Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

(4) 36. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE ]912. Szeptember 8. Kibeszélhetetlen érzés szállja meg az embert, mikor a kerekeken futó gép (megjegyzendő a Kvaszénak hiányzik egy kereke hátul, tehát csak kettő van) egyszerre csak fölkap a nagy semmibe s aztán, mint a mesebeli sárkány, kerepelve ro­han erdők, mezők, hegyek, völgyek fölött. íme az emberi ész hatalma a lehetetlennek látszó dolgot is nyélbe ütötte. Hátborzongató, de élvezetes látvány, mikor ott zug az óriási szitakötő a fejünk fölött, majd bukdácsol föl és le, mint a bukó gídamb s végre szeliden hozzásimul ismét az anyafoTdhöz, mint a pitypalaty. Boldogok vagyunk mi, kik ezt megérhettük. Szegény öreg Jókai már nem láthatta meg, aki pedig oly szépen megjövendölte a »jövő század regényében.« Evvel a repüléssel lezárultak az ünnepnapok s megkezdődött a szorgalmi időszak, benépesült a város jókedvű gyermekekkel, akik rajként lepték meg az iskolákat, hordják már a hónuk alatt a hatalmas kötet könyvet, a minek júniusban a fejükben kell lenni. Az iskolai év kezdetével összeesett a vár­megyei gyűlés is, amely kitörő lelkesedéssel szállította a bizalmat a kormánynak. Néhány órán zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagy terme, elzengett pro et contra egy csomó haza­fias beszéd, szidták egymást az ellentétes nézeten levők, azután némi pohárkoczintgatás után haza utaztak békésen az eke szarvához. Ami felhőburkolta csendes városunkat nem zavarta meg ez sem, a megyei közélet hullámai ide már nem értek el. Olyan szép két szeme van a három ellen­zéki vezérszónoknak Falussynak, Károlyi József grófnak, Jánossy Bélának, mint a derült ég. Szinte csodálkozik az ember, hogy a szelidség e színében hogy rejtözhetik annyi tűz. Megkaptuk különben a »hegyvidéki kiren­deltség« címet díjmentesen tőlük s ez nálunk is — mit tagadjam — élénk derültséget okozott. Jó, hogy túl vagyunk rajta, most már Ka­rakó—Szörcsögtől Párisig Európa nyugton alhatik, mert a bizalom megtörtént, a bizalom az ősi erényben, a többi pedig majd eljön magától, mert sohase volt úgy, hogy valahogy ne lett volna, miként ezt már több Ízben elzengette a krónikás. Kinevezés. Mois Győző felsővisói kir. bíró­sági jegyzőt, Mois János helybeli nyug. állami tanító fiát őfelsége a király Técsőre kir. al- járásbiróvá nevezte ki. Áthelyezés. Kertész Gyula borpataki tanítót a miniszter Szeged-tanyára s onnan ide Szita Gyulát helyezte. Rónyi Dezső fővárosi tanácsost a polgár- mester a II. III. XII. XIII. ügyosztályok részére alpolgármesteri teendőkkel bízta meg. Ha a barátságos szalonban párolgó thea mellett csevegtek művészetről, irodalomról, — a Múzsák e felkent papnői és papjai az ember könnyen az Olympusra képzelte magát kicsiny fantáziával. — Ilyenkor Nagy Imre — ismerve természet imádó hajlamaimat, — legtöbbször utazásairól és az évszakokról beszélt: szó esett őszről, tavaszról — forró nyárról és hi­deg télről. — Kis rajongó — mondta ilyenkor — mégis legszebb a nyár. — Legszebb az ősz — mondtam a lelkem meg­győződésével : a nyár csak éget — de az ősz melegít —! — No hát, ha nap, hát legyen nsp és égessen — ha nyár legyen perzselő. — Magácska még ezt nem érti — de majd egyszer eljön az idő amikor igazat ad nekem! Dehogy is! — nem jött el az idő: nekem nem volt nyaram soha 1 — az ősz légkörében éltem mindig. — Az ő nemes nagy lelke — forrón érző szive korán elhamvadt a nyár izzó hevében — régen elköltözött oda, a hol meg van fejtve minden lelki probléma, ahol nem vitatkozik senki egymással — és ahol mégis mindenkinek igaza van I III. Ez őszi hangulat keretében eszembe jut egy történet. A szereplők közül most is él még valaki, tehát csak mese. Nos hát évekkel ezelőtt egy ifjú párt az A nagybányai ref. egyházmegye őszi köz­gyűlése szept 16. 17-én lesz Bikszádon. Nagy­bányáról Soltész Elemér főjegyző, Torday Imre jegyző, Bay Lajos tanácsbiró és Nagy Gábor az egyház képviselője vesznek részt. Gitta Antal borhidi g. k. lelkész, Gitta Jusz­tin helybeli kereskedő atyja, a múlt héten meg­halt. Az érdemes öreg lelkészt kiterjedt nagy család gyászolja s hívei őszinte, nagy részvéttel temették ei Borhidon. Nyugodjék békében. Az ev. templom építésére a m. kir. föld- mivelési miniszter hatszáz koronát adományo­zott, melyért hálás köszönetét mond : az egy­házi elöljáróság Szükséglet még 18303 K. f Smaregla József helybeli polgár meghalt 80 éves korában, vasárnap éjjel, végelgyengülés­ben, a boldogult 26 év óta világtalan volt s igv már nem igen ismerte a mai nemzedék, otthon tartózkodott és többnyire betegeskedett. Szép*. 3 án d. u. 3 órakor temették evang. szertartás szerint. Öt gyermeke és nagy rokonsága gyászolja. Béke poraira! Az állami el iskolában a beírások ered­ménye a következő: Kossuth u iskolában 520 tanuló. Ebből fiú I oszt 48, II oszt 58, III. oszt. 58. IV. oszt. 40, V. oszt. 43, VI őst 34 Leány I. oszt. 43 II. oszt. 63, III oszt. 53, IV. oszt. 42, V. oszt 31, VI- oszt. 7. Felsőbányai-u iskolában fiú I oszt 40, II oszt. 63, III oszt. 49, IV. oszt 44 Leány I. oszt. 51, II. oszt 56, III. oszt. 39, IV. oszt 46 A veresvizi iskolában beiratkozott 222. A villamos színház. Az István király szálló bérlő részvénytársaság villamos színháza holnap szeptember 8-án két előadást tart. Az igazgatóság mindent elkövet, hogy a közönségnek minél kellemesebb, szórakozástelibb estét nyújtson, mit a szép müsorszámok és a zenekiséret a legtelje­sebb mértékben elősegít. A délután fél 4 és este 8 órakor kezdődő előadások műsora a következő: 1. Livorna. Természetes kép. 2. Oh ezek szász- szonyok. Komikus kép, 3. A mohikánok foglya. Dráma. 4. Little Jancsi építész lesz Komikus kép. 5. Remington gépek készítése. Természetes kép. 6 Rozlia tévedése.^ Komikus kép. 7. A kacér szobaleány. Színes dráma. 8. Móricz mint kép­festő. Komikus kép. Dr. Harausz Gyula ügyvéd Szfágycsehben tisztelettel értesiti a közönséget, hogy ügyvédi irodáját Szilágycsehben (Szilágy m ) id- Pojlák József ur házában megnyitotta A vármegyei közgyűlés. Szept. 5 én zajlott le a vármegye rendkívüli közgyűlése, amelyen több mint 300-an vettek részt s ahol a nagy bányai bizottsági tagok közül is többen meg­jelentek A gyűlésnek az adott érdekességet, hogy Torontálmegye átirt a kormány iránt , bizalmukat kifejező határozatuk támogatása iránt, Nagy Béla és társai pedig indítványt tettek, igaz szerelem egyesített. Hymen lánca csakugyan rózsákból fonódott s az örök megértő szerelmet egy egész életre jósolták mindazok, akik csak ismerték őket. Magam is. És mégis a sors keresz­tet vont félig meddig egy valaki személyében e jóslatokon keresztül. A városhoz közel, a hol laktak, gyönyörű erdőség uralta a vidéket, X gróf vadászterülete volt ez. ősi állapotukban meghagyott és szelídí­tett vadakban bővelkedő. Egy gyönyörű vadász­kastély is volt, nfinlegy reá varázsolva, a hol a gróf gyakran tartózkodott. A fiatal házaspár — jobb szórakozás hijján — gyakran kisétált e gyönyörű helyre és sokszor a magukkal vitt uzsonnát a vadászkastély nyitott verandáján költötték el. Történt, hogy egyszer a gróf ott lepte őket, akarva, nem akarva, nem tudni biztosan, de mivel az asszony szépsége messze földön tudott dolog volt és az is, hogy az ifjú mágnás nagy hódolója volt a szép nők hóditó varázsának, az igazság inkább az előbbi föltevés mellett bizo­nyított. Egy-kettőre barátságot kötöttek. A férjnek előkelő társadalmi állása, a hölgynek magas műveltsége könnyűvé tette ezt az intimebb vi­szonyt köztük. A gróf gyakran meghívta őket, úgy látszó?t, hogy e pár ember kedvéért ő is több időt töltött ott mostanában. Kereste a magányt és kerülte a város nyüzsgő zaját, s uj barátait maga is meg- i tisztelte látogatásával, hogy Lukács László és Tisza István iránt fe­jezze ki bizalmát a megye, Zemplén megye szintén átirt a kormány eljárásának elítélése iránt. A szatmármegyei állandó választmány szerdán -- 4-én — d. u. 3 és '/.2 órakor tar­totta üléseit. Már itt megindult a küzdelem. A főispán előterjesztette a dolgot. Nagy Béla szót emelt az indítványa mellett, majd Falussy Árpád szólott ellene, aki azt akarta volna, hogy ne politizáljunk, hanem mind a három javasla­tot vegyük le a napirendről s kérte Nagy Bélát, hogy vegye vissza indítványát, aki azonban ezt nem volt hajlandó megtenni. Utána Jjrmy Béla országgyűlési képviselő szólalt föl, aki pártolta Falussy indítványát, Szuhányi Ferenc azonban kifejtette a munkapárt határozott né­zetét ebben a kérdésben, s megrajzolta a hely­zetet jun 4 előtt, pártolta Nagy Béla indítvá­nyát, valamint pártolta Kende Zsigmond is föl- szólalásában. Másfélórai vita után 24 szóval 10 ellen az állandó választmány elvetette az alispán indítványát s a bizalmat javaslatba hozta a köz­gyűlésnek. Csütörtökön következett a közgyü lés, amelyen megtelt a terein közönséggel, de vagy tartózkodók voltak az emberek, vagy »nem bizottsági tagok« is beérdekiődtek, de tény az, hogy összesen 269 en szavaztak le. A főispán 10 és 1/i órakor nyitotta meg a gyűlést. Beszédében megemlékezett Samassáról, a fen- költ lelkületű érsekről Mándy Ignácról, aki 10000 koronát hagyott a vármegyének jótékony célra, Bodoky Béláról, a jegyzői kar derék el­hunyt tagjáról. Ezeknek emlékét a gyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette s részvétirato­kat intéz Ezután megkezdődött a Nagy Béla indítványának tárgyalása, melyhez Nagy Béla először szólt hozzá, majd Falussy Árpád tartott közhelyekből összerótt nagyobb beszédet, de minden hatás nélkül, mert valahányszor Tisza Pista nevét említette, mindig szűnni nem akaró hatalmas éljenzés kisérte szavait. í'alussynak ama kívánságára, hogy ne poli izáljunk, Csaba Adorján főispán adta meg a talpraesett választ. Negyediknek Madarassy Dezső szólalt föl az áll. választmány javaslata ellen Kende Zsig­mond pedig mellette Igen érdekes volt Ká­rolyi Mihály gróf fölszólalása, aki beismerte, hogy jobbról is, balról is történtek hibák s aki kijelentette, hogy az obstrukciót nem helyesli, abban részt nem ,vett s a haza érdekében a békét óhajtja Általános, élénk éljenzés, taps kisérte szavait. Jármy Béla rövid fölszólalása és Falussy Árpád távozta után, azok, akik a kormánynak bizalmat szavaznak, igennel, akik a Falussy indítványát fogadták el azok nem­mel szavaztak. Egyik jegyző olvasta az összes biz. tagok névsorát. A végeredmény az, hogy 201 szóval 68 ellen, Szatmárvármegye a kor­mánynak bizalmat szavazott, meg Tisza Pis­tának és az országgyűlés többségének. Azt kény­telenek vagyunk leszögezni, hogy az ellenzék A bájos asszonykának egy szép szeliditett őzikét ajándékozott. A kedves, okos állat a füly szóra ugrándozva jött elő és semmi félelmet nem tanúsított az idegenekkel szemben. Előbb úgy határozták, hogy a kis őzikét haza viszik, később miért miért nem, talán szeszélyből, a hö!gy úgy rendelkezett, hogy a kis őzike továbbra is a megszokott helyen és környezetben maradt. ö azonban gyakran fölkereste ott kedvencét, A történeti hűség kedvéért és az asszony érdekében megjegyzem, hogy csak akkor ment oda egyedül, mikor tudta, hogy a gróf nincsen ott. Ilyenkor nyalánkságokkal megrakta kis kézi­táskáját s vidáman, mint gondtalan gyermek sietett fölkeresni kedvencét. Halkan fütvtyentett, haikan és félénken, mint egy fiók rigó, hangja elhalt a tikkasztó nyári alkonyaiban, de az okos állat ismerte már e hivó hangot és szeliden ugrándozva sietett úrnőjéhez. Egyszer-egyszer még forróbb volt a levegő mint máskor, a fák lombja titkos dolgokat sutto­gott, a madarak szerelemről énekeltek a csalitok ; között és a virágok kelvhe hóditő illattal töltó meg a levegőt. * A hölgyet a gróf üdvözölte a tisztás szélén, I az erdei útnál: Imádott királyném — mond a — | meghalok érted — azzal átölelte a meglepett ! hölgyet s egy hosszú forró csókkal lett megpe­csételve egy forró szerelmi vallomás, amely olyan j öröknek Ígérkezett ... A magányos kirándulások

Next

/
Oldalképek
Tartalom