Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iivriBG-criELiBnNrxiK: nvriisriDiEiisr vasárn * Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. = Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉ VÉSZ II Hivatalos. H ivatal : alatt. M. »= Városi közgyűlés. — 1913. április 16-án. — A képviseletnek elég népes és érdekes gyűlése volt ma, melyen mintegy negyvenen vettek részt s mindvégig kellő érdeklődéssel tárgyalták az ügyeket. Mindjárt a gyűlés elején a főgimnázium épületének ügye a jelentősebb pontok közzül való volt. Dr. Rencz János igazgató nagy készültséggel és meggyőződéssel szólott a kérdéshez, hosszabb beszédben fejtegetve az épités sürgős szükségét. Figyelemre méltó, komoly érveket hozott föl. A cinterem feláldozását ő is kivihetetlennek tartja, de azért, ha csak lehet, ott szeretné megoldani a kérdést a mostani telken. Nem reméli, hogy a kormány ma a drágább tervhez hozzájárul, amint a szőnyegen levő leirat is mutatja s fél, hogy nagyon el- odázódik az ügy, holott a mai állapot már szinte tarthatatlan. Égly Mihály szintén nagyobb beszédben a Klastrommezői építkezés mellett tör lándzsát, Stoll Béla túl drágának tartja a klastrommezői megoldást s esetleg a város más részén is tudna megfelelő telkeket ajánlani. Révész János a klastrommezőit a városra nézve pénzügyi szempontból is olyannak véli, mint amely terv mellett ki kell tartanunk. Végre is kimondták, hogy a Deák-térből nem adhatnak semmit s ragaszkodnak a Klastrom mezőre nézve a minisztériummal már mr kötött egyezséghez. A nyugdíjintézet alaptőkéjének a város takarékpénztára alaptőkéjéhez való csatolását kimondották s jóváhagyás végett fölterjesztik ezt a határozatot a miniszterhez. A István király szálló bérlő r. t. bérleti felmondását elfogadták azzal, hogy a vendéglő bérletére árverést hirdetnek. Az elektromos műnek azt a kérelmét, hogy az 500 óránál kisebb mennyiséget fogyasztók ne kapjanak órát, hanem 1 K 50 filléres pausáléra köteleztessenek, nem tartották elfogadhatónak. A Kossuth Lajos-utcai csatorna elkészítését megint elhalasztották egy eszten- tendőre, hátha addig magától is elkészül. A közgyám választás ellen beadott felebbezés okozott még egy kis összetűzést ami azonban azóta, reméljük, már el is simult. Részletes tudósításunk ez: Elnök: dr. Makray polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Révész János és Almer Károly. Hitelesítés ideje: április 18 d. e. 11 órakor. a) Napirend előtt polgármester, dr. Stoll Tibor egészségi okokból távoliévén, tiszti ügyészül dr. Vass Gyulát kéri fői. Ezután meleg szavakkal parentálta el id. Husovszky József városi képviselőt, mint a képviselet legidősebb tagját, akinek tisztes alakját valóban nélkülözni fogjuk, indítványozza, hogy a képviselőtestület részvétének Idogult A közgyűlés ehhez hozzájárult. b) id. Husovszky József helyébe, mint értékképviselőt Lővy Ernőt hívják be, a t. ügyész helyébe, ki mint tisztviselő úgyis tagja a képviseletnek özv. Simay Tivadarné megbízottját, Szkicsák Ödönt. 1. Helyettes polgármesternek a gyűlés egyhangúlag Torday Imre eddigi helyettes polgármestert választotta meg. 2. A vallás és közokt. miniszter az állami főgimnázium épülete telkének kibővítése céljából a Deák-téri sétatér területéből 10 m. széles sáv átengedését kéri. A közmunka bizottság ezt nem javasolja, hanem indítványozza, hogy maradjon meg a város a klastrommezői ismeretes megoldás mellett. £ Többek fölszólalása után a közgyűlés elfogadta a közmunka bizottság javaslatát, sajnálattal nem tehet eleget a miniszter kívánságának s ragaszkodik a klastrommezői megoldáshoz. 3. A belügyminiszter jóváhagyta a Klastrom mező vételárának kifizetése tárgyában hozott határozatot. Tudomásul szolgál. 4. A Léding Sándor által hagyományozott házas telekre vonatkozólag a jogügyi bizottság beterjeszti az alapitó levelet. A közgyűlés ezt a maga részéről elfogadta és Stoll Béla indítványára erről a r. k. egyházközséget is értesíti. 5. Stoll Béla és társai azt indítványozták, hogy a nyugdíjintézet tőkéje csatoltassék a takarékpénztár alaptőkéjéhez s egészittessék ki a tartalékalapból 200 ezer koronára. Ezt a közgyűlés Ajtai N. Gábor és Stoll Jean Zook. — Irta; Holly József. — A hullakocsi megállt a Krematorium előtt. A szolgák megszokott közömbösséggel emelték le a koporsót. Urbánus, a neveket ellenőrző tisztviselő, amint meghallotta a kisérő rokonoktól az áldozat nevét, meghökkent. Mondani akart valamit, de mégse szólt semmit. Nagyon ismerősnek tűnt fel néki ez a név. Szinte csodálkozol«:. Részvéttel pillantott a feketére fényezett koporsó- fedélre. — Szegény Jean Zook! . .. így kellett járnod?! Ez lett sok szerelmi kalandod vége? A férfi felsóhajtott. Fel, anélkül, hogy ott benn valamit érzett volna: — Mit szól majd ehhez Clariet ? Ja, ez a rendeltetésünk. No meg úgysem szeretett senki világéletedben. Ezalatt a szolgák beemelték a koporsót s bevitték a beszentelö terembe. Urbánus még egy bucsuszempillantást vetett a koporsóra s eltűnt. Kényelmesen dobta magát a krokodilbőr-utánzatu fotelbe. írni kezdett. Megírta mindezt a mit sem sejtő Clarietnek. * Négy nap múlt el. Clariet ott állt alig egy kilométernyire ahalottégetö palotától Úgy érezte, hogy az ég és föld összeesküdt ellene. A kis lánya virágot szedett. Kissé hűvös májusi reggel volt. Ködös az egész világ. A levegő sürü. A krematórium modern szabású homlokzatára mint egy fátyol borult a lila köd. Elborította. El úgy, mint a lepel fekete vasárnap a feszületet. Ott állt s merően bámult a házra. Nézte egy jó darabig. Elmélkedett. Úgy érezte, hogy ő a világ iegszámüzöt* tebb leánya. — Igen. Ő az oka. Ha csak egy csöppet szeretett volna, úgy meghagyta Volna, hogy hívjanak el a temetésére. Igen, őneki nem volt szava énhozzám. Úgy jó, a gyaláz ... de nem. Nem, ő jó, Ő kedves. Itt elővette a kis palackot, amelyen összekuszált betűkkel csak ennyi állott: »Jean Zook*. Megcsókolta a drága hamvat rejtegető kis tégelyt s ismét eltette, ugyanabba a zsebébe, amely a szivéhez állott legközelebb. Föltekintett. Föl arra a könyörtelen piszkos szinü szürkeségre. A fák már rügyeztek, sőt itt-ott virágoztak is. A kislány vadrózsát szedett. Clariet egyre állt, úgy, mintha megkövesedett volna, úgy tűnt fel, mintha karcsú dereka már egy kissé meggörnyedt volna. A kislányra kiabált, de biz az oda sem figyelt. Egyszerre csak sírva fakad a gyerek s jajveszékelve szaladt az anyjához. Egy tövis szúrta meg a kezét. — Ne sirj édesem 1 Majd meggyógyul. Minek ez a sok virág ? Ez meg különösen, nem látod, hogy hervadt ? — Nem baj, anyuka. Én szeretem a hervadt virágot is. Mondd csak, sokáig fáj még az ujjam f Fújd meg szépen, akkor begyógyul. Ugye begyógyul. Miért sírtál már megint? Mama, te mindig sírsz. Mirevaló az? Clarietnek úgy tűnt föl, mintha a kis Mar- garetböl az apja beszélne, akinek ő most már csak porát melengeti a szivén. Lassan ballagtak a cserjés gyaloguton. A halottégető mindjobban kezdett összemosódni a távoli köd szennyes színével. * A nap már jól fenn járt, amidőn Clariet egy kisebb vonatra szállt. A nagyváros külső gyártelkei között siklott tova a rozoga kis vicinális. A fülke, amelybe beszálltak, nem volt üres. Egy gyászfátyolokkal teleaggatott hölgy ült benne, alig ötéves kis fiával. Az asszony egy újságot szorongatott a kezében. Csend. A vonat éles zakatolásán kívül más zaj nem volt. Végre megszólal Clariet: — Ha szabad kérdeznem. Ugye a következő állomáson még nem lehet étkezni. — O nem. Csak a harmadikon, felel a hölgy udvariasan. Szóba ereszkedtek. A két gyermek meg egymást bámulta, olyan merően, mint valami kőszobrok. Végre a kis fiú oda szólt Margarettnek. — Hol szedted azt a sok virágot ? — A réten. Volt a kurta válasz, amelybe egy parányi elkeseredettség is vegyült. — Miért sírtál ? — O én nem sírtam, az ujjam vérzett egy ksisé csupán. Megszurta a tövis, node sebaj. — Éa nem szoktam sirni sose, ha fáj. Én haragszom azokra, akik sírnak. A papám mondta egyszer, hogy csak a gyávák szoktak sirni. — Úgy? S hol a papád? Hol lakik. — Azt elégették szegényt, ő akarta így, pedig anyuka inkább el temetette volna. A mamámnál van az emlék pora. — Nos és hogy hívnak? —# Engem ...?.. . engem, úgy hívnak, hogy Miss Zook I S téged f
