Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
1 Nagybánya, 1913. Julius 6. — 27. szám XXXIX. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE zdjbust ^.ajsAzr/jst A.}? Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre A IC. Negyedévre 2 K. ====== Egyes szám 20 fillér. ----—-.--= Fö lj egy zések. A világot megváltani jöttek össze a múlt hetekben a könyvkiadók Budapestre. Kongresszusukon sok mindenről esett szó, minket azonban csak egyetlen egy érdekelhet. Tudniillik az, hogy szó esett igen szép gesztusok kíséretében a pornográfiáról is. A pornográfiáról, arról a mocskos irodalmi ágazatról, melynek művelésére száz eset közül kilencvenkilencben a kiadó inspirálja az irót. A nyílt szennyirodalom ellen ugyan már rég küzd a társadalom, különösen azóta, amióta a magyarokra fogták annak terjesztését, de a rejtett pornográfiával szemben még mindig tehetetlenül áll. Mert hogy hol végződik a tisztes és hol kezdődik a szorosan vett pornográfia, azt megkülönböztetni alig lehet. Ennek a rejtett pornográfiának terjedéséért talán elsősorban maga az olvasó- közönség felelős, mely közönség igen nagy része valami ideges perverz temperamentumánál fogva éhes az ilyenekre. De hiszen erről már sokat Írtak a lapok. Elcsépelt témának tartották azok, akik rossz szemmel nézték az erkölcsi ébredést. Most azonban megnyúlt az arcuk ezeknek a korifeusoknak, mikor a könyvkiadókat hallották felszólalni ellene. Érdemes tehát ezzel kapcsolatban egyet- mást erről a pornográfiáról följegyezni. Ezúttal nem szólok az úgynevezett Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ jAlfcTOS. művelt társadalom olvasmány szomjáról. A népet sem kritizálom, hiszen a nép maga csak azt olvassa és csak azt olvashatja, amit „mi“ adunk elébe. Nekik nincsenek külön íróik, költőik, legfeljebb a közmondásbeli furulyázó juhász . . . Ök a „mi“ szellemi hatalmunk alatt állanak, ezekről hát szólni nem célravezető. Szükségtelen a pornografikus irodalom mai alakjáról, elhelyezkedéséről, beállításáról bármit is följegyeznem. Hiszen tudja, kiérzi azt minden olvasó még a selyemkötetü, elefántcsonlpapiru könyvekből épugy, mint a rikító szinü ponyvafüzetekből. Nem célom most ostorozni a pornográfiát, nem akarok meggyőzni senkit annak fölötte káros hatásáról Nem akarok izgatni ellene . .. Én csak szórakoztató alakban akarom feltárni a pornográfia is irodalom üzleti oldalát, elterjedését, azokat a vállalatokat, melyek dúsgazdagokká lettek a nép, az olvasóközönség érzékiségére, szensáciő, rémmese szeretetére épített üzletből. Ennek az irodalomnak legnyomósabb sajátsága az, hogy nem várja meg, hogy a nép, az olvasóközönség keresse fel őt. Fölkeresi ő maga az olvasót. Vannak mindenre élelmes páriák, kik apostolokká szegődnek és bejárják az országot vele. Nem tudok ellenőrizhető számszerű adatokat sorolni föl e pornografikus irou i atal:- f j alatt. -------■ SZÍJí. ■ hivatalos. „ .ónban pozitív tu titkairól. rtrnror»! . -»»----__ Társa* cég. Ez a cég igen ügyes formában szerepel, különösen a nép elölt. Ezt hívják közönségesen »Lelki házi kincstárinak nálunk. Ebben a lelki házi kincstárban pedig benne vannak a jobbak közül: „Savanyu Józsi, a XIX. század leg- hiresehb rablóvezére“ és „A trónörökös szerelme.“ A „Jó könyvek“ cim alatt pedig vallásos tartalmú könyveket is terjeszt, amilyenek pl. »Szent Antal csodái*, »Gonságai szt. Alajos élete«, »A vértanuk családja.« Ezeknek a könyveknek csak az a legkisebb hibájuk, hogy egy aposztata pap írja Tamássy Athanáz álnév alatt. Képzelhető, hogy mi minden okos dolog lehet azokban, amitől a nép vallásosabb és jámborabb lesz. Itt csak a köntös a fő, a rejtett tartalom azonban csak az »olvasódnak szól. Egy hírlapíró koilegám egyszer megkérdezte ezt a céget, hogy mennyi fogy el belőlük ? — Jobban is mehetne, — volt a felelet — de a szt. István társulat nagyon konkurál velünk. Hanem a Savanyú Józsi, az aztán fogy, nem győzünk belőle eleget nyomni . . . Egy másik ilyen cég, a Székely Aladár féle, melynek kiadványai ilyenek: »Angyal Bandi, a lovagias haramiavezér története« (160 füzetben, egyenként 12 fill.) ! Prolog. Kedves közönség! Mindjárt szétnyilik a függöny S én mint apró prológhoz illik, Csupa-csupa szőke és barna viliik Elpirult és elsárgult arcú csoportját Vonultatom e pódiumon át. Hadd lássa a tisztelt közönség, Van itten lányban csudanagy bőség. Mert nem azért nyílt lánykereskedelmi, Mintha lányt sehol nem lehetne lelni. S hogy lássa ezt a tisztelt közönség, A legnagyobb és a legkisebb csöppség, Eljöttünk ide kabarét csinálni, Szavalni, zenélni, monológizálai. Lesz zongora kilim-kalimpálás, Ének, szavalat, dialógizálás, Lesz csomó jókedv és csudanagy vigság, — Hisz a lány nem más, mint csupa hamisság. — Lesz alkalmuk meggyőződni bőven, Akár most, akár a közel jövőben. S különöskép a szerelmes diákok, — Kiknek gomblyukában szép virágok — Kénytelenek rájutni keservesen, Hiába pislantanak oly szellemesen, Hogy mi bizony letettük az vizsgát S elemünk már több, mint a hamisság. Hja! kérem, más a kereskedelmista; Amellett a többi lány kismiska, Mert mi neki a kis polgárista? Hanem e kabarét miért is csináljuk? Minek szavalunk, minek kalimpálunk ? Egyszerű a felelet nagyon . . . De . . . de . . . Isten bizony üssenek agyon, Ha e percben meg tudom mondani, Minek e kabaré, minek e rumli! Talán, hogy uj ruhát kaphassunk S aztán utána reggelig mulassunk . . . ? Talán ... de nem most jut az eszembe; Több nyelvet tanultunk a kereskedelmibe’ És most — Isten legyen irgalmas nekünk — Be akarjuk mutatni, hogy több nyelvvel is nyelvelünk. Hát nincs haszna a kereskedelminek ? A tanulók megkínzott nyelverzékinek ? Meg oszt’ hogy mi mindent tanultunk A kereskedelmiben — hát . . . játszottunk, Sétáltunk ... No meg egy kissé könyveltünk. Elkönyveltük a szerelmes leveleket S közbe hullattunk nagy könnycseppeket . . . Istenem! Miért is hogy oly kevesek Ezek a szerelmes levelek 1 . . . És most holnap ki fogunk kapni, Mert nem könyveltünk eleget 1 No, de legalább a számtant gyakoroltuk, Mért álmainkban az égen barangoltunk És számláltuk a számos csillagokat És számláltuk a hosszu-hosszu napokat, Hogy még mennyi van hátra a vizsgáig, A teljes, a végső, a nyári szabadságig! Ennyi jó után ki mondja, hogy ez semmi, Hogy céltalan a lánykereskedelmi? ! De hogy kabarét miért csinálunk? | Minek énekelünk, minek nótázunk ? Hát az Istenért, hogyne vigadnánk. Mikor szépen, bölcsen mind levizsgáztunk, Tici, mici, mimi, mámi, Most látjuk, hogy lári-fári. Hogy oly ostobák és libák voltunk S egész évben úgy drukkoltunk . . . Tanár-úrnők és tanár urak előtt ügy délélőtt, mint délután, Hadartuk és fujtuk a leckét, Néha ugyan makogtunk mint a kecskék. De azért még se ettünk kefét, Hogy ne táncoljuk át az éj felét, Mikor túl vagyunk a szörnyű vizsgán, Zavaron, drukkon, présen, retortán !! Ezért hát lányok vigalomra fel, Az boldog, ki vig és énekel. Jöjjetek fel egymás után, Fürgén, ügyesen és nem sután. Hiába üresek a székek, Mutassátok azért, hogy van bennük lélek, Táncoljatok ott lent is hajnalig, Fürödjetek a vigságban nyakig, Hadd tudja meg Albi, Zolti, Pista, Hogy táncolni is tud-a kereskedelmista. Ezért hát, lányok, vigalomra fel, Az boldog, ki táncol és énekel. Lobogtassatok vígan zsebkendőt, Hiszen leráztuk a hosszú esztendőt. Fejes Boldisár Ferenc*.
