Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
(2) 39. szám. 1913. Szeptember 28. szegény, megfeledkezve arról, hogy nem arzenálban vagyunk és nem ágyukat vizsgálunk. — Hova való ön, vagy helybeli? — Nem. Nagybányáról jöttem. — Talán honosítani akar ott . . . — Nem akarok. Csak érdekelnek ezek a dolgok. — Nahát azt kérdem, kérem, mért érdeklik önt? Többet nem feleltem a rend kiváncsi őrének. A muzeum ritka és értékes gyűjteménnyel dicsekedhetik. Csinos, kupolás parkkal körülvett épülete hat nagy teremre oszlik, de már ez sem elég a folyton gzaporodó tárlóknak. Gyűjteményei között nagyon sok a helyi vonatkozású lelet. Legszebb a kupolaterem, ahol nagyértékü művészi festmények láthatók remek világításban. Többek között Koroknyai Ottó óriási, életnagyságu festménye1: Mátyás király Bécs előtt. Ez a kép az állam tulajdona, de nagyon helyesen Nagyváradon helyezte letétbe, hogy a vidék is kapjon valamit., ne legyen minden látnivaló a fővárosban. A muzeum a BRÉTE. (Biharmegyei Régé szeti és Történelmi Egylet) tulajdona. Kevesen látogatják, talán azért is, mert messze esik a város középpontjától. Pedig igazán érdemes megszemlélni. Rimanóczy fürdő, szálloda A város tulajdona. Hatalmas, három homlokzatú épület. Gőzfürdő, szálloda, étterem, kávéház (Royal) van benne. Az egész épület gőzfűtésre van berendezve. ízléses alakú radiátorok működnek a folyosókon is, vagyis a hőmérséklet mindenütt egyforma (meleg). Példás rend és pedáns tisztaság uralkodik az egész épületben. Ez az ideális állapot! (Nem a cserépkályha-rendszer). Újságok. Utoljára hagytam őket, de nem maradhatnak ki a sorból. Hat politikai napilap jelenik meg itt: Szabadság, Tiszántúl, Nagyvárad, Nagyváradi Napló, Nagyváradi Friss Újság, Uj Nagyvárad. Legfiatalabb ezek közt az üj Nagyvárad. Teljesen minden részében Az Est mintájára szerkesztik és állítják ki külsőleg is. Minden délután az utcán árusítják. Miként Az Estnek, úgy az Uj Nagyváradnak is van kirakata, melybe aktuális fényképeket tesz ki. Mikor Berettyóújfaluban (Nagyvárad mellett) folyt a képviselőválasztás, a legtöbb lap minden órában külön írott kiadásban ismertette a szavazatok állását telefonjelentések alapján, fokozva az amúgy is nagy izgalmat. A külön kiadás a legtöbb üzlet és kávéház kirakatában ki volt függesztve. vette meg a szomszéd, nemzetes Hadady Sámuel uram. — A’ biz’ igaz, 220 forint 1 De milyen forint! Bankó forint s még hozzá Kossuth-bankó 1 — Nem emlékszel, hogy örültél, mikor az elsót — az első magyar bankót — megláttad f — Már hogyne örültem volna. Azt hiszed nem fáj, hogy vége mindennek ? Persze, hogy fáj! de hiába, ha egyszer már nem jár a bankó, akkor csak fidibusznak való. Ezzel aztán kifizetheted a legényeket, vehetsz érte keményfát, politúrt s csak neszét vegye a megyefőnök, hogy mit gyűjtögetsz a padláson kukorica helyett, tudom Istenem, hogy elhuzatja a nótádat, én meg mehetek a gyerekemmel amerre a szemem lát I Téged elvisznek Laibachba katonának ; Kufsteinba magyar fogolynak, vagy talán föl is akasztanak ! — Az utolsó szavak már zokogásba fúltak. — No ne siij Marika — csitította nevetve az ura — nem lesz azért semmi bántódásunk, rajtad kívül úgy sem tudja más, hogy mi van abban a két tengeris zsákban a mi leghátul áll a padláson, te meg csak nem fogsz feladni engemet ? — De feladlak, igenis feladlak — hepciás- kodott az asszony — mert ennek úgy sem lesz jó vége, mindenünket elprédálod, mi lesz a kis fiammal ? Miből veszünk neki házat, ha megnő ? Még asszonyt sem kap tisztességes famíliából, ha nem lesz mibe vigye, ha még egy viskónak sem ura; a mienk nekünk is kicsi. Feladlak Jancsikám, hogy Kossuth-bankót gyüjtesz Persze, hogy feladlak, csak előbb kifőzöm még ezt a szilvalekvárt — és sivra borult a menyecske az ura nyakábaA férfi mosolyogva nézte a rivó asszonykát, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Mikor a szerkesztőség nem kap potyajegyet. Cirkusz jött Váradra. Egyik lap valószínűleg nem kapott tiszteletjegyet, mert a következő- kép irt róla : »Harmadrendű cirkusz érkezett városunkba, mely, mivel a nagyváradi közönség amúgy is el van kényeztetve, nem számíthat pártfogásra.* A cirkusz különben jó és látogatott volt, csak talán az igazgatója lehetett kissé szórakozott. * * * Sok mindent lehetne még irni Nagyváradról, de az idő, a hely és az érdeklődés kereteiben kell maradnom Egyelőre eddig. — A folytatás, — jön legközelebb. Tehát a viszontlátásra ! Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz, az elmúlásnak, levélhullásnak, halálnak korszaka s alig köszöntőit be 22-én, már elvitte a levelek hullása a mi kedves Lajos bátyánkat: Virág Lajost, az állami anyakönyvvezeíőt. Hirtelen ment el, úgyszólván betegség nélkül Szombaton még a moziban volt, ahova nagyon szeretett járni. Egyetlen valamirevaló előadást sem mulasztott el Vasárnap reggel fölment a hivatalba sürgős teendőinek elintézése végett, de már fáradtan, kedvetlenül jött haza. Délben rosszul lelt s másnap délig betegeskedett, közbe- közbe jobban is lett, hétfőn délután 2 órakor azonban szivszélhűdés érte és meghalt. Igen gyenge volt már a szívműködése. Ütőérelmeszesedésből keletkezett szivgyöngeség volt halálának okozója Két év előtt egyszer már nagyon rosszul volt, alig tudták megmenteni. Azóta szemmelláthatóan gyöngült. Virág Lajos Szilágysomlyó városának volt érdemes főjegyzője Onnan jött el Nagybányára mintegy 15 esztendő előtt s azóta városunk igazi otthonává vált. Szívesen foglalkozott a közügyekkel, a képviselni közgyűléseken rendesen ott volt s gyakran felszólalt. A községi törvényt és a városi közigazgatás apró változatait is értette. A Kaszinónak igazgatója lett. Ennek az egyesületnek ügyeit is egészen magáévá tette. Mint a város takarékpénztárának napibiztosa, ő volt a legszorgalmasabb, akit legtöbbször lehe tett ott látni. A helybeli Tejszövetkezetnek elnöke lévén, annak érdekeit lelkiismeretesen mozdította elő. E mellett sok éven át lelkesen vezette a műkedvelő társulatot, mint elnök-igazgató. tudta jól, hogy még az élete árán is megvédené ót a zsandároktól; csak az asszonyi kicsinyeskedő aggodalom fojtogatja feleségét és hogy bátorságot kapjon, ő ijesztget mást. Pedig nem járt azért büntetés, ha valaki eltette emlékbe az eltűnt álmok idejének bankjegyét, kidobolták ugyaD, hogy mindenki adja be a városházán Kossuth-bankóit, beváltják »jó pénzre* be is adták némelyek, de soh’ sem kaptak egy krajczárt sem érte Sok családot ért ez a nagy csapás abban a kicsiny városkában, amelynek fiatalsága elment Görgey seregével, az idősebb emberek az »őr- sereggel Erdélybe vonultak, az otthon maradtak nem győztek eleget sütni-főzni a folyton átvonuló magyarnak, muszkának, szóval mindenképen ki vették részüket a hazáért való áldozatkészségből s mikor kifosztottan, segélyre szorulva tengődtek, akkor utolsó pénzüket is elégették, minden kárpótlás nélkül. Jó, hogy a fedelet meghagyták fejők fölött, meg az öreg templomot, amelynek még öregebb papja olyan törhetetlen hittel hirdeti, hogy: »Erős vár a mi Istenünk . . .* ezzel a Várral körülbástyázva fogtak a megmaradtak munkához s a föld, a hűséges anyaföld nem hagyta el gyermekeit, adott kenyeret, sőt még bort is hozzá . . . Ebben a nincsetlen világban, annál inkább megrökönyödtek az emberek, mikor meghallották, hogy nemes Oláh János uram, a hét vármegyében ismert hires asztalos, gazdag bútorkereskedő, pompás raktárából eladogatja a legszebb berakott asztalkáit, fiókos szekrényeit, szóval kinek mi kell, Kossuth bankókért. Persze kétszeres áron, de még igy is ajándék olyan pénzért, ami nem járt, csak Az állami anyakönyvvezetői hivatalt nálunk tulajdonképp ő látta el s ezt a ma már mindig terhesebbé váló, felelősségteljes tisztséget pedáns pontossággal kezelte. Lapunknak munkatársa is volt, aki egyebeken kívül minden héten leadta a hivatalos anyakönyvi közleményeket sok esztendő óta s minden évben megírta az esztendő részletes statisztikáját. Nagy munka volt az, az utolsót már nehezen állította össze s akkor ki is jelentette, hogy »több részletes statisztikát én nektek már nem irok, öreg vagyok hozzá.« Mondása, ime, szomorúan teljesült, az év statisztikáját már nem fogja irni. Mikor Garlalhy halálát bejegyezte az anyakönyvbe, igy szólott a bejelentőhöz: — Meglássa engem fognak utána bejegyezni a halotti anyakönyvbe. És úgy is lelt. nemsokára ő következett. Érezte, hogy meghal. Készen várta a halált. A család a következő gyászjelentési adta ki: »Közel van az Ur a megtört szivekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket.« (Zsolt. 34,19.) Alulírottak mélyen lesújtott szívvel jelentjük, hogy a szeretett férj, gondos édesapa, nagyapa, após, testvér,sógor j és rokon: kügyi Virág Lajos nyug. városi fő- | jegyző, m kir. anyakönyvvezető, városi képviselőtestületi tag, a Casino igazgatója stb. munkás és tevékeny életének 71-ik, boldog házasságának 21 ik évében, folyó évi szeptember hó 22-ik napján délután x/2 3 órakor az Urban ! megnyugodott Temetése szeptember hó 24-én | d. u. 4 órakor lesz, ref. szertartás szerint, a felsőbányai-utczai 43 számú gyászháztól. Nagy bánya, 1913 szeptember hó 22 Béke poraira, áldás emlékezetén! Özv. kügyi Virág Lajosné P. Szalhmáry Terka. neje Dr. Virág Béla és neje Diószeghy Irén, Virág Gizella és férje Darkó Károly, gyermekei és ezek családjai. Virág Etelka férj. Lisztay Imréné, Virág Mária özv. Berky Dezsőné, Virág Gyula és neje Virág Giza, özv Krisán Ferenczné, testvérei és ezek családjai. P. Szathmáry Jolán férj. Somogyi Kál- mánné, P. Szathmáry Erzsébet férj Vitális Ákosné, P. Szathmáry Irén, sógornői és ezek családjai. Temetése szerdán délután volt a nagv közönség általános részvéte mellett. Soltész É. ref. lelkész búcsúztatta el a halottat, szép, közvetlen beszéddel, Bartha s. lelkész pedig költői szárnyalásu imát mondott a temetőben. A koporsóra számos koszorút küldöttek s a résztvevők sürven látogatták a gyászbaborult özvegyet. A koszorúk közül sikerült följegyeznünk a következőket: Az özvegy koszorúja: Isten veled Lajosom! A viszontlátásra! Terka. — A Virág Béláéké: Felejthetetlen édes apánknak! Irén, .Béla, Sándor. — Sógornője: Utolsó üdvözletei úgy hányódik a kommót fiókokban és soha sem is fog járni többet. Soha sem fog járni többet? ... Ki mondja azt? Vannak emberek, igaz, magyar emberek, akik máskép hiszik; másként tudják, sőt bizonyosak is benne, hogy eljön az idő, amikor ismét magyar bankóért vesznek rámás csizmát a debreczeni vásáron, mustot a mádi szüreten és mézeskalácsot a pócsi búcsún; csak magyarért és semmi másért. Kotánszky Friczi is mondta, hogy a múltkoriban, mikor a Bujtoson vadászott, egy léghajó röpült el feje fölött s benne ült Kossuth Lajos, galléros köpenyben, darutollas kalappal fején, fényes kísérettel s kendőjét lobogtatva köszöntötte öt: »Szervusz Friczi! Visszajövök nemsokára.« De erre azért nem lehetett sokat adni, mert Frigyes ur prókátor volt, már pedig az ügyvédnek kenyere a füllentés, hát még ha hozzá szenvedélyes vadász is, ennek meg legalább is sója, az igazat nem mondás. Hanem azért mégis szöget ütött sok ember fejébe az eset, mert valaminek csak keli lenni a dologban. Ekkorát nem lehet csak úgy fejből kitalálni! vélte Nagy András kurátor uram. Kovács Bandi — a város közkedvelt aljegyzője — azonban már igen szavahihető fiatalember s ö is határozottan állítja, hogy jön Kossuth az angollal, jön a francziával, jön a törökkel. A jegyző ur alighanem most is abban sántikál, hogy a régi fringiát újra felköthesse, mert hirtelen elutazott Pestbudára a város ügyében, pedig az idevaló utazás körülményesen megy, nevezetesen : végrendeletet csinált, elbúcsúzott rokontól, komától s ha a Hortobágyon nem lesz sár, a betyárok nem ütik agyon, úgy még talán haVirág Lajos, j
