Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
1913. Julius 20 (2) 29. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE aminthogy nem is vett részt a vitában, de a részvényes csak egy társaság által közvetítve van érdekelve, nem ő maga bérel közvetlenül, nem Kis János és Nagy Péter maga, hanem egy társulat, mely adhat is, nem is jövedelmet azután közvetítve Péternek. Az 57. §. egy egyénről szól, képviselőről, aki közvetlenül áll a várossal összeköttetésben, a részvénytársaságokat, a jogi személyeket nem említi, nem érinti. Pl. ha egy egyház ügyéről van szó, annak lelkésze egész bátran beleszólhat a képviseleti tárgyalásba, mert ö nem egyház, hanem annak csak egy tisztviselője, közvetlenül érdekelve nincs. Ha a részvény- társaságról van szó, a részvényes is teljes joggal beszélhet, szavazhat, ő nem társaság, 6 csak egy ember, aki közvetítve érdekelve van, A törvény, ha szükségét látná, bizonyosan határozottan felsorolta volna az illető szakaszban a részvénytársaságok részvényeseit is kifejezetten s azokra külön kimondaná a korlátozást, mivel azonban ezt nem mondja, azért azt belemagyarázni nem lehet. Közvetve pedig tulajdonképpen minden képviselő minden tárgynál érdekelt, mert a város jó, vagy kevésbbé jó gazdálkodása őt is sújtja anyagilag. Tehát szavazásoktól csak azokat lehet eltiltani, akik közvetlenül érdekeltek a szóban forgó tárgynál, nem pedig mások által közvetítve. Ez annyira világos, hogy a legközelebbi alkalommal nem is fogunk tartózkodni a szavazástól s felsőbb döntést fogunk provokálni ebben a kérdésben. Hiszen más városokban is fordulnak elő ilyffn esetek s a közvetített érdekeltség mindig szabadon gyakorolja jogait, sőt tudnánk Nagybányáról is példát hozni, talán még olyant is, amikor közvetlenül érdekeltek szavaztak, tessék csak a szőlőbirtokosok regalé-váltságára visszagondolni, amikor a képviselet kétharmada magamagának szavazott meg holdankint 800 koronát. Ne legyünk tehát olyan tulérzékenyek jogi tekintetben s ne fosszuk meg bele- magyarázásokkal jogaiktól éppen azokat, akik inkább bizonyos figyelmet érdemelnének, még ha régi világbeli jöttment bérlők volnának is és nem a mi polgártársaink, mert ilyen tárgyalásokkal bajosan fogjuk a*polgárokat arra lelkesíteni, hogy a jövendőben is hozzanak áldozatokat a városért és a közjóért. Hiszen a részvény- társaságnak jobb volna, ha a vendéglőt nem kapná meg, csak a mozit, mert akkor busás osztalékot adhatna, de ezeknek az uraknak most is van érzékük a város közjava iránt s inkább a terhesebb szerződést választják, mert a közcél úgy kívánja. Csodálatos és mégis »közvetlenült érdekeltek ! Városi közgyűlés. — 1913. julius 16 ik napján. — 1. A tanács a nagy esőzések és árvizek által tett károkról terjesztette be szomorú jelentését. Az árvíz Fernezelyen és Biidáron minden eddigi tapasztalatot felülmúló volt, nagy károkat okozott az iparvasutban, a gátakban, utakban, védőmüvekben. Az iparvasut helyreállítására 10 ezer koronát kérnek a közgyűléstől, erdei utakra 2811 koronát, Nagy Sándor az erdei iparvasutra 25 590 koronát kér. Ezenkívül kell a borpataki utakra is vagy 10.000 korona. A károk mintegy 40—50 ezer koronára rúgnak, amiket most kellően mérlegelni nem is lehet. A közgyűlés keserű érzelmek közt vette tudomásul a nagy elemi károkat sa munkála tok sürgős megkezdésére a tanácsot fölhatalmazta azzal, hogy egyelőre a költségeket a takarékpénztár múlt évi jövedelméből fedezze, mig a dolog jóváhagyást, nyer, amikor is a nyugdíj alaptól fogják ezt a nagy összeget kölcsön fölvenni Nagy Sándor mérnök mellé Molcsány Gábor, Kápolnai Pauer Viktor, Fischer Károly mérnököket küldte ki. Azonkívül sürgős megkeresést intéz az alispánhoz a medrét elhagyott Fernezely patak visszaterelése iránt, különben kártérítést indít a megye ellen. 2. Az István király szálló bérletére az eddigi társaság és Rumpold Gy. tett ajánlatot, ez ügygyei mai vezérczikkünkbcn foglalkozunk: A közgyűlés 19 szóval 9 ellen kimondta, hogy uj árverést hirdet a régi feltételek alapján. Ebben a szavazásban vagy 40 olyan képviselő nem vett részt, aki a város érdekében áldozatot hozott a bérlet ügyében. Igennel szavaztak: Brebán Sándor, dr. Vass Gyula, B. Kovács Géza, Kornis Ernő, Székely Árpád, Sólyom Ferencz, Torday Imre, Smaregla János, Kupás Gyula. Nemmel szavaztak: Kovács Lajos, dr. Köves Miklós, Rozsos István, Incze József, Kovács István, Kovács Béla, dr. Rencz János, Spiczuli Károly, Kazamér János, dr Lakatos Mihály, Gellért Béla, Soltész Elemér, Oblatek Béla, Bónis István, dr. Herczinger Ferencz, Fülep Imre, Thorma János, Stoll Béla, Maday Pál. 3. A szatmári vegyvizsgáló állomás igen szép átiratban 600 korona segélyt kér: Ezt a képviselet, a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel nem szavazta meg. 5. A városgazdái állás betöltését a pénzügyi bizottság nem javasolja : A közgyűlés elfogadta a bizottság javaslatát s a gazdai állást ez idő szerint nem tölti be. 5. A városi dijnokok részére, tekintettel a drágaságra egyenként 50—50 koronát, özszesen 500 koronát szavaztak meg. 6 A pénzügyi bizottság előterjesztette az iparostanulók iskolájának 1913 — 14 évi költség- előirányzatát. A közgyűlés elfogadta azzal, hogy az utalványozást csak a miniszter által jóváhagyott keretben fogják eszközölni. 7. A Zrínyi Ilona téri paraszt korcsmát Hirsch Adolf kolozsvári lakos évi 1000 korona bérért kivette : A közgyűlés az ügyész által beterjesztett szerződést a maga részéről elfogadta. 8 — 10. Staniszlovszky Erzsébet, Bakos Ká- rolyné és néh Neuschli Albert illetőségét a képviselet Smaregla János javaslatai alapján nem ismerte el. A gyorsírásról. Az augusztus hó folyamán Budapesten tartandó nemzetközi gyorsirókongresszus és kiállítás közeledte alkalmából, úgy hiszem, nem lesz érdektelen a gyorsírásról, erről a gyakorlati életben bevált praktikus tudományról egyet-mást elmondani. Az emberi művelődésnek egyik legszebb mozzanata nyilvánult meg abban, hogy a szó bizonyos jelekkel megrögzittetett és állandósittatott. A művelődés magasabb fokán pedig az ember már arra törekedett, hogy a lejegyzés a kimondás idejével arányba hozassék, hogy ezáltal a pillanatszülte lelkesedés legszebb termékei, a szónok ajkáról elröppenő igék hűen lejegyeztessenek, távolHölgy'. (Kacéran végigdőlve a szofán.) No csak ne legyen akkora üonepies . . . Mondja csak, hányadik ez magának? Férfi : Hát téved, higyje meg téved (Föláll,) Hölgy. (Hamiskásan nevetve.) Ne tagadja, hiába is tagad, hiszen ez maguknál divat, a szemtelenségig hatványozott divat. Férfi: (Sértődötten) Sajnálam, de nagyon téves nézetei vannak egyéniségem felől. Hölgy : (Félig komolyan) De nézze uram. Maga két napi ismeretség után beállít hozzám, szerelmet vall, megkéri a kezemet; holott tudja, hogy én szeszélyes, azt mondják, hogy büszke is és ami a legfontosabb nagyon gazdag leány vagyok; amellett szabadon oevelve. Hát nem szemtelemségnek lehet ezt minősíteni? Férfi: (Hirtelen hangot változtatva taktikával). Istenem! De hát ma már a szív hatalma nullává lett ? Az érzelem kifütyülni való ? A tisztességes közeledés vétek ? Hölgy: (ismét nevetően). Elég I Elég! Ilyeneket már sokat hallottam. Csodálom azonban, hogy más körülmények között önök irtóznak a házasságtól. Férfi : (Ravasz komolysággal a plafont nézi.) Hja kérem, ez a korunk bűne . . . Nem is bűne, de fekélye, ami terjed mindig tovább. A nehéz megélhetési viszonyok, a magasra csigázott igények, a társadalmi pozíció, meg az utána következő számtalan satöbbi, mind, mind arra kényszerítik a mai fiatalságot, hogy ne a természet rendjét és . . . de tudom is én, mit akar ezzel, hiszen én nem azért vagyok itt a lábainál . . . Hölgy: Higyje el, sokkal jobban szórakoztat, ha ezeket a dolgokat fejtegeti. Férfi: (Kedvetlenül huzza felre a függönyt és kitekint az ablakon) Igazán mondom, hogy még ilyen helyzetben nem voltam . . . Hölgy: Pedig ugye sokszor állt már igy szerelmes módra mások előtt i Férfi: (Visszafordul az ablaktól és páthosszal kiállt fel) Esküszöm! Esküszöm, hogy sohasem szerettem mást. És most is csak az elfojthatatlan szerelmem hozott ide (letérdel) — lábaihoz borulok . . . (kezét szivére teszi) kezemet szivem felé szorítom és úgy kérem, könyörüljön rajtam . . . Ne, ne rajtam, csak ezen a szivén . . . (szemeiben könnyek jelennek meg). Hölgy: (Mindig cinikus egykedvűséggel) Miért könyörög? Talán adósságai vannak? Férfi : (Oda sem figyelve a csípős szavakra) szánja meg ezt a szivet, szánjon meg engem, kinek szerelme oly végtelen .. . Hölgy: (Kissé haragosan) Ugyan ne kolduljon ! Férfi: És legyen nőmmé ... és boldogan élünk majd . . . Hölgy: (Ismét vigabban) Fejezze be uram és álljon fel innen Hallgasson meg csak egy perezre. (A férfi feláll és kelletlenül ül le ismét a fotelbe.) Maga ugyan primitiv eszközökkel indult el otthonról erre a munkára. Módszere sem valami elsőrendű. Tudja miért ? Mert nagyon romantikus hangulatot csinál. Ne igy uram I Hallgasson meg és én megtanítom, hogy majd máskor, ha másfelé rándul ilyen munkára, hogyan cselekedjék . . . Mert én már ezt a fajtáját a szélhámosságnak sokszor hallottam, de hallottam már másokat is, szebbeket, körmönfontabbakat .. . No, no, nem akarom sértegetni csak ne nyúljon el annyira az arcza .. . Férfi : De . . . de egészen kétségbe ejt . , Hölgy: Ne essék kétségbe, mert igen hasznos dolgokat fogok magának elmondani. Először is ne rohanjon be ajtóstul . . . Férfi: (Közbevág) De hát nem voltam elég szolid? Hölyy: A legkevésbé sem. Legelőször is a megkérésen kezdte. Ez pedig roppant nyárspolgárias és nagy taktikai hiba, mert gyanút kelt... Férfi : (csodálkozással) Igazán ? Hölgy: Persze! Azt hiszik például, hogy pénzzavarban szenved és meg akar menekülni adósságaitól . . . Férfi : (Elmélázva) Az lehet . . . Hölgy : Másodszor ne legyen olyan — mintha igazán ostoba volna. Férfi: (Felsóhajtva) Pedig nem vagyok az. Hölgy: No lássa csak I Kezdje mindig úgy, mintha nem törődnék azzal a nővel, csak úgy alkalomszerüleg találkozik néha vele, csak úgy alkalomszerüleg botlik be hozzájuk. Úgy nagy úri módra, tartózkodva beszél vele, de annál kedvesebb legyen a mamához. Mert a mamák mindig le szeretik foglalni a leányuknak szánt udvarlás felét. És ez az ő második tavaszuk, mert újra virágoznak leányukban ... És ezt meg kell tennie, mert a mamák kényesek és raffináltak, az eredmény pedig nagyrészt tőlük függ. Férfi: (Fokozódó csodálkozással) Ez igaz! Hölgy. Izgassa a nő fantáziáját azzal, hogy nem tájékoztatja behatóan viszonyai felől, el nem
