítőt hagy a címzettnél, hogy mikor jön újra, ha pedig a másodszori kísérlet is sikertelen marad, újabb értesítővel tudtára adja címzettnek, hogy külde­ménye a posta és távirda hivatalban még 7 napig rendelkezésre áll. Ha azonban a küldemény rom­landó tartalmú s címzett az átvételt egyenesen megtagadja, vagy a kézbesítés egyébként ki van zárva, 8 posta távirdahivatal a fennálló általános szabályok szerint jár el. Ä kézbesítési dij, ha a bemutatás többször történt is, csak egyszer szabható ki, de terheli a küldeményt akkor is, ha a cimzett azt később a posta és távirda hivatalban veszi át, vagy ha feladó helyére vissza, esetleg más helyre tovább kell szállítani. A felek nem kívánhatják, hogy csomagjaikat, pénzes leveleiket csak meghatározott napokban vagy órákban kézbesítsék s addig a hivatalban gyűjtsék. Az Ausztriából, Bosznia és Herczegovinából és a külföldről érkezett csomagok házhoz kézbe­sítésénél, ha tartalmuk a száliitólevelen nincsen az áruforgalmi statisztika céljaira megkívánt tüze- tességgel nyilvánítva, a kézbesítő kívánhatja, hogy cimzett a nyilvánítást pótolja, esetleg e czélra a csomagot előtte felbontsa és tartalmát előtte meg­állapítsa. Nagyobb sulvu vagy terjedelmű csomagok­nál, kivált ha a cimzett emeleten lakik, a kézbe­sítő kívánhatja, hogy a kocsitól a lakásra való be, illetőleg felszállitásnál a cimzett, vagy cselédje neki segédkezzék. Nem kézbesítik házhoz, hanem a posta és távirda hivatalban adják, illetőleg fizetik ki: 1. a »poste restante« címzett küldeménye­ket és utalványokat; 2. a polgári és katonai hatóságok és hiva­taloknak szóló posta csomagokat; 3. a cs. és kir. közöshadsereg, a m. kir. honvédség, a m. kir. csendőrség s a katonai ménes legénységének (tiszthelyettestől lefelé) szóló magán postaküldeményeket. 4. Azon magán felek küldeményeit és utal­ványait, kik a posta és távirda hivatalban ma­guknak raktárt nyittatnak; 5 a posta és távirda hivatal külkésbesitő körébe szóló küldeményeket s végül 6. a sérült vagy megcsonkull tartalommal érkezett s általában mindama küldeményt, mely bármi okból csak hivatalos közbenjárással kéz­besíthető. Azon feleket, kik a posta és távirda hivatalban maguknak raktárt akarnak nyittatni, felhívom., hogy ebbeli szándékukat a nagybányai posta és távirda hivatal főnökének a különben beállható zavarok elkerülése végett azonnal je­lentsék be. Nagyvárad, 1913. január 11. Siket m. k. posta és táv. igazgató. Heti krónika. Kíváncsian vártam a ref. bált, vájjon milyen lesz ezen a rossz farsangon ? Magam­ban mindenesetre kívántam, hogy szép is le­gyen, jó is legyen, de féltettem az általános pangástól. Nos, tehát egészen kitünően sikerült, éppen úgy, mint mindig, a bál külső képe nem sejttette volna az idegennel, hogy Nagy­bányán is szűkön áll a kamra, hogy itt is fél­nek a háborútól s féltik tőle az arany ifjúságot. A számok azonban mást beszélnek, mint az elegáns szép bál »bájos kavarodása«, a szá­mok t. i. azt mondják, hogy fél annyi a jöve­delem, mint tavaly. Hát ez érthető is Én azonban az én egyéni meggyőződésemet tisztelettel föltálalom itt. Úgy tapasztalom, hogy ezek a bálok nagyon elváltoztak. Már előzőleg azt beszélték a városon, hogy ez lesz a »dzsentri bál«, a hova szegény ember nem is mehet. Ma az asztalokhoz külön is hívnak a háziasszonyok, ebből aztán az következik, hogy aki egy nyom­tatott és egy szóbeli meghívást nem kap, tehát kettőt, az nem mer mutatkozni a látóhatáron, de következik más is, ha én az egyik asztalhoz vagyok meghiva, nem tudom, hogy szabad-é a másikhoz mennem, tehát kiki hűségesen őrzi az asztalát estétől reggelig. Persze, ez az ismerkedés, a kedélyes hul­lámzás rovására megy, innen van, hogy a fesz­telenséget, bizalmas háziasságot csak a táncnál láttuk, az asztalok külön külön egy-egy köz­társaságot képeztek. Talán vissza kellene térni a régire, külön nem bivni senkit, hátha akkor megjönne az 1500 K jövedelem is meg a régi fesztelenség is. Persze mindez az én egyéni véleményem s lehet hogy én tévedek, ebben, sem én vol­nék az első. Az is lehet, hogy csupán a mai rossz vi­szonyoknak tulajdoníthatjuk a jövedelmi visz- szaesést. Mindenesetre jó, hogy rövid a farsang — már is vége van — az egyháznak finom érzéke, úgy látszik, megérezte, hogy 1913-ban rövid farsangra és hosszú böjtre van szükség, szóval a mostani kér. ünnep beosztás pompásan illik ehez a szomorú esztendőhöz. A hideg is ráduplázott a viszonyokra. Ma­gasan röpül, mint a daru. Elértük a nálunk szokásos legmagasabb recordot, a —17 fokot. Most már kiki elhiheti, hogy itt a tél. Szinte jól esett városi fával pompásan fü­tött kályha mellett tárgyalni csendes pipaszó mellett a héten a szervező szabályrendeletet, amely végre átment három bizottság retortáján, de hogy még mindig rá férne egy kis simítás, azt ország-világ előtt vallja a krónikás. otthoni temetésre gondolt, de a mester pesti volt . . . Végső öröme sem volt teljes. Elhalt az utolsó haug, el, a lelkész szava . . • Idegen, maskarába bujt szolgák felvették koporsóját, nem káromkodtak nagyon, kicsi volt, könnyű volt, s lesz borravaló. Istenem! ha ö most otthon lehetne! Sze­rető jó barátok, megbékélt ellenségek vállvetve vinnék a sírjáig. Itt az nem szokás, ellenben az ismerősök elkísérik az első sarokházig, ott a pap még egy imát mond, aztán hajrái közibök vág a kocsis lovaknak, hogy csak úgy zökken a koporsó, úgy nyargalnak a cifra ruhás gebék. Egy-két kocsi telt meg kísérőkkel, hja! messze az ut végcélja s közel a kávéházi Csak kinek »muszáj«, az megy ki egészen. Az elsőben férje ült, a jó kedvű, szép asz- szony az urával — egy álmos bankigazgatóval, néha hangosan számol az öreg ur — meg a drámairó. Nagy, családi kocsi volt, elfértek. Messze az ut Rákosig, a temetőig. Talán egy óránál is több, lehet-e kivánni ilyen hosszú gyászt? Igazán nem! Nem csoda, ha már Kőbányán sikerült »észre téríteni« férjét, s mire kiértek, a többi kocsikon jövőknek is tudomására hozták, hol töltik az estét. Csak nem ereszthetik a szegény Pistát az üres lakásba egyedül haza f Úgy van, igaz 1 A sirásó közönyös, durva hangon elmon­dott egy »Miatyánkot«, azután zuhogva hullott a föld a vas ládára . . . * Már hajnalodott, mikor a férj, kicsit illumi- nálva haza érkezett. Alapjában véve kedves és figyelmes fiú volt, tehát lábujhegyen ment be a »hálóba«, ne­hogy az asszonykát felköltse, egészen elfeledte, hogy nem alkalmatlankodik többet ott. Gyorsan lefeküdt s eloltotta a lámpát. A szomszéd szobába bevilágított a hold ... A falak kopáron, üresen meredtek, a gyász- lepelt leszedték a temetési emberek, de a képe­ket, tükröt nem tette vissza senki, a zongora alatt vannak egymásra dobálva. A szalon asztalka faragott rácsa eltörött, s az egyik fotelen zsirpecsét volt, talán szalonát tettek rá a munkások, a divánon sáros csizma­sarok mély nyoma. Szomorúan, elhagyatva állották a zongorát körül, azon üres palack, piszkos poharak, s fakó sáv bizonyította, hogy jól habzott a sör , . . A hálószobából behallatszott a fiatal férfi egészséges, mély lélegzete, megszakítva egy-egy vidám hortyogástól . , . Sóhajtva pattant le egy húr, és a feldúlt fészekben gyászoltak a bútorok. Ike. r- ... 1 r r- ^ K OLOZSVÁRI jp'vállalj a fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és j szállítás 1 KRISTÁLY gözmosógyár férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által.­díjtalan! L. J _ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom