Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
36. szám. (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Szeptember 8. mennyiségű géz ömlik a föld pórusain keresztül, csakhogy oly kevésbbé tömény állapotban, hogy azt meggyujíani nem lehet, tehát ez az aránylag csekély gázömlés nem tűzveszélyes. Az a kissármási lapály, mely fölött nehány hónappal ezelőtt láogtenger állott, hol a 20 30 méter magas langnyelvek csaknem három vármegye magaslatait megvilágították, erős fakorlátokkal van bekerítve. A leégett akácfák. A környékbeli akácfák teteje, koronája száraz, csupasz; csak a tövéből nőtt ki itt-ott az oldalhajtás. Ez hirdeti a közelmúltban lezajlott tűzijáték romboló hatását Hasonlít e kincses térség oly katlanhoz, melynek üstjében nagy tűz mellett valami sűrű lekvárt, vagy fordított kását főztek és azt senki meg nem keverte, mely miatt annak felülete kidudorodik, azután egyenletesen ellapul. Mintha óriási hangyabolyok lennének sűrűn egymás mellett. A föld mindenütt fekete humusz, de a gomolyok felszíne palaszürke, melyet a föld mélyéből az előre törő gáz iszonyú ereje felkavarva lökte ki a szorosan összekapaszkodó sásgyökér réteg közül. A tizes számú gázforrás kútja. A vonat e bekerített térség mellett halad el közvetlenül. Most már nem zárja el gondosan a vonat gépésze a kazán tüzét, mint ennekelőtte, mikor a gáz szabadon ömlött, mindazonáltal a vasút igazgatósága ezt a vonalszakaszt elővigyá- zalból villamüzemre óhajtja berendezni azért, hogyha a gáz netalán újból kitódulna, akkor a vonat az utasokkal ne égjen el az öngyujtotta tűzben. E bekerített térségtől 80—100 méternyi távolban, meglehetős emelkedett helyen ez év juüus 15 én újból fúrni kezdtek. A fúrógépet ugyancsak a földgáz hozta működésbe, (melyet villamos szikra gyújt meg) Thumann Hallei-cég furattá. Már 34 méter mélyen elég tekintélyes meny- nyiségü gáz mutatkozott. Amikor a fúrással 48 méterre haladtak, oly bő földgáz forrásra bukkantak, mely 24 óránkint 300 köbméter gázt ad. Lejebb fúrni már nem tudtak, mert a fúrás közben alkalmazott »mosóviz«-et a roppant nagy erővel kitóduló gáz 15—20 méternyi magasba felcsapta, visszalövelte, a piramis alakban épült furóhazat, a gyenge faalkotmány tetejét csaknem felszakitotta, az ott dolgozó embereket sárral minduntalan befecskendezte, mely miatt nekik folyton mosakodni, majd ruhát váltaniok kellett, ez pedig a fúrógép kezelését lehetetlenné telte. A »mosóvize, melyet a föld gyomrában dolgozó furókészülék legvégére a 14 légkörnyomásu vizipuska fecskendez, arra való, hogy az erős acéifuró szerkezettel kikotrott, felaprózott kőtörmeléket, kavicsot, kődarabot, iszapot ne egy külön kotróbpát, hanem maga az odafecskendezett Például szép a rhodusi kolosszus, a gúlák, a sphinxek, szép a római Szent Péter templom, és szép a házunk eresze alá épített kicsinyke madárfészek Szép a sudár egyenes növésű pálma és szép a ragadó virágú rongyos bojtorjány, szép a hivalkodó gazdagságos elegánczia és szép a megalázkodó nemes szerénység, szép a mosolygó kék ég és szépek a titokzatos sötét fellegek, szép a hajnal csillag és szép a nap szelid bucsusugára — szép a hatalmas tenger és szép az erdők mélyén fakadó tiszta forrás, szép az élet — sőt szép a halál is. — Sokszor mondják: szépen halt meg, — vagy ez vagy amaz szép halott volt — szép lakodalomban vagy szép temetésen voltam, stb. A halál pompája nem igen marad az élet fényűzései mögött s olyik ember úgy készül az örök elmúlásra, mint valami fényes mulatságra. Ha lelke megsejti, testi szervezete megérzi a halál jöttét, rendelkezik a végliszíessége felől — gonviznek az erős nyomása mossa és hozza fel a felszínre. A tizes számú kutat, illetőleg anuak felső, vashengernyilását ezek után nagy gonddal elzárták. de másnap a föld felszínétől félméternyire a fúrás oldalán a gáz gyermekfej nagyságú nyilást fúrt. Amikor ezt is betömték, csakhamar a kut- nyilás pereme alatt egy arasznyira ütött rést és tört magának utat a rakonczátlan gáz. A kilences számu kút. A hiába való fáradozás következtében a fúrószerkezet burokját, az emberfejnyi átmérőjű vashengert, illetve annak tetejét nyitva hagyták. Most még csak ez az egyes-egyedüli kút, melyből a gáz (naponta 300 köbméter) szabadon ömlik, pazarlódik a nagy légürben, mely gázért Budapesten naponta 60 koronát, évente pedig 21.900 koronát kellene fizetni, Ez a tizes számu kút éjjel-nappal, kísérteties zúgással, sistergéssel, majd ritmikus loccsanással pöfögteti a vas hengercsövön át a gázt. A locs- csanás onnét ered, hogy a fúrás fenekén 1 — 2 méter mély, palaszinü piszkos vegyülem van, mely a gázkiömlés után, mint tenger hulláma a parthoz közel összecsapódik. 300.000 köbméter gáz egy kutból naponta A 9-es számú kutat harmadfél hónappal ezelőtt fúrták, a tulajdonosa szinte a halié-i gyáros: Thumann. Itt 80 méterre kellett fúrni, mig a gáz mutatkozott. De ezzel a fúrási eredményei nem elégedtek meg. Tovább fúrtak. Már 200 méternyi fúrás után oly gázérre akadtak, mely naponta 300 000 köbmétert szolgáltat. Most újból lejebb fúrni kezdtek. Az ezután következő, további fúrással azt akartak hozzávetőleg megállapítani a tudós külföldi szakemberek, hogy 50—100 avagy 200 év múlva apad é ki a forrás, mert hiszen ez a lényeges, sőt legfőbb tényező a horribilis tőke befektetéséhez. De 210 méternél lejebb fúrni már nem tudtak. Nem azért, mintha a fúrógép felmondta volna a szolgálatot, vagy kősziklára bukkantak volna, hanem azért, mert a kiömlő földgáz oly iszonyú erőve! nyomult kifelé, hogy a feltördelt és felaprózott földréteget felásatni és kimosni, onnét a felszínre nyomni hivatott vizsugár, vagyis a »mosóvíz« gyenge volt arra, hogy a gáz kitódu'ó erejét le győzze, holott később már 40 lóerős gép nyomta a vizet. Ezt a kutat az elért fényes eredmény ulán jól elzárták. A legutóbbi hivatalos vizsgálat Amennyiben Budateikén Ferenczy Géza birtokán a terepnek sokkal nagyobb a katlan alakú j lapálya, ez okból a mérnökök abban a hiedelemben t vannak, hogy Budateikén a Ferenczy Géza bir- j doija: hadd mondják rólam »szép temetése volt«. Hát ebben van is valami nevetni való szomorú igazság I hisz az ember kísérője az egész életen keresz’ül a hiúság — pedig az élet sokat igér és mindent remélni enged — miért ne lehetne hát hiú a halálban is, a melyen túl minden megszűnik és semmi nem következik .... II. Nekem pedig legszebb az Ősz! Az Ősz az ő szomorúságával, sötét felhőivel, kopár hegyeivel és kihalt mezőivel. Jobb szeretem az elsárgult falevelet, amely elhaló lassú sóhajtással hull alá a kopár kihűlt földre a fakadó rügynél — jobban a szomorú erizanthot, melynek halál illatú virága sírokat ékesít, a büszke hivalkodó rózsánál, melynek élénk szinü virága bálba siető vidám emberek disze. A nyár heve éget, forralja a lélek a szív érzelmeit, heviti az indulatokat — az ősz a nyutokán az itt-ott jelentkező földgáz ere sokkal hatalmasabb, jóval nagyobb szabású, mint a kis- sármásié. Bár elmondhatjuk, hogy Isten Erdélyrészt bőven megáldotta kincses forrással, mindazonáltal a helyszínén nyert benyomás, a tapasztalt tétlenség az ember szivét mélyen elszomorítja, mert ezideig mindössze is csak két kisebb fajta gyár épült a kissármási földgáz területein. Az egyik a téglagyár mely 25 lépésnyire levő hegyoldal kitűnő agyagjából gyúrja, formálja és égeti a téglát, a másik pedig a műtrágyagyár, mely sárgászöld szinü kristályos salétromot gyárt. E műtrágyának értéke állítólagosán jóval nagyobb, mint a csilisalétromé. A minap a magyar bányászat főnöke Mály Sándor miniszteri tanácsos tekintette meg tőrői- végről az erdélyi gázforrásokat, vele voltak Perényi báró főispán, Picker Frigyes bányaigazgató, Bückh Hugó. Bárdossy és Remenyik főbányatanácsosok és Böhm főmérnök. Ők is egybehangzóan abbeli meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a Kissármáshoz közeli lapály óriási földgázt rejt magában és oly szélességben gáztartály, molynek párja sehol a világon nincsen. A geológusok és bányászok ezzel a jelentéssel elvégezték munkájukat, most a tőkepénzeseken és gyárosokon áll, bogy ezt a kedvező alkalmat kihasználják és ne akkor sopánkodjanak a kikapart sült gesztenyéért, amikor már késő. Hát képtelen a magyar a leleményességre? Hej! Ha ez Amerikában volna! Gomba- módra keletkeznének ott a gyárak, 1—2 év muHra már virágzó gyárváros létesülne körülötte. De mi magyarok csak mindig a sült galamb repülését várjuk. Heti krónika. 1912. szept. elseje Nagybánya történetének lapjain örök időkre emlékezetes lesz. Ekkor történt ugyanis az első nyilvános röpülés városunkban a nagy közönség előtt. Nehányan láttak mér itt-ott közülünk is az ég felé merészen szárnyaló aviatikust, de a lakosság zömének egészen uj volt ez a dolog. Kvasz Andrásnak hívják a szerencsés pilótát, aki öt felszállásban bemutatta nekünk, hogy mi is tulajdonképp az a repülés. A léghajó le van főzve, pehelyhént dobálja ide-oda ászéi, amint neki tetszik. A gépmadár azonban biztosan szeli a levegő-eget, elmegy és visszajön, körüljár, nyolcasokat ir le, szóval úrrá lett az eddig legyőzhetetlen »első elem fölött.« A bányásznak »Szerencse föl« a jelszava, Kvasz azt irta rá a gépére, hogy »szerencse le«. A bányász t. i. a mélységből szerencsésen föl : akar jutni a levegőre, az aviatikusnak pedig az az I óhajtása mikor elindul, hogy majd a magasból I szerencsésen lejusson. godt megfontolás —• a kiengesztelődés ideje. Az érzelmek hevét lehűti a csöndes, halk szellő szelid érintése ; a fényes, üres ábrándozás mosolygó, csalóka egét eltakarják a szomorú szürke fellegek! Ugv-e asszonyom hallotta ön hirét Nagy Imrének ? Nemzeti színészetünk letűnt, de pótolhatatlan csillaga volt Ö! Az életben és a színpadon egyképen hóditó hős Adonisz, drámai szerepekben utolérhetetlen művész, költő és festő. Én csaknem gyermek voltam hozzá — korra és kedélyre egyaránt — azért sokszor voltam olyan szerencsés, hogy csodálhattam művészetét a színpadon, és élvezhettem társaságát a színpadon kívül K Jászay Marinál — a »nagy Mari«-nál, a hogyan e varázslatos asszonyt meghitt körben neveztük (még pedig egy okból azért, — hogy Hegyesi Marinál akivel egy színház kötelékébe tartoztak — egy fejjel magasabb volt, hát művészetben mennyivel ?) W3t VJ ES HASZNÁÉT ISKOLAI KÖNYVEK ^3 az összes defer eczeui és vidéki iskolák részére kaphatók (SÍIM FEIBC Bíiiv-. zeieal ís pifiitttüSllülÉstliH BEGIECZEi, PiiH. 1. ll.
