Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
1913. Május 18. nagy tőke volna, nem pedig az, hogy a külföldi cég érdekében vakon belefussunk a biztos bukásba. Ma úgy állunk asbestpalagyártó iparunkkal, hogy gyárainknak több, mint fele nem tud piacképes árut előállítani, mert gépeik tökéletlenek, rosszak. A vállalatok nagyrészt tőke nélkül állanak, mert azt a tőkét, amijök volt, felemésztette az építkezés és a gyári berendezés. Azután minden gyárnak vannak gyermekbetegségei, amelyekbe a legtöbb uj vállalat belehal. És ez a szerencse a szerencsétlenségben. Mert, ha a Magyarországon eddig létesült cca 15 gyár valamennyije tudna jóminőségü asbestpalát előállítani és ha valamennyi rendelkezne az üzemhez szükséges nagy tőke felett, akkor— Uram Isten! — hol helyeznék el a gyártott horribilis tömegeket, amikor ma is akkora az országban a tulprodukció hogy esztendőkig betart a inüpäla raktárkészletek elhelyezése ? Mint szomorú iparalapitási jelenséget szögezzük le az asbestpalagyár-lázat, amely tetszetősnek látszó rentabilitási adatokat kovácsol egyes cégek — mások számára absolute nem irányadó — eredményeiből, hogy ezek alapján az ipar részére ritkán kapható szerény magyar tőkét a maga előnyére beugraszthassa. Igazán országos érdekeket vélünk megóvni, ha ismételve tartózkodást ajánlunk az iparba való tőkebefektetés körül. Mindenki óvakodjék attól, hogy tőkéjét uj asbestpalagyárba fektesse, mert ez pénzének biztos temetője, bármiként is igyekezzék a külföldi berendező-vállalat az ellenkezőt állítani. Aki uj iparban óhajtja tőkéjét értékesíteni, az forduljon a kereskedelmi minisztériumhoz, vagy a kereskedelmi múzeumhoz tanácsért, ahol rendes statisztikát vezetnek a behozott készítményekről. E helyeken meg lehet tudni, hogy minő iparba érdemes a magyar tőkét befektetni. Uj asbestpalagyárba semmi esetre sem 1 Műszaki Értesítő. (2) 20. szám. Színház. Örömmel jeleztük, hogy a múlt számunkban említett hir társulatunk távozásáról kacsának bizonyult. A figyelmes direktor ellenkezőleg mindent elkövet, hogy közönségünk művészi igényeit kielégítse. Sőt, hogy a társulat előadásait a közönség legszélesebb rétegeinek is hozzáférhetővé tegye, elhatározta, hogy hetekint kétszer, hétfőn és pénteken mérsékelt helyárakkal játszat. S amellett, hogy az idei fővárosi műsor legújabb darabjait mutatja be nálunk, az évad vége felé igen értékes estéket helyez kilátásba, amennyiben sikerült Hegedűs Gyulát, a Vígszínház elsőrangú materét 3 előadásra megnyernie. Reméljük, hogy a közönség, amely már e héten élénkebb érdeklődést tanúsított, méltányolni fogja az igazgatóság figyelmét. A két táblás ház NAGYBANYA ÉS VIDÉKE és néhány látogatottabb estes után ezt merjük remélni. E hét beszámolóját a szombati Kedves Au- gusxtinnal kezdjük meg. Eladósodott hercegi udvar, a Yig özvegy és társainak sorából a szintér és természetesen a Balkánon vagyunk. Bogu- mil, aki az udvartartás költségeit sem tudja kifizetni s a hadsereg gázsijával is tartozik, lemond önokaöcscse, Mikola herceg javára azzal a feltétellel, hogy unokahugát elveszi a herceg. Ebbe a tervbe belejátszik Heléna hercegnő és zongoramesterének, Augusztinnak szerelmi regénye. A csomó megoldása: kisül, hogy Helénát csecsemő korában kicserélték a komornyik lányával, akit Mikola már megszeretett. Házasság keresztbe. Zene, görögíüz, tabló. Kissé lapos mese, de meglehetősen mulattató groteszk képét adja a hercegi udvarnak s néhány hálás szerepet a színészeknek. S javára Írjuk még, hogy a konvencionális operette töltelékektől, ostobaságoktól megkímél. A szereplők általában nagyon megálltak helyüket. Pintér Irma pajzán játékával igen bájos volt. Kár, hogy hangjáról nem nyilatkozhatunk ugyanígy. Dénes Ella (Helena) kedves szerepét ügyesen játszotta meg, de jobbat is hallottunk tőle már. Partnere, Sümegi (Augusztin) igazán neki való szerephez jutott, melyben hangja is, játéka is kellőképen érvényesülhetett. Boss Mikola szerepében újat és jót produkált. Szalóki komornyikja és Borbély Bogumilja is pompás alakítás volt. Vasárnap a Cigány szer elem volt soron táblás ház előtt. A közönség ünnepi hangulalban tapsolt a szereplőknek, pedig ennél sokkal jobb előadást láttunk már Heveséktől. Nem tudjuk az okát, de annyi bizonyos, hogy a zenekar Lehár- nak ezt a szép muzsikáját közbe-közbe Debussy- átiratban játszotta, az énekesek pedig nem tartották feltétlenül szükségesnek, hogy túlságosan ragaszkodjanak az eredeti dallamhoz, főleg a deklamáló pártikban. Mindez azonban nem vonatkozik H. Bállá Mariskára, aki a birtokosnő szerepében igazán gyönyörűséget szerzett hálás közönségének. Borbély és Szalóki ötletes alakítása képviselte a komikumot. Hétfőn ismét újdonságban volt részünk: a Királyszinház műsorából a Csókszanatórium c. operettet mutatták be. A libretto I. felvonása a »Hideg-ldeg-Iutézet« be vezet be és sok érdekes helyzetre s mulattató jelenetre készít elő; ennek hatását azonban lerontja az operelte-töltelékek sorozata. A hajánál fogva rántanak elő egy-egy táncot vagy dallamot az újabb operettek, igy ez is. Egyedül Endrei és H. Bállá Mariska apacstánca volt érdekes és igen ügyes. H. Bulla Mariska (Mimi) éneke és játéka ma is elsőrangú volt. Bársony dr. Kontár szerepében itt is kitett magáért. Zsoldos először jutott nagyobb szerephez (Zenith,költő) s igen tehetségesnek bizonyult. Szalóki és Borbély is kitűnőt produkáltak. Denes Ella, P. Szepessy Szidi és Boss is ügyesen játszottak. A jó előadást táblás ház nézte végig. Kedden Hebbel Judith c. szomorujátéka vonzott aránylag elég nagy házat. Ez a hatalmas darab, melyet a 28 éves Hebbel 1841-ben szerzett reálizmusával, lendületes nyelvével, gondolatainak mélységével, a probléma megoldásához vezető lelki küzdelmek megrázó voltával az ős zseni erejével kapja meg lelkünket ma is. A bibliai elbeszélésből bizonyos módosításokkal olyan drámai koncepciót teremtett, amelyben a fiatal költő lángolása a perzselő érzelmek pusztító erejével, a fékezhetetlen indulatok viharzásával szinte titáni hatást ér el. Holofernes, a mindent eltipró hadvezér ellenállásra talál Be- thuliában, amelyre kimondja a halálos Ítéletet. Sikereiben elbizakodva, az emberek törpeségétől megundorodva már-már imádására kényszeríti csuszó-mászó hódolóit, mikor szembe kerül vele Judith, aki népéért a legvégsőre is képes: szűzi önmagát dobja oda, csakhogy Holofernes közelébe férkőzhessen s a lelkében megnyilvánuló isteni sugallatnak engedve, megmentse népét Holofernes fejvételével. Holofernesben megszólal — életében először — a szív, akiben először mer gyarló emberként bízni, az öli meg. Juditban a gyűlölet küzd a becsüléssel, az ébredő szerelemmel, melyet a népére és isteni küldetésére való emlékezés némit el, mig a döntő percben gyűlöletét erősiti meg Holofernes kegyetlensége, elbizakodottsága. Megmentett övéitől csak egy kegyet kér: öljék meg, ha kéri majd, mert nem akarja világra hozni Holofernes gyermekét. Az egyes jellemek megalkotásában, de a tömegek szerepeltetésében is mennyi erő, mennyi mélység ! Bethulia szomjazó lakosságának a jelenete a tömegmosgás drámaisagára nézve ritkítja párját a világirodalomban! S ezt a nagyszabású drámát megfelelő tudással, ambícióval hozták színre a szereplők; Z. Hahnel Aranka a címszerepben Judith rajongó, exaltált alakját nagy hatással jelenítette meg, bár itt-ott gesztusaival, hangjával a bibliai dráma keretéből kiesett Bársony Holofernese komoly elmélyedésen, tanulmányon alapuló alakítás volt. Czakó Miéi (Mirza), Szőke, Endrei és Zsoldos tették teljessé a többiekkel együtt a nagysikerű dráma előadását I Szerdán, május 14-én A kis grófot vették elő Martos Ferenc ismeretes operettejét. Közönség persze igen gyér számmal volt, mert nem régen háromszor is adták ezt nálunk Komáromy Gizivel, akinek ügyes alakításait szerette a közönség. H. Bállá Mariska (Rózsi) remekelt mai szerepében, akit mindenfelől magasztaltak nagyszerű alakításáért. A színészek általában kedvvel játszottak dacára az üres háznak. A táncuk, a zene pompásak voitak. Boss Jenő (László), S*a- lóki Dezső (Zápolya) Endrey Jenő (Kocsonya), A Vadasdy-ház nem volt mindig ilyen csöndes és sötét, lakóinak története van. Ezt a történetet azonban más nem tudja s ök is csak azon az egy napon emlékeznek reá. Ott kezdődik, midőn Vadasdy kisasszony a kifejlődött, szép nagy leány az intézetből hazakerült. A haza szó alatt csak az ősi ház értendő, mert a küszöbön nem várta kitártan az ölelő szülői kar. Évek óta pihentek már azok a park végén a kriptában szépen egymás mellett. Az árvaszék egy szegény tantit rendelt a leány gondozójának. Egy éltes, bogaras hiú dámát, akinek nevelési rendszere bizony nem követte a zárdáét. Egész fiatalságát sanyarú nélkülözésekben élte le s most akarta egyszerre kárpótolni magát. A Vadasdy- kurián egyik vigalom a másikat érte, a környék minden léhütő. gentry gyereke állandóan ott csapta a szelet a szép, gazdag, eladó leány körül. Sikerrel azonban egy sem dicsekedhetett. Málcsi, ha nem is volt tapasztalt, de igen lenézte a sok felületes, üreslelkü parlagi gavallért. Az ő tiszta, egyenes lelke, amelybe a néni lassanként jó adag kalandos romantikát csepegtetett, egy mesebeli félisten, egy tökéletes egész ember után vágyódott, akit ő az imádattal határos módon tudjon szeretni és ha kell, meg is haljon érte. Ezt az annyiszor megálmodott és százféle fényes alakban kiszínezett ideált egy fővárosi farsangon találta föl. Legalább ő azt hitte, hogy föltalálta. Az első pillanatban, midőn bemutatták a magas, büszke szép férfit, akinek neve politikai sikerei révén már országszerte ismeretes volt, hangosan dobogO szive egyszerre megsúgta, hogy megérkezett ő, a mesék daliás királyfia. Nagyon, de nagyon boldognak érezte magát, amint hófehér bőre alatt minden kis vércseppben lüktetni kezdett az ébresztő, tiszta szűzi szerelem Áldotta magában a nénikét is, hogy megunva a vidéki egyhangú dáridókat, ide hozta a csillogó bálterembe, amelytől előbb úgy irtózott. Pedig itt terem meg a legédesebb gyönyörűség, ott pihenhetni nyíltan, szabadon a karjaiban az imádott valakinek és keringőzni vele addig, mig egy csábos szép tündéri képbe folyik össze a környékező, ragyogó mindenség. A férfi nem udvarolt neki, legalább feltűnően nem. Csak többet foglalkozott vele, mint másokkal, de hiszen sokat foglalkozott a nénivel is előzékenységével egészen meghódítva a hiú öregasszonyt. Mig Pesten voltak, állandóan mellettük volt a fiatal politikus. A korzón a lányok gyűlölködő irigységgel pillantottak a kis libára, aki elhalászta a legérdemesebb gavallért, a mamák pedig gúnyos célzásokkal emlegették a közeledő választás alkotmányos költségeit. A gonosz szi- szegés mérges nyilai nem juthattak a Málcsi szivéig, az első szerelem hirtelen kinyílt virágai páncélként övezték azt. A búcsú percében érezte az első keserűséget. De csak egy-egy pillanatig, mert a férfi jelentőségteljesen szoritotta magáéba a kezét, amint ezt sohasem tette és megígérte, hogy rövid időn belül, ott falun is fölkeresi őket. Málcsinak odahaza nem volt nyugta. Számlálta az órákat, a perceket s egész nap a városból jövő kanyargó utat leste. De mindhiába. Este aztán a hírlapokat böngészte végig s valóságos diadalámorral olvasott el minden kis hirt róla r ~1 KOLOZSVÁRI TTT^T/NPTI £ Y T T glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és szállítás KRISTÁLY férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. gözmosógyár Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. díjtalan
