Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

(2) 15. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ 1913. Április 14. ben, vagy részben, végleges vagy ideiglenes kisajátítását lehet elrendelni. Ha az állam nem kisajátított, hanem a tulajdonos beleegyezésével más ingatlanon végeztet ásatást vagy tart fenn lelőhelyet, az okozott kárt eltérő megállapodás hiányában meg kell téríteni. Ha az állam az említett jogi személyek ingatlanán vagy hitbizományi ingatlanon vé­geztet ásatást, a talált emlék tulajdonát az állam szerzi meg. Az állam ingatlanán talált emléket az állami gyűjteményekben, törvényhatóság, község, egyház vagy más hasonló természetű jogi személy ingatlanán napfényre került em­léket az illető helyi, vagy a legközelebbi múzeum­ban, hitbizományi ingatlanon találtat pedig a hitbizományi gyűjteményben, ilyennek nem létében a helyi, vagy a legközelebbi múzeum­ban kell elhelyezni. Aki véletlenül talál akár saját, akár más­nak ingaUanán ingó emléket, köteles a leletet a helyi közigazgatási vagy rendőri hatóságnak legkésőbb nyolc nap alatt bejelenteni. A könnyen szállítható emlék az előbbi be­kezdésben említett hatóságnak megőrzés végett átadandó, a be nem szállítható emlék pedig sértetlenül megőrzendő addig, mig az illetékes hatóság határozott. Az első bekezdésben említett hatóság há­rom nap alatt jelentést köteles tenni a Magyar Nemzeti Múzeumhoz mint az ingó emlékek felügyelőségéhez és erről a találót és az ingat­lan tulajdonosát értesíti A felügyelőség a lelet megvizsgálása vagy hozzá felküldése iránt ké­sedelem nélkül intézkedik. Kihágást küvet el és két hónapig terjed­hető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő • az, aki az ingó emlékek jegyzékébe tud­tára felvett valamely emléket jogtalanul elide­genít, jogtalanul megszerez vagy a jelen tör­vény hatályosságának területéről jogtalanul kivisz; az, aki ily emléken engedély nélkül oly munkát végeztet, amely az emlék jellegét, ré- észeti, művészeti, történeti vagy mütörténeti rtékét sérti; az, aki tulajdonában álló ily emléket szán­dékosan és jogtalanul megrongál vagy meg­semmisít ; az, aki a jelen rendelkezései alá eső ta­lált emléket bármily módon jogtalanul elidege­nít vagy jogtalanul megszerez; az, aki a jelen törvény rendelkezései alá eső valamely leletet a jelen törvény értelmé­ben be nem jelent. E kihágások miatt csak a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás. Az életben ugyanis a fent említett percent rendesen »szétpletykáltatik« első szerelmétől, ideáljától, s ennek következtében a szemek ki­csit »harmatoznak«, a «nagy szállóban« pár üveg a tükörbe repül, (spiritiszta seance nélkül) de a »ha« gyönyörű, vigasztaló álma megmarad egész életre. Nevezetesen: »ha« »0« lett volna az enyém, óh, akkor minden másként lennel »0« nem hordana undok bajuszkötőt; nem kár . . . hogyan is fejezzem ki nugamit? A divatos szó­lásmóddal legyen mondva: »kivül-belül frakkot viselne«, tehát a száján is; nem szórta volna a hamut a szőnyegre és a szögletben szerényen diszló fűrészporos ládika nyugodtan teljesíthette volna hivatását, továbbá: »ha« »ö« lenne a fe­leségem, »0« nem volna ilyen »sárkány«, »bo­szorkány«, nem kiabálna azért, hogy egy kicsit, mondjuk úgy hajnaltól éjfélig szivarozom s a frizurája határozottan nem állna oly rosszul a reggeli órákban . . . Méltóztassék nyugodt lenni Szerkesztő Ur kérem, a 99 százalékkal együtt, hogy »6« éppen úgy viselne bajuszkötőt, avagy helyette «kisubic- kolná* pedrővel, ami még kellemetlenebb s ha mindjárt lyrai poéta lenne is, akkor sem nyílna mindig dalra ajaka, hanem napjában több Ízben Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: az a vagyonkezelő, aki a említett kimu­tatást a kitűzött időben föl nem terjeszti, vagy szándékosan helytelen kimutatást terjeszt föl; az, aki az ingó emlékek jegyzékébe fel­vett emléken engedély nélkül restaurálási munkálatot foganatosíttat; az, aki a meghatározott előzetes bejelen­tés vagy engedélye nélkül, vagy idegen ingat­lanon a tulajdonos engedélye nélkül a jelen törvény rendelkezései alá eső ásatást végez; az, aki az ásatást nem a kijelölt helyen s időben végzi. E kihágások miatt csak a vallás és köz- oktatásügyi miniszter indítványára indítható meg ? bűnvádi eljárás. Ásatással napfényre került, vagy véletle­nül talált emlék, ha be nem jelentik, vagy ha engedély nélkül ásták ki, elkobzandó. Az el­kobzást á meghatározott kihágás miatt a bűn­vádi eljárásra hivatott kir. járásbíróság a vallás- és közoktatásügyi miniszter indítványára rendeli el. Ez a szabály akkor is áll, ha a kihágás miatt a bűnvádi eljárás nem iditható meg. Az elkobzott emléket a vallás- és közok­tatásügyi miniszter az általa meghatározott gyűjteményben helyezi el. Heti krónika. A váraljaiak nagy reklámot csapiak az ö árvizükkel. Az ..Alkotmány“ szerint mindig a kath. temp'omba szoktak ilyenkor menekülni. A , Pesti Hírlap“ szerint a Kepesék tehenei bőgve úsztak, a lovak öngyilkosokká lettek. Az idén azonban egy uj vonás is vegyült bele a leírás­ba és pedig az, hogy miként egykor Pesten a nagy Wesselényi, úgy járta be két csónakkal az én kedves barátom, Bay Miklós főszolgabíró a várost s tette meg intézkedéseit. Hát tőle ki is telik, elég erős karja van hozzá. Ne legyenek azonban fölöttébb büszkék kedves szomszédaink. Nekünk is megvolt a mi saját külön árvizünk, ünnepi mulatságul. 100,000 drb tűzifa úszott, mint a hattyú a Zazaron. A viz kijött a Nagypénzverő-, a Mikszáth-utcára. A Gyarmat-utcán nem lehetett reggel fölkelni, mert tóba lépett volna az ember, tehát aludtak az ünnepelők. A ipari kis vasút több helyen maga is úszógyakorlatokat végzett. Hát mi mit czináljunk ? Mindig az a legjobb, ha az ember úszik az árral, tehát úsztunk és elmentünk ha­lászlére az Istvánba. Valóban ennél aktuálisabb vacsorát még alig rendezett a városi szálló. Árvízben tudva­levőleg legjobb halat enni s mivel a hal nem tűri a harmadik vizet, bort inni rá. Elég aktuális volt különben az is, hogy árvíz alatt kidobolták, emlegetné a szenteket, nem legjobb szándékkal és a többi; s az »angyalból« szintén »sárkányt« őrlene a napi gondok nehéz terhe, a nagy küz­dés, hogy felborulás nélkül kormányozza a ház­tartás rossz gazdasági viszonyokkal túlterhelt hajóját, ahol a férfi csak az »imperator rex«, a semmit elismerni nem akaró, parancsoló zsarnok s még a jobb ez, mert ahol a házvezetésbe is bele üti az orrát, ott rendesen kikerülhetetlen a zátony. Azért hálás szívvel áldozzunk egy könnyet, ha a tavasz elénk hozza ifjúságunk emlékét, e kis béke virággal s örvendjünk a »megsprórolt« illusionak. Sajnos, a ruhaszöveteken úgy sem tehetjük többé ezt, mert a »panier« és »tunike« minden­féle válfaja rémitgeli az emberiséget, pedig álta­lában tetszett a mai viselet, még a német csá­szár, ez az elegáns urakodó, kiről a franciák is elismerik, hogy tökéletes világfi, még ö is meg volt elégedve a »bukjel« szoknyával s egy »brr« szócskával fejezte ki véleményét a jövő divatjá­val szemben és mégis el kell pusztulnia e csinos formás ruháknak, mert igy határoztak róla, nem a nők, nem a férfiak, hanem a »divattermék« Párisban s az csak természetes, hogy a déli sark hogy az adót menthetetlenül be kell fizetni, külö- sen az útadót, mert a viz elvitte az utakat. A hirdetési szabályrendelet 1 $-a eltörli a dobolást s mégis dobolnak nálunk, a miniszter büntetés terhe alatt eltörli a krajcárba való szá­mítást s a városi hajdú mégis krajcárban dobolt, így megy az, csak nem tudunk mi a falusi j jellegű dobolástól megszabadulni, épp úgy mint a fiakkerek infámis hangú csengőitől soha. Némely tekintetben azonban mégis hala­dunk. pl, hogy a polgárnak lefoglalják ablakán keresztül az ágyneműjét adóba, vagy hogy a ta­karékos kereskedők vizes gyufát adnak a kol­dusnak húsvéti ajándékba, ezt a régiek nem te­hették, mert nem is volt gyufa, meg ablak­üveg sem. Érdekes jelenség az is, hogy sokat beszél­nek az uj választásról. Valaki egy uj jelöltet emlegetett; — Én aláírok neki két szavazót, kiált föl lelkes kollégája. — Én is ötöt. Én tizet! Mondja a másik, harmadik. E nyilatkoza­tokból ítélve a jövő választásait már gyűjtői vek­kel fogják elintézni. Ilyen lesz az általános, tit­kos, egyenlő, takaros. Röviden szólva a tiszta választások előre vetik árnyékukat s az eredményi nemcsak min­den spiritiszta, de minden spiripiszkos is meg tudná előre jövendölni. A szabadság ott lappang a hó alatt s a jég­hegyek el fognak olvadni a hazafias keblek mele­gétől. A téli tájék tavaszt rejteget, egyelőre azon­ban mág dorongfával fűt Uj gyakornok. A főispán Thurman Zoltán jogszigorlót díjas közig, joggyakornokká ne­vezte ki. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dono- vák Antal nagybányai telekkönyvi betétszer­kesztő szakdijnokot a felvinczi járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. Az evang. templomra egy presbyter által ajánlott 300 korona, a héten a pénztárba beér­kezett. Azt hálás köszönettel nyugtatjuk. Az elüljáróság. Mozi. A villamos színház ma és holnap is megtartja szokásos előadásait. A műsor követ­kező: 1. Parasztlakodalom Mezőkövesden, ter­mészetes kép. 2. Párisiasan, komikus kép. 3. Pathéjournal, természetes kép. 4. A paraszt álma a nagyvárosról, komikus kép. 5. Copper­field Dávid, 3 felvonásos dráma. 6 Rozália hízni akar, komikus kép. Gyászhir. Lessián János helybeli áll. tanító édes atyja, Lessián Pantheleon e hó 5 én meg­halt 76 éves korában. 6-án temették nagy rész­vét mellett. Béke poraira! is elolvadna ijedtében, ha valaki szembe merne szállni a valódi nagyhatalmakkal? Ivette Ouilbert a hires francia chansonette már fél krinolinban énekelt ez évi itteni hang­versenyén, ki is .írták szegényről, hogy »meg­öregedett*t s most egyszeriben az egész világ «követni« akarja «példáját?« Igazán »brr»! Milyen szerencsés az a Németh Gyula, őtet nem fenyegeti a veszedelem (a krinolin) a »Forra- dalmi szerelem« operában, mesésen öltöztetik, mint XVI-ik Lajos francia királyt, sőt, fényes segédlettel is, mert 30-an munkálkodnak azon, csakhogy mentül pazarabb megjelenésű fejedelem legyen s hogy mennyire sikerrel kreálta e sze­repet, arra nézve leghitelesebb a szerzőnek magának — Kienzl Vilmos, a »Bibliáé ember­nek« is hírneves Írója — a kritikája, aki ezt mondta az ifjú művészre: »imponirte und kräf­tige König», még a kárpit előtt is szorongatta kezeit a premieren. Különben ő vitte diadalra a »Quo Vadist?« is, alig négy hó alatt jubilálta a 25-ik előadását e finom szépséges zenedráma s a jubiláns előadásról szószerint közlöm az egyik napilap Némethre vonatkozó sorait: »Legna­gyobb sikere Németh Gyulának volt, aki meleg baritonjának minden szépségével alakította Pét ■ VTRAK nGYELMEBB ■ « || r | m r | rr« | | j rri r X ■»! m ■■Ál» ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett ^ Hazai gyártmányú ■ KALAPOK, ~9C Felsőbányái - ufcza b 4. szám b b MAYERNEli,

Next

/
Oldalképek
Tartalom